HTML

PromontorBlog

Mozik, utazások, fotózás. Budapest, Újbuda. Fogyasztóvédelmi füstölgések. Sportkommentárok. Sörélmények. Rendkívül eredeti, ugye...

Friss topikok

  • promontor: Hát igen, de neki munkaköri kötelessége jól tudni. Persze az is lehet, hogy tu... (2017.09.08. 21:09) Szemelvények a magyar sportsajtóból, vol. 237.
  • Beer Monster: @promontor: Ez esetben valóban félreérted. Kitűnően lefolyik anélkül is, pane... (2017.08.10. 17:47) A magyar építőipar esete a vízzel
  • promontor: @Árpa Jankó: Egyébként ha már szóba került, megpróbáltam ténylegesen megbecsül... (2017.08.01. 12:50) Kakukktojás
  • promontor: Idézet: "Az igazi politikusi feladat persze nem az „ajándékok” (Márai) elfog... (2017.07.05. 08:02) Mannerheim és Horthy
  • promontor: Ráakadtam a rovinji sörboltra a facebookon: www.facebook.com/Beer-shop-Rovinj-... (2017.06.20. 23:45) Horvát sörzsákmány

Címkék

Ők meg látogatnak

free counters (2008 november 28. óta)

Őket hirdetem

Bloggerunió

Magamat hirdetem

Első Magyar Háromcsillagos SuperBlog!

Ezt szívom

Budapest szmogtérképe

Ehhez próbálom tartani magam

Ehhez próbáld tartani magad

Creative Commons Licenc

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda VB 2011

Férfi kézilabda VB 2011

Női kézilabda EB 2010

Női kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda VB 2009

Férfi kézilabda VB 2009

Női kézilabda EB 2008

Női kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Női kézilabda VB 2007

Női kézilabda VB 2007

Torino

2009.05.02. 14:05 promontor

Clint Eastwood legalább akkora legenda, mint a legutóbbi (és talán legutolsó) filmjének címadó autója, a Gran Torino. A 60-as, 70-es években még nem lehetett látni, hogy így lesz, akkor még csak egyike volta szúros tekintetű, markáns és jóképű hollywoodi revolverhősöknek. Mint sokan mások.

Aztán nyugdíj helyett elkezdett rendezni. Ha jól emlékszem, én először a Nincs bocsánat című westernjét láttam, amivel egyébként jó pár Oscart is besöpört, meg is érdemelte. Aztán leginkább kihagytam a filmjeit, némelyiket azért, mert nem fogott meg a téma (pl. a Millió dolláros bébi) másokat talán azért, mert ugyan 2003-ig rengeteget jártam moziba, de valahogy - a pozitív kritika ellenére is - ha "igazi" művészfilmet akartam látni, akkor nem amerikai filmeket választottam, ha meg kikapcsolódni akartam, akkor meg valami látványos sci-fi-re vagy kalandfilmre ültem be. Ez persze nagy marhaság volt, dehát ez van, sok értelmes dologról lemaradunk teljesen hülye indokok miatt.

Sőt, ha nem teljesen váratlanul jön az ötlet egy vasárnap kora délutáni mozira (amit egyébként a nagyinak - anyósomnak - köszönhetünk, aki elvállalta mindkét csemetét ebéd után), akkor lehet, hogy most se ezt a filmet szúrom ki a telefonon lekérdezett moziműsorból és akkor ezúttal is egy európai "művészfilmről" értekeznék itt. (Mint ahogy fogok is nemsokára másik mozi kapcsán.) A kiválasztáshoz kellett a pozitív kritikai visszhang is: azon a héten legalább három internetes portálon akadt meg a szemem a Gran Torino-t és Eastwood-ot dicsérő cikken a szemem: ezek nélkül valószínűleg ezt a filmjét is ugyanúgy kihagyom, mint a korábbiakat.

Így viszont a Gran Torino-t fogom boncolgatni, amiben Eastwood nemcsak a főszerepet játszotta, hanem ő is rendezte. A történet maga a hollywoodi forgatókönyvírás tipikus terméke, jól bevált sémák, nagyjából megjósolható fordulatok, két-három típustörténet elemeinek variálásából összeállított sztori. Szóval semmi különös, bár azt meg kell említsem, hogy jó tempóban megírt, kerek történetről van szó. Természetesen javára irandó, hogy fontos társadalmi kérdéseket boncolgat, a családi kapcsolatok leépülését a modern társadalmakban, a bevándorlók és egyáltalán a különböző kultúrák elfogadását, meg még jópár dolgot. Na, ettől még mindig nem vagyok nagyon oda a Gran Torinoért, már csak azért sem, mert maga a történet eléggé "Oscar-konform", megbízhatóan hozza a szokásos (értsd közhelyes) "tanulságokat", de véletlenül se mond olyasmit, ami túllépne ezeken a közhelyeken.

Viszont Eastwood életet lehelt a filmbe, illetve legalábbis a főszereplő karakterbe. Ő a mogorva, magányos öregúr, aki mindenkinek odamondogat, mindenkit szid, mindenkit utál, legfőképpen persze a környékre beköltöző fekete, mexikói és ázsiai népséget. Aztán valahogy mégiscsak belekeveredik a szomszéd ázsiai család köreibe és ekkor sok mindent másképp kezd látni. Erről a lassú átváltozásról szól ez az amúgy nagyon amerikai, nagyon hőscentrikus, erősen moralizáló  film. Eastwood egyfelől tulajdonképp itt is egy párbajhőst alakít, aki szembeszáll a gonosszal, megvédi a gyengéket. Ha sárgák, akkor is. Másfelől meg egy magányos öregembert, akit elhagyott a családja és szeretetre vágyik. Ha a sárgák szeretetét kapja meg, hát akkor azokét viszonozza.

Igazából ez a film a maga módján tovább építi az amerikai mítoszt. Annak a társadalomnak a mítoszát, amelyik befogadja a bevándorlókat (elvégre mindenki bevándorló, csak legfeljebb van aki korábban érkezett), amelyik hisz az egyén felelősségében (a jó és a rossz között választhatsz: bandába állsz, vagy munkába) és hisz abban, hogy mindenki a saját szerencséjének a kovácsa ("yes, we can"). És persze hisz a hősökben, de ezt már írtam is. Hisz abban, hogy a hősök ideje nem járt le. Ma is lehet valaki igazi hős, nem kell ahhoz vadnyugat, bőven elegendő egy detroiti előváros is.

Hogy ezek a mítoszok mennyire igazak vagy nem igazak, azt nehéz megítélni, európai szemmel nehéz hinni bennük. Egy viszont biztos: Eastwood hisz bennük. És talán ez lehet ennek a filmnek a közhelyeken túlmutató ereje: az alkotója hisz abban, amit mondani akar vele.

12 komment

Címkék: film mozi előítélet clint eastwood index címlap gran torino

A bejegyzés trackback címe:

http://jozsefbiro.blog.hu/api/trackback/id/tr801075918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2009.05.03. 00:05:00

európai szemmel? igen, azzal, azaz ostobán cinikus, "büszke vagyok arra hogy nincs világnézetem és gerincem" szemmel

igen, ez az európai szem, büszkék is rája nagyon ezek a felsőbbrendű európaiak a butus hüje amcsik ellenében

Vérnűsző Barom (törölt) 2009.05.03. 00:18:45

@endike: A filmet cinkeljük ebben a blogban, nem magunkat égetjük butaságokkal.
Ha véletlenül netán igazad lenne, akkor azonnal meg is hazudtolnád magad pusztán azzal, hogy leírtad azt, amit.

doktor.dikhed 2009.05.03. 03:18:17

Eastwood filmjeire jobban oda kell figyelned, ha te ezt összességében egy sematikus filmnek láttad, ami azt a képet építi, hogy az amerikaiak mindenkit befogadnak.

Az alapelemek valóban sablonosak, de a részletekben rejlik a film ereje.

Kowalski karaktere megkedveli a szomszédjait, mégis röpködnek a máshol rasszistának ható megjegyzések, csak megtanulnak nevetni rajta, együtt élni vele, üzenve, hogy a túlzott finomkodás távolságtartást szül.

