Na, ma se sok kézilabdát néztem. A magyar-ukrán alatt éppen hazafelé zötyögtem a buszon, a román-spanyol alatt pedig vacsora és babafürdetés volt a program. A dán-norvég meccs első félidejébe bele-bele néztem, de aztán mesélni kellett a nagylányomnak.

Azon túl, hogy begyűjtöttünk két pontot, nem sok pozitív történt számunkra: egyrészt a tudósítások gyatra játékról számoltak be, másrészt a valószínűleg leggyengébb csoportellenfél ellen nem sikerült gólkülönbséget javítani. Egyelőre e tekintetben mínuszban vagyunk, ami egy olyan csoportban, ahol körbeverésekben reménykedtünk, nem a legjobb előjel. Szóval, ahogy elnézem a dolgok állását, a saját játékunkat, meg az ellenfelek eredményeit, nem lepne meg, ha az alsóházi rangadót nyertük volna meg az ukránok ellen.

Bejelentkeztek ugyanis a spanyolok. A norvégok elleni döntetlen után a románok ellen még nagyobb bravúrt mutattak be, végeredményben simán elverték őket. A tavalyi vébén emlékeim szerint döntetlent játszottunk ellenük, egy igencsak nyögvenyelős meccsen. Az eddig utatott formánk alapján azt kell mondjam, már a spanyolok ellen se leszünk favoritok.

A norvégok ellen aztán meg még kevésbé. Ők papírforma győzelmet arattak a dánok ellen, ez mondjuk várható volt, viszont sokkal riasztóbb, ahogy az első félidei 5 gólos hátrányt kb. 20 perc alatt 8 gólos előnnyé fordították. Simán átgázoltak azon a csapaton, akik ellen nekünk egy (önmagában egyébként nem rossz) döntetlenre futotta. Szóval holnap egy bivalyerős norvég csapatot kéne legyőzni, hát erre szerintem 10% az esélyünk maximum, további 5% a döntetlenre.  Meg mondjuk másik 15% egy tisztes vereségre, hogy legalább ne szálljon el végleg a gólkülönbségünk.

Bár megjegyzem, ha holnap a spanyolok a dánok ellen is hozzák a meccset, és a románok legyűrik az ukránokat, akkor a norvég-román-spanyol hármas behozhatatlan előnyre tenne szert, nekünk meg maradna a versenyfutás (vagy inkább versenytopogás) a dánokkal, a csoport 4. helyéért. Márpedig jelenleg leginkább a fenti eredményekre fogadnék.

Ami persze szerencsejáték lenne, mert a női kézilabda az egyik leghektikusabb csapatsportág. Minden meccs más, aki ma brillíroz, az holnap szenvedhet és fordítva. A dán-spanyol eleve kiszámíthatlan, ha a dánok nyernének, nyíltabb maradna a csport, az ukránok és mi meg okozhatunk esetleg meglepetést, ha jól elkapjuk a fonalat, bár ehhez azért az ellenfeleink betlizése is kellene.

Meglátjuk. Én ugyan évek óta a mostani csapatunkból nézem ki legkevésbé a bravúr lehetőségét, de boldog lennék, ha rámcáfolnának. Hajrá!