Ez van, a németek jobbak. Szerintem kihoztuk a meccsből amit kellett, kicsit megcibáltuk az oroszlán bajszát. Nem hagytuk őket kiengedni, végig keményen meg kellett dolgozniuk a győzelemért. Összevetve a csütörtöki meccsel, talán kevesebb volt ma nálunk a kiemelkedő teljesítmény, de mondjuk ez szerintem azért is volt, mert jobb ellenféllel kerültünk szembe: mindenki annyira tud játszani, amennyire hagyják, hát minket ennyire hagytak ma. Egyfelől szépen helytálltunk, másfelől azért elég biztosan nyertek a németek, és az is látszott, ők jobbak nálunk.

Ugyanakkor, ha ezt a szintet hozza a csapat, akkor Belorusszia nem lehet gond. Talán van annyira érett ez a társaság, hogy nem bízza el magát. Reméljük.

Nézzünk egy kicsit előre: ugye nekünk egy eléggé cseppfolyós célunk van, az olimpiai kvalifikácós remények életben tartása. Ez azért cseppfolyós, mert nem fix helyezés kell hozzá, hanem a hasonló cipőben jaró (azaz a kvalifikációs tornán való részvételt még nem kiharcoló) válogatottak közül kéne az első kettőben benne lenni. Ez ugye jelentheti azt is, hogy ezüstérmesnek kell lenni, de elég lehet akár egy 7-8. hely körüli szereplés, mondjuk mindkét szcenárió elég szélsőséges. Igazából első körben az lenne a lényeg, hogy a saját középdöntő csoportunkból a többi jelölt előtt végezzünk, ez (feltéve, hogy a szlovákok papírforma szerint kiesnek) a svédek és az izlandiak legyőzését, illetve megelőzését jelentené. A többi már attól is függ, hanyadikak leszünk a csoportban (a két rivális legyőzése a 3. helyet jelentené a németek és a franciák mögött) és a másik csoport hogyan alakul, úgyhogy ezt még korai lenne számolni. Mindenesetre eddig két pontunk van, ha a két északi ellenfelet legyőzzük, akkor őket valószínűleg meg is előzzük, hacsak valamelyikük nem csinál csodát a favorit franciák és németek ellen, ez azért nem valószínű. Persze ehhez meg kell verni az északiakat, ami lehetséges, de egyáltalán nem biztos, és semmiképp sem sétagalopp.

Meglátjuk. Egyelőre hajrá a beloruszok ellen!