Aztán két fontos momentum:
1. Kowalski családja. Ők képviselik az amerikai népet, akik azt hiszik, hogy csak azért, mert amerikaiak, minden az ölükbe hullik. Az öreg legalább annyira undorodik tőlük, mint a bandáktól. Ki is mondja, hogy a szomszédaival több közös van bennük, mint a saját családjával, azért mert azok a bevándorlók keményen megdolgoznak azért, hogy talpon maradjanak.

Itt nem Amerika mítoszának építéséről van szó, hanem éppen annak a kritikájáról. Eastwood a régi utat kedveli (és ez nem a régi amerikai út, hanem a világé, mert a munka nyelvét mindenhol ismerik, és erre jön rá Kowalski, megismerve a szomszédjait). Megdolgozik azért, amije van, és kiáll az elveiért, megvédi a tulajdonát, és erre tanítja meg a szomszéd kölyköt is, hogy nem elég dolgozni, meg is kell védeni a munkád.

2. A rappernek öltözött fehér gyerek is Amerikát jellemzi. A trendek erőltetett követése, csak azért, mert azt hiszed, csak így fogadnak el, csak így vagy valaki.

Persze, azt üzenet egyszerű: Nem attól leszel valaki, hogy beleszületsz egy közösségbe, nemzetbe, hanem, hogy megdolgozol érte, és ne szégyeld azt, aki vagy. Ám ezt az egyszerű üzenetet Eastwood szerintem, ügyes "kézzel" meséli el.

Szóval, ez nem Amerika dicsőítése, hanem a kritikája.

Eastwood filmjeire meg érdemes odafigyelni. Nem vagyok a mai amerikai filmipar nagy rajongója, de az öreg filmjei egytől-egyig remekművek.

redriot77 2009.05.03. 08:10:28

"Eastwood filmjeire meg érdemes odafigyelni. Nem vagyok a mai amerikai filmipar nagy rajongója, de az öreg filmjei egytől-egyig remekművek."

+1
Magamban már csak úgy hívom: a nagy mesélő. Tiszta, egyszerű eszközökkel operál, klasszikus filmeket készít. Jó történet, profi rendezés, jó színészek. Az első perctől az utolsóig leköti az ember figyelmét.

Számomra ezek az igazi művészfilmek, nem az öncélú, hétköznapi ember számára megfoghatatlan, túltenyésztett, elvont fesztiválfilmek.

Éljen soká Clint Eastwood, és készítsen még rengeteg filmet!

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.05.03. 09:06:28

@endike: jaja, én is így hiszem: a posztoló a nagyon büszke európai, "ámegintegyközhelyesamcsifilm" sznobériájában éppen a lényeget nem vette észre: Clint bácsi éppen azokat a kliséket forgatja ki, amelyeket a posztoló citálni vél. @doktor.dikhed: így pl. Vagy csak a legvége: a klisé éppen ennek az ellenkezője lett volna. Amúgy pl. a port.hu idevágó fóruma tele van az olyan kommentekkel, hogy miért nem ...(spoiler)? A nép a klisét akarja, de Clint Eastwood éppen erre szarik. S ami még zseniális, hogy közben nem száll el amúgy európai művészfilmes módra a lila fingba, hanem nagyjából megmarad a zsáner (tulajdonképpen még mindig a western :) keretein belül.

nemuccaszoc 2009.05.03. 09:29:52

Már itt van a vinyómon, még nem néztem meg, de most inspirálóan hatottál rám :)

bbocs2 2009.05.03. 10:02:12

@redriot77:
+1
Nem tudnám jobban megfogalmazni.
A millió dolláros bébi is kitűnő.

promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2009.05.03. 10:02:17

@doktor.dikhed:

OK, lehet, hogy nem pontosan fogalmaztam (sőt, biztos, de hát nehéz is mindig pontosan fogalmazni).

A mítoszépítés alatt persze nem azt értettem, hogy Eastwood kritikátlanul azt hinné, hogy a mítosz valóság. Természetesen látja (és a film be is mutatja), hogy a valóság nem ilyen egyszerű. A kérdés az, hogy Eastwood milyen megoldást javasol.

