HTML

PromontorBlog

Mozik, utazások, fotózás. Budapest, Újbuda. Fogyasztóvédelmi füstölgések. Sportkommentárok. Sörélmények. Rendkívül eredeti, ugye...

Friss topikok

Címkék

Ők meg látogatnak

free counters (2008 november 28. óta)

Őket hirdetem

Bloggerunió

Magamat hirdetem

Első Magyar Háromcsillagos SuperBlog!

Ezt szívom

Budapest szmogtérképe

Ehhez próbálom tartani magam

Ehhez próbáld tartani magad

Creative Commons Licenc

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda VB 2011

Férfi kézilabda VB 2011

Női kézilabda EB 2010

Női kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda VB 2009

Férfi kézilabda VB 2009

Női kézilabda EB 2008

Női kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Női kézilabda VB 2007

Női kézilabda VB 2007

Paulus Velocipedus 5/3: Biciklihelyzet Budapesten

2017.10.12. 08:17 promontor

"Biciklizni kezdtem" - nyilatkoztattam ki bő öt éve. Aztán megosztottam az első, második és harmadik év tapasztalatait. Azóta is biciklizem, ez a poszt a két legutóbbi évről szól. Pontosan posztsorozat, mert három részre daraboltam, ez a harmadik (Itt az első és a második.)

Szóval: Biciklihelyzet Budapesten

Mostanában dívik az a nézet, hogy Budapesten romlik a bringázás helyzete. A következőket szokták leginkább emlegetni:

  • A BKK éléről menesztették a bringabarát Vitézy Dávidot.
  • Tarlós akciótervet dolgoztat ki az agresszív biciklis lobbi visszaszorítására (is)
  • Budapest a béka feneke alá esik a világ biciklibarát városainak rangsorában.
  • A közlekedési morál tragikus, autós biciklis farkasa. 
  • Bringás cikkek és posztok alatt megy a troll invázió, a bicikliellenes uszítás.

Nem állítom, hogy a fentiekben nincs igazság, ugyanakkor a nagy panaszáradatot és az eredményként kialakuló apokaliptikus képet tiplkus magyaros túlzásnak érzem. Nézzük részletesen:

1) Vitézy valóban biciklibarát volt, Tarlós meg valóban bicikliellenes. Legalábbis szavakban. De eközben Vitézy idejében a nagy garral beharangozott bringás fejlesztések igencsak lassan haladtak és bizony néha igencsak béna kompromisszumokkal valósultak meg. Ezzel szemben ugye Tarlós a nyilatkozatok szintjén elvileg mindent visszacsinálna, közben meg mégiscsak egy csomó fejlesztés azért csak-csak megvalósul (a legfrissebb példa a Bartók bringasáv). Szóval összekeverjük a politikusi szájtépést (igen, Vitézy is politizált, legalábbis politikusként építette az imidzsét), meg a háttérben zajló valódi folyamatokat.

2) Nem mintha túlzottan elégedett lennék a háttérben zajló valódi folyamatokkal, az én ízlésem szerint több, radikálisabb lépés kellene Budapest közlekedésének átalakítására, az egyre elviselhetetlenebb autós közlekedés visszaszorítására. Ennek egyébként a biciklis fejlesztések messze nem a legfontosabb elemei lennének. De ennek ellenére tagadhatatlan, hogy ha lassan is, van egy átalakulási folyamat, amelynek eredményeképp biciklizni évről évre valamivel jobb a városban. Nem kell ezzel maradéktalanul elégedettnek lenni, lehet joggal kritizálni a folyamat lassúságát, féloldalasságát és hibáit, de a folyamatot letagadni hülyeség.

Ezzel együtt, ha már a kritika szóba került, van ezért egy trend (illetve trendecske, amiből nagyon remélem, hogy nem lesz igazi trend), ami igencsak dühít. Nevezetesen az, hogy hallottam újabban pár esetről, ahol megfordították a biciklis átvezetések természetes elsőbbségi rendjét.

Kezdjük az elejétől: a főútvonal mellett haladó kerékpárutak esetében a szokásos kialakítás az, hogy mind a főútvonalról lekanyarodó, mind a mellékutcákról érkező jármúvekkel szemben a kerékpáros átvezetés kap elsőbbséget. Ez a kialakítási rend felel meg a Kresz alapelveinek: 1) védi az egyenesen haladó forgalmat a kanyarodóval szemben és 2) a főútvonal forgalmát az alárendelt utakkal szemben.

Na, ezt a szokásos kialakítást fordították meg az utóbbi egy évben néhány helyen. A hivatkozási alap általában a balesetveszély és a kerékpárosok biztonságának védelme volt. Ezek a helyek azért nem voltak biztonságosak a közútkezelő szerint, mert a gépjárművek nem adták meg mindig a kerékpárosok elsőbbségét. Lefordítom: az adott hely azért veszélyes, mert a közlekedők egy csoportja tojik a szabályokra és ezáltal veszélyezteti a közlekedők egy másik csoportját. Mi a megoldás? Hát természetesen az, hogy elvesszük a veszélyeztetett csoport kedvezményét és odaadjuk annak a csoportnak, amelyből a veszélyeztetők kikerülnek. A veszélyeztetettek meg köszönjék meg, mert az ő biztonságuk érdekében történt. Remek üzenet azoknak, akik tojnak a szabályokra, csak így tovább, a végén megjutalmazunk!

