Szülinapomra kaptam ajándékba egy sétarépülés utalványt.
A megbeszélt időpontban megjelentem a Budaörsi Repülőtéren, ahol kiderült, hogy egy váratlan szervíz miatt késésben vannak, így még az előző kuncsaftot se reptették meg.Választhattunk, hogy elfogadjuk a csúszást vagy máskorra kérünk időpontot. Elfogadtuk a csúszást, mondván addig körülnézünk a reptéren. Erről a körülnézésről szól ez a poszt.
A Budaörsi Reptér nevével ellentétben egyébként nem Budaörs része, Budapest XI. kerületéhez tartozik. Persze a panorámát a szomszédos Budaörs dominálja, a bevásárlóközpontok fehér kockaépületei, mögöttük a dombokra kapaszkodó település, templomtorony, kápolna, meg persze a hol erdős, hol kopár, sziklás dombsor. Szép, tulajdonképp.
Maga a reptér nem egy óriási létesítmény, van egy füves kifutópálya, egy hangár és egy kerek fehér épület.
A hangár környékén a szabadban áll néhány repülőgép amolyan kiállítási tárgyként, ezekkel kezdtük. Volt itt helikopter, mindenféle kisrepülőgép (szárny alul, szárny felül, légcsavar az orron, légcsavar a szárnyon), vitorlázógép, motoros sárkányrepülő, sőt még egy lepukkant vadászgép is. Ezek persze a legutolsó kivételével nem igazi "kiállítási tárgyak", a legtöbb láthatólag használatban van.
A legérdekesebb és legnagyobb darab egy szépen felújított Li-2 típusú utaszállító gép volt, rajta egy régies Malév felirattal. Erről csak utólag derítettük ki, hogy ez is használatban van, sétarepülésekre be lehet fizetni és a története is kifejezetten érdekes.
A hangár az hangár, mi lehet rajta érdekes, egy nagy hodály, hogy ne rozsdásodjanak a gépek, ha esik az eső, ugyebár. Hát, tulajdonképp igaz. A budaörsi hangár egy szép Kossuth címert tud felmutatni építészetileg, ettől azért az obligát fényképen kívül nem nagyon estünk hasra. Persze a tartalom izgalmasabb lett volna, de egy "tilos a belépés" felirat elriasztott minket az alaposabb inspekcótól. Azért belestünk és láttunk sokféle gépet, azért láthatólag van itt repülősélet.
A végére maradt a már említett fehér épület. Ami tulajdonképp nem is teljesen fehér, az alsó szint sárga, a felső fehér, a középső meg meghatározhatatlan, hulló (ázott?) vakolat, sárga és fehér foltok keveréke. Amúgy ez egy tipikus 30-as évekbeli modern épület (később kiderítjük, hogy Borbíró Virgil és Králik László tervei alapján, 1936-1937-ben épült), amiből elég sok van és amik az építészetileg laikus közönség szívét nem különösebben dobogtatják meg. Általában az enyémet se, de konkrétan ez a kör alaprajzú, teraszos épület egész pofás lenne még mai formájában is. A források szerint egyébként eredetileg kifejezetten elegáns és kecses volt, a későbbi átalakítások sokat rontottak rajta. Valami azért megmaradt ebből, pl. a tetején az a kis fülke (az irányítótorony) szerintem telitalálat.
Bár elvileg "a nagyközönség számára nem nyitott", azért be lehetett surranni. Belül van egy pofás váróterem, amit egész szépen kifestettek nemrég. Viszont a falon körben található festmények, (pontosabban fotomontázsok) igen ramaty állapotban vannak, ami elég sajnálatos, mert amúgy szépek lehettek valaha, légifelvételek a világ és az ország minden tájáról, Balaton, Kreml, Colosseum felismerhető a nagyon kifakult képeken. A várótermen kívül egyébként is elég lerobbant minden belül is. Védett épület, Magyarország, sajnos ez megszokott, ilyet már láttam. Találunk még egy emléktáblát, rajta kilenc ismeretlen név, akikről kiderül, hogy egy 1982-es repülőszerencsétlenség áldozatai, egy AN-2-es gép innen szállt fel és a Hármashatár hegyen zuhant le. Az utasok mind pilóták, pilótaoktatók, illetve repülőgépszerelők voltak.
Nagyjából ennyi a a reptér, hacsak nem említem az elzárt területen található szupertitkos katonai bázist roncstelepet, de azt nem említjük, pszt!
Magáról a sétarepülésről, ami nagy élmény volt, talán később írok, addig is itt vannak a reptéren készített fotók:
