HTML

PromontorBlog

Mozik, utazások, fotózás. Budapest, Újbuda. Fogyasztóvédelmi füstölgések. Sportkommentárok. Sörélmények. Rendkívül eredeti, ugye...

Friss topikok

Címkék

Ők meg látogatnak

free counters (2008 november 28. óta)

Őket hirdetem

Bloggerunió

Magamat hirdetem

Első Magyar Háromcsillagos SuperBlog!

Ezt szívom

Budapest szmogtérképe

Ehhez próbálom tartani magam

Ehhez próbáld tartani magad

Creative Commons Licenc

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda VB 2011

Férfi kézilabda VB 2011

Női kézilabda EB 2010

Női kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda VB 2009

Férfi kézilabda VB 2009

Női kézilabda EB 2008

Női kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Női kézilabda VB 2007

Női kézilabda VB 2007

Paulus Velocipedus - Három év múlva

2015.09.26. 08:45 promontor

"Biciklizni kezdtem" - nyilatkoztattam ki bő három éve. Aztán megosztottam az első és a második év tapasztalatait. Azóta is biciklizem, ez a poszt a harmadik évről szól. Rövidebb lesz, mint az eddigiek, nem kell félni.

Mennyit bicikliztem?

Itt a válasz:

sportstracker_003_01092015_064218c_478x130.jpg

Éljen, megdőlt a rekord és átléptem a 3000 kilométeres álomhatárt. Az okok (nem számítások, hanem inkább érzések alapján) a következők:

  • Most már többnyire a Lágymányosi hídat használom munkába járásra, az pedig egy kicsit hosszabb útvonal, mintha a Szabadság hídon megyek. Utóbbit mostanában akkor használom csak, ha "gyorsan" haza kell érnem.
  • A gyerekekkel csinálunk mostanában kisebb köröket a környéken. Nem komoly túrák ezek, pár kilométer alkalmanként, de talán egy százast már hozzád az eredményhez.
  • És ugye itt van a Bubizás. Azt meg nem is írtam még, hogy újra Bubizok, nyár elején öten összedobtunk a kollégákkal egy közös éves bérletet, így azóta beesik pár városi kilométer Bubiból is, bár nem mindegyik Bubimenetet mérem, ha csak egy-két állomásnyit megyek, azért nem indítom el a trackert.

Szerelések

Nem volt olcsó év, az első félévről már írtam. A másodikban is voltak váratlan kiadások. Egyrészt tönkrement a támasztó és mivel egy beépített és egyben szerelhetetlen darab volt (tiszteltetem a tervezőt), le kellett fűrészeltetnem. És persze kellett egy új támasztó, amivel amúgy nem vagyok nagyon boldog, a hátsó keréknél van és jóval kevésbé stabil, mint a régi, de középre sajnos nem lehet új támasztót tenni. (Mondtam, tiszteltetem a tervezőt.)

Aztán eltőrt a hajtókar:

schwinncsepel_2015_04_13_001c_478x284.jpg

A szerelő meg azt tanácsolta, cseréljük le a láncot (nagyon megnyúlt) és a racsnit (rettenetesen kopott) is, hagytam magam meggyőzni (már az előző is ezt mondta), ez is kb. egy huszasba fájt.

Egy bizonyos ponton komolyan fontolóra vettem, hogy ami elég, az elég, jöjjön egy új bicaj. Ki is néztem a weben egy Neuzer X-Streetet, csak aztán amikor meg is szerettem volna nézni, akkor sehol se volt. Csak rendelésre van, mondták, ami csapdahelyzet, mert addig nem rendelem meg, amig nem nézhetem-tapizhatom meg és ülhetek fel rá netán. Aztán jöttek egyéb kiadások, amik elterelték a figyelmemet és a fentebb említett hajtáscsere után levettem a napirendről az új bringát.

További költségvetési tételek

Mármint a sajátomat. Merthogy a legkomolyabb kiadási tétel nem is a saját bringám volt, hanem a lányoké, ők ugyanis nem átallanak nőni, illetve a régi bringát kinőni, így aztán kellett nekik új bringa. Meg az asszonynak is: neki eddig nem volt, az enyémet használta hétvégenként, de vérszemet kapott és közölte, jó lenne neki is egy saját, mert akkor például ő is is tudná néha vinni a gyerkőcöket, meg netán négyesben is tudnánk menni bringázni.

Ez utóbbiből egyelőre csak néhány alkalom valósult meg és a közeli cukrászda volt a legtávolabbi pont, ameddig eljutottunk, de titkon reménykedem, hogy a Kopaszi Gát vagy éppen a Bikás Park sem elérhetetlen célpont.

Amíg ezek megvalósulnak, addig meg irigykedve olvasom Zita bringás beszámolóit...

Kilátások

Újabb rekorddöntést kevéssé valószínűsítek, bár nem is zárható ki. Elsősorban a családi tekerések gyakoriságán fog múlni a dolog.

Illetve itt van még a Petőfi híd kérdése.

Ezt eddig ritkán használtam. A járdát egyszer próbáltam, még az elején: nagyon keskenynek találtam, ráadásul a pesti oldalon lépcsőzni kellett, így azóta bojkottálom. Az úttestre meg kora reggelenként merészkedek néha ki, kb. kéthavonta egyszer. Máskor nemigen, sajna a gépjármű forgalom sűrű és "természetesen" muszáj rajta 70-el átszáguldani, hogy aztán a piros lámpához odaérve maradjon ideje a tisztelt úrvezetőknek a pesti dugókat meg a hülye közlekedésszervezőket szidni.

Most viszont elkezdtek bringasávokat kialakítani a hídfőknél. Az egyelőre nem világos, hogy magán a hídon mi lesz, illetve azt tudom, hogy alapvetően a járdán lesz egyirányú bringagyalog, de az még kérdés, hogy lesz-e a Margit hídhoz hasonlóan az úttesten kerékpáros nyom. Ha lesz, akkor egy két próbát biztos teszek majd vele. Sőt valószínűleg a járdás verziónak is adok egy újabb esélyt, bár hogy őszinte legyek, azt nagyon rossz megoldásnak tartom.

Viszont ha akármelyik változatban beválna a Petőfi híd, az valószínűleg távolságcsökkenéshez vezet majd. Jövőre meglátjuk.

Szólj hozzá!

Címkék: budapest közlekedés kerékpár bicikli kresz critical mass kritikus tömeg bringázz munkába Csepel Petőfi híd paulus velocipedus trilógia Neuzer X-Street

A bejegyzés trackback címe:

http://jozsefbiro.blog.hu/api/trackback/id/tr807814326

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.