Ez viszont nagyon amerikai és nagyon individualista: Rajtad múlik, hogy mi lesz belőled, válaszd a jót, válaszd a munkát és légy a magad sikerének a kovácsa. Fogadd el a bevándorlókat, a másokat és a valódi értéket keresd bennük, ne a fokhagyma szagán fintorogj!

Ez egy nagyon rokonszenves üzenet és a film (illetve Eastwood) ereje, hogy "átjön".

Ugyanakkor fenntartom, hogy az üzenet kicsit naiv és leegyszerűsítő, különösen európai illetve közép-európai szemmel. Nemcsak az egyén választásán múlnak a dolgok, és egyáltalán nem olyan egyszerű a társadalom létező ördögi köreiből kitörni.

Flashzee · http://www.flashzene.com 2009.05.03. 10:13:02

Tetszik ez a verda, pedig nem szeretem az amerikai autókat!

Pitykeőrmester 2009.05.03. 10:29:13

Szia!

A kedvemért ülj le és nézd meg a Millió dolláros bébit. Én sem akartam megnézni, azóta pedig már többször láttam.

Pityke

promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2009.05.03. 16:58:45

Na, úgy látom lefutott a címlapidő. Akkor néhány megjegyzés:

Először is, a félreértések elkerülése végett. A film tetszett, szerintem is jó. Clint Eastwood vita nélkül nagyot alakít benne. Azt azért fenntartom, hogy nem remekmű, "csak" egy jó film.

@Pitykeőrmester: Ha adódik alkalom, megteszem. Egyébként nemrég adták az Iwo Jimát a tévében, az is nagyon jó volt, speciel szerintem még jobb is, mint a Gran Torino.

@redriot77: OK, végülis megérdemlem, hogy az orrom alá dörgölitek ezt a "lila európai művészfilm" vagy "hollywoodi film" dolgot, mert én vetettem fel talán félreérthető módon.

Erről a dologról az a véleményem, hogy felesleges az almát a körtével hasonlítgatni. Mindkét irányzaton belül lehet nagyot alkotni és lehet silányat.

Az már a piaci erőfölény (és valószínűleg a magyar forgalmazók alacsony kockázatvállalási hajlandóságának) következménye, hogy a mozikban az amerikai filmválaszték sokkal nagyobb szeletét lehet megtekinteni, mint ami az európai filmtermésből bejut. Aminek viszont az lesz a folyománya, hogy ha találomra megnézel egy amerikai filmet, nagyobb eséllyel látsz silányat.

(Persze nem találomra kell választani, és akkor ki lehet azért szűrni őket, de ez más téma...)

@efes: Ami a közhelyeket meg a kliséket illeti, ennek két eleme van.

Az első a történetvezetést illeti. Kétségtelen, hogy van néhány "csavar" a történetben, azaz nem az "eredeti" történetminták fordulatait követi a sztori. Viszont 2009-ben vagyunk, az eredeti mintákat már ezerszer leforgatták, és bizony már a "csavarokat" is jópárszor. Azokat a csavarokat is, amiket ez a film alkalmaz. Úgyhogy szerintem ez egy eléggé kiszámítható sztori. (Ez persze nem feltétlenül baj, csak azért mondom, mert szó sincs arról, hogy "Eastwood tenne a klisékre"...)

A másik elem az erkölcsi tanulság illetve az a kép, amit a társadalomról mutat a film. Nagyon találóan jegyezted meg, hogy ez tulajdonképp egy mai westernfilm. A westernek azonban nem az árnyalt társadalomábrázolásról híresek, és ez erről a filmről is elmondható.

Olyan társadalmi csapdákat és olyan reménytelen környezeteket mutat be (vagy inkább csak érint) a film, amelyből sokkal nehezebb kitörni, mint ahogy azt a film sugallja. Legalábbis "európai szemmel" ez nekem így tűnik.

Végezetül két olyan filmet ajánlanék, amik valamilyen mértékben kapcsolódnak ennek a filmnek is a témájához és ugyanakkor valamivel árnyaltabban mutatják be a valóságot. Az egyik ráadásul amerikai.

www.imdb.com/title/tt0097216/
és
www.imdb.com/title/tt0382627/