HTML

 

PromontorBlog

Mozik, utazások, fotózás. Budapest, Újbuda. Fogyasztóvédelmi füstölgések. Sportkommentárok. Sörélmények. Rendkívül eredeti, ugye...

Friss topikok

Ők meg látogatnak

free counters (2008 november 28. óta)

Őket hirdetem

Bloggerunió

Magamat hirdetem

Első Magyar Háromcsillagos SuperBlog!

Ezt szívom

Budapest szmogtérképe

Ehhez próbálom tartani magam

Ehhez próbáld tartani magad

Creative Commons Licenc

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda VB 2011

Férfi kézilabda VB 2011

Női kézilabda EB 2010

Női kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda VB 2009

Férfi kézilabda VB 2009

Női kézilabda EB 2008

Női kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Női kézilabda VB 2007

Női kézilabda VB 2007

Praha-update avagy Ökör bajok...

2015.02.25. 08:18 promontor

Bár a 2014-es NOSZF-túránk fő célpontja Plzeň városa volt, azért teljesen Prága se maradt ki. Gyanítom, hogy ennek egyetlen oka az volt, hogy András haverom tavaly kihagyta az akkor felfedezett és közönségsikert aratott Hrom do Police nevű műintézményt és most pótolni akarta a mulasztást. Így aztán szombat kora délutántól  egy a szokotthoz képest rövid, de azért egy pár kocsmát érintő belvárosi sétára volt azért időnk, álljon itt egy beszámoló az érintett objektumokról.

U Černého Vola

Kezdés a tavalyiak ellenére természetesen az Ökörben. Elég korán érkeztünk, kb. félház volt. Annak viszont nem örültünk, hogy a tavalyi pincérrel akadtunk össze. Ez a söröknél nem okozott gondot, jöttek gyorsan, ahogy az kell, finomak voltak, ahogy az kell.

A kajával viszont megjártuk. Nem úgy, ahogy tavaly, hanem úgy, hogy nem kaptunk. Amikor megérkezett a második kör sör, jeleztük, hogy ennénk is. Pincér megáll, OK, mondja, mit kérünk. Kértünk hermelint. Nem volt. Kértünk topinkát. Az se volt. Nem emlékszem, harmadikra kértünk-e valamit, egy ponton ugyanis pincérünk lezárta a kérdezősködést és elmondta, hogy mi van.

Nos, volt klobasa és volt parek. Talán volt spekacek is. Igen, egészen pontosan az a három féle fogás volt, amelyik súlyra megy, azaz amelyikkel el lehet játszani ugyanazt, amit tavaly is. Abból viszont nem kértünk, maradtunk a folyékony kenyérnél, megittuk a maradék sörünket, aztán - mivel kezdtünk igencsak éhesek lenni - továbbálltunk.

Fizetésnél egy 317 nanoszekundumig tartó lelkiismereti válságot értünk át, amikor észleltük, hogy a kajaügyi kérdezősködésünk elvonta emberünk figyelmét és ezáltal a második kör sör nem lett bestrigulázva, de aztán rezignáltan tudomásul vettük, hogy pénztárosunk szó nélkül kifizeti a számlán szereplő összeget. Sag schon, ha ennyit kért, hát ennyit kapott. Tavaly is megkapta, amit kiszámlázott, így lett idén is.

okorbajok_478x282.jpg

Ettől függetlenül nem voltunk vidámak: kajálni szerettünk volna, ez meghiúsult. Nem gondolnám, hogy emlékezett ránk egy év távlatából (nem csináltunk mi ott botrányt), viszont külföldiségünk nyilvánvaló volt. Sőt, a magyarságunk is, ugyanis amikor másnap délelőtt visszatértünk és megint nem volt semmi más, mint a már említett három fogás, akkor a hiányra magyarázatul kicsit gunyorosan annyit még hozzátett kedves barátunk, hogy járt ott egy magyarszko társaság és minden egyebet felzabált az étlapról. Na persze.

Ilyen érezhető rokonszenv mellett se a szombat délutáni, se a vasárnap reggeli vizitünk nem nyúlt túl hosszúra, amit csak abból a szempontból sajnálok, hogy ha tovább maradtunk volna, akkor a helyi rendeléseket megfigyelve letesztelhettük volna azon elméletünket, miszerint a szűkített választék csak a külföldiekre (netán csak a magyarokra) vonatkozott-e. Így ez egy bizonyítatlan elmélet maradt, bár a magam részéről 99%-ban biztos vagyok, hogy ez volt a helyzet.

