Európa kulturális fővárosai 2011-ben Turku és Tallinn. Mivel mindkét helyen megfordultam már, nem is egyszer, arra gondoltam, összeállítok egy kis programjavaslatot, részben a személyes élményeim alapján azoknak, akik netán arrafelé kalandoznak akár most, akár később.
Kezdjük Turkuval.
Felkészülés: A szokványos felkészülés (szállásfoglalás, google maps, utikönyvek, stb.) mellett érdemes a finn irodalom egyik nagy szerzőjét, Mika Waltarit is elővenni, nevezetesen a Mikael című történelmi regényt, amelynek első néhány fejezete a középkori Turkuban játszódik. Magával ragadó, hatalmas történelmi regény ez, igazi klasszikus!
1. nap: Mint a fentebb említett regényből is kiderül, Turku finnországi viszonylatban kifejezetten ősi városnak számít (a legősibbnek, gyakorlatilag), azonban aki a város építészetében keresné a daliás idők nyomát, az csalódni fog. Turku lényegében két markáns régi látnivalót tud felmutatni, a várat és a katedrálist. A város többi része kellemes, de nem túl érdekes XIX. és XX. századi épületeket tud felsorakoztatni. Egy rövid séta a belvárosban - benne egy obligát és alapos látogatással a katedrálisban - nagyjából kitölti a délelőttöt. Utána érdemes elindulni a kellemes folyóoparti sétány mentén a pár kilométerrel arrébb fekvő várhoz. Útközben megnézhetjük a Suomen Joutsen névre hallgató kecses vitorlást is.
Ahogy azt már megírtam egyszer a blog fejlécképében szerepelő turkui fotó kapcsán, a turkui Finnország legjelentősebb és legrégibb kővára. (Mondjuk nem sok kővár van arrafelé, a turkui mellett Savonlinna és Hämeenlinna várait tudnám kapásból megemlíteni, illetve "irredenták" idesorolhatják Viipuri várát is.) A kikötővel szemben, egy szép park közepén áll, fotózást szerető turistáknak érdemes alaposan körbejárni, szép látvány mindenhonnan. Bemenni is érdemes, bár gondolom olyan szerencséje nem lesz az egyszeri magyar turistának, mint nekem volt, amikor 1999-ben sikerült időszaki kiállításként egy magyar történelemről szóló vándorkiállítást elcsípnem, amely a millecentenárium alkalmából haknizott éppen Turkuban. Az állandó kiálítást azonban mindenképp érdemes megnézni, ez emlékeim szerint egy színvonalas hely- és régiótörténeti gyűjtemény.
2. nap: Naantali, Kultaranta
Naantali Turkutól kb. 15 kilométerre nyugatra fekszik. Élénk és elegáns tengerparti üdülőhely. A parti sétány a színes faházakkal és kávézókkal megkapó összegzése az északi egyszerűségnek és visszafogottságnak, megbolondítva némi mediterrán életörömmel és egy icipici brites eleganciával. Kihagyhatatlan élmény.
Persze látnivalók is vannak itt bőven. Nagyon szép és jellegzetes Naantali középkori kőtemploma, amelyhez hasonlót egyébként sokat látni Finnország délnyugati, komoly svéd hagyományokkal rendelkező vidékén.
Akad itt persze az újabb finn jelenlétet erősítő nevezetesség is, a finn elnök nyári rezidenciájaként szolgáló Kultaranta (azaz Aranypart). Ez egy XX. század elején épült elegáns villa, amit egy hatalmas, szépen gondozott park vesz körül. Bár a hivatalos honlap által használt mini-Versailles kitételt a magam részéről a finnekre egyébként egyáltalán nem jellemző orbitális túlzásnak tartom, a hely mindenképp megér egy vizitet: bár az épület belseje nem látogatható, a parkban körbe lehet sétálni.
Az utolsó naantali látványosság a Moominmaailma, azaz a Moomin Világ. Ez egy tematikus vidámpark, amely a moominok meséjére épül és kisgyerekes szülőknek valószínűleg kihagyhatatlan programpont, én azonban annak idején még nem tartoztam ebbe a körbe és Naantali eme nevezetességét következésképpen nem is látogattam meg. A mesesorozatot egyébként egy finn (pontosabban finnországi svéd) szerző, Tove Jansson írta és nagyjából világhírűnek tekinthető, legalábbis tudtommal ő számít Finnország leggyakrabban lefordított szerzőjének (megelőzve pl. a fentebb említett Mika Waltarit is...). Bevallom őszintén, én ezeket a meséket sem annak idején, sem azóta nem olvastam: bár léteznek magyar kiadások, ezek színvonaláról legalábbis megoszlanak a vélemények, így aztán utóbb apukaként sem éreztem kötelezőnek, hogy megismertessem lányaimat és persze magamat ezekkel a történetekkel.
3. nap: Saaristo
Finnországra általában is igaz, hogy nem elsősorban városainak történelmi emlékeiért vagy grandiózus épületeiért érdemes felkeresni, hanem inkább a természeti környezetéért. Ezért érdemes Lappföldre menni túrázni vagy a Tóvidékre evezni. Az általános szabály Turku esetében is igaz: itt a természeti értéket leginkább a "Tóvidék inverzeként" is felfogható Saaristo, azaz Szigetvilág képviseli.
