Igazán nem tudom, minek galivúdi thrillereket nézni, amikor lehet női kézilabdát is. Itt volt pl. ez a ma esti meccs a gallok ellen. Ugyan csoportmeccs volt, de gyakorlatilag kieséses rendszerben játszottunk: vagy mi, vagy a franciák. Ez amúgy nem sok jót igért az elmúlt pár évet tekintve, ld. pl. a 2003-as vb-döntőt, az athéni olimpia negyeddöntőjét, vagy mondjuk a tavalyi vb helyosztóját, ezek mind.mind igen fájdalmas vereségek voltak, amelyeket a gall tyúkoktól szenvedtünk el. Ráadásul vannak komoly hiányzóink, Ferling, illetve különösen Tóth Timea nagyon hiányzik, ahogy ez pl. a románok ellen látszott is. Ugyanakkor a fanciáknál is új csapat épülget, tehát egyáltalán nem tűntek verhetetlennek.
Végül meg is vertük őket, de azért a lányok gondoskodtak az izgalomról: leginkább azt az elvet követték, hogy a félidők kezdetén hagytuk az ellent elmenni: nehogy már a szurkolók azt higgyék, sima meccs lesz. Aztán persze amikor már mérgesen kezdtem legyintgetni, akkor elkezdték szépen ledolgozni a hátrányt, sőt, át is vették a vezetést. Akár már a félidőben mehettünk volna több góllal, de az nem lett volna jó, mert még a végén nyugodtan mehettünk volna vécére a szünetben, úgyhogy hagyták feljönni a gallokat. A második félidő hasonlóan zajlott (elején alvás, aztán kapaszkodás), de szerencsére - és ellentétben a korábbi évek fájdalmas vereségeivel - ezúttal a végén nem hagytuk kiénekelni a sajtot a szánkból.
Ezzel persze csak az eb első szakaszán vagyunk túl. Nézzük, mi vár még ránk: a norvégok, a spanyolok és az ukránok. A norvégokat nemigen fogjuk megverni, a spanyolok és az ukránok viszont verhetőek (értsd: egyáltalán nem biztos, hogy megverjük őket, de azért van mindkét csapat ellen mondjuk 60% esélyünk). Jó esetben ez azt jelenti, hogy a hatos csoportunkat 5 ponttal zárhatjuk, ez jó lehet a csoport harmadik vagy negyedik helyére. Talán a másodikra is, ha sok a körbeverés. A nagy álom a második hely lenne, mert akkor játszhatnánk elődöntőt. (A harmadik helyezett már csak helyosztót játszik, a negyedik semmit.)
Ugyanakkor elnézve ezt a csapatot, a második hely nem reális. Ez egy szerethető, harcos csapat, de az egy Görbiczen kívűl nem nagyon emelkedik ki senki a nemzetközi középmezőnyből. (Na jó, Pálinger még szintén klasszis, bár ma este éppen ő nem mutatott túl sokat) Persze vannak fiatal tehetségek, némelyik már bontogatja a szárnyait, a Tomoriból lehet még valaki, másokból is, de ez a csapat már (és remélhetőleg még) nem az a csapat, amelyik favoritként szállhat harcba az aranyért. Nagyon elégedett lennék, ha az a harmadik hely meglenne a csoportban. Olyannyira, hogy a negyediktől se lennék csalódott.
Szurkolni azért lehet, sőt kell is!
