A tavalyi részleges csalódás után könnyebb volt a haverjaimat meggyőzni, hogy az esedékes novemberi cseh sörtúránk súlypontja ezúttal ne Prága legyen. Így aztán egyrészt a szokásosnál egy nappal korábban, már csütörtök délben elindultunk, másrészt a cél ezúttal Pilzen volt.
Pilzen egy kb. Debrecen nagyságú város, ami első-, másod- és harmadsorban is a pilzeni sörről híres. Na jó, ott készül a Skoda is. Amiből az is kiderül, hogy egy igen jelentős ipari központtal van dolgunk. (Kihagyhatatlan tény továbbá, hogy a csehek örökifjú Korda Györgye, Karel Gott is a város szülötte. A sör miatt megbocsátok.)
Ami persze nem azt jelenti, hogy más érdekes nincs arrafelé. Van egy hatalmas főtere (193x139 m), a közepén egy szép, bár szerintem kicsit aránytalan (vagy a "hasa" nagy, vagy a "feneke" kicsi, nézöpont kérdése) gótikus katedrális, továbbá egy figyelemre méltó reneszánsz városház. A főtér körül található régi városmag is hangulatos, bár kissé eklektikus, keverednek a különböző korok stílusai, talán enyhe századfordulós fölénnyel. Említést érdemel még a zsinagóga (ami ugyan méretben és szerintem szépségben is elmarad a budapestitől) továbbá a víztorony is.
A pilzeni városháza (jobbra) előtte balra a Morový Sloup, a Szűz Mária pestis oszlop
Összességében kedves, szép város Pilzen, de ha csak a városképet és az építészeti nevezetességeket tekintenénk, szinte biztos nem férne bele "Promontor kéthetes csehországi álomtúrájába". Pilzen idei Európa Kulturális fővárosa címe is érzésem szerint inkább annak tudható be, hogy Prága már volt és a csehek valószínűleg turisztikailag kevésbé kiemelt helyeket akartak a címmel helyzetbe hozni (erre utal az is, hogy a másik jelöltjük Ostrava volt).
Nade itt van ugyebár a sör. Mi ugyanis elsősorban sörügyi tanulmányokat kívántunk folytatni. Az én elsődleges motivációm ezen belül a híres pilzeni sör szüretlen változatának megkóstolása illetve magának a sörgyárnak a megtekintése volt. De természetesen szerepelt a programban az elmaradhatatlan kocsmafelderítés is.
Nézzük tehát a kutatómunka eredményeit! (Előrebocsátom, hogy lesz meglepetés!) A felsorolás kb. időrendben történik.
Talán a leghíresebb sörözője a városnak. Fő attrakciója a szűretlen pilzeni, ami itt állandóan csapon van. Másik fő jellemzője a tömeg (legalábbis csütörtök esti érkezésünkkor az volt), aminek következtében csak a zsúfolt teraszon kaptunk helyet, amit november lévén téliesítettek és a manapság Pesten is divatos gázlángos fűtőtestekkel fűtöttek. Ez nem volt annyira hangulatos, de életem első szűretlen pilzenije kárpótolt azért.
Ami egyébként nem aratott osztatlan sikert: nekem bejött, a többieknek nem annyira. Ami azért fura, mert eddig én voltam az aki inkább lelkesedett a markánsan komlós pilzeni ízért, a többiek inkább a barna Kozelért jártak Prágába. Talán az lehet az ok, hogy a szűretlen pilzeni kicsit kevésbé kiismerhetővé teszi a sört, pont azt veszi el, amitől pilzeni a pilzeni: a markáns, egyértelmű komlózást. Ami ott van persze, csak jobban elbújik az élesztős ízek mögött. Az eset talán jól illusztrálja, miért a szűrt változat vergődött világhírnévre.
Azt már a 3. sz. Sörgyárlátogatás kapcsán megírtam, hogy a sörgyárvizit kiismerhető műfaj. Házikiállítás, gyár és sörkóstoló a három alappillér, maximum ezek súlya, sorrendje és némiképp a tartalma lehet kérdéses.
A házikiállítás Pilzenben a túra során elosztva, kis adagokban jelentkezik, az elején például megcsodálhatjuk Ferenc Jóska aláírását (Az öreg látogatást tett a sörgyárban. Minden natyon tetszett neki, mindennel meg folt elégedve, így aztán kegyeskedett aláírni a vendégkönyvet: érdekes adalék, hogy minden meglátogatott országban a helyi nyelven szignózott, így Csehországban Frantiseket írt, csakhogy Pilzenben elszúrta és Franztiseket sikerült alkotnia. Az utókor nevében megbocsátok.)
Később van "miből főzzük a sört" szekció (na, vajon miből: tippeket a szerkesztőségbe kérünk) illetve képek a pilzeni uralkodókról (izé, serfőzőmesterekről), ezen a ponton mély tisztelettel jegyezzük meg a bajor származású Josef Groll nevét, aki az első adag pilzenit megfőzte 1842-ben. (A Groll nevet még fogom emlegetni...)
A gyárból nem sok valóságszagú objektumot látunk, a régi és új főzőházon gyorsan átzavartak és a csillogó-villogó zárt főzőüstökön kívül nem sok mindent látni. Még a palackozó a legérdekesebb, ez működött, bazinagy gépsorok, nagy zaj és minimális munkáslétszám mellett palackozódott és dobozolódott a friss pilzeni. A folyamat többi részéből viszont nem meglepő módon Pilzenben se mutattak semmit.
