Hát, ezt nagyjából eltaláltam: "minden adott egy körömlerágós vasárnapi thrillerhez".

Meg azt is, hogy "Én inkább valami olyasmit várok, mint két éve, ami még az akkori norvég mészárlás előtt történt. Az eredményt legalábbis minden további nélkül elfogadnám."

Nos, az akkori eredmény szinte majdnem megismétlődött, sőt az akkori 2 gólos előnyt még sikerült is megfelezni, lévén 26-24 helyett ma 26-25-öt játszottunk.

Mondjuk nem kellett volna, hogy ez így legyen. Ezt leginkább a második félidő elején intézhettük volna el, amikor annak ellenére volt négygólos előnyünk, hogy abban a tíz percben körülbelül öt ziccert lőttünk kapufára (Vérten, Kovacsics és Tomori tartott kapufáradobóversenyt) és még egy hetest is kihagytunk. Sőt, ha ideszámolom az első félidő szintén kihagyott időntúli hetesét, akkor látszik, hogy abban a tíz percben akár nyolc góllal is elléphettünk volna.

Rendkívül idegesítő volt, mert érezni lehetett, hogy ezzel felhozzuk majd a harcos, de amúgy nem túl acélos ukránokat. Ez meg is történt, az ötvenedik percre megint egyenlő volt az állás. Amihez egyrészt hozzájárult a kicsit megingott védelmünk (ugye az első két meccsen húsz alatt kaptunk, most az ukránok bőven efölé mentek), másrészt az is, hogy sikerült hat percet emberhátrányban játszanunk meglehetősen bugyuta szabálytalanságok miatt: mindennek a teteje az volt, amikor a kiállított Tomori visszajött a kiállítás lejárta előtt és ezért kaptunk újabb két percet. Ekkor elég közel álltam az agyvérzéshez.

Az utolsó tíz percben aztán Mátéfi lehozta Pálingert és beküldte Herr Orsit. Ezt elsőre őrültségnek tartottam, Pálinger jól védett és Herr szerintem messze nincs akkora klasszis, mint ő. De nem Mátéfi volt az őrült, hanem én (szerencsére), ugyanis a "nem klasszis" Herr kivédte az ukránok szemét.

Ami kellett is, mert a támadósorunk az utolsó tíz percben se muzsikált túl jól. A Hatosfal blognak volt egy posztja, amely nagyjából azzal a kérdéssel/állítással foglalkozott, hogy vajon a jó védekezésünk elég lehet-e az elődöntőre, merthogy támadásunk nem nagyon van. Ezt pontosítanám, elsősorban átlövőink nincsenek, amivel nem akarom Bulathot és Tóth Timeát bántani, az előbbi a védelem oszlopa és végülis néhány gólt mindig hoz (ma pl. kettőt), a másik meg ugye éppen csak beesett egy sérülés után (így is hármat lőtt), dehát ha ezt összevetjük monduk Pidpalovával, aki azért nem egy példakép, ő öt átlövés gólt lőtt ma este, akkor azért látszik, hogy nem az átlövőink nyernek nekünk meccseket.

Hanem leginkább a Szucsánszki, Vérten, Kovacsics hármas elől, illetve ma este a kapusaink hátul, beleértve ebbe Herr Orsit, akinek a hat védése közt több ziccerfogás volt. És ugye az eredményből látszik, hogy egytől-egyig mindegyik kellett is!

Viszont közben megtörtént a svéd csoda, avagy a norvég katasztrófa: Svédország végig vezetve simán legyőzte Norvégiát, 24-19 a vége.

Nem tudom, mi történt a norvégokkal (gyerekfürdetési és -fektetési feladatok okán nem tudtam megnézni, talán jobb is) az influenza törte le őket, vagy a svédek doppingoltak, esetleg valami norvég-svéd történelmi komplexus jelenítette itt meg magát (nem hiszem amúgy, a skandinávok nem egy komplexusos népség), de mindenesetre ez a meccs alaposan betett elődöntős reményeinknek. (Frissítés, dec 13. reggel: úgy látszik naív vagyok, mások már bőszen tárgyalják, hogy bunda volt, a norvégok leadták a meccset. A fene tudja...)

Eddig ugyanis mindenki azzal számolt, hogy a norvégok az egész C csoportot legázolják, tehát nekünk elég a svédeket megverni (meg persze a többieket is, nagyjából) a csoport második helyéhez. Nos, ez mostantól nem így van: ha kedden a svédek a franciákat is megverik, akkor (feltételezve, hogy a norvégok nem követnek el csoportos öngyilkosságot és a hátralévő két meccset behúzzák), akkor ezzel egy "szimpla" magyar győzelem a svédek ellen már nem elég: a svéd-magyar-norvég holtversenyben ugyanis a gólarányunk jelenleg katasztrófális. Nagyjából 14 góllal kellene Svédországot legyőznünk az elődöntőhöz. Ehhez pedig már nem elég csak a védelem.

Persze van itt még jó pár lehetséges forgatókönyv (pl. francia győzelem a svédek ellen, vagy további norvég harakirik) meg hát az sincs megírva, hogy mi biztosan legyőzzük Hollandiát vagy éppen a svédeket. Szóval latolgatás helyett egyelőre annyi legyen elég, hogy a csapat játékát elnézve a nyolc közé jutás teljesen reális elvárás volt, a négy közé jutásért meg persze meg kell mindent tenni, de ha sikerül is, az inkább a szerencsénket mutatja majd, mint a tudásunkat. (És ebben a szerencsében benne lenne az is, hogy a másik középdöntő csoportot részemről erősebbnek tartom...)

Na mindegy, várom kedden a folytatást. Hollandia verhető csapat, de mi is azok vagyunk, úgyhogy izgalom lesz bőven. De azért remélem, egy fokkal biztosabban verjük a németalföldieket, mint az ukránokat.  Hajrá csajok.

És - bármennyire fáj is ilyet mondanom - hajrá csigazabálók!