Prága. És sör. Illetve főleg sör.

Ezek röviden összefoglalva a poszt témái.

Tavalyi prágai vizitálásunk ismétléseként ezúttal újfent a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját választottuk prágai sörvedelő hétvégénk időpontjaként. Ezen időpontnak két nagy előnye van. Egyrészt nem ütközik a magyarországi őszi ünnepek (október 23. és november 1.) körüli utazási szezonnal és az ezzel kapcsolatos családi elfoglaltságokkal, másrészt ilyenkor a Prágát elözönlő turistahordák - a többségük, legalábbis - már visszavonultak téli szállásukra, azaz egyszerűbb a prágai szállásfoglalás, és a korcsmáinkat összekötő belvárosi sétákat is valamivel szellősebb környezetben tehetjük meg.

Következzék tehát egy rövid beszámoló az általunk ismételten meglátogatott patinás prágai sörözőkről. Illetve tekintettel arra, hogy magukról a sörözőkről és azok társaságunk életében elfoglalt központi helyéről tavaly már viszonylag részletesen írtam, ezért most csak rövid helyzetjelentést állítottam össze az aktuális állapotokról:

U Černého vola: A törzshelyünk, a sörszentély. A sör ára változatlan (26,50), csakúgy, mint a minősége (mennyei). Erre nem érdemes több szót vesztegetni, így térjünk rá az étlap ínyencségeire: korábban elsősorban kolbászos és rántottás fogásokat ettünk itt, ezúttal két sajt-alapú sörkorcsolyát próbáltunk ki.

Az egyik topinka s nivou névre hallgat: a topinka piritóst jelent, a Níva a cseh márványsajt, tehát a topinka s nivou márványsajtos pirítós. Persze nem hiányzik róla a fokhagyma sem. Hmm, csodás!

A másik újdonság a naložený romadur (azaz rakott Romadur) volt. A Romadur az egy tehéntejből készült, eredetileg Belgiumból származó sajt, a puha, büdös, de finom fajtából. A rakottság pedig jelen esetben azt jelenti (már amennyire ezt a belinkelt cseh recept guglifordításából ki lehet venni), hogy hagymás fűszeres lébe rakják bele a romadur sajtot, azaz inkább egyfajta pácolásról van szó. Akárhogy is, fenséges eledel ez is!

Végezetül egy fordítási anomáliára hívnám fel a figyelmet. Az étlapon párek megnevezéssel szereplő étek, ami magyarul elvileg virslit jelent (és a kinézete alapján ez stimmelne is, mert tényleg olyan vékony és párban adják - gondolom innen a neve, ami csehül nemcsak virslit, hanem párat is jelent) a valóságban egy nagyon finom, enyhén fűszerzett kolbász. Pedig használják a csehek a klobasa szót is, ami nyilvánvalóan a magyar kolbász lenne, de láthatólag a magyar és a cseh kifejezések ezügyben nem pontosan fedik egymást. (Gondolom egy fordító ezernyi hasonló példát tudna mondani...)

U Zlateho Tygra: Okulva tavalyi késésünkből, ezúttal már háromnegyed háromkor a bejáratnál álldogáltunk, nehogy megint csak állóhely jusson. Jól tettük, jutott ülőhely, méghozzá a sörcsappal szemben, Hrabal, Havel és Clinton fényképe alatt. Az itt csapolt pilzeni (36 koronáért) a világ egyik legjobb világos söre, a Tigris hagyományos söralátéte pedig a világ legpofásabb söralátéte jelenleg. (Az Ököré régen jobb volt, de ott manapság már a Kozel gyári söralátétjével szúrják ki a szemünket, sajna. Ezügyben egyébként a Tigris az utolsó mohikán: a Fleků, a Szent Tamás vagy éppen az U Medvídků remek régi kekszeit is lecserélték a kommersz darabokra.)

Hosszú szünet után ismét megkóstoltuk a Tigris sonkatálját: emlékeinkben legendás étekként szerepelt, amit így utólag a távoli emlékeket megszépíteni szerető emberi természetnek tulajdonítok. A valóságban szimpla gépsonkát kapunk néhány uborkadarabbal. Nem rossz, de azért isteníteni nem kell.

U medvídků: Itt pontosan megismételtük tavalyi fogyasztásunkat: fejenként egy barna Budvar, majd egy világos, (mindkettő 33 korona) és egy burgonyás knédli káposztával és szalonnával (99 korona). A sörök ugyanolyan jók voltak, a knédli kevésbé ízlett: talán azért, mert a tavalyi szalonnadarabkák helyett ezúttal húsdarabkákkal volt töltve a knédli, ezáltal viszont szárazabbá vált az egész étel.

