Promontor munkája kapcsán az utóbbi években a megbízható rendszerek témakörében mélyedt el egy kicsit.
A nagy megbízhatóságú rendszerekkel szemben elvárás, hogy éjjel-nappal megszakítás nélkül működjenek, éveken keresztül. Ilyenek például egy légiirányítási rendszerek, egy atomerőmű vezérlőrendszere, vagy éppen bizonyos orvosi műszerek. Vannak kevésbé kritikus, de még mindig ide sorolható rendszerek, pl. a telefonhálózatok, a rádió- és tévésugárzás, a különböző közművek, ahol a milliónyi fogyasztó kiszolgálása miatt hasonlóak az elvárások.
A mérnökök különböző mérőszámokkal jellemzik ezen rendszerek megbízhatóságát. Az egyik gyakran használt mutató pl. két meghibásodás között eltelt átlagos időt mondja meg (MTBF), egy másik azt, átlagosan mennyi időbe telik megjavítani a rendszert, kézzel vagy éppen automatizált módon (MTTR).
A legszemléletesebb mérőszám mindazonáltal az elérhetőség (rendelkezésre állásnak is szokták nevezni), amely azt mutatja meg, az idő hány százalékában működőképes a rendszer. Egy 99%-os rendelkezésre állású rendszer pl. egy évben 3,65 napig lehet hibás, egy 99,99%-osnak pedig mindössze 52,6 percnyi kiesés engedélyezett.
A mérnöki zsargon ennek kapcsán a kilencesek számáról beszél. A 99,9% például az "háromkilences", míg a 99,999% az "ötkilences". Az előbbi - esetleg a négykilences - az interneten elérhető szolgáltatásokkal szembeni tipikus elvárás, az utóbbit (esetleg néha hatkilenceset) pedig a telekommunikácós rendszerekben, mobil és vezetékes hálózatokban szokták célul kitűzni.
Ezek a dolgok onnan jutottak eszembe, hogy a héten megint áramszünet volt nálunk.
Megint, mondom, mert ezek egyáltalán nem ritkák. Már két éve az egyik áramszünet után annyira mérges lettem, hogy elhatároztam, fel fogom írni, mikor mennyi ideig nem volt nálunk áram. Az elhatározást - ahogy az ilyen hirtelen felindulásból elkövetett fogadalmakkal olykor lenni szokott - egy darabig nem követte tett.
Aztán amikor egy tavaly áprilisi estén több, mint egy órára sötétbe borult a lakás, akkor kiragasztottam a konyhaszekrényre egy cetlit és oda az elmúlt egy év áramszüneteit kisebb-nagyobb pontossággal már feljegyeztük. (Persze az időtartamok becslések, ráadásul lehettek áramszünetek akkor is, amikor nem voltunk otthon...)
Íme, a 2009-es év adatai (igazából csak áprilistól, de legyünk nagyvonalúak):
- 2009. április 3: 75 perc
- 2009. június 19: 70 perc
- 2009. október 8: 20 perc
- 2009. november 19.: 30 perc
Összesen (nagyjából) 195 perc, azaz három és egynegyed óra. Nézzük, mennyi a szolgáltás elérhetősége: egy évben 60*24*365 azaz 525600 óra perc van. Ebből 195 óra perc esett ki, azaz az elérhetőség (525600-195)/525600, azaz 0,999629. Vagyis 99,9629 %. Szakzsargonban ez háromkilences. Na jó, annál azért lényegesen jobb, de a négykilencest nem éri el.
Azt persze én nem tudom, hogy az Elmű hálózatának hivatalosan milyen rendelkezésre állást kell nyújtania. Nyilván a pontos követelmények sokoldalas belső dokumentumokban vannak lefektetve és az egyes részrendszerekre más elvárások vannak: egy központi elosztó sokkal fontosabb, mint egy helyi leágazás.
Azzal is tisztában kell lenni, hogy a nagy megbízhatóság (illetve magas rendelkezésre állás) biztosítása nem olcsó mulatság. Minél nagyobb egy alkatrész élettartama (az a bizonyos MTBF), annál drágább. Továbbá már egy kétkilences elérhetőséghez is szerelőket kell ügyeleti rendszerben alkalmazni és tartalék részegységeket raktározni. Ennél magasabb rendelkezésre állás esetén pedig automatizmusokat is be kell építeni a rendszerbe, amelyek felismerik a meghibásodásokat és automatikusan tartalék rendszereket kapcsolnak be. Ezek nem olcsó megoldások, ráadásul a működésükhöz minden részegységből minimum kettőt kell egyszerre üzemben tartani.
Nyilván vannak ilyen rendszerei az Elműnek is, de felteszem, hogy csak a hálózat központi részein. Nagyon drága lenne a gyakorlatban minden fogyasztói végpontig kiépíteni hasonló tartalékokat és értelme se sok lenne, hiszen a lakásban lévő elektromos rendszer is csak korlátozott mértékben tartalékolt (legalábbis a legtöbb háztartásban nincs két hűtőszekrény vagy tévé...).
Szóval azt elfogadom, hogy áramszünet volt, van és lesz.
Ugyanakkor minden megértésem ellenére is azt kell mondjam, elégedetlen vagyok az Elmű által nyújtott rendelkezésre állással. Egy év alatt négy áramszünet összesen több, mint három órányi kieséssel szerintem sok.
Igazából a a morgásom oka az, hogy Budafokon, ahol korábban laktam, emlékeim szerint ritkábban volt áramszünet. Az a gyanú motoszkál bennem, hogy a mi környékünket valamilyen speciális Elmű átok sújthatja. Esetleg valami helyi méretezési probléma van a hálózattal, netán valahova ócska részegységeket szereltek be, amik állandóan elromlanak, ki tudja. Bármi is az oka, évek óta megy ez az évi 3-4-5 áramszünet és semmilyen javulást nem tapasztalunk. Na jó, a múlt heti 45 perces áramszünet az első volt az idén (hm, tényleg, mintha januárban is lett volna egy, de a cetlin nem szerepel, na ennyit a cetlink megbízhatóságáról...), ezt akár kedvező részidőnek is értékelhetem. Majd meglátjuk. Mindenesetre a következő kérdést mindenképp aktuálisnak tartom:
Kedves Elmű, nem lehetne legalább egy négykilencest megcélozni nálunk (is)?
(70,5)