Nos, azt hiszem látszik, hogy ennél hazugabb, pimaszabb, álszentebb érvet nehezen tudok elképzelni.

Természetesen az ilyen megoldásoktól semmi nem lesz biztonságosabb, mert a közlekedők a megszokott, jól kalkulálható alapelvek helyett követhetetlen és következetlen szabályozást kapnak, ami a szabálytisztelőket összezavarja, a kevésbé szabálytisztelőknek (mindkét oldalon) meg muníciót ad az önigazoláshoz további szabálysértésekhez.

Sokféle módszer lenne az ilyen helyek valódi biztonságának olyasféle megteremtésére, amely nem a védendő felelt bünteti, kezdve az előre deklarált bekamerázással, fekvőrendőrökkel, közlekedési lámpa felszerelésével, a rendszeres és fokozott rendőri jelenlétről nem is beszélve. Csak valamiért ezek nem jutnak eszébe a Zilletékes Elvtársaknak. 

3) Ennek megfelelően a gyakran hivatkozott Copenhagenize Indexes helyezésünk romlásának a magam részéről nem tulajdonítok semmilyen jelentőséget.

A hivatkozott index ugyanis egy eléggé szubjektív lista, nem igazán átlátható kritériumokkal. Pontosabban van egy listájuk a 14 kritériumról, amit vizsgálnak, de ha azokat kicsit is komolyan vennék, akkor Budapest soha nem került volna fel a top 20-ba. Egyébként pedig se a szempontok súlyozásáról, se az egyes városoknak adott pontokról semmilyen infót nem közölnek. Szóval mi csak higgyük el nekik, hogy ők nagyon okosak, profik és az biztos úgy van. Az én benyomásom az, hogy a valóságban a ranglista első és legfontosabb célja a Copenhgenize Design Company reklámozása. Ezért azokat a szempontokat súlyozzák túl, amelyek a biciklis kampányokról szólnak, méghozzá azért, mert ilyen módon azok a városok kerülhetnek fel a listára, amelyek a cég már meglevő vagy potenciális ügyfelei.

4) Végezetül a morál. Nézzük mit írtam négy éve erről.

  • Egyfelől azt, hogy "a közlekedők túlnyomó többsége teljesen normális, gyakran előzékeny, figyel a többi közlekedőre, beleértve ebbe a bringásokat is. Nem kalandtúra a pesti bicajozás, aki ésszel közlekedik, annak nem lesz baja."
  • Másfelől meg azt, hogy "azért ne ringassuk magunkat illúziókba. ...van egy markáns kisebbség, amelyik annak ellenére közlekedik az utakon, hogy erre teljességgel alkalmatlan. ... Sokféle vadbarommal lehet találkozni, kezdve a közveszélyes, agresszív idegbetegektől a csak szimplán bunkókig, illetve a szimplán hülyékig."

Ez nagyjából most is így van.

Benyomásom szerint a helyzet egy fikarcnyit sem javult, a hülyék és az agresszív barmok nem tűntek el és nem lettek kevesebben. Szubjektíve ezt egyébként visszaesésnek élem meg, de ez természetes jelenség, az ember ösztönösen "elvárja", hogy javuljanak a dolgok és ha ez nem történik meg, azt hajlamos a helyzet romlásaként érzékelni.

Viszont realistán szemlélve a dolgokat, ezen a stagnáláson nem szabad csodálkozni. Az emberek viselkedése nagyon nehezen, lassan változtatható meg, Teljesen irreális azt várni, hogy pár év alatt észlelhető változás álljon be. Ilyesfajta drasztikus változást csak erőteljes külső kényszer hatására várhatnánk, ami jelen esetben rendőri fellépést jelentene. Ilyen fellépést azonban szerintem hiába várunk, Magyarországon maximum alkalmi kampányokkal próbálnak közlekedési szabálytalanságokat visszaszorítani, ezek azonban olyan ritkák, hogy zéró visszatartó erejük van. Folyamatos rendőri jelenlétre és minden (azaz nem csak a technikai eszközökkel könnyen detektálható) szabálysértésre kiterjedő gyakori, azaz valós "lebukásveszélyt" jelentő szankcionálásra lenne szükség. Szép lenne, csak ennek semi esélyét sem látom.

Szerintem marad a jelelnlegi állapot, ezzel kell együttélni. Nem lehetetlen, ahogy az én példám is mutatja.

Szólj hozzá!