U Fleků: András barátunk ragaszkodott ahhoz, hogy ezúttal is az U Flekuban fogyasssza el szokásos prágai csülkét a szintén szokásos knédlivel és káposztával. Nem tudom pontosan, hogy a szomszédos asztalnál harmonikaszóra danolászó kalandozó magyarok ("az a szép, az a szép, akinek a szeme..." és társai), esetleg a meglehetősen erőszakosan tukmált Becherovka okozta, netán a csülök volt kisebb a kelleténél, mindenesetre távozáskor András egy régen várt bejelentéssel örvendeztetett meg, miszerint elege van az intézményesített lehúzásból, legközelebb nem kell ide is eljönnünk. Hurrá! (Ja igen, a sör azért még mindig remek, de - mint már régóta - csak négy deci jár 59 koronáért.)

U Svatého Tomase (Szent Tamás söröző): Két okból nem írom, hogy a hétvége csalódása: egyrészt már tavaly is zárva volt, másrészt az igazi csalódás alább található. Így a Szent Tamásról csak annyit tartok szükségesnek megemlíteni, hogy továbbra is zárva van, legalábbis az elsuhanó 22-es villamos ablakából a tavalyival azonos állapotokat láttunk. Kár.

Frissítés (2010 február 23.): A Prágával foglalkozó indexes fórumról származik a hír, hogy proccos ötcsillagos hotel nyilt a Szent Tamás helyén. Ezzel sajnos egy patinás sörözőnek mondhatunk végleges búcsút.

Frissítés (2010 február 24.): Szintén a fórumon olvastam, hogy Pesten is mérnek Ferdinánd sört a Ferdinánd Monarchia Sörházban. Még nem kóstoltam, de aki arra jár, tegyen egy próbát!

Branický sklípek: Valamikor a '90-es években már jártunk itt egyszer és nem gyakorolt ránk mély benyomást ez a hely, így aztán nem csoda, hogy nem tértünk ide vissza sokáig. Na, ez most változott, mármint a benyomás. Mert visszatérni nem fogunk ide, hacsak nem azért, hogy a Magyar Gárda deszant egységeit idevezessük, természetesen a legkevésbé sem baráti szándékkal.

Szombat délelőtt, illetve volt az már dél is, igencsak kiszáradt torokkal ültünk be ide. Az ide az éttermi részt (Restaurace) jelenti, van ugyanis egy söröző (Formanka) is: a két egységnek két külön utcai bejárata van. Eredetileg a Formankába néztünk be, de az tele volt, így átmentünk az étterembe. Még az is megfordult a fejünkben, hogy esetleg be is kapunk valamit a sör mellé. Ekkor követte el egyikünk azt a "hibát", hogy megkérdezte, van-e étlap angolul. A választ nem tudom pontosan idézni csehül, de tartalmazta a "nyemam", a "cseszki", a "cseszka republika" és kicsit később a "magyarszki" kifejezést. Mindezt a kioktatásnak és a megvetésnek gondosan kikevert elegyével.

Utólag belegondolva nem értem, miért nem álltunk fel azonnal. Valószínűleg túl szomjasak voltunk. Így szankcióként mindössze az étkezéstől tekintettünk el: megittunk egy korsó sört, majd borravaló nélkül távoztunk. Megjegyzem, így is többet fizettünk a sörért, mint máshol, ugyanis 45 koronát kértek el érte.

Az, hogy ezek után azért nem ízlett a csapolt Branik, mert már eleve mérgesek voltunk vagy tényleg szimplán rossz sör, ezt nehéz megmondani. Ha figyelembe veszem, hogy az előző este a bridzsparti mellé fogyasztott üveges változat se nyerte meg a tetszésemet, akkor hajlok rá, hogy nemcsak a pincér miatt fanyalogtunk a sörön.

Penzion Domov Mládeže: Nem, ez nem söröző, itt laktunk. Tekintettel arra, hogy már második alkalommal szolgált teljes megelégedésünkre, úgy érzem megérdemelnek egy rövid dicsérő bekezdést: prágai mértékkel mérve nem drágák (1200 korona egy kétágyas fürdőszobás szoba szerény reggelivel), nem ragaszkodnak előleghez (viszont elvileg érkezéskor rögtön kellene fizetni, ezt tavaly nem is mondták, idén pedig mondták ugyan, de néhány rosszalló pillantás után eltekintettek tőle), a szobák tiszták, a kertben parkolhat az autó, a környék (Vinohrady) pedig kifejezetten kellemes.

Végezetül pedig íme egy Prága térkép az említett sörözőkkel:

View Kedvenc prágai sörözőim in a larger map

(81,2)