HTML

PromontorBlog

Mozik, utazások, fotózás. Budapest, Újbuda. Fogyasztóvédelmi füstölgések. Sportkommentárok. Sörélmények. Rendkívül eredeti, ugye...

Friss topikok

  • promontor: Hát igen, de neki munkaköri kötelessége jól tudni. Persze az is lehet, hogy tu... (2017.09.08. 21:09) Szemelvények a magyar sportsajtóból, vol. 237.
  • Beer Monster: @promontor: Ez esetben valóban félreérted. Kitűnően lefolyik anélkül is, pane... (2017.08.10. 17:47) A magyar építőipar esete a vízzel
  • promontor: @Árpa Jankó: Egyébként ha már szóba került, megpróbáltam ténylegesen megbecsül... (2017.08.01. 12:50) Kakukktojás
  • promontor: Idézet: "Az igazi politikusi feladat persze nem az „ajándékok” (Márai) elfog... (2017.07.05. 08:02) Mannerheim és Horthy
  • promontor: Ráakadtam a rovinji sörboltra a facebookon: www.facebook.com/Beer-shop-Rovinj-... (2017.06.20. 23:45) Horvát sörzsákmány

Címkék

Ők meg látogatnak

free counters (2008 november 28. óta)

Őket hirdetem

Bloggerunió

Magamat hirdetem

Első Magyar Háromcsillagos SuperBlog!

Ezt szívom

Budapest szmogtérképe

Ehhez próbálom tartani magam

Ehhez próbáld tartani magad

Creative Commons Licenc

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda VB 2011

Férfi kézilabda VB 2011

Női kézilabda EB 2010

Női kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda VB 2009

Férfi kézilabda VB 2009

Női kézilabda EB 2008

Női kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Női kézilabda VB 2007

Női kézilabda VB 2007

Kié az ország?

2008.10.01. 23:01 promontor

Hétköznapi, de azért érdekes posztot olvastam ma az autózz blogban. A történet tipikus autós sztori, A leparkol rendesen, B (mint bunkó) elé áll szabálytalanul, hogy A alig tud kiállni, A felhúzza magát, kicsit betesz B-nek, B visszavág, a dolgok autós párbajjá eszkalálódnak, de szerencsére végül nem történik baj. Na, ezt írta meg A egy blogbejegyzésben.

Ami a szokásostól eltérővé teszi A posztját, az az, hogy tulajdonképpen nem azért írta a posztot, hogy B-t anyázza, (legalábbis nem ez a lényeg) hanem azért, hogy arra reflektáljon, amiben ő maga hibázott. Azt mondja, hogy nem kellett volna viszonoznia B "nemtörödömségét", mert így "belőle is kibújt az állat", aminek rossz vége lehetett volna.

Nagyrészt egyetértek a poszttal.

Valóban jobb, ha az ember megtanulja nem visszaadni mások bunkóságát, különösen nem a volán mögött, ahol ez életveszélyes lehet. Csakhogy ezt könnyebb mondani, mint megtenni. Ugyanis sajna magamra ismerek A-ban, legalábbis részben: én ugyanúgy fel tudom magam idegesíteni mások bunkóságán, mint ő. Mondjuk nálam ez leginkább hangos anyázásban merül ki - elég baj ez is, amikor bent ülnek a gyerekek meg a párom - meg utána még rágom magam egy darabig a történteken; a törlesztéstől és a dolgok veszélyes eszkalálódásától eddig még meg tudtam magam tartóztani. (Bár azért most visszagondolva, autóval kapcsolatos üvöltözős szóváltásba már keveredtem három-négy alkalommal is nyolc éve tartó autós korszakom során, de ezek parkolási szituációk voltak, amelyeknél egyik fél sem ült a volán mögött.)

Szóval igen, egyetértek, az esetnek ez is tanulsága. Don't worry, be happy! Take it easy! Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel, meg nyújtsd oda a másik orcád. Próbálom én is nagyjából így felfogni, zökkenőkkel megy is.

Másfelől azért megjegyezném, hogy sajna van egy olyan olvasata is a történetnek, hogy "kié" az ország. Azoké, akik (mint én is) próbálnak szabály- és törvénytisztelőek lenni, próbálnak másokra tekintettel lenni a mindennapjaik során, akiknek jelentenek valamit azok a szavak, hogy figyelmesség, udvariasság, előzékenység, stb., vagy azoké a bunkóké, akik mindenkin és mindenen átgázolnak? Mert amikor arról kell szóljon egy írás, hogy a rendes embernek kell magát visszafognia, meg hogy hagyjuk rá a bunkókra a bunkóságot, meg szokjam meg én, hogy ne húzzam fel magam, meg húzzam be fülem-farkam, akkor azért valami nagyon nincs rendben.

