HTML

PromontorBlog

Mozik, utazások, fotózás. Budapest, Újbuda. Fogyasztóvédelmi füstölgések. Sportkommentárok. Sörélmények. Rendkívül eredeti, ugye...

Friss topikok

Címkék

Ők meg látogatnak

free counters (2008 november 28. óta)

Őket hirdetem

Bloggerunió

Magamat hirdetem

Első Magyar Háromcsillagos SuperBlog!

Ezt szívom

Budapest szmogtérképe

Ehhez próbálom tartani magam

Ehhez próbáld tartani magad

Creative Commons Licenc

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda VB 2011

Férfi kézilabda VB 2011

Női kézilabda EB 2010

Női kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda VB 2009

Férfi kézilabda VB 2009

Női kézilabda EB 2008

Női kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Női kézilabda VB 2007

Női kézilabda VB 2007

Mozinapló, 2017/1

2017.07.07. 08:23 promontor

Ujabb félév, újabb lista.

Utazók (január 23.)

Nem is volt ez olyan rossz. Bár még így is a féléves lista legérdektelenebb filmje...

A számolás joga (február 12.)

Két zsáner keverékével van dolgunk. Egyrészt a feketék amerikai emancipációjának hosszú folyamatáról készült egy újabb opus, másrészt pedig az amerikai űrkutatás hőskorát idézi meg a film. Egyik fronton sem különösebben katartikus, a szokásos amerikai patriotizmus pl. hathatósan elveszi az élét az első zsánernek. Viszont a szokásos hollywoodi szintet jól hozza a film, nem sajnálták a pénzt a korhű környezetre, a színészek szokás szerint jók, a forgatókönyv megfelelő sebességgel pörög. Ismeretterjesztésnek jó.

good.gifPaterson (február 18.)

Frenetikus darab, már ha lehet ilyet mondani egy filmre, amelyben alapvetően semmi sem történik. Mármint semmi sem történik azon a szinten, amit egy átlag (különösen amerikai átlag) filmtől elvárunk. Nincs lövöldözés, verekedés. Nincsenek emberi drámák, szerelembe esések, halálok. A film íve ugyanis nem arról szól, hogy mi történik a főhőseinnkel, hanem arról hogy mi nézők, hogyan ismerjük meg a címadó főhős mindennapi életét. Akivel alapvetően nem történik semmi, éli mindennapos rutinját: séta a munkába, munka, séta haza, séta a kocsmába, kocsma, séta haza, beszélgetés a feleséggel mindennapi apróságokról. Persze látunk eseményeket, találkozás egy ismeretlen kislánnyal séta közben, kocsmai drámák (másokéi) fültanúi vagyunk, hasonló mindennapos apróságokat élhetünk át. Ennyi.

És mégse ennyi. Mert ebben a mindennapos szemlélődő, nyugis életben költőiség és boldogság van. Nem az a fajta kirobbanó extázis-boldogság, amit csak pillanatokra élhet át az ember, hanem egy minden pillanatban jelenlévő, mindent átható belülről fakadó elégedettség, ami annyira hiányzik az izgága nyugati ember életéből. És íme, Jarmusch mutat egy ilyen embert a nyugati izgága világ kellős közepén. Lehet így is, üzeni a film. A legokosabb, amit tehetünk, hogy ha nem azon agyalunk, hogy lehetséges-e ez itt nálunk, mivelünk, (mert ha agyalunk, akkor adódik a válasz) hanem egyszerűen átadjuk magunkat a film hangulatának. Legalább másfél órára...

good.gifKincsem (március 15.)

Ha ez egy amerikai film lenne, nem kapott volna ajánlott jelölést, de magyar vonalon meg kell becsülni, ha feszes a forgatókönyv, korrekt a szinészi játék és emellett a kosztümös látványvilágon se röhögi el magát az ember.

Az más kérdés, hogy ezt a szintet Hollywood profitorientált működés mellett hozza, nálunk meg bele kell tenni egy rakás közpénzt, ami soha nem jön vissza, de ez sajnos a kis helyi piac és a globális terjesztés közti különbség miatt egy adottság. Legfeljebb azon lehet gondolkodni, hogy ugyanebből a pénzből lehetett volna három "értékesebb" művészfilmet csinálni, ez viszont egy messzire vezető vita ami ráadásul erősen ízlés kérdése, szóval nagyon nem érdemes belemenni. A magam részéről azt gondolom, érdemes néha ilyen filmeket is csinálni, ha másért nem, akkor azért, hogy kicsit oldjuk a "magyar film csak 137 darab elszállt pesti értelmiségit érdeklő érthetetlen hóttunalmas katyvasz lehet" berögződést.

good.gifTestről és lélekről (március 23.)

