Olvasom a vadiúj irodaházunk építőjének (amely egyébként vélhetőleg a magyar építőipar élvonalába tartozik, mind a színvonalat, mind a megbízhatóságot tekintve) honlapján a cégvezér nyilatkozatát.
Azt mondja többek között, hogy reméli, hogy munkájuk minősége felülmúlja partnereik várakozását. Az irodaházunk egyébként a híradások szerint nemcsak egy a első osztályú irodaház, hanem egy igazi környesetbarát csoda, motorizált külsőárnyékoló-rendszerrel, elektromosautó-töltővel, zöld tetővel, kerékpártárolóval, öltözővel, zuhanyzóval, illetve energiatakarékos gépészeti rendszerrel. Mindezen csodák eredményeképpp kapott az épület BREEAM minősítést, bármit is jelentsen ez. (Egyébként valami olyasmit jelent, hogy az épület jelenlegi tudásunk szerint környezetbarát és megfelel a fenntarthatóság szempontjainak.)
Nem áll szándékoman kétségbe vonni az épület érdemeit, a biciklis infrát (tároló, öltöző, zuhanyzó) pl. nagy örömmel használom minden nap. Ugyanakkor lehet, hogy én vagyok maximalista, de az épület minősége nem múlja felül várakozásaimat. Nem a tervekkel és a beépített szolgáltatásokkal, technológiákkal van bajom, hanem a beépített hétköznapi "alaptechnológiák" minőségével.
Itt van pl. a víz. A víz láthatóan gondot okoz. Például esik a levegőből, rá az épületre. Vagy éppen jön a csövekből, hála a Fővárosi Vízművek áldásos tevékenységének. És aztán nem átall beszivárogni ide-oda.
Például az álmennyezet paneljaira:
Vagy például az előcsarnokba:
Szóval a modern, minőségi és környezetbarát irodaház alapfelszerelése a vödör, amely felfogja a szabadon, környezetbarát módon átengedett vizet.
De nem csak az érkező vízzel akadnak gondok. Itt van pl. a vízelvezetés kérdése.
Két zuhanyzó van az épületben. Az egyik a teremgarázsban, a -1. szinten. Ez lenne hivatott a kerékpárosok zuhanyozási igényeit kielégíteni. Lenne, mondom, mert egyelőre nem üzemel. Ugyanis lefolyót sajnos nem sikerült elhelyezni benne. Na jó, ez így nagyon durva lenne, pontosítok. A zuhanytálcáknak van lefolyója, de a padlóra már nem jutott. Miután a zuhanyzó nyitott, a felhasznált víz egy része a padlóra jut, ahonnan emiatt nincs hova folynia.
Így aztán egyelőre ez a zuhanyzó nem üzemel. A megoldás egyébként nem lefolyó létesítése lesz a padlózaton, ezt nyilván túl nagy munkának ítélte az épületfenntartó, hanem zárt zuhanykabinok felszerelése, így talán minimalizálható a kifolyó víz mennyisége. Hát, reméljük. Még néhány hét és meglátjuk.
Ugyanakkor van egy másik zuhanyzónk is, ez a hetedik emeleten foglal helyet, a konditerem részeként, egyelőre ezt használják a bringások is. Itt van lefolyó a padlózatba építve is, hurrá!
Na de akkor miért áll mégis folyamatosan a víz a padlón?
Hát igen, a vízszintezés nem sikerült a legjobban. A lefolyó "vízgyújtő területe" kb. a helyiség egynegyedét fedi csak le. A maradék háromnegyed pedig "lefolyástalan", ahol szépen tócsába gyűlik a víz. Így sikerült, hát istenem.
Amúgy, ha már itt vagyunk a zuhanyzóban, így néznek ki jelenleg a pár hónapos zuhanytálcák:
Azok a fekete maszatok nem pixelhibák a fényképezőgépemen: ott lepattogzott a zománc. (Már ha az zománc. Régen az ilyen zuhanytálcákat zománcozták. Ha netán ma már valami más bevonatot használnak, akkor majd a hozzáértők kijavítanak. Addig is maradok a zománc megnevezésnél...) Ugyanis a zuhanytálcák nincsenek alátámasztva. Amikor valaki belelép, kicsit behorpad, panaszos, pattogó fémhangon felsikoltva. Amikor kilépünk, akkor megkönnyebülten "visszahorpad". Ezt az állandó oda vissza horpadgatást sajna a zománcréteg nem bírta mindenütt. Nem lehet minden tökéletes. Végülis pár hónapos zuhanytálcákról van szó, nem tarthat a védőborítás örökké.
Na, kb. ennyi. Ez amúgy nem az épület teljes hibalistája, hanem csak az én egyéni, vízközpontú gyűjtésem. Kollégákkal beszélgetve látom, hogy másoknak is van hasonló gyűjteménye. Tehát a "csak ennyi hibát találtál egy ekkora épületben" jellegű megjegyzéseket kérem mellőzni.
Igazából ezek számomra, mezei alkalmazottként csak "vicces" epizódok. Nem az én bajom, majd a cég felelős munkatársai szépen letárgyalják az épületfenntartóval a javításokat.
Viszont ha kinézek az ablakon, látom ugyanennek a cégnek az épülő társasházát, benne vagy 250+ lakással. Nem igazán irigylem a 250+ leendő lakástulajdonost. Már csak azért se, mert nekik magánemberként sokkal kisebb érdekérvényesítő képességük lesz, mint egy nagy iodaházat teljes egészében kibérlő nagy cégnek. Ha nekünk hetekig, hónapokig kell várni egy-egy javításra, vajon nekik mennyit kell majd?
