Műfaji premier következik a blogon, egy sörkritika.

Sok sörös posztom volt már, de ezek többségükben vagy nagyvilági sörkalandokról (főleg, de nem kizárólag cseh vonalon) vagy hazai sörfesztiválokról szóló beszámolók voltak. Na jó, volt összehasonlító sörkritika is, sőt még egy kategóriateszt is. De olyan poszt, ami egyetlen sörről szólt, és semmi másról, na olyan még nem volt. (Legalábbis nem emlékszem, hogy lett volna.)

Példaképek

Pedig ez se egy rossz műfaj, az általam rendszeresen olvasott sörblogok közül kettő, a Kontár Komlókutató és a Sörvadászat kizárólag ezt űzi, méghozzá mindketten magas szinten és szórakoztató módon, és persze mások (pl. Sörbúvár, Sörfigyelő, ...) is rendszeresen művelik. Közben rájövök, hogy a Sörvadászat szokott főzdékről és éttermekről is írni, na nem baj, kicsit sántít a hasonlat, de melyik nem. Annyiban jogos a kiemelés, hogy az én szememben ez a két "példakép" sörkritika terén, amivel nem a többieket kritizálom, mert ők is nagyon jók, hanem a saját ízlésemet (irodalmi értelemben, nem a sörökre vonatkozóan)  pozícionálom be. Szóval ha ez a poszt elsősorban rájuk emlékeztet, az nem a véletlen műve.

Naszóval, csapjunk bele a lecsóba!

Mit is fogok inni?

Kicsi a világ. Az évek során jó pár volt és jelenlegi kollégámról derült ki, hogy házi sörfőzéssel foglalkozik. Ezen kollégák egy részének persze épp csak köszönök, ha összefutunk a liftben és csak a "valaki mondta, hogy a Gerzson is főz saját sört" féle információs csatornákon keresztül értesültem értékes hobbijáról. De van egy-két közelebbi kolléga, akinek már kóstoltam a sörét, sőt olyan is, aki annyira "rákattant" a dologra, hogy az informatikus diplomája mellé nemrég begyűjtött egy serfőzőit is. (Egy biztos, ha eljön az emberi civilizáció összeomlása, neki legalább lesz egy kurrens szakmája.)

Úgyhogy most egy olyan sör következik, amelyiket ez utóbbi kolléga főzött, még a diplomátlan korszakában. Szívesen dicsekednék azzal, hogy a jövő nagy serfőzőmestere az első nyilvános megjelenését abszolválja ezzel a poszttal, de sajnos csak az ezüstérem jutott nekem, a premier ugyanis már megvolt a Folyékony Kenyéren. Annyi baj legyen, az ezüst is szépen csillog. (Mellesleg az aranyérem elvesztésénél sokkal jobban fájlalom, hogy azt a bizonyos stout-ot nem  volt alkalmam megízlelni...)

Na de nézzük végre azt a sört, előszőr is a külcsínt. Házifőzet ellenére ugyanis van külcsín, még ha láthatólag házilag is lett összefotosopolva a cimke.

Sőt, koncepció is van: a sör neve egy francia kifejezés, jelentése "Az egész világnak", esetleg "Mindenkinek". És ott figyel a cimkén egy földgolyó, körülötte kis ikonok, a mindenki. A tetején mindjárt egy sörivó, aki palackból kortyolgatja a nedűt. De lehet pohárból és korsóból is. Vannak párok (idősek, fiatalok, ducik és soványak), akadnak papok (ortodox és katolikus, gondolom), még egy kutyabarát is.

Szép gondolat, egy sör mindenkinek. És persze ha kicsit továbbgondoljuk, hogy mindezt két igényes, komplex sörfajta egyesítését hirdető fajtáról gondolja az alkotó, akkor máris bejön a képbe sörforradalmunk szállóigéje: a jó sör demokratikus alapjog. Avagy az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz sört igyunk! (Borosok, bocs!)

De folytassuk a rejtvényfejtést, a földgömbön szerepel egy mondat: I realized life was a game, azaz Rájöttem az élet egy játék. Idézetgyanús mondat és persze maga a sör neve is idézetgyanús, ha már itt tartunk. És valóban a sör egy Megadeth számra utal és a cimke közepén levő mondat is annak szövegéből idéz. Nem tudom, metalos körökben mennyire ismert a szám, nekem már az együttes neve is újdonság volt, az én egyetlen valahavolt heavy metal lemezem egy Black Sabbath album volt (amit amúgy nagyon kedveltem), de most meghallgattam, illetve az amúgy elég szomorú szöveget és a szám szintén nem túl vidám utóéletét is elolvastam. Nem tudom, ezek a háttérinfók mennyire voltak részei a koncepciónak: talán igen, talán nem. Talán csak egy kedvenc számnak szóló tiszteletadás a név, semmi több. Mindenesetre a cimkefejtés elég filozófikus hangulatba hoz, ami persze nem feltétlenül baj egy komplex, sokat igérő fajta kóstolásához.

Úgyhogy most már tényleg jöjjön a sörkritika!

À Tout le Monde - magyar házi belga IPA

Fogyasztva Szentivánéjkor, a Sztenderd Promontor-féle Sörkóstolási Protokoll előírásai szerint, azaz a hűtőből kivéve nagyjából félórát pihent, aztán kb. további 20-25 perc alatt kortyolgattam el.

Nagy szivacsos hab, csak kettőre tudom kitölteni. Remegős, szivacsos állagú. Illata mérsékelten gyümölcsös, íze (a habé) érezhetően kesernyés, de egyben kicsit mézes, kenyeres. Jó érzés ezt a habot harapdálgatni és idő is van rá bőven, tartós fajta, jó sokáig megmarad(na, ha nem fogyasztanám).

A sör színe vörösesbarna, fény felé tartva narancsos. Az íze egyszerre sokoldalú és visszafogott. Érezhető az amerikai komlók gyümölcsössége, de kevésbé domináns és kevésbé citrusos egy átlagos IPÁnál. Néha barackos, néha erdeigyümölcsös jegyeket is felfedezni vélek benne. Markáns a maláta édessége, kicsit mézes, kekszes. Ez a gyümölcsösséget is inkább az aszalt gyömölcsökre jellemző ízek irányába tolja. Árnyalatnyi karamell is van benne. Sűrű sör. Az elején kicsit szúros a szénsavassága, de a végére megbarátkozom vele, pontosabban lágyabbá válik. Elkerüli az IPÁk szokásos betegsége, a felmelegedéskor tapasztalható sziruposodás, a végén is tud friss ízeket hozni.

Összességében nagyon jó kis kompozíció, tényleg egyszerre érezhető benne a két stílus. Ideális kóstolósör, mindegyik korty egy kicsit más.

Filozofálgatáshoz az élet értelméről és más komoly dolgokról kifejezetten ajánlott. Mondjuk heavy metal helyett én egy Keith Jarett lemez mellé ajánlanám, de ez részletkérdés.

Ratebeer pontozás:

• AROMA 8/10
• APPEARANCE 4/5
• TASTE 8/10
• PALATE 3/5
• OVERALL 15/20

Összesen 38/50