A régi főzőház
A kóstoló helyszíne viszont legalább érdekes volt, ugyanis levittek a sörgyár alatti pincerendszerbe, ahol valaha az erjesztés folyt. Ugyan a folyosók kongtak az ürességtől, bizonyítván, hogy a modern gyártási folyamathoz ezekre a régi pincékre már nincs szükség, de azért pár régi, nyitott erjesztőkádat láthattunk, bennük a látogatók kedvéért főzött kóstolósörrel.
Erjed a pilzeni
Ami itt is a szűretlen változat volt, nagy örömömre, ráadásul ezúttal még jobban ízlett, kicsit emlékeztetett ugyanis a Tigris-féle friss tankos pilzenire. Kértem is repetát kétszer is. Ezzel nagyjából végeztünk is. A végén körülnéztünk a szuvenírboltban (nem vettem semmit), viszont a sörgyár híres bejáratáról bőséges fényképtermés készült.
A Plzeňský Prazdroj sörgyár híres bejárata
Ha a sörgyár kiállítás része hagy valakiben némi hiányérzetet, az a Serfőző Múzeumban pótolhatja. Van itt minden, sörtörténet az ókortól kezdve, rejtélyes és kevésbé rejtélyes serfőző eszközök a középkortól kezdve, kis századfordulós kocsmatörténet, a modern pilzeni sörtörténelem (ki mikor milyen sörgyárat alapított, mikor vásárolta fel a másikat, hogy aztán az állam rátegye a kezét az egészre, a végén meg jöjjön valami multi és megvegye az egészet: ismerős történet). Vannak továbbá mindenféle sörrelikviák, cimkék, alátétek, palackok, pl. a legalább két vitrinnyi Urquell cimkegyűjteményben lehet bogarászni cirill betűs, francia, olasz cimkéket, és persze - éljen! - van ott pár magyar is.
Cirill betűs pilzenis címke
Azt kell mondjam, kicsit rohanva haladtunk végig a termeken, több időt érne meg ez a múzeum. Persze lehet, hogy csak az én aprólékos, minden vitrint mindig alaposan végigböngésző természetem mondatja ezt velem. Mindenesetre ha egyszer visszajutok, akkor a múzeumból induló katakombatúrára is befizetek majd, merthogy olyan is van.
A város második leghíresebb sörözője. Vagy ez lenne a leghíresebb?
Ki tudja: én a Na Parkanuról tudtam, de a mindenféle pilzeni útleírásokban általában az U Salzmannů ugyanúgy szerepel. Mindkettő igazi patinás klasszikus, a Na Parkanu inkább "sörözősebb", ez meg kicsit "éttermesebb", de nagy különbség nincs köztük. Illetve annyi talán, hogy a Salzmannůban van fekete Kozel is, amit a rengeteg pilzenitől kicsit megcsömörlött társaság nagy örömmel fogadott, kivéve természetesen az egyszemélyes kemény magot, amely tudta, hogy most kell szűretlen pilzenit inni, mert máskor/máshol nem lehet, ugyebár.
U Salzmannů: balra a szűretlen, jobbra a szűrt pilzeni
Itt amúgy ettünk is, már nem emlékszem pontosan, mit is, de nagyjából a szokásos knédli-káposzta-sertéshús körből kerülhetett ki a rendelésünk és rossz biztos nem volt, mert azt megjegyeztük volna.
És végezetül jöjjön a szálláshelyünk, ami egyáltalán nem mellékesen egy minisörfőzde is egyben. Ez utóbbi szempont persze letagadhatatlanul fontos szerepet játszott a kiválasztásban, de emellett az elfogadható ár, a centrumközeli elhelyezkedés, és a megoldott parkolás is a hely előnyei közé sorolhatóak.
Pivovar Groll, az udvari bejárat
De a legfontosabbnak mégis a a helyben főzött sör bizonyult. Ez ugyanis "ellopta a show-t", lévén sokkal finomabbnak bizonyult, mint a híres-nevezetes szűretlen pilzeni, amiért pedig mentem/mentünk. Így aztán ahelyett, hogy az estéinket a fentebb említett híres-neves kocsmákban töltöttük volna, a kötelező körök letudása után rohantunk vissza a Grollba, hogy az ottani isteni nedűt kortyolgassuk.
Az abszolút győztes a Groll névre hallgató 12-es világos volt, ez egy szűretlen, pasztőrözetlen csoda volt, a szokásos pilzenihez képest valamivel visszafogottabban komlózott, de ez nem volt baj, sőt, ettől lett igazán harmonikus! Volt benne valami meghatározhatatlan friss, fűszeres keserédes (talán egy csipetnyi vanília? vagy méz? a fene tudja) íz, amit egy csodás, krémes keserédes hab koronázott meg, hmmm. Ittuk reggel, ittuk este és innám azóta is, ha nem választana el tőle 700 kilométer.
Emellett kevesebb figyelmet kapott a barnájuk, pedig az is nagyon finom volt, kb. ugyanaz a krémesség a habban, ugyanaz a frissesség a sörben, csak mindez enyhén csokis-karamelles keretben. A honlap szerint a barna az 14-es, de ettől időnként nyílván eltérnek, mert nekünk a barna is 12-es volt..
Az étlap is hozta, amit kellett, volt hermelin, tlacenka, továbbá finom, fűszeres kolbász, talán egy árnyalatnyival csípősebb a kelleténél (amúgy imádom a csípőset, csak ezúttal elvette egy időre a sör ízét), reggelire remek szalonnás-sonkás rántotta, mennyei köményes cseh barna kenyér.
És még a kártyázást is megengedték.
bridzs & pivo @ Pivovar Groll
Zárásként egy link az obligát fényképalbumra:
Illetve nem is, kell a pozitiv útmutatás:
Irány Plzeň!