A Szigetvilágot nyilvánvalóan fel lehet fedezni hajóval, akár sétahajókázás formájában, akár bérelt vitorlással vagy motorcsónakkal. Sőt, a kajakozás sem lehetetlen opció, a szigetek között általában nyugodt és biztonságos a tenger, bár azért teljesen kezdőknek semmiképp sem ajánlott.
Ezekről a azonban sajna nem rendelkezem gyakorlati tapasztalatokkal. Azt viszont tudom, hogy biciklizni ugyancsak érdemes errefelé. A közelebbi szigeteket híd köti össze a szárazfölddel, a kicsit távolabbiakat pedig rendszeres kompok segítségével is el lehet érni. A finn tengerparti táj pedig gyönyörű: a tenger kékje, a fenyőerdők sötétzöldje és a lecsiszolt, szürke gránitsziklák csodaszép egyveleget alkotnak.
Igazából nem csak egy napot ér meg a vidék, akinek több ideje van, bátran kiterjesztheti a tartózkodási időt több napra és bátran felfedezhet több szigetet is. Mi anno aludtunk egyet Rymättylä szigetén és nem bántuk meg. A szép táj mellett említésre méltó még a helyi kőtemplom, szintén középkori és nagyon szépek benne az eredeti freskók is.
4. nap: Louhisaari
Turkutól északnyugatra található a Louhisaari udvarház. Ehhez hasonló, ha nem is számtalan, de azért akad még néhány Finnországban, azonban Louhisaari rendelkezik a finnek szemében egy adu ásszal: itt született a legnagyobb finn, Mannerheim. Figyelembe véve Promontor Mannerheim kultuszát, tulajdonképpen érthetetlen, hogy maradt ki annak idején turkui programióomból. Talán az utitársaim tartották túl nagy kitérőnek a Turkutól kb. 35 kilométerre északnyugatra található nevezetességet. Akárhogy is, nekem kimaradt ez a vizit (egy okkal több, hogy egyszer még egy hosszabb nyaralásra visszamenjek Finnországba).
Akiben van történelmi érdeklődés illetve szereti a szép és gazdag vidéki udvarházakat, az ne hagyja ki. Viszont érdemes előre szervezkedni, ugyanis Louhisaari alapértelmezésben csak vezetéssel látogatható és alapértelmezésben minden vezetés finn nyelvű. Svéd vagy angol nyelvű kisérethez előre kell időpontot egyeztetni.
Viszont jobban belegondolva Louhisaari azért valószínűleg nem egésznapos program, tehát illene valamilyen kiegészítő programot ajánlani. Nos, autós turistáknak Rauma is beleférhet, itt jártam is, méltán lett a világörökség része. Biciklistáknak pedig, hát nem is tudom: nézzenek ki maguknak valamit az interneten!
5-7. nap: Åland szigetcsoport
Åland Magyarországon leginkább, mint a finn kisebbségpolitika ékköve ismert és ebbéli minőségében előszeretettel dörgöljük szomszédaink orra alá, mint követendő példát (ha már saját kisebbségpolitikánkat nem tudjuk az orruk alá dörgölni, de ez más tészta...).
Ugyanakkor Åland bőven megér egy két-három napos kiruccanást Turkuból. Bár bizonyos mértékig csereszabatos Åland és Saaristo, azért Åland érzékelhetően "tengeribb" és persze érzékelhetően "svédebb" is, mint a Turku környéki szigetek: talán leginkább ezzel tudnám megindokolni, miért érdemes mindkettőt "kipipálni".
Åland elérése egyáltalán nem bonyolult: a Turku és Stockholm között közlekedő óriáskompok (amelyeknek használata magyar turista számára önmagában is hatalmas élmény) megállnak a szigetcsoport fővárosában, ahonnan - mi mással - leginkább biciklivel érdemes a szigetek felfedezésére indulni.
Mi annak idején mindössze egy éjszakára maradtunk és kelet felé kalandoztunk. A táj általános szépségén kívül Kastelholm romjait, az errefelé is megtalálható festői kötemplomokat (többet is láttunk, a jomalaira biztosan emlékszem, csodaszép) említeném meg. Az ősi viking település, Borgboda maradványai önmagukban tényleg nem túl látványosak, de a sűrű, mesebeli erdő és a tarka mohás, foltos sziklák nagyon szépek. Az innen nem messze levő, oroszok által a XIX. században épített erődrendszer (Bomarsund) romjaihoz már nem jutottunk el: a pontos okról évtizednyi távlatból nem tudok nyilatkozni, de gondolom a szűkre szabott időkeret lehetett az.
Aki arra jár, ne kövesse el ugyanezt a hibát, szánjon a szigetekre több napot!
Talán nem is az orosz erőd romjai és az egyéb kihagyott látnivalók miatt, hanem sokkal inkább az idilli, civilizációs ártalmaktól, idegbajos magyar hétköznapoktól végtelenül távol eső táj miatt.