Szombaton egyébként a várból lefele jövet a Kandúrban összefutottunk Péterékkel (a 2. sz. Novemberi Prágajáró Csapattal) és ők tettek epés megjegyzéseket bizonyos előző napi Ökörbeli Eseményekre, amiből azt szűrtem le, hogy ezúttal talán velük is történhetett valami számlázási malőr, de ezt persze nem állíthatom biztosan, tekintettel arra, hogy mi gyorsan továbbálltunk, így nem volt idő az eset részletes feltárására. Talán majd egyszer...

Nem akarok másokat eltántorítani az Ökörtől, a sör jó, a helyiség patinás, a múltja legendás, talán a személyzet se mindig ugyanaz (apropó, aki többet tud arról, hogy milyen eséllyel lehet elkerülni "kedvencünket", illetve hogy a régi személyzet megvan-e még, az legyen kedves írja meg!), de mindezek ellenére elkerülhetetlen a megbotránkoztatás: két év konzisztens rossz tapasztalatai alapján az Ökör sajnos narancs fokozatú figyelmeztető jelzést kapott nálunk. Társaságunk egyes tagjai az élmények hatása alatt egészen odáig mentek, hogy ebbe az intézménybe nekik már nincs is kedvük eljönni többet és keressünk Prága (sőt általában Csehország) helyett más uticélokat. Bár ezt a magam részéről elhamarkodott és eltúlzott szankciónak érezném, mindazonáltal elképzelhető, hogy a következő sörtúrabeszámolónk nem Prágából fog kelteződni.

Tekintettel arra, hogy a pilzeni reggelink óta nem ettünk, az Ökörbeli diétánk következtében igencsak korgott a gyomrunk. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy volt a listánkon egy közeli, még felfedezésre váró intézmény, a Valašská pivnice.

Valašsko, avagy Oláhok Morvaországban

Hogy ne mindig csak a sörről essen szó, fedezzük fel a Valašská pivnice "titkát". Ami persze nem nagy titok, csak egy kis odafigyelés kell: az a söröző honlapjáról is kiderül, hogy ez a hely egyike az örvendetesen szaporodó ismeretlen vidéki söröket csapoló prágai helyeknek. Innen pedig már csak egy kis kiváncsiság kell annak kiderítéséhez, hogy ez a bizonyos "vidék" jelen esetben Valašsko névre hallgat. Ahhoz se kell nyelvzseninek lenni (Valašská->vlach->oláh), hogy nevezett tájegység nevében délkeleti szomszédainkra utal.

Na de mit keresnek a románok Morvaország északkeleti részén, Szlovákia tőszomszédságában?

Nos, a mindentudó wikipédia szerint itt egy tipikus középkori szivárogva vándorolgatós sztori áll a háttérben: román pásztorok terelgették végig a juhaikat Kárpátok mentén a XIV-XVII században, mígnem eljutottak Morvaország keleti területeire. Átvették a helyi többség cseh-szlovák nyelvét, megtartva ugyanakkor a származástudatot, megtámasztva némi román eredetű szókészlettel, meg egy jó csomó egzotikus népszokással.

Mára persze  a régió lakói kb. ugyanannyira csehek, mint amennyire magyarok mondjuk a Jászság lakói: a keleti származásra a településnevek, az eltúnőfélben lévő dialektus, az inkább csak kuriózumként örzött népszokások utalnak. Nemzetiségi probléma nincs, az "etnikai" különállás legfeljebb némi tipikus csehes viccelődéshez szolgáltat apropót...

A pince talán kicsit steril, nincsenek is túl sokan, ami talán nem is baj, mert egyetlen kicsit keszeg felszolgáló látja el a vendégeket, aggódnánk, bírja-e a terhelést. A kelet-morva sör mellett kelet-morva étlapot is kapunk, van pl. egy igéretes levesük, a Valašská kyselica s klobásou, arra rögtön lecsapunk és jól is tesszük, a cseh és román gasztronómia remek keveredése ez az üdítően savanykás tejszínes-káposztás-kolbászos leves (ld. még csorbaleves, ugyebár). A második fogásra nem emlékszem, talán valami knédlis dolog lehetett, megbolondítva némi szlovákos beütéssel, de valami sztrapacskás dolog is szerepelt az étlapon, hamár a szlovák vonalat szóbahoztam.

A sörök kellemesek voltak, bár nagyon markáns emléket nem hagytak maguk után, még abban se vagyok teljesen biztos, hogy a háromféle sörből melyik kettőt kértem ki. Mondjuk ebben az is szerepet játszhat, hogy biztosan kóstoltam a harmadikat is, lévén ilyenkor arra ügyelni szoktunk, hogy lehetőség szerint teljesen lefedjük a sörkínálatot.

Akárhogy is, az összkép nagyon pozitív, a kellemes sörök, kifejezetten remek kaják és a helyhez képest kifejezetten mérsékelt árak mindenképp ajánlottá teszik az "Oláh Pincét".

