Közkivánatra itt van az archív mozinapló rovat következő darabja, az izgalmas 2004-es év listája.

Érdekes visszaolvasni a régi véleményeket és szembesíteni a maiakkal. Már amelyiknél van mai, mert mondjuk a Skagerrak vagy a Nézz balra, ott egy svéd ma már totál nem mond semmit, egyetlen képkockát se tudnék felidézni belőlük. A halivúdi filmeket persze nyomták a tévék, azokból a jobbakat többször láttam. Így pl. az Azkaban számomra a legjobb HP darabbá "nemesült" az évek során. A magyar oldalon a Kontroll járt be hasonló utat, tagadhatatlan egyenetlenségeivel együtt is klasszikus alkotássá sorolódott.

Mit kell tudni az archív mozinapló rovatról?

Arra gondoltam, hogy ha már megérte a tíz évet a blog, akkor emlékezzünk meg az elődről. Volt nekem egy honlapom, amit még 1998-ban csináltam és amit sokáig blogszerűen irogattam. Volt benne pl. mozinapló is.

Namármost ez a honlap már eltűnt a web feneketlen bendőjében (mond valakinek valamit a GeoCities név?), de a saját archívumomban még előásható a tartalma. Elő is ástam és úgy döntöttem, egy kis munkát megér, hogy újra publikus legyen. Ennek gondolom mind a négy (kb.) törzsolvasóm nagyon fog örülni, elvégre mi lehet annál jobb, mint tizensok éves poros mondatokat olvasni rég elfelejtett filmekről. (Mondjuk vannak még ötleteim, de azokról majd máskor...)

Szóval ez egy sorozat lesz, az 1998 és 2009 közötti mozilátogatásaim listája, évenkénti bontásban. Itt ugye van némi átfedés, mert a blog 2007 végétől élt, de egyrészt egy darabig még karbantartottam a honlapot, másrészt viszont a blogon csak a jobb filmekről írtam posztokat, szóval úgy döntöttem, az átfedésben lévő évek listáját is fel fogom tenni. A sorrendiség nem lesz teljesen lineáris, ugyanis 2003 előtt csak angol verzióban írtam a honlapot, az akkori listák fordítása viszont időbe telik, így a sorozatot az eredetileg is magyarul írt oldalakkal kezdem, a korábbiak majd később jönnek.

(Figyelem, a megszokottól eltérően ezekben a listákban a későbbi filmek vannak elől. Eredetileg így írtam a honlapon, megfordítani meg túl lusta vagyok.)

Nézz balra, ott egy svéd (december 29.)

Egy újabb Dogma film. Talán az eddigi leggyengébb. A legkevésbé eredeti film, amelynek szinte mindegyik kockája visszaköszön korábbi filmekből (pl. Naken) és azt sem igazán tudta eldönteni a rendező, hogy vígjátékot vagy drámát csináljon, így aztán egy korcs sikeredett csak, még akkor is, ha szeretetreméltó korcs.

Állítsátok meg Terézanyut! (december 27.)

A magyar "bridzsetdzsonsz". Kellemes vígjáték, néhol remek poénokkal, máshol találó - de azért könnyed - társadalomkritikával. Remek közönségfilm, jobb az eredetinél.

Csodálatos Júlia (november 20.)

Kellemes mozi egy kellemes történet alapján. Neves szereplők korrekt játéka, korrekt rendezés, semmi különös, de élvezhető.

Monsieur Ibrahim és a Korán virágai (november 7.)

Egy valaha neves színész jutalomjátéka (egy valaha neves napon megtekintve...;-). A történet kedves, bár nem túl eredeti, egy fiatal fiú és idős fűszeres barátságáról. A mai iszlám fundamentalista időkben mindenesetre nagyon idillinek tőnik az, hogy a fiú zsidó és a fűszeres muzulmán volta nem akadálya a barátságnak, sőt. A film azt mutatja be, hogy a muszlim nem feltétlenül jelent az elvakult gyűlöletet és hogy a muszlimban jelen van egy békés, belső harmóniára törekvő irányzat, amelytől néhanapján a nyugati világ is tanulhatna (ilyen szempontból érdekes egybeesés, hogy az előző - koreai - film is egy nyugatitól eltérő életszemléletet mutat be).

Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz (október 23.)

