HTML

 

PromontorBlog

Mozik, utazások, fotózás. Budapest, Újbuda. Fogyasztóvédelmi füstölgések. Sportkommentárok. Sörélmények. Rendkívül eredeti, ugye...

Friss topikok

Ők meg látogatnak

free counters (2008 november 28. óta)

Őket hirdetem

Bloggerunió

Magamat hirdetem

Első Magyar Háromcsillagos SuperBlog!

Ezt szívom

Budapest szmogtérképe

Ehhez próbálom tartani magam

Ehhez próbáld tartani magad

Creative Commons Licenc

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda VB 2011

Férfi kézilabda VB 2011

Női kézilabda EB 2010

Női kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda VB 2009

Férfi kézilabda VB 2009

Női kézilabda EB 2008

Női kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Női kézilabda VB 2007

Női kézilabda VB 2007

Promontor jól megmondja Budapest építészetéről

2009.10.10. 08:04 promontor

Mostanában lokálpatrióta lettem, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy sok Budapesttel foglalkozó cikket és blogot olvasok. A témán belül három csapásirány van, az egyik Újbuda (szűkebb pátriám, aminek még a neve is új...), a másik a város közlekedése, a harmadik meg a város építészete. Na, ez utóbbi kapcsán érzem úgy, hogy múlhatatlan megmondhatnékom van.

A kelenföldi lakótelepen töltöttem gyermekkoromat, ez építészetileg nem tekinthető a legigényesebb környezetnek, így nem állíthatom, hogy az anyatejjel is a minőségi építészet iránti elkötelezettséget szívtam volna magamba. Az persze lehetséges, hogy a világosszürke kockák, középszürke téglatestek, sötétszürke hasábok és a mindent uraló derékszögek mindennapos látványa hozzájárult (amúgy nem túl kiemelkedő) matematikai tehetségem kibontakozásához. Vagy éppen a kicsit merev, "kockafejű" gondolkodásomhoz. Ki tudja. 

Már óvodás voltam, amikor feltűnt, hogy Budapest nemcsak a lakótelepi kockaházakból áll. Sokat bámultam a villamosból a régi századfordulós házak gazdagon díszített homlokzatait. Egyrészt tele voltak szobrokkal. Másrészt a "jobb" házakon minden szinten más volt az ablakok formája, vagy legalábbis a díszítése. Néha még a burkolat is változott szintenként.

De a legjobban az tetszett, ahogy a különböző alakú téglákból kialakították az ablakok boltíveit. Ráadásul arra is nagyon büszke voltam, hogy "rájöttem", hogy így nem szakad rá az ablakra a fal, mert a szélső téglák megtartják a középsőket. Kár, hogy ezzel a felismeréssel nem dicsekedtem el otthon, akkor valószínűleg nem évekkel később jövök csak rá, hogy azok nem igazi téglák, hanem díszítés, és az épületek stabilitásához nincs közük.

Aztán hosszú szünet következett építészeti épülésemben, annak ellenére, hogy az iskolában a felső tagozatban már mutogattak rajzórán diákat az építészeti stílusokról (Ják-román, Notre Dame-gótika, firenzei dóm-reneszánsz, stb.). Ezeket az órákat szerettem, de sajnos a klasszicizmus után nagyjából elvesztettem a fonalat: a rengeteg neomicsoda nem fogott meg, inkább problémás volt, mert a fene se tudott különbséget tenni köztük. 

Azért megszoktam a kockaházakat és megszoktam a belváros eklekticizmusát is. Bár amikor az Astoria közelében lemosták a Szovjet Kultúra Házát, akkor döbbenten tapasztaltam, hogy az egyenszürke Belváros szebb is lehetne. Csak le kéne pucolni, meg újrafesteni.

A következő komolyabb építészeti impulzusok középiskolás koromban értek, első külföldi útjaim alkalmával: Bulgáriában Veliko Trnovo és a mókásnevű Neszebár, a hajdani NDK-ban a favázas régi német házak, vagy éppen Erfurt csodálatos (és nem mellesleg már a nyolcvanas években autómentes) belvárosa, de mindenekelőtt a gótikus Prága varázslatos utcácskái hatására sorolódott Budapest szubjektív tetszésindexe egyre hátrább. Kezdtem unni az eklektikát, még inkább a barokkot, helyettük pedig imádni a középkort, a gótikát és egy kicsit a renenszánszot. Mindent, ami nekünk nincs.

