"Biciklizni kezdtem" - nyilatkoztattam ki bő öt éve. Aztán megosztottam az első, második és harmadik év tapasztalatait. Azóta is biciklizem, ez a poszt a két legutóbbi évről szól. Pontosan posztsorozat, mert három részre daraboltam, ez a harmadik (Itt az első és a második.)
Szóval: Biciklihelyzet Budapesten
Mostanában dívik az a nézet, hogy Budapesten romlik a bringázás helyzete. A következőket szokták leginkább emlegetni:
- A BKK éléről menesztették a bringabarát Vitézy Dávidot.
- Tarlós akciótervet dolgoztat ki az agresszív biciklis lobbi visszaszorítására (is)
- Budapest a béka feneke alá esik a világ biciklibarát városainak rangsorában.
- A közlekedési morál tragikus, autós biciklis farkasa.
- Bringás cikkek és posztok alatt megy a troll invázió, a bicikliellenes uszítás.
Nem állítom, hogy a fentiekben nincs igazság, ugyanakkor a nagy panaszáradatot és az eredményként kialakuló apokaliptikus képet tiplkus magyaros túlzásnak érzem. Nézzük részletesen:
1) Vitézy valóban biciklibarát volt, Tarlós meg valóban bicikliellenes. Legalábbis szavakban. De eközben Vitézy idejében a nagy garral beharangozott bringás fejlesztések igencsak lassan haladtak és bizony néha igencsak béna kompromisszumokkal valósultak meg. Ezzel szemben ugye Tarlós a nyilatkozatok szintjén elvileg mindent visszacsinálna, közben meg mégiscsak egy csomó fejlesztés azért csak-csak megvalósul (a legfrissebb példa a Bartók bringasáv). Szóval összekeverjük a politikusi szájtépést (igen, Vitézy is politizált, legalábbis politikusként építette az imidzsét), meg a háttérben zajló valódi folyamatokat.
2) Nem mintha túlzottan elégedett lennék a háttérben zajló valódi folyamatokkal, az én ízlésem szerint több, radikálisabb lépés kellene Budapest közlekedésének átalakítására, az egyre elviselhetetlenebb autós közlekedés visszaszorítására. Ennek egyébként a biciklis fejlesztések messze nem a legfontosabb elemei lennének. De ennek ellenére tagadhatatlan, hogy ha lassan is, van egy átalakulási folyamat, amelynek eredményeképp biciklizni évről évre valamivel jobb a városban. Nem kell ezzel maradéktalanul elégedettnek lenni, lehet joggal kritizálni a folyamat lassúságát, féloldalasságát és hibáit, de a folyamatot letagadni hülyeség.
Ezzel együtt, ha már a kritika szóba került, van ezért egy trend (illetve trendecske, amiből nagyon remélem, hogy nem lesz igazi trend), ami igencsak dühít. Nevezetesen az, hogy hallottam újabban pár esetről, ahol megfordították a biciklis átvezetések természetes elsőbbségi rendjét.
Kezdjük az elejétől: a főútvonal mellett haladó kerékpárutak esetében a szokásos kialakítás az, hogy mind a főútvonalról lekanyarodó, mind a mellékutcákról érkező jármúvekkel szemben a kerékpáros átvezetés kap elsőbbséget. Ez a kialakítási rend felel meg a Kresz alapelveinek: 1) védi az egyenesen haladó forgalmat a kanyarodóval szemben és 2) a főútvonal forgalmát az alárendelt utakkal szemben.
Na, ezt a szokásos kialakítást fordították meg az utóbbi egy évben néhány helyen. A hivatkozási alap általában a balesetveszély és a kerékpárosok biztonságának védelme volt. Ezek a helyek azért nem voltak biztonságosak a közútkezelő szerint, mert a gépjárművek nem adták meg mindig a kerékpárosok elsőbbségét. Lefordítom: az adott hely azért veszélyes, mert a közlekedők egy csoportja tojik a szabályokra és ezáltal veszélyezteti a közlekedők egy másik csoportját. Mi a megoldás? Hát természetesen az, hogy elvesszük a veszélyeztetett csoport kedvezményét és odaadjuk annak a csoportnak, amelyből a veszélyeztetők kikerülnek. A veszélyeztetettek meg köszönjék meg, mert az ő biztonságuk érdekében történt. Remek üzenet azoknak, akik tojnak a szabályokra, csak így tovább, a végén megjutalmazunk!