Címkék: budapest közlekedés kerékpár dörgedelem bicikli kresz critical mass bringázz munkába Budapest Kresz paulus velocipedus trilógia

Paulus Velocipedus 5/2: Egy fékcsere viszontagságai

2017.09.27. 08:06 promontor

"Biciklizni kezdtem" - nyilatkoztattam ki bő öt éve. Aztán megosztottam az első, második és harmadik év tapasztalatait. Azóta is biciklizem, ez a poszt a két legutóbbi évről szól. Pontosan posztsorozat, mert három részre daraboltam, ez a második. (Az első arról szólt, mennyit és merre bicikliztem az ötödik évben...)

Csapjunk bele: szerelések

Két év alatt történt egy és más, volt defektem, felnicsere, külsőcsere. Business as usual. Amivel viszont a legtöbb ideig kínlódtam, az a fékrendszer cseréje volt, erről szól ez a poszt.

A bringámat eredetileg Cantilever-fékkel szerelték, amivel igazából sose voltam elégedett, a fékhatás gyenge volt, a fékút hosszú, főleg ha a fékpofák már kicsit kopottak voltak, márpedig a kopás nagyon hamar bekövetkezett. Szóval amikor eldőlt, hogy egy ideig még nem veszek új bringát, akkor azt is eldöntöttem, hogy lehetőség szerint lecserélem a fékrendszert V-fékre. Arról a feleségem új bringájának kipróbálásakor meggyőződtem, hogy a V-fék sokkal jobban fog, igazából ez a próba adta a végső lökést.

Szóval az elhatároztást tett követte, irány az 1. számú szerelő. Viszem be neki a bringát. Megnézi, mondja OK, de most nem tudja megcsinálni, kb. egy hét, mire sorra kerül. Mondom nemigen hagynám nála egy hétre a bringát, beszéljük meg a részleteket (pl. hogy mennyibe fog kerülni), meg azt, hogy mikor tudja úgy elvállalni, hogy rögtön megcsinálja, Meg is állapodtunk, mondott egy árat (emlékeim szerint bőven 10 ezer felett), megbeszéltük a leadás napját, azzal, hogy másnapra megcsinálja.

Eljön a nap, viszem be a bringát. Ránéz, hümmög, előveszi a centijét, aztán közli, hogy nincs neki elég hosszú V-fékje. Merthogy az abroncs vastag, a sárhányó is, nem fog az új fék elférni. Ezt nehezen akartam elhinni, a kedvemért a katalógusait is átnézte, de végül csak arra lyukadt ki, hogy ez nem fog menni.

Ezzel a manőverrel az 1. számú szerelő sikeresen átkerült, a "na ezt is elkerülöm nagyívben, ha van rá mód" kategóriába. Nem azért, mert nem vállalta el, hanem azért, mert azt a nyamvadt centit az első vizitemkor kellett volna előkapni. Ott volt a kerékpár az orra előtt. Én meg nagyon nem szeretem, ha lustaságból vagy hanyagságból lopják az időmet.

A probléma, azaz a V-fékek hossza, ettől még valósnak bizonyult. Utánanéztem néhány webshopban, a dolog tényleg minimum neccesnek tűnt, a leghosszabb V fék fékkarja 11 cm-es volt, az én bringámra meg úgy tűnt, pár milliméterrel hosszabb kellett (volna). Na jó, nem sokkal, de mégis. Ugyanezt mondta a 2. sz. szerelő  is egyébként, ő is méricskélt, odapróbált pár készleten lévő V-féket, lapozgatott katalógust, majd kimondta az itéletet: erre nem lehet V-féket tenni.

Azért megpróbálkoztam még a 3. sz. szervízzel is, ez egy Csepel márkaszervíz volt. Mondtam nekik a sztorit, ők is előkapták a centijüket, mérnek, hümmögnek. Hosszabb V-fék nem létezik, de szerintük ez még pont felfér, kicsit ráfekszik majd  sárhányóra, de az nem gond, használható lesz. Ha gondolom, ők elvállalják. Legyen, mondom, beszéljük meg az árat, meg a határidőt. Hát, holnap estére meg tudják csinálni, az ár meg attól függ, milyen fék és fékkarkészletet választok, van olcsó, közepes, meg drága, mutatja is őket. Kérdem, nem túl silány-e az olcsó, mondja, hogy nyilván a drága jobb minőségű, de nyugodtan választhatom az olcsót, ehhez a bringához passzol és nem lesz vele semmi baj. Az ár meg kb. 8000 forint lesz összesen. (Újabb rossz pont az 1. sz. szerelőnek, aki majdnem dupla árért akarta volna megcsinálni.)