Normális országokban ugyanis ez fordítva van. Ott a szabályszegőket megbüntetik, a bunkókat kiközösítik. Magyarországról persze közhelyszerűen elmondható, hogy nem normális ország, de azért ebbe mégse kéne beletörődni, nem? Nehéz ez ellen tenni, mert ugye elsősorban a a rendőrség, illetve tágabb értelemben az állam feladata volna ez, de ők ezt nem nagyon csinálják. A és B története pl. a reptéren játszódik: hótziher, hogy volt ott a környéken policáj, de valahogy ilyenkor sose kerülnek elő. Aztán csodálkoznak, ha nincs tekintélyük. "Szolgálunk és védünk", hát persze. Bár látnám...

De ha nincs rendőr, az akkor se jó, hogy a tisztességes emberek mindig csak nyeljenek, a bunkók meg azt csináljanak, amit akarnak. Persze az nem követendő, amit A csinált, de azért valamit mégiscsak kéne ilyenkor tenni. Odaszólni, ha lehet udvariasan, ha nem lehet, akkor icipicit kevésbé udvariasan. Lefényképezni, kirakni a képet a webre. (Rendszámmal, hadd lássa mindenki! Egy rendszámos fénykép szerintem semmilyen személyiségi jogot nem sért, csak az, ha a sofőr is látszik...). Igenis érezzék a bunkók, hogy a többség megveti őket! A totálbunkókkal nem lehet mit kezdeni, de azért nyilván nem mindenki teljesen reménytelen közülük se. Ha valakinek sokszor beszólnak, ha gyakran hallja, hogy összesúgnak a kollégái, mert megint fent volt a neten a rendszáma, vagy megszólják a szomszédok, hogy már megint nem férnek el az autójától a babakocsis anyukák a járdán, akkor egyszer leeshet nála a tantusz.

Mellesleg a "kár felhúzni magam" érvvel sem értek egyet egészen. Ez persze nyilván természet, vérmérséklet kérdése is, de én nem tudatosan, hanem ösztönösen húzom fel magam. És igyekszem nem visszaadni a bunkóságot, hogy ne váljak bunkóvá magam is, de attól a tüske még ott marad bennem. Aznap még eszembe jut, rágom magam rajta. Komolyabb afféroknál, égbekiáltó bunkóságok esetén ezt több napig is eltart. Irigylem azt, aki nem veszi fel ezeket a dolgokat, de én nem ilyen vagyok. Ha pedig így van, akkor azt tapasztaltam, jobb, ha nem hagyom szó nélkül a dolgot. Akkor tudom a leggyorsabban túltenni magamat az ilyeneken, ha elmondhatom, hogy én megtettem, amit kellett.

Persze elismerem, nem könnyű megtalálni a helyes arányokat: én leginkább nyuszi vagyok, vagy egyszerűen csak túl lassú felfogású ahhoz, hogy időben reagáljak. Néha, ritkábban, viszont a kelleténél durvábban válaszolok (ld. a fent említett üvöltözős afférokat), ami azért rossz, mert ilyenkor a kisebb az esélye, hogy a másik fél esetleg önvizsgálatot tartson később, ráadásul így ő is felhúzza magát, ami további inzultusokhoz vezet majd részéről. (Ez a bunkóságmegmaradás elve: én beteszek neked, te beteszel egy harmadiknak, és így tovább...).

A fő mondanivalóm mégiscsak az, hogy valamit tennünk kéne a burjánzó bunkóság ellen, és a "nem veszem fel" hozzáállás nem biztos, hogy a legjobb megoldás.

6 komment

Címkék: magyarország ország dörgedelem bunkók autózás

A bejegyzés trackback címe:

http://jozsefbiro.blog.hu/api/trackback/id/tr71690435

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

jacint70 · http://jacint.blog.hu 2008.10.02. 08:20:44

Teljesen igazad van!
Ezen gyakran én is eltöprengek, hogy mi a jobb... Vállalni a konfliktust (verést) vagy elegánsan odébbállni, mondván, hogy ez a legegyszerűbb...
Múltkor rendreutasítottam egy biztonsági őrt. Patikában történt az eset, olyanban, ahol egy központi sor van, az ablakoktól egy méterre kell várakozni. Bunkókám berohan, odacsörtet az egyik ablakhoz. Először azt hittem a patika biztonsági őre, de amikor elkezdte kikérni a gyógyszerét, beszóltam, hogy előbb talán tessék kivárni a sort. Erre visszaszólt, hogy siet. Erre én, hogy én ugyanúgy sietek. Na, erre feladta és elkotródott. Azt azért hozzá kell tenni, hogy őszülő, sovány ötvenes volt az ürge, nem "Prémium Magyar". Ha az lett volna, bizonyára kussolok...