Nos, azt hiszem látszik, hogy ennél hazugabb, pimaszabb, álszentebb érvet nehezen tudok elképzelni.
Természetesen az ilyen megoldásoktól semmi nem lesz biztonságosabb, mert a közlekedők a megszokott, jól kalkulálható alapelvek helyett követhetetlen és következetlen szabályozást kapnak, ami a szabálytisztelőket összezavarja, a kevésbé szabálytisztelőknek (mindkét oldalon) meg muníciót ad az önigazoláshoz további szabálysértésekhez.
Sokféle módszer lenne az ilyen helyek valódi biztonságának olyasféle megteremtésére, amely nem a védendő felelt bünteti, kezdve az előre deklarált bekamerázással, fekvőrendőrökkel, közlekedési lámpa felszerelésével, a rendszeres és fokozott rendőri jelenlétről nem is beszélve. Csak valamiért ezek nem jutnak eszébe a Zilletékes Elvtársaknak.
3) Ennek megfelelően a gyakran hivatkozott Copenhagenize Indexes helyezésünk romlásának a magam részéről nem tulajdonítok semmilyen jelentőséget.
A hivatkozott index ugyanis egy eléggé szubjektív lista, nem igazán átlátható kritériumokkal. Pontosabban van egy listájuk a 14 kritériumról, amit vizsgálnak, de ha azokat kicsit is komolyan vennék, akkor Budapest soha nem került volna fel a top 20-ba. Egyébként pedig se a szempontok súlyozásáról, se az egyes városoknak adott pontokról semmilyen infót nem közölnek. Szóval mi csak higgyük el nekik, hogy ők nagyon okosak, profik és az biztos úgy van. Az én benyomásom az, hogy a valóságban a ranglista első és legfontosabb célja a Copenhgenize Design Company reklámozása. Ezért azokat a szempontokat súlyozzák túl, amelyek a biciklis kampányokról szólnak, méghozzá azért, mert ilyen módon azok a városok kerülhetnek fel a listára, amelyek a cég már meglevő vagy potenciális ügyfelei.
4) Végezetül a morál. Nézzük mit írtam négy éve erről.
- Egyfelől azt, hogy "a közlekedők túlnyomó többsége teljesen normális, gyakran előzékeny, figyel a többi közlekedőre, beleértve ebbe a bringásokat is. Nem kalandtúra a pesti bicajozás, aki ésszel közlekedik, annak nem lesz baja."
- Másfelől meg azt, hogy "azért ne ringassuk magunkat illúziókba. ...van egy markáns kisebbség, amelyik annak ellenére közlekedik az utakon, hogy erre teljességgel alkalmatlan. ... Sokféle vadbarommal lehet találkozni, kezdve a közveszélyes, agresszív idegbetegektől a csak szimplán bunkókig, illetve a szimplán hülyékig."
Ez nagyjából most is így van.
Benyomásom szerint a helyzet egy fikarcnyit sem javult, a hülyék és az agresszív barmok nem tűntek el és nem lettek kevesebben. Szubjektíve ezt egyébként visszaesésnek élem meg, de ez természetes jelenség, az ember ösztönösen "elvárja", hogy javuljanak a dolgok és ha ez nem történik meg, azt hajlamos a helyzet romlásaként érzékelni.
Viszont realistán szemlélve a dolgokat, ezen a stagnáláson nem szabad csodálkozni. Az emberek viselkedése nagyon nehezen, lassan változtatható meg, Teljesen irreális azt várni, hogy pár év alatt észlelhető változás álljon be. Ilyesfajta drasztikus változást csak erőteljes külső kényszer hatására várhatnánk, ami jelen esetben rendőri fellépést jelentene. Ilyen fellépést azonban szerintem hiába várunk, Magyarországon maximum alkalmi kampányokkal próbálnak közlekedési szabálytalanságokat visszaszorítani, ezek azonban olyan ritkák, hogy zéró visszatartó erejük van. Folyamatos rendőri jelenlétre és minden (azaz nem csak a technikai eszközökkel könnyen detektálható) szabálysértésre kiterjedő gyakori, azaz valós "lebukásveszélyt" jelentő szankcionálásra lenne szükség. Szép lenne, csak ennek semi esélyét sem látom.
Szerintem marad a jelenlegi állapot, ezzel kell együttélni. Nem lehetetlen, ahogy az én példám is mutatja.