Ez az a film, aminek az értelmezéséhez nem ártana a buddhizmus mélyebb ismerete, továbbá elegendő idő, hogy elgondolkozzam rajta, amit persze a felgyorsult európai életritmus nemigen tesz lehetővé. Pedig a film azt mutatja be, lehet, máshogy is élni... A mélyebb megértés hiánya ellenére is azt tudom mondani, igazán csodálatos filmmel van dolgunk amelynek képi világa és parabolisztikus története is nagyon jól kitalált. Az élet tiszteletére nevelő történet az emberi élet körforgásáról és az életszakaszok során a bölcsebbé váláshoz vezető útról.

A barbárok inváziója (október 12.)

Valamikor a 80-as években láttam egy kanadai francia filmet, a címe Az amerikai birodalom hanyatlása, volt. A történetre már alig emlékszem, ránézésre amolyan Eric Rohmer féle beszélgetős mozi volt egy baráti társaság gyűlt össze egy tóparti házban és a (főleg szexuális) kalandjaikról, érzéseikről, gondolataikról beszélgettek, franciás könnyedséggel, de ugyanakkor filozofálgatva is. A cím érdekes ellentétben állt a film idilli hangulatával, amelyet a néha komolyra forduló beszélgetések tartalma magyarázott csak meg, bár őszintén szólva nem emlékszem, hogy igazán sikerült volna megfejtenem a rejtélyes címet, ha igen akkor azt mostanra már elfelejtettem. Ennek ellenére úgy maradt meg bennem ez a film, mint az egyik nagy moziélményem. Így aztán nagyon örültem, amikor meghallottam, hogy A barbárok inváziója ennek a korábbi filmnek a "folytatása". A történet sokkal kevésbbé idilli: az egyik főszereplő halálos beteg és a Londonból hazatérő tőzsdeügynök fia megpróbálja utolsó hónapjait szebbé tenni. Ebben egyrészt segítségére vannak a beteg barátai (az előző film főszereplői) és a fiú rengeteg penze, amelyet rámenősen arra használ fel, hogy a magyarhoz nagyon hasonlóan lerobbant állapotban levő kanadai egészségügy elszomorító és embertelen szolgáltatási szintjénél jobb körülméyeket teremtsen. A film kevésbbé beszélgetős, mint a korábbi történet és sokkal direktebben mutat be egy hanyatló, értékválsággal küzdő társadalmat, amelyet a pénz ural. A szemlélet merőben meglepő egy a "birodalom" központjának tőszomszédságában készült filmtől, már-már közép-európai szemmel mutatva be az elhanyagolt állami szektor nyomorúságát.

Stepfordi feleségek (október 10.)

Egy 1975-ös thriller újrafeldolgozása szatírává alakítva. Remek remake, mondhatnám, de sajna inkább csak közepes. Elég jó színészi alakítások (legalábbis női fronton) és az amerikai életforma (vagy inkább az egymás mellett élő életformák) mérsékelten gúnyos kifigurázása jellemzi a pozitív oldalon. Sajnos a sztori igazából semmitmondó, a happy-end nevetséges és több technikai baki is becsúszott.

Shrek 2. (szeptember 24.)

Az első rész mindig jobb, mondják a galivúdi receptgyár ismerői, ami az esetek többségében igaz is. Szerintem ezúttal is, bár szerencsére ettől még élvezhető a darab. A történet ugyan gyengébb, döcögősebb, a paródiaelemek így is nagyon jók.

Szezon (szeptember 4.)

A Moszkva tér rendezőjének új filmje, ha lehet, még jobb is, mint az előző. Ezúttal a rendszerváltozás utáni időszak hangulatát mutatja be a film, három pincérfiú történetén keresztül. A történet egyszerű és nem túl eseménydús, de ezúttal ezt nem érzem gondnak, a film lényege éppen a nagy történések hiánya, a nagyjából kilátástalan, kiszolgáltatott alkalmazotti lét bemutatása. Bár nem tökéletes alkotás, a Szezon remek film, amelynek a hangulata megfogja a nézőt. Még a végén életre kel a magyar film...

Édes álmok (Skagerrak) (augusztus 4.)

A Mifune rendezőjének új filmje, ezuttal nem Dogma (úgy tűnik abból Dogtegnap lett, kipukkant lufi...;-), viszont a dán színek mellé egy kis brit (skót) hangulat is keveredett. Bár a sztori igen egyenetlen, kiszámítható, de gyakran irreális fordulatokkal és a stílus is összevissza (az eleje egy Mike Leigh vagy Ken Loach stílusú szociodrámának indul, hogy aztán némi bakugrásokon keresztül egy fordulatos vígjáték keveredjen belőle), ennek ellenére jól szórakoztunk rajta. A Mifune azért sokkal jobb volt...

Trója (július 11.)

A történetet erősen átírták a halivúdi kritériumok alapján, ami nem feltétlenül tetszett. Viszont a háborúellenes "üzenet" szimpatikus.

Harry Potter 3: Az azkabani fogoly (július 4.)

Harry Potter az Harry Potter, mi egyebet mondhatnék még?

Belleville randevú (május 29.)

Gyenge történet (sajna), de remek rajzok! A film igazi értékei a rengeteg egyéni megoldás, szellemes képi ötlet, a remek zene és a képi világ sajátos, kissé sötét de ugyanakkor szeretere méltó hangulata.

Elveszett jelentés (május 15.)

Két amerikai Tokióban. Otthon észre se vennék egymást, de itt, egy érthetetlen és idegen világban, érzékenyebbé válva belső hasonlóságukra egymásba gabalyodnak. Ez persze nem egy szokásos szerelmi történet, a felek tudják, hogy a kapcsolatuknak nincs jövője és a film nem is elsősorban erről szól, hanem talán arról az elveszettségről, amit egy idegen országban érezhetünk és arról, hogyan segíthet ez az elveszettség abban, hogy egy kicsit jobban tisztába jöjjünk önmagunkkal.

Nagy Hal (május 11.)

Tim Burton nagyon elgondolkodtató, nagyon egyéni és mégis nagyon amerikai (jó értelemben!) filmet készített. Egy nagyotmondó és igen színes képzelőerejű apa és a realista fiú konfliktusáról szóló történet, amelyben a fiú lassan rádöbben, hogy az apa képzelt világa talán valódibb, mint gondolta. Ez a megkapó fantáziájú film kifordítja az amerikai filmek szokásos kötelezően optimista (mondhatni voluntarista) üzenetét: nem azt mondja, hogy ha erősen akarjuk, minden álmunkat valóra válthatjuk, hanem azt, hogy még a megvalósíthatatlan álmaink is inkább mi vagyunk, mint az álomtalan valóságunk.

Hideghegy (április 25.)

Monumentális történet az amerikai polgárháború idejéből. Jó szereplők, látványos operatőri munka, sokkoló csatajelenetek, "a'la Hollywood 2000". A történet nem túl eredeti (az Odüsszeia mintáját követi elég felismerhető módon), bár jobb az átlagnál és eredetibb is, a fent említett "másolás" ellenére is.. A rendezés persze szintén profi. Mindenképp az ajánlott kategóriába tartozik.

A visszatérés (április 5.)

Csodálatos film! Egyszerű de mégis rejtélyes és mélyértelmű történet egy apa és két fia tragikus útjáról valahol Oroszországban (a "valahol" egyébként Viborg azaz Viipuri) a Ladoga tó partján. Remek operatőri munka és remek színészek!

Magyar Vándor (április 4.)

Nagy reményekkel vártam a Valami Amerika rendezőjének új filmjét, sajnos csalódnom kellett. Lazán csatolt jeleneteket láttam, összefüggő történet nélkül, amelyeknek az összes szerepe abban merült ki, hogy egy közepes szinvonalú gegparádé ("l'gag pour l'gag", mondhatnánk) aláfestését adják. Na jó, néhány jobb poén is volt, tehát azért nézhető volt a darab.

Minden végzet nehéz (március 30.)

Romantikusnak és szellemesnek kellene lennie ennek a filmnek, ehelyett inkabb középszerű és kiszámítható. A Nicholson elég jó, Diane Keaton nagyon jó, ez nagyjából elviszi a filmet, amit ennek ellenére sem ajanlanék jó szívvel.

A gyűrűk ura - A király visszatér (március 29.)

Profi mozi, nagy történet. Bár a film néhány helyen eltér a könyvtől, ez nem okoz alapvető gondot, a történet szelleme megörződik. A látvány pedig lenyűgöző, méltán söpörte be a film a technikai Oscarokat.

Master and Commander (február 2.)

Látványos, pergő kalandfilm.

Kontroll (január közepe)

2003 legsikeresebb magyar filmje. A forgatókönyv szokás szerint kissé egyenetlen, de a film hangulata megkapó és egyes jelenetei frenetikusak.

Igazából szerelem (január 3.)

Könnyed évkezdet: egy kellemes és romantikus vígjáték brit sztárparádéval és egy kis brit-jenki piszkálódással.