Tegnap olvastam Jácint legújabb sztoriját arról a kedves kereskedői szokásról, hogy tíz-húsz-ötven forintok visszaadását elsunnyogjuk. Az ilyeneken én is fel szoktam magam húzni. Ha valaki ilyesmivel próbálkozik és utána van olyan pofátlan, hogy még engem akar kicsinyesnek beállítani, akkor az egyenválaszom az szokott lenni, hogy nem más pénzével kell nagyvonalúnak lenni.

Arra viszont nem gondoltam, hogy már ma begyüjtök egy "ikersztorit", méghozzá éppen a Burger Király nagy konkurrensétől. Lányom az óvodai hírszerzői segítségével kiderítette, hogy valami játékosztogató akció van a Mekiben és már hetek óta rágta a fülem, hogy menjünk el. Eddig kb. egyszer volt Mekiben életében, gondoltuk belefér, hogy hat év alatt másodszor is elvigyük. Megkapta a Boldog Menüt és a velejáró ajándékot (valami Kittys Izé), mindenki elégedetten majszolgatta a híresen szuperegészséges majszolnivalót.

Aztán a párom elment a mosdóba, majd idegesen jött vissza, hogy nem engedik be, csak a vásárlás nyugtájával. Pontosabban beengedik, csak nyugta nélkül 80 forint lenne a vizit, kiszűrendő a nemhamburgerező potyázókat. Ugyan nála volt a nyugta mellé adott pontgyűjtő-kártya elszámolás, de az őrző-védő sárkánynéninek ez nem volt elegendő bizonyíték, hiába tartalmazta pontosan ugyanazt az információt (dátum, fogyasztott tételek, stb.), mint maga a nyugta.

A nyugtát persze két percig kerestük a tálcákon meg a táskákban, mire megtaláltuk. Ezen aztán jól fel is húztam magam, úgyhogy kapásból én mentem le (amúgy is kellett) és a bemutatott nyugta mellé elmondtam a "hölgynek" a véleményemet, nyomatékosan közölve azt is, hogy bemutatás után visszakérem a nyugtát, mert még a feleségem is szeretné használni. Ő persze fel volt háborodva, hogy én milyen kicsinyes vagyok, meg hogy ő nem is a Mekihez tartozik, meg ha takarítottam volna valaha wc-t, akkor biztos megérteném. A magam részéről nagyon mérges voltam, így elég kurtán lezártam a kérdést azzal, hogy tojok a véleményére. 

Amit csak azért sajnálok, mert megérdemelt volna egy kioktatást arról, hogy valójában ki a kicsinyes: az, aki egy étteremben nem akar külön fizetni a mellékhelység használatáért, vagy az, aki az étteremtől beszedett díj után (hiszen ha "közjogilag" nem a Mekihez tartozik a mellékhelység, akkor a Meki nyilván fizet a használatért), még a vendéget is külön le akarja húzni. Mellékszálként azt is elmondhattam volna neki, hogy speciel takarítottam már vécét (honvédségi élményeim részeként, nem is keveset), úgyhogy felesleges sajnáltatnia a magát.

Ez kimaradt, viszont valószínűleg így is hatott rá a beolvasás, mert amikor aztán a párom megint lement, akkor elég megszeppenten fogadta és a nyugtát is szó nélkül visszadta neki is.

Ellenpontozásként még annyit megjegyeznék, hogy az étteremben viszont egy a wc-ben trónoló boszorkányhoz hasonló korú asszony szedte össze a tálcákat a szennyespolcról. Ő kifejezetten kedves és előzékeny volt: amikor látta, hogy viszem a tálcámat a szennyespolchoz, elémjött elvenni, a második tálcát pedig már az asztalról "elszedte előlem", közben végig kedvesen mosolygott.

Szóval lehet udvariasnak is lenni, még egy rosszulfizetett alkalmazottnak is. Egy mosoly, meg a velejáró tisztesség nem kerül semmibe. Hosszabb távon pedig mindenki jobban jár, az is aki adja, az is aki kapja.