Budapest részleges rehabilitációját nagyjából egy évtizeddel később 1994-es barcelonai látogatásom hozta meg, ahol szorgalmasan végiglátogattam Gaudi épületeit, majd hazatérve rádöbbentem, hogy nekünk viszont van Lechnerünk. A kőbányai templomát mindennap megcsodáltam, lévén kb. kétszáz méterre laktam tőle vagy tíz évig - egy ronda panelban, amúgy - és miután édesanyám ma is ott lakik, hetente egyszer még mostanában is látom. Évekig egyébként csak a kecses, karcsú tornyot lehetett látni belőle, a maradék be volt állványozva. Aztán szerencsére végre akadt rá pénz és végeztek a felújítással: utána hetekig jártam oda, hogy a szép Zsolnay kerámiákban gyönyörködjek.

Ezidőtájt arra is ráébredtem még, hogy tulajdonképp ez a stilisztikai összevisszaság értéke ennek a városnak. Azt persze újfent megállapítottam, hogy takarítani nem ártana: egyrészt a megbámult homlokzatok ótvarosak voltak (csak le kéne pucolni, meg újrafesteni, ugye), másrészt nem lehet Budapesten csakúgy önfeledten felfele bámulni a járdán található aknák miatt.

A "rehabilitáció" persze nem vonatkozott az úgynevezett modern építészetre: a lakótelepek rondák, a panel, a kocka kocka hátán építészet szörnyű  (ezt ma is nagyjából így gondolom, bár sokat segít a legalább némelyik panelen, hogy manapság szépen kifestik, ld. például az Etele-Fehérvári sarkán álló sorházat). Nem voltam sokkal jobb véleményen a kilencvenes években megjelenő legújabb építészeti csodáktól, akár foncsorozott ablakú kivagyimárvány borítású irodaházról (lásd pl. az Astoriánál megjelenő East-West Business Center), akár álmediterrán "lakóparkról" volt szó.

De lassan itt is érlelődött bennem egy változás. Nevezetesen kezdtem nem feltétlenül a modern építészet egészét rondának tartani, csak az a jobbára színvonaltalan változatát, amit itt Budapesten művelünk. Jártam Párizsban (1995) és tetszett a Pompidou Központ, sőt, tulajdonképp tetszett a Défense is. Éltem Helsinkiben (1998-99) és tetszett a Kiasma, a Finlandia palota, vagy éppen a Nokia székház, sőt tetszettek az ottani lakótelepek is.

Tulajdonképp egy-egy jó példa nálunk is becsúszik. Ilyen pl. (lásd az alábbi kép balfelét) az ING székház a Dózsa György úton (hú, mit kapnék én ezért sokaktól...), ami arra példa, hogy lehet egy modern épület első látásra nagyon elütő a környezetétől (bár második látásra van ott illeszkedés is szerintem), ha egyébként van benne fantázia és minőség: magyarán lehet felvágni, ha van mire.

A Novotel Centrum (leánykori és valószínűleg jóval ismertebb nevén Palace) Hotel  új szárnya a Rákóczi úton viszont arra példa, hogy lehet egy modern épület tisztelettudó és visszahúzódó, amely éppen a környezete régi értékeit emeli ki, nélkül, hogy megtagadná saját korát. Na ez az, ami igazán hiányzik Budapesten. A Palace példáját ugyanis a budapesti városkép szempontjából sokkal fontosabbnak tartom, mint az ING székházét.

Nézzük az indoklást! Egy új épület általában kétféle módon viszonyulhat a környezetéhez: "dönthet" úgy, hogy ő lesz a falkavezér, a környék (tér, utca, sarok, stb.) domináns épülete. Az ING székház tervezője ezt a döntést hozta. Az ilyen döntéshez bátorság kell és az eredményről mindig csak hosszabb távon dől el, tényleg "megérdemli-e" az az épület a kiemelt szerepet: ezt százszázalékig még az ING épületről sem állíthatjuk, bár én azt tippelem, hogy ha nem is kerül be a XXI. század hét csodája közé, mindenképp a korszak sikerültebb budapesti épületei közé fog tartozni.

Ugyanakkor egy épület dönthet úgy, hogy az adott helyen ő nem akar kiemelkedő szerepet, akár azért, mert azon a helyen sok egyenrangú épületre van szükség, nem falkavezérre, akár azért, mert van már ott olyan épület, amely jogosan tölti be ezt a szerepet. (Ha belegondolunk, a felépítendő épületek többségének ezt az elvet kellene követnie: egy adott környéken csak néhány meghatározó jelentőségű épületre van szükség, a többség "átlagépület" kellene, hogy legyen.) A Palace Hotel új szárnya ez utóbbira remek példa. Az eredeti Palace Hotel gyönyörűen felújított szecessziós épület, méltó Budapest szecessziós hagyományaihoz: ehhez szerényen illeszkedik az újonnan épített szárny, kiemelve a korábbi épület domináns szerepét.