Riki_ 2008.10.02. 11:50:56

Szia. Én lennék az A autós. Amit leírsz, abból látom, hogy nagyon hasonló vagyok hozzád. Alapvetően nyuszi, de ha felhúznak, akkor robbanékony. Namost: erre lehet azt mondani, hogy ösztönös. Szerintem nem az, erre lettem kondicionálva családom által, apám viselkedése, szűkebb környezetem és az a fene nagy igazságérzetem alakította ki ezt az attitűdöt. És mint ilyenen igenis lehet változtatni. Ahogy ott is említette valaki, a legférfiatlanabb férfi a lilafejű, dagadó nyaki erekkel üvöltő ember. Gondolj bele James Bond egy bérelt autóban mit tenne. Angol hidegvér, hűvös elegancia, egy kérdő pillantás esetleg, aztán türelmesen megvárja a másikat amíg beszáll - és nem félreugrasztja a kocsival. Ma kocsival jöttem be dolgozni (ritka, mert BKV-val szoktam), és magamraerőltettem arra az egy órára az elnéző mosolyt. Amikor olyan helyre értem, ahol sokan tolakszanak a másik sávból, nem hagytam sok helyet (ha eleve lúzer vagyok, nehezebb az önkondicionálás), negpróbáltam felidézni, ahogy a kislányom a két plüssállattal fél órája hogy sétált be a bölcsibe, meg a feleségemre, és láss csodát, megszállt a nyugalom.

Hiszek abban, hogy a vérmérséklet befolyásolható. És hosszú távon meg is változtatható.

Riki_ 2008.10.02. 12:32:44

Ja még annyit, hogy ezt a nyugalmat a vezetéshez próbálom felvenni, az előttem eldobott cigisdobozt - ahogy eddig - ezentúl is felveszem a kezébe nyomom az illetőnek. Tehát nem engedem át az országot a sudribunkóknak, csak az autózásnál kerülöm az élethalálharcot.

promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2008.10.02. 22:11:09

Riki_

Szerintem csak annyi a különbség köztünk, hogy én kicsit szkeptikusabb vagyok az ilyen önszuggessziós technikák iránt. Hasznosak, fontosak, én is használom őket. De sajna nem fognak mindig működni.

Ld. éppen a Te történetedet: az első szemétséget még álltad, de a másodiknál már kiakadtál. Mindig lesz egy olyan határ, ahol a sok inger összeadódik és Te kiakadsz. Már csak azért is, mert Magyarisztánban akad aztán kiakasztó inger bőven.

Ami a vérmérsékletet illeti, elfogadom, hogy valamennyire befolyásolható, de azt nem hiszem, hogy teljesen csak a saját kezedben van a dolog. Szerintem számít az is, milyen az alaptermészeted. És persze számít, milyen ingerek érnek. Két évig éltem Finnországban. Szorgalmas, becsületes, előzékeny népség. A legnyugisabb időszak volt az életemben: egyszerűen nem volt min felhúznom magam.

Üdv

jacint70 · http://jacint.blog.hu 2008.10.03. 08:32:33

Nekem továbbra is az a véleményem, hogy időnként muszáj ugatni... Mondjuk nem elborult aggyal, hanem tudatosan, nevelő célzattal... Van aki csak ebből ért... Pl. amikor lakásfelújítás volt nálam, és próbáltam a munkások lelkére beszélni, hogy egy ablakpárkány-csere miatt nem kell leomlasztani a fél falat, akkor csak kiröhögtek... Amikor ugyanezt 100 decibelen adtam elő, belengetve, hogy ha nem bírnak normálisan dolgozni, akkor elhúzhatnak a fenébe, onnantól varázsütésre megváltozott a helyzet...
Persze az is igaz, hogy tudni kell mérlegelni...
Pl. sávváltásnál... Mert a sunnyogót nyilván nem kell beengedni, ha nem muszáj, mert akkor legközelebb is sunnyogni fog... Viszont ha valaki szerencsétlen, és elnézte a sávot, akkor nem kell azért leanyázni, mert korrigálni szeretne... Na, ez az amit nehéz kioptimalizálni...

jozsefbiro · http://jozsefbiro.blog.hu 2008.10.03. 10:08:56

Hát igen, azt hiszem, az elv, miszerint szólni kell, az helyes és ebben egyet is értünk. A gyakorlati megvalósítás meg bonyolult: nem akarod elveszteni a fejed, nem akarod összeveretni magad, nem akarsz senkit veszélyeztetni, úgy kellene jelezned a nemtetszésedet, hogy az illető tanuljon belőle, mindezt sokszor egy pillanat alatt eldöntve.

Hát, nekem nem sikerül mindig, hogy finoman fogalmazzak.

A beengedésnél egyébként majdnem mindig beengedem, aki be akar jönni, mert 1) vagy olyan erőszakosan jön, hogy ha netán hasonló erőszakossággal ki is tudnám zárni, akkor is jobb, ha egy ilyen őrült előttem van, mintha mögöttem feni a kést, 2) vagy viszonylag udvariasan jön, akkor meg vélelmezem, hogy nem sunnyog.

Üdv