Van nekem egy listám, amiben az év során a legjobb meccseket gyűjtöm, hogy aztán az év végén legyen egy poszt róla.
Januárban mindig erős a felhozatal, egyrészt zajlik az Ebel, heti három fordulóval, azaz ilyenkor könnyű elkapni egy jobban sikerült Volán meccset. Aztán meg van férfi kézilabda világverseny hol Eb, hol vb, amiken szerencsére törzsvendég a magyar csapat is.
Idén már a szerdai spanyol-magyar bőven megütötte a mércét, mondogattam magamban, hogy ez akár az év meccse is lehet kézilabda fronton. Hát, nem sokáig volt jelölt:tegnap egy olyan csapatot győztünk le, amelyik jelenleg egyszerre Európa, világ- és olimpiai bajnok.
Képzeljük el ugyanezt fociban: a magyar válogatott kijut az Eb-re, majd ott beosztják a "halálcsoportba", Spanyolország (Eb és vb győztes), Németország (vb. 3.) és mondjuk a "csak" bivalyerős Oroszország mellé. A nyitómeccsen az oroszok ellen döntetlenezünk és kicsit fanyalgunk, hogy kimaradt a győzelem. Aztán Németország ellen is döntetlen, itt már mindenki csodáról beszél, ráadásul még a továbbjutás is reális lehetőséggé válik. A harmadik meccsen aztán legyőzzük a Fabregassal (Fernandez), Iniestával (Karabatic), Puyollal (Dinart) felálló Spanyolországot.
Na, hát így tessék értékelni a tegnapi meccset!
És még nincs vége. Az Eb folytatódik, lesz idén olimpiai selejtező és ezt a csapatot nézve teljesen reális cél lehet az olimpia is (kop-kop-kop). Szóval az biztos, hogy az év végi posztba bekerül ez a meccs, de az még nem, hogy tényleg ezt fogjuk az év meccsének tekinteni. (Ha meg mégis, akkor soha rosszabb évet!)
Nézzük először a középdöntőt: három ponttal állunk, a négypontos horvátok mögött, holtversenyben a spanyolokkal. Normál esetben most azt fejtegetném, hogy a magyar válogatott reálisan 2-3 pontot szerezhet még a középdöntőben, hiszen
- A magyar csapat ismerten rapszodikus, egy-egy meccsre felszívja magát, aztán egy látszólag gyengébb ellenféltől képes kikapni,
- A világversenyek erőnléti terhelését nem szoktuk bírni, a tornák végére tipikusan elfáradunk,
- Az ellenfeleink bivalyerősek, Izland tavaly megvert minket, Szlovénia talán verhető, de semmiképp sem sima ügy, a horvátok ellen meg kinéz egy papírforma vereség.
Ez mind igaz és akár be is jöhet ez a 2-3 pontos jóslat. Csakhogy egy ilyen csoporteredmény után nem lehet nem az elődöntőtől beszélni. Amihez nem 2-3 pont kell, hanem minimum négy vagy még több. De most hagyjuk a számolgatást. Nem ez a lényeg.
Ez a csapat nem ezzel a számolgatós mentalitással fog kiállni, hanem azzal a frenetikus győzniakarással és tartással, amit eddig láthattunk tőlük és amiről minden sportember példát vehet.
És amiért nekem kedvencem a Mocsai-féle magyar kézilabdaválogatott.