Szóval hepiend, másnap este megkaptam az bringát az új fékekkel és elégedetten nyugtáztam, hogy végre van fékem, ami rendesen fog. Kapcsolatunk azóta is harmónikus, elégedetten, gond nélkül használom. Még az időnként esedékes utánállítás és csere is valamivel könnyebben megy, mint a Cantival.

vfek_2017_09_25_pano_478x318.jpg

Illetve nem is, volt egy epizódunk, amiről majdnem elfeledkeztem, pedig ez is tanulságos volt. Pár hónap használat után egyszer csak elkezdett beragadni az első fék. Azaz behúztam a féket, és amikor kiengedtem, úgy maradt. Nem teljesen, tehát haladni tudtam, de féloldalasan állt, súrlódott is néha. Kézzel ki tudtam húzni, de a következő fékezésnél megint úgy maradt. Elég idegesítő volt, vittem is a szerelőhöz. A 2. számúhoz, merthogy ő volt közel. Ő meg szépen megmagyarázta, hogy felfekszik a fék a sárhányóra, meg ez egy olcsó darab, gyenge a rugója, ő ezt nem tudja megcsinálni. OK, mondom, fair enough, nem az ő munkája, végülis tisztességes hozzáállás, hogy nem vállal olyasmit, amit a szakmai lekiismerete nem enged. 

Persze ettől a probléma nem oldódott meg, a 3. számú szerelő meg kicsit távolabb volt, gondoltam egy kis internetes kutakodást megér a dolog. Gyorsan találok is huszonhat videót meg harminchárom rajzos leírást arról, mit kell tudni a V fékek felszereléséről és beállításáról. Ami ebből számomra érdekes volt, az a rugóerősség beállítása, amihez mindössze egy csavarhúzóra volt szükség. Nosza, irány a garázs, nézzük azt a beállító csavart, hm, eléggé ki van csavarodva, nem úgy, mint a hátsó féknél. Akkor állítgassunk rajta egy kicsit. Jé, most jó. Elengedéskor rögtön visszaugrik. Nahát, csak ennyi volt?

Nos igen, ennyi volt. Azt nem tudom, miért állítódott el, de többet nem tett ilyet és boldog házasságban élünk azóta is.

A 2. sz. szerelőről azóta sem tudom eldönteni, hogy szakmailag nézte be a dolgot, vagy valamiért szándékosan meg akart vezetni. Akárhogy is, sikeresen benavigálta magát az 1. sz. szerelő mellé.

Na, akkor ezt kiveséztem. Legközelebb idei bringásnaplóm utolsó darabja következik, az alábbi témában:

7 komment

Címkék: budapest közlekedés homár kerékpár bicikli fogyasztóvédelem critical mass bringázz munkába Budapest paulus velocipedus trilógia

Paulus Velocipedus 5/1: Mennyit bicikliztem?

2017.09.19. 09:47 promontor

"Biciklizni kezdtem" - nyilatkoztattam ki bő öt éve. Aztán megosztottam az első, második és harmadik év tapasztalatait. Azóta is biciklizem, ez a poszt a két legutóbbi évről szól. Pontosan posztsorozat, mert három részre daraboltam, ez az első.

Mennyit bicikliztem?

Itt a válasz:

A 2015-16-os szezon eredménye 3254 km:

paulusvelocipedus2016c_478x211.jpg 

A 2016-17-esé pedig: 5413 km.

paulusvelocipedus2017_478x201.jpg

Nos, itt ugye van egy ugrás. A tavalyi kb. 3200 km nagyjából megfelel az előző évinek. Egy picit kevesebb, egy százassal nagyjából, amit adatbogarász énem alkalomadtán biztosan kielemezne, de nem nagyon van rá alkalma mostanában. Viszont az idei 5400 km egy elég jelentős növekedés. Ugyan adatbogarász énemet továbbra se engedem korlátlanul elszabadulni, de azért kicsit felületes, becsülgetős alapon összeszedtem pár tényezőt, ami ehhez hozzájárult:

  • Átköltözött a munkahelyem egy új irodaházba. Ez az átlagos munkába menő útvonalamat megnövelte. Hogy pontosan mennyivel, azt azért nehéz megbecsülni, mert mind a régi, mind az új helyre több útvonal is létezik, választott hídtól és pár főbb útvonaltól függően. Az új hely megközelítését nehezítik a környékbeli építkezések, több utca le van/volt zárva, ezek miatt az első félévben elég sokat kellett kerülni, az utóbbi időben picit javult a helyzet. Jelenleg a leghosszabb út a két helyre kb ugyanolyan hosszú, viszont a rövidebb utak a régi irodaházhoz rövidebbek voltak. Összességében saccperkábé a költözés hatása napi 1-2 km extra lehet, azaz kb. 250-500 km extra.
  • Edzéskitérő a pályaudvar felé: egyre gyakrabban kerülök a Kelenföldi Pályaudvar felé. Ezt az útvonalat a tavalyi sasadi csomópont átadása kapcsán fedeztem fel. Bár akkor azt gondoltam, hogy ritkán fogom használni, mostanában egyre gyakrabban kerülök arra munkába menet-jövet. A kerékpározás nálam 2-in-1 tevékenység, azaz egyszerre közlekedés és testedzés és az utóbbi időben azt vettem észre, hogy a rövidebb útvonalakon a testedzés rész már nem elegendő: egyszerűen hiányzott a tekerés. A nyáron ez odáig fajult, hogy szinte már az a kivétel, ha nem arra megyek. Aztán az, hogy ez fennmarad-e az őszi-téli szezonban, az még kérdés, majd meglátjuk. Mindenesetre ez a kerülő 1,8 km alkalmanként, szerintem 200 alkalommal nyugodtan számolhatunk, azaz ez olyan 400 km növekmény lehetett.
  • Rendszeres kórházlátogatások Észak-Pesten: egy közeli családtagunk majd' egy évig kórházban volt, rendszeresen látogattam. Eleinte tömegközlekedtem, de aztán meguntam a dolgot és fokozatosan bringára váltottam. (Egyrészt rohadtul rühelltem az átszállójegy intézményét: ugyan a második szakasz csak két  - illetve egy másik útvonalon négy - rövidke megálló volt, mégis a pesti nosztalgia-tarifarendszerben ez egy teljes második útnak számít, illetve az átszállójegy nevű nagyvonalú ajánlattal kemény 12% kedvezményt ad a BKK, hát köszönöm szépen. Budapest, tömegközlekedési tarifarendszer, 2016. Másrészt összességében ez az átszállásos, sokgyaloglásos móka összességében rengeteg időt elvett, egy félórás látogatás az oda-vissza út miatt két és felet is elvitt.) Az első próbálkozásom az volt, hogy az átszállásos szakaszt Bubival próbáltam kiváltani: ez lecsökkentette a jegyköltséget, de időben nem jelentett megtakarítást. Biciklis útvonalnövekedést se nagyon, mert ilyenkor viszont időspórolás céljából tipikusan a legrövidebb otthon-iroda útvonalakat választottam... Így egy idő után (tavaly szeptemberben, azaz pont az ötödik velocipedus évem elején) végül elszántam magam, hogy ezeket a látogatásokat is teljes egészében biciklivel abszolváljam. Ráklikkeltem a merretekerjek.hu-ra, megterveztem az utat és nekiindultam. Bár volt pár forgalmas rész, amitől eleinte tartottam, hamar belerázódtam, így ezen időszak második felében már csak az alkalmankénti orvosi konzultációkra mentem tömegközlekedésel (elvégre az orvoshoz nem akartam izzadtan, a fapados bringás szerelésemben beállítani.) Ezek a tipikusan munka utáni látogatások elég nagy kitérőt jelentettek, kb. 13-14 kilométer töbletet a direkt hazaúthoz képest. Ez az  időszak tartott kb. fél évig, átlagosan heti két biciklis kórházlátogatás, ami összesen lehetett mondjuk 45-50 alkalom, azaz ez az epizód önmagában nagyjából 650 kilométer plusszteljesítményt jelenthetett.
  • Családi bringázások: A család "elbringásítása" lassú, fellendülésekkel és visszesésekkel tarkított folyamat, de azért halad előre. Gyakoribbak lettek a közeli cukrászdalátogató bringázások, illetve volt egy-két nekilendülésünk, eljutottunk párszor Budaörsre, végre a Kopaszi gátra is, illetve egyszer a Velencei tavat is körbebringáztuk (majdnem, ugyanis Velencénél száltunk le a vonatról és hazafele Gárdonynál száltunk fel). Hogy ez a tavalyi évhez képest mennyi extra volt, azt nem tudom., saccperkábé 200 kilométer lehetett.
  • Egyebek: A fentiek együtt még mindig nem adják ki teljesen a növekményt. A maradékot az általánosságan kiterjedtebb kerékpározási szokásaimmal tudom magyarázni. Ma már bátrabban állok meg és lakatolom le a bringámat a városban, így aztán szinte minden munka utáni vagy közbeni beszerzésemet kerékpárral intézem, Egy-egy speciálisabb dologért egész meszire elbringázom (Brit Tea Lelőhely, Belga Sör Lelőhely, Sajtos Rúd Lelőhely, Westend, Savoya Park, stb.). 

Az látszik, hogy a növekmény egy része tartós marad, tehát a negyedik év 3000+ kilométeres teljesítményén túlléptem, mostantól a 4000+ km lesz az alap. 5000 km fölé viszont egyelőre nem várom magamat tartósan, hiszen az idei "forgalom" egy része (a kórházlátogatós) megszűnt.

Na, akkor ezt kiveséztem. Folytatása következik, az alábbi témákban:

Szólj hozzá!

Címkék: budapest közlekedés kerékpár bicikli critical mass kritikus tömeg bringázz munkába paulus velocipedus trilógia

Szemelvények a magyar sportsajtóból, vol. 237.

2017.09.07. 20:47 promontor

Újabb gyöngyszem a kicsit sem szenzációhajhász és kicsit sem amnéziás magyar sportsajtóból.

Magyar-spanyol kosármeccs az Eb-n, spanyolok egy tét nélküli meccsen nyernek 23 ponttal. Hogyan jelenik ez meg a Zindex címlapján?

magyarspanyolindex_001_478x332.jpg

"Az eddigi legszorosabb meccsét játszotta a címvédő a magyar válogatott ellen."