Hrom do Police

Sok újat nem tudok elmondani a tavalyihoz képest legfeljebb annyit, hogy ezúttal társaságunk negyedik tagja is megtapasztalhatta, milyen remek hely. A matjes ezúttal is csodálatosan finom volt, ennek kapcsán bele is bonyolódtunk némi matjesológiai diszkusszióba (nevezetesen arról, milyen hal a matjes: a heringpárt nyert, de a lazacpárt javára szóljon, hogy egy jól elkészített matjes megközelíti az egyébként sokkal finomabbnak tartott halféleség ízét).  Még valamit ettünk, talán Pivní sýr lehetett, de ebben nem vagyok biztos.

Hogy aztán ez a két pozitív élmény mennyiben fogja ellensúlyozni az Ökörbeli kellemetlent, és visszatérünk-e Prágába, azt nem tudom. Késő ősszel kiderül.

Végezetül jöjjön a frissített térkép:

e>
Kedvenc prágai sörözőim nagyobb térképen való megjelenítése

2 komment

Címkék: prága sör utazás csehország homár söröző fogyasztóvédelem u cerneho vola morvaország párek klobasa cseh sör Hrom do Police Valašská pivnice Valasská pivnice Valašsko U Černého Vola

A bejegyzés trackback címe:

https://jozsefbiro.blog.hu/api/trackback/id/tr827074541

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

-kk- 2016.03.29. 10:22:38

Hehe, erről eszembe jutott egy 2014-es ökörbeli élmény, amikoris harmadmagammal ültünk be néhány sörre. A klasszikusabb pincérek egyike volt épp, megvárta, amíg leülünk, aztán az asztalra hajolva ránkförmedt, hogy "CO SI DÁTE?" Mondjuk legalább miután csehül rendeltünk, megenyhült, és kihozta a söreinket, sőt még hermelínt és utopenecet is kaptunk a későbbi körök során. A végén már büszke is voltam, mert amikor kihozta a számlát és elhadarta, hogy mennyi a végösszeg, és képesek voltunk elfogadható szintidőn belül elmondani csehül, mennyiből kérünk vissza, már kifejezetten nyájas volt, és miután megköszönte az ottlétünket, jó utat is kívánt.

Mindez annak kontrasztjában volt különösen vicces, hogy az első sörünk alatt bejött egy idősebb amerikai pár, leült, és amikor kijött a pincér, megkérdezték: "Do you have something to eat?" - mire a pincér természetesen úgy reagált, hogy "Co?" Erre az amerikaiak úgy érezhették, hogy szegény pincérnek lassú a felfogása, ezért egy képzeletbeli kanállal evést imitálva megismételték, hogy "EAT! Do you have something to eat?" Itt persze a pincér lett ideges, és az asztalukra hajolva megemelte a hangját, hogy "DOBRÝ DEN, ČESKÁ REPUBLIKA!", majd az ajtóra mutatva indítványozta, merre kereshetnek éttermet.

Azt hiszem, egyre jobban kétségbe vannak esve az elcsehetlenedés veszélyétől, csak abban változik az egyes pincérek ingerküszöbe, hogy mennyire idegeneket tűrnek még meg. Úgy tűnik, a nem-cseh rendelés mindenképp ősbűn, a nem-cseh lét pedig határeset.

Igazából felháborító, amit csinálnak, ugyanakkor valahol érthető, és a megfelelő perspektvát használva megvan a maga szabadságharcos romantikája.

promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2016.04.03. 22:30:44

Lassan harminc éve találkozom kisebb-nagyobb rendszerességgel ezzel a "szabadságharcos" prágai vendéglátós stílussal. Lenyelem (mert jó a sör és imádom Prágát). De nem szeretem.

Érdekes, hogy Angliában, Belgiumban vagy éppen Németországban, ahol ugyanúgy büszkék a kocsmakultúrájukra (okkal), sosem találkoztam hasonló mentalitással, pedig turistákhordákban ott sem szenvednek hiányt. Valahogy mégis képesek egyszerre szívesen látni a vendéget, legyen az hazai vagy turista és megtartani a kocsmák eredeti hangulatát.

Az is érdekes egyébként, ahogy erre az egyszeri magyar sörturista reagál, kezdve azoktól, akik az első alkalommal visszariadnak és "bunkó csehek" felkiáltással soha többé nem mennek vissza, befejezve azokkal, akik annyira beleszerelmesednek Prágába, hogy kritikátlanul azonosulnak a vendéglátókkal és ha ilyen esetekről hallanak, kioktatják az elszenvedőket, hogy biztosan ők viselkedtek helytelenül.
süti beállítások módosítása