Na tessék, itt van egy "137 darab elszállt pesti értelmiségit érdeklő érthetetlen hóttunalmas katyvasz". Hát, igen is, meg nem is. Az biztos, hogy nem egy tömegérdeklődésre számító blockbuster. De ha valaki picit is nyitott és érdeklődő, akkor ezt egy gyönyörű, izgalmas filmnek találhatja. Adott egy meglehetősen hétköznapi, mondhatni közönséges, durva környezet, benne két visszahúzódó, nem is teljesen ép testű és lelkű ember, magányra (vagy legalábbis felületes, lélektelen kapcsolatokra) ítélve. És van egy fura álom, egy gyönyörű metafóra, ami közli velünk (és velük is), hogy egymásnak vannak teremtve. Innentől kezdve már csak az a kérdés, hogyan képes ez a két magányos, gátlásos ember megtenni azokat a lépéseket egymás felé, amelyekkel a való életben is egymásra találnak.

good.gifTeljesen idegenek (április 29.)

Beszélgetős, tipikus egyhelyszínes színdarab-film: ismerősük összejönnek, beszélgetnek, az elején mniden szép és jó és kedélyes, de aztán kiderül ez meg az, jön a dráma. Szóval láttunk már ilyet, innentől a kérdés az, mi a dráma tárgya és milyen a megvalósítás. Nos a tárgy a befutott nyugati középgeneráció magánéleti válsága, ami kis változtatásokkal a magyar középgenerációra is passzol. Befutottunk, van jó állásunk, konszolidált anyagi helyzetben élünk, családunk van, szeretetre méltó gyerekeink, minden szép és jó és kedélyes. Ez a látszat. A valóság meg az, hogy ez nincs így, valami mindenkinél hibádzik, csak persze ezt nem lehet bevallani, mert hogy néz az ki. Meg persze magunknak se valljuk be igazán, mi a gond: a fenntartott csodalátszat és az emiatt feldolgozatlan, kibeszéletlen probléma közti belső feszültség pedig szépen mérgezi a lelkeket.

Na de itt a filmbeli este, amikor napvilágra kerülnek a dolgok. A "kiderülés" módszertana egy tréfás felvetés az okostelefonjaink mindenhatóságáról, illetve titokörző természetéről. Klasszikus csapda az elhangzott javaslat: tegye ki mindenki a telefonját az asztalra és innentől kezdve olvassa fel hangosan a bejövő üzenetet, hangosítsa ki a bejövő hívásokat. Csapda ez, hiszen ha nincsenek titkaink, akkor semmi gond, ha mások is hallják a beszélgetéseinket. Ha viszont tiltakozunk, az gyanús. Így aztán nem tiltakozik senki, remélvén, hogy megússza az estét.

Persze nem ússza meg senki, ahogy az a dramaturgia szabályai szerint várható is. A kérdés már csak az, a titkok napvilágra kerülése ad-e esélyt a résztvevőknek arra, hogy szembenézve hazugságaikkal nekilássanak a megoldásnak. Nos, erre is ad választ a film, tessenek megézni. 

Zita részletesebb kritikáját meg inkább utána tessenek elolvasni, mert spoileres...

good.gif1945 (május 14.)

Megint egy zseniális film Török Ferenctől. Zseniális fényképezés, remek színészi alakítások, jó kis szikár forgatókönyv, elképesztő atmoszféra. És egy fájdalmas történet rólunk, magyarokról. A vidéki társadalom örök és elpusztíthatalan viszonyairól. Pedig jó lenne elpusztítani őket és jó lenne azt gondolni, hogy ez egy egzotikus történet egy letűnt korról. Hát nem az, sajnos.

A galaxis őrzői vol. 2. (május 20.)

Na, jön a nyár, a sok nehézsúlyú film után itt az ideje egy kis fagyizós, pop-corn mozinak. Annak viszont nem rossz, van látvány, van humor. Sztori az nem nagyon van, illetve van, de ne várjunk tőle sokat, De popkulturális élménynek határozottan jó.

good.gifElveszve Párizsban (június 8.)

Aki szerette a Tündért, az ezt a filmet is szeretni fogja. Dom és Fiona ezúttal Párizsban téblábol, de ugyanolyan szeretetre méltóak és viccesek, mint korábban. Chaplin is ezt nézné...

good.gifFrantz (június 17.)

Kicsit tartottam ettől a filmtől, az érdekes történelmi háttér ellenére attól féltem, hogy vagy egy amolyan szentimentális szerelmi történet lesz esetleg egy érdektelen, túlbonyolított lélektani dráma. Elég nagyot tévedtem szerencsére. Tökéletes filmet láthatunk egy érdekes és filmen ritkán ábrázolt korról, az I. világháború utáni lvekből, azaz a "nagy fegyverszünet" első éveiről, amikor mind a győztesek, mind a vesztesek a halottaikat gyászolják, keserűséggel és gyűlölettel gondolnak ellenségeikre. Ezen a keserűségen és gyülöleten próbálnak meg a film főszereplői túllépni, ami nem egyszerű folyamat, mert sem a saját bűneik, hazugságaik, gyászuk, sem a környezet ellenségessége nem teszi könnyűvé azt, Izgalmas folyamat, amit remek színészi játék, kiegyensúlyozott történet és aprólékosan hiteles rendezés tesz kifejezetten érdekfeszítővé.

Szólj hozzá!

Címkék: film mozi török ferenc 2017 1945 mozinapló Enyedi Ildikó Jim Jarmusch Utazók A számolás joga Paterson Testről és lélekről Elveszve Párizsban

A bejegyzés trackback címe:

http://jozsefbiro.blog.hu/api/trackback/id/tr3112271768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.