Sajna ez a két épület ma a kisebbséghez tartozik: a többség két rossz tulajdonságot egyesít magában. Egyfelől fantáziátlan, olcsó, silány és ízléstelen. Másfelől ennek ellenére mégis hivalkodó, a környezetét lenéző és agyonnyomó. Sok példát tudnék említeni, kettő van különösen a bögyömben.

A BankCenter (lásd a baloldalon) agyonsztárolt foncsorfintaförmedvény. Legalább három emelettel a környező épületek fölé magasodik, belerondítva a lipótvárosi panorámába. A tömege többszöröse a szomszédainak, amit a tömzsisége még jobban kiemel: kb. olyan az egész, mint amikor az agyilag retardált, de nagydarab nagykamasz beszabadul a homokozóba és aggresszívan hetvenkedik az ijedt óvodások között. (Egyébként az épület elképesztően jól jelképezi azt az újdonsült hatalmat és azt a mentalitást, amit a pénzügyi szektor képvisel ma Magyarországon.)

Az osztrákok Kálvin téri bosszújáról (lásd a jobboldalon) már elmondtam a véleményemet egy másik bloghoz írt kommentekben. Itt röviden pedig csak a fenti mondataimat tudnám idézni: egyfelől fantáziátlan, olcsó, silány és ízléstelen, másfelől ennek ellenére mégis hivalkodó, a környezetét lenéző és agyonnyomó.

Illetve annyit még hozzáfűznék, hogy az épület egyben annak is markáns példája, hogy az építészek mint szakmai közösség egyfelől és a közvélemény másfelől mennyire nem közös nyelvet beszél manapság. Az épületek a közvélemény egyöntetű elutasításával találkoztak (az építészszakma megosztott), amire az épületet védő tábor gyakran olyasmikkel válaszol, hogy a közvélemény retrográd, nem érti a modern építészetet és mindent utál, ami mai, csak a régi a szép. A "kedvenc" érvem (értsd, amitől falnak tudok menni) az, amikor előhozzák mondjuk a Sidney Operaház példáját, vagy mondjuk a Gellért Szállóét, mondván, azt is pfújolta a korabeli közvélemény, aztán mára meg építészeti klasszikusokká váltak, városuk büszkeségei. Na persze. Komoly érv, kicsit se demagóg. Az én blogomat se értékeli a közvélemény, pedig annyira zseniális, meg modern, hogy majd száz év múlva akkora tótumfaktum leszek, mint Ady meg József Attila együtt.

Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a magyar közvélemény túl képzett lenne építészetileg, vagy éppen nagyon fogékony volna az újra. Nagyon is ráférne egy kis pallérozás. Csakhogy azoknak, akik ezt az ő építészeti mindentudásuknak a magaslatáról a szemére hányják a köznek, el kellene gondolkodni azon, hogy a szakértelem hiánya nem a  szépérzék hiányát jelenti, mint ahogy a szakértelem megléte sem garancia a jó ízlésre. Meg azon is, hogy vajon a Budapesten az elmúlt ötven évben felépült "modern", "progresszív" és "bátor" épületek vajon mennyiben járultak hozzá ehhez a konzervatív, elutasító magatartáshoz.

Nade váltsunk témát. Itt vannak a "lakóparkok", szintén kedvenceim. Sokan sokszor elpanaszolták már, hogy ezek tulajdonképpen ugyanúgy lakótelepek, mint voltak régen a panelek. Nem mondom, történt némi előrelépés, a legfontosabb talán az, hogy a panel helyett újra téglából építik őket, meg persze igazából egy csomó minden (burkolatok, épületgépészet) valamivel korszerűbb és gazdaságosabb lett.

Viszont az összeszerelési minőség silány voltáról rengeteg hír, internetes fórum vagy éppen Homár-jellegű blogbejegyzés tanúskodik. A házak stílusa pedig, hát nem is tudom. Megszűnt a kocka a derékszög, a lapostető és a szürke szín uralma, ez jó, még akkor is, ha az ellenkező irányba lendülő inga tipikus eseteként a szürkét sokszor csiricsáré színek, a kocka-derékszög dominanciáját meg zavaros, csiricsáré formák váltották fel.

Ugyanakkor egy nagyon nagy visszalépés is történt. Kilopták a tereket a lakóparkokból. Bármilyen rondák és korszerűtlenek is a panelek, a panelnegyedek többsége mégis tágas, a házak között bőven jut hely nagy parkoknak, játszótereknek. Na, ez megszűnt. A hely ma Magyarországon nem arra való, hogy azon "tér" legyen. Azt nem lehet eladni, legalábbis nem megfelelő négyzetméteráron. Így aztán egymás szájába épülnek a lakóparki házak tömbjei, a "parkot" a látványterveken látható, de a valóságban aztán soha el nem ültetett három fa jelenti, a "játszóteret" pedig - ha lesz egyáltalán - egy hinta és egy csúszda együttese képviseli majd inkább csak jelképesen. (Ezekhez majd sorszámot fognak osztogatni a "lakópark" kétszáz kisgyerekes családjának: Nagyék csütörtökön fél öttől háromnegyed ötig hintázhatnak, Szabóék pedig kedden héttől negyed nyolcig csúszdázhatnak.)

Érdemes tipikus példaként a kőbányai Taraliget lakópark látványtervét megnézni, majd összevetni a valósággal. A látványterven a fákat domináns üdezöldre szinezték, hátha nem veszi észre a szerencsétlen kuncsaft, hogy mennyire nem lesz semmi hely a házak között. A valóságban (a látványterven látható 2x2 sávos út ugyanis a Kőbányai út, ahol hetente járok, és "élvezem" a megvalósulófélben levő épületek látványát) a fák egyébként nem is léteznek, ahogy ezt a Belváros blog egyik posztja szép akkurátusan dokumentálja is (mondjuk nem értem, mióta Belváros Kőbánya, de a poszt ettől még nagyon jó). Pedig a beépítés mértéke elképesztő, gyakorlatilag minden ablakból közvetlenül egy szomszédos házra lehet látni, kivéve néhány mázlistát, akiknek a lakása a Népliget felé fog nézni.

A hely persze nemcsak a házak között drága, hanem házon belül is. Ennek aztán áldozatul esnek olyan klasszikus fogalmak, mint például a padlás. Modern lakóparkban nincs padlás. Tetőtéri lakás van helyette, télen hideg, nyáron forró, az alapterület fele csak kúszva közelíthető meg. A régi szekrényt meg nem tudod sehova tenni: vitesd el a lomtalanítókkal! A pincébe se tudod levinni, ott teremgarázs van (12 négyzetméter/autó, lehet gyakorolni a parkolást), meg egy két négyzetméteres rácsos pincerekesz, ahova persze értékesebb dolgot (pl. bicikli) nem mersz levinni, mert ellopják.

Na, ezt a posztot jól elszúrtam. Eredetileg ugyanis egy épületkritikát akartam írni egy konkrét belvárosi irodaházról, és ezen a kritikán keresztül akartam megmutatni, mit is gondolok, a mai építészetről. Ehhez képest egy morgolódós fejlődéstörténet sikeredett belőle. Na talán majd legközelebb...

(85,7)

4 komment

Címkék: budapest dörgedelem építészet tér lakótelep kelenföld kőbánya lakópark újbuda finta józsef padlás bank center taraliget ing székház palace hotel novotel centrum kálvin center fintaförmedvény Virág Csaba

A bejegyzés trackback címe:

https://jozsefbiro.blog.hu/api/trackback/id/tr811141744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jacint70 · http://jacint.blog.hu 2009.10.10. 08:42:46

Nahát, ez nagyon-nagyon jó lett...
Nem is blogbejegyzés, több annál... Megvan, tanulmány...
Azért az a finn lakótelep nagyon durva...
Műmárvány+foncsorüveg=plázabarokk
Mint a szocreál, csak más...
Kedvencem az Ytong... Nem rossz az egy utólag felhúzott kis kamrafalnak, de hogy ezt használják tégla helyett...

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2009.10.11. 20:56:03

Nagyon jó poszt!

A művtöritanárunk mondta anno, hogy Budapest építészetileg sokkal gazdagabb város, mint Bécs, és ez így is van. Magam is sokszor elmerengek azon, milyen gyönyörű is volna, ha a pesti házak mind föl lennének újítva, kipucolva, a Körút kitisztítva, föltakarítva... A világ egyik legszebb városa lennénk!

A paneleken valóban hihetetlenül sokat dob a fölújítás. Régebben én is úgy gondoltam, hogy egy panellakótelep eleve csak csúnya lehet; de ez nem igaz! Alapjában minden budapesti lakótelep más karakterű.

A "modern" épületek kapcsán tényleg nagyon ügyelni kellene arra, hogy mit hol hogyan hová. Egyáltalán nem vagyok elvi ellenzője az üvegcsodáknak, sőt Budapest tipikusan olyan város, amelynek látképébe ez is bőven beleférne. De például a Kálvin téren (ahol majd' mindennap megfordulok) rendre valóságos rosszkedv tör rám, ha látom, mi lett belőle. Szóval ésszel és esztétikai érzékkel!

Budapestben sokkal több potenciál van, mint Prágában!

Ződgyík 2009.10.13. 12:20:37

Szerintem meg kéne már találni, hogy most milyen legyen ez a város: vagy a régi stílus maradjon, vagy modernizáljanak. Most valami gyenge, töketlen középút van. Modern épületek, aztán lepusztult gettó.
Ez így iszonyat gáz, de nem is fog változni, az tuti.
süti beállítások módosítása