A cikkből kiderül az is, miért is volt egy 23 pontos vereség "szoros":

magyarspanyolindex_002_478x338.jpg

"ilyen szoros meccset még senkivel nem játszott eddig Spanyolország"

"A negyedik negyedet is jól kezdte a válogatott, 9-2-re is vezetett a spanyolok ellen, illetve öt pontra is feljött, ilyen szoros meccset még senkivel nem játszott eddig Spanyolország."

Namostakkor helyezzük mindezt kontextusba:

  1. A " 9-2-re is vezetett a spanyolok ellen" az annyit jelent, hogy volt egy rövid szakasz a negyedik negyedben, amikor mi kilenc pontot dobtunk, az egyébként meg vezető és kicsit kiengedő spanyolok csak 2-t. A spanyol vezetés persze megmaradt, hiszen ekkor legközelebb ötpontnyira sikerült csökkenteni a hátrányt. És hogy ezt mennyire nem kell túlértékelni, a spanyolok ekkor rákapcsoltak egy kicsit és a végére így lett 23 pont az ötből.
  2. És hogy ez a tét nélküli meccs mennyire nem a "legszorosabb" meccsük volt a spanyoloknak, azt egy két nappal ezelőtti cikkből vett idézetekkel illusztrálnám. Konkrétan a csoportelsőségről döntő spanyol-horvát meccsről írta a Nemzeti Sport, hogy "Négy perccel a mérkőzés vége előtt 63–62-re még a horvátoknál volt az előny," De a legvége is izgalmas volt: "...29 másodperc volt már csak hátra, és még mindig csupán egy ponttal (70–69) mentek a spanyolok, azonban a hajrá büntetőpárbajából sokkal jobban jöttek ki, és végül 79–73-ra győztek." Na, ez nekem kicsit szorosabbnak tűnik, mint a mi 23 pontos vereségünk.

Félreértések kedvéért, a kritika nem a szépen küzdő kosarasainknak szól, hanem a Zújságírónak. Aki azért emlékezhetne egy két nappal ezelőtti meccsre. Vagy ha nem emlékszik, akkor ellenőrizhetné, hogy stimmel-e, amit ír...

2 komment

Címkék: sajtó magyarország spanyolország kosárlabda villámposzt magyar sportsajtó Eb

Kiállításnapló, 2017/1

2017.08.29. 09:31 promontor

Kiállításlátogatásban gazdag félévünk volt, következzen erről egy gyors lista:

Cifra Palota (Kecskemét, január 21.)

  • Nagyurak és vezérek: Avar leletek a Kiskunságból. Aranyművességben jók voltak, az látszik. Rémlik még némi magyarázó anyag az avar kor alkorszakairól, aminek valami olyasmi volt a lényege, hogy a betelepülés utáni első időszak volt az avar aranyművesség fénykora, utána viszont jelentős hanyatlás következett be, nem csak a leletek gazdagságában, hanem a megmunkálás múvészi minőségében is.
  • Kecskeméti Művésztelep: Igen, ilyen is volt. Illetve van is, még mindig. Bár pl. Nagybánya vagy éppen Szentendre nem érdemtelenül nevesebb központ, azért a kiállított anyag szerint a Kecskeméti Művésztelep se volt rossz. Plusz van kis történelmi ismertető a telep létrehozásáról, amiben leginkább az az érdekes és tiszteletre méltó mai szemmel, ahogy egy feltörekvő, gazdagodó város a presztizsét egy művészteleppel kívánja megteremteni. 
  • Voltak még kortárs művek is, némelyik kifejezetten tetszett.

Old Car Museum (Kiskőrös, január 22.)

Ez egy magángyűjtemény, kb. egy kis üzemcsarnok vagy autószalon méretű kiállítóteremben összegyűjtve. Semmi rendkívüli, de azért van pár érdekesség, főleg 60-70-es évekbeli sportosabb olasz és német márkák, mellékszálként néhány korábbi darab illetve a szocialista korszak pár ikonikus darabja, Wartburg, Zsiguli, ilyenek. Egy órát még a nem rajongóknak is megér.

oldcarpano_478x87.jpg

Czóbel Múzeum (Szentendre, február 11.)

Remek kiállítás, időrendben végigvisz Czóbel életrajzán, az egyes korszakokat a benne festett képekkel bőven illusztrálva. Érdekes, mert jók a festmények és érdekes, izgalmas a festő életútja is. 

good.gifKerekes Gábor: Futur X (Szentendrei Képtár, Szentendre, február 11.)

Na, ezt a csodát az utolsó pillanatban csíptük el teljesen véletlenül.

Sose hallottam Kerekes Gáborról, épp ezért teljesen véletlenül akadtunk bele a Szentendrei Képtárban aznap záró kiállításába. A jegypénztárban külön figyelmeztetett minket a hölgy, hogy ez nem egy szokványos festménykiállítás lesz, ha valami "hagyományos szentendrés" stílusú kiállításra vágyunk, akkor csalódni fogunk, ez egy kortárs, modern dolog. Ő persze jóakaratúlag mondta ezt, megóvandó minket az esetleges csalódástól, de mivel aznap már láttunk egy "hagyományos szentendrés" kiállítást, tulajdonképp örültünk is valami másnak.

Pláne amikor megláttam, miről van szó. Kerekes Gábor újságkivágásokból készít kollázsokat. De nem ám öt képből rak össze egy hatodikat, hanem mondjuk ötszázból. Vagy éppen ötezerből. Hatalmas munka van egy-egy alkotásában, évekig tart, mire összeállít egyet-egyet. Az ennek megfelelően elképesztően részletgazdag képei képei fura elképzelt világokat ábrázolnak, egyfajta képzőművészeti scifi-antiutópia kombinációról van szó, túlzsúfolt, túlnépesedett felhőkarcoló és léghajóvárosokkal, amik egyszerre magukkal ragadóak és nyomasztóak.

Akár órákig is elbámulgattam volna őket és várom nagyon a következő kiállítását!

futurrxpano_478x164.jpg

Az első aranykor (Műcsarnok, Budapest, március 11.)

Egy másik remek kiállítás, amit szinte az utolsó pillanatban csíptünk el, volt is tömeg, meg hosszú sor is a pénztárnál, még szerencse, hogy mi tiszteletjeggyel érkeztünk, így azt a sort kihagyhattuk. Kedvenceim az ilyen sokrétű, áttekintő kiállítások, márpedig ez több szempontból is többdimenziós volt:

  • 2-in-1 tárlat volt, egyszerre kaptunk egy nagy adag színvonalas festményt, meg egy informatív történeti áttekintést arról a társadalmi környezetről, amelyben készültek.
  • Ráadásul ez egy összmonarchikus kiállítás, ahol megismerhettük a kor cseh, lengyel, horvát osztrák, stb. leghíresebb alkotóit is.
  • Azt is nagyon jól közvetítette a kiállítás, ahogy a művészeti stílusok a klasszikus (akadémista) irányból eleinte csak lassan, később egyre gyorsabban elkezdenek elmozdulni. Ez a művészeti útkeresés jól tükrözte a társadalmi változásokat is.

mucsarnokpano_478x123.jpg

Povijesni i pomorski muzej Istre (Pula, április 16.)

Pulában is jártunk bizony, de ez nem utibeszámoló, hanem csak egy kiállításnapló, abba pedig csak a Történelmi és Tengerészeti Múzeum megtekintése fér bele. A múzeumot egyébként a város központi dombján álló régi erődben rendezték be, a kiállítások mellett érdemes a falakon végigsétálni, remek a kilátás. De nézzük, milyen kiállításokat láttunk:

  • SLOBODA NARODU! Antifašizam u Istri, azaz Szabadságot a népnek! Antifasizmus Isztrián. Ez egy történelmi kiállítás, amely nagyjából a Monarchia bukásától az ötvenes évekiig mutatja be Isztria történelmét. Nem volt túl békés időszak, a vegyes lakosságú Isztriáért lakói, a főleg tengerparti, városi olaszok és a főleg falusi délszlávok vetélkedtek, nem békés eszközökkel. Sokat megtudhattunk az olasz fasizmus területfoglalási törekvéseiről, illetve a délszláv ellenállásról, ami a már a két világháború között sem csak politikai eszközökkel zajlott. A második világháborúban aztán itt is komoly partizánhadsereg alakult ki, amely először az olaszok, majd a bevonuló németek ellen harcolt, több-kevesebb sikerrel. A háború végén aztán jött Tito és Jugoszlávia.  Bár az anyag természetesen horvát szemszögből mutatja be a korszakot, nem mondanám teljesen elfogultnak vagy hamisnak, a térség etnkai állapotait és annak változásait például elég jól követi. Bár kiváncsi lennék, olasz szemmel mi az értékelése a híres Tito szlogennek (Tuđe nećemo, svoje ne damo, azaz az "övék nem kell, a mienket nem adjuk"), dehát a történelem már csak ilyen. Akárhogy is, érdekes anyag, gondos háromnyelvű (horvát, olasz, angol) feliratozással. Találtam róla egy videót is...
  • K. K. ISTRIANER STAATSBAHN: ez egy időszaki kiállítás (volt) az isztriai vasútvonal építéséről, rengeteg korabeli fotóval, menetrendekkel, a "projekt" történetével. Érdekes volt.
  • Stara Meta – Novo Odstojanje: ez is egy időszaki kiállítás (volt). Monarcia korabeli lövészegyletek táblái voltak kiállítva, lehetett böngészni a régi szláv )cirill és latibnbetűs), magyar és német nyelvű táblákat, meg a lövészegyletekkel kapcsolatos illusztrációkat, fényképeket.

Középkori Romkert (Székesfehérvár, május 1.)

A fehérvári romkert megint legalább két szempontból érdekes. Egyrészt a középkori Magyarország egyik legfontosabb helyszínén járunk, királyaink koronázási és temetkezési helyén. Másrészt pedig arról tudhatunk meg sokat, hogyan tárták fel és tették nemzeti emlékhellyé az elpusztult, elfeledett helyet a XIX. századtól kezdve. Ez utóbbi folyamatnak a legérdekesebb állomása a két vh. közötti építkezés, amely sok szempontból a szegedi Dóm tér kialakításához hasonló sztori és egyébként építészetileg is nagy a hasonlóság.

romkertpano_478x78.jpg

Papszer utcai kiállítási épület (Hermann Ottó Múzeum, Miskolc, május 7.)

  • 56 Miskolc: 56-ról szóló alapos, érdekes kiállítás, ami persze az események elő- és utótörténetét is bemutatja. Részletes írott anyag, rengeteg fénykép, korabeli plakát és újságcikk, videó, csak legyen hozzá elég idő és türelem.
  • Szemere Bertalan: Ezen sajna csak átfutottunk, pedig ez is érdekes volt. Így kb. annyi maradt meg, hogy Szemere Bertalan Borsodban született, sokáig élt és dolgozott Miskolcon. Egyébiránt ő volt a forradalom utolsó miniszterelnöke, ő ásta el a koronát is menekülés közben. Később a száműzetés viszontagságai miatt elmebajos lett, Széchenyihez hasonlóan ő is elmegyógyintézetben végezte. 

Szólj hozzá!

Címkék: budapest kultúra utazás székesfehérvár kiállítás kecskemét miskolc szentendre pula kiskőrös isztria czóbel Műcsarnok Kerekes Gábor Középkori Romkert Kecskeméti Művésztelep Hermann Ottó Múzeum

A magyar építőipar esete a vízzel

2017.08.08. 08:50 promontor

Olvasom a vadiúj irodaházunk építőjének (amely egyébként vélhetőleg a magyar építőipar élvonalába tartozik, mind a színvonalat, mind a megbízhatóságot tekintve) honlapján a cégvezér nyilatkozatát.

Azt mondja többek között, hogy reméli, hogy munkájuk minősége felülmúlja partnereik várakozását. Az irodaházunk egyébként a híradások szerint nemcsak egy a első osztályú irodaház, hanem egy igazi környesetbarát csoda, motorizált külsőárnyékoló-rendszerrel, elektromosautó-töltővel, zöld tetővel, kerékpártárolóval, öltözővel, zuhanyzóval, illetve energiatakarékos gépészeti rendszerrel. Mindezen csodák eredményeképpp kapott az épület BREEAM minősítést, bármit is jelentsen ez. (Egyébként valami olyasmit jelent, hogy az épület jelenlegi tudásunk szerint környezetbarát és megfelel a fenntarthatóság szempontjainak.)

Nem áll szándékoman kétségbe vonni az épület érdemeit, a biciklis infrát (tároló, öltöző, zuhanyzó) pl. nagy örömmel használom minden nap. Ugyanakkor lehet, hogy én vagyok maximalista, de az épület minősége nem múlja felül várakozásaimat. Nem a tervekkel és a beépített szolgáltatásokkal, technológiákkal van bajom, hanem a beépített hétköznapi "alaptechnológiák" minőségével.

Itt van pl. a víz. A víz láthatóan gondot okoz. Például esik a levegőből, rá az épületre. Vagy éppen jön a csövekből, hála a Fővárosi Vízművek áldásos tevékenységének. És aztán nem átall beszivárogni ide-oda.

Például az álmennyezet paneljaira:

csodakonyha_2017_07_19_022c_478x245.jpg

Vagy például az előcsarnokba:

 csodairodahaz_2017_07_11_003c_478x782.jpgSzóval a modern, minőségi és környezetbarát irodaház alapfelszerelése a vödör, amely felfogja a szabadon, környezetbarát módon átengedett vizet. 

De nem csak az érkező vízzel akadnak gondok. Itt van pl. a vízelvezetés kérdése.

Két zuhanyzó van az épületben. Az egyik a teremgarázsban, a -1. szinten. Ez lenne hivatott a kerékpárosok zuhanyozási igényeit kielégíteni. Lenne, mondom, mert egyelőre nem üzemel. Ugyanis lefolyót sajnos nem sikerült elhelyezni benne. Na jó, ez így nagyon durva lenne, pontosítok. A zuhanytálcáknak van lefolyója, de a padlóra már nem jutott. Miután a zuhanyzó nyitott, a felhasznált víz egy része a padlóra jut, ahonnan emiatt nincs hova folynia.

Így aztán egyelőre ez a zuhanyzó nem üzemel. A megoldás egyébként nem lefolyó létesítése lesz a padlózaton, ezt nyilván túl nagy munkának ítélte az épületfenntartó, hanem zárt zuhanykabinok felszerelése, így talán minimalizálható a kifolyó víz mennyisége. Hát, reméljük. Még néhány hét és meglátjuk.

Ugyanakkor van egy másik zuhanyzónk is, ez a hetedik emeleten foglal helyet, a konditerem részeként, egyelőre ezt használják a bringások is. Itt van lefolyó a padlózatba építve is, hurrá!

Na de akkor miért áll mégis folyamatosan a víz a padlón?

csodazuhanyzo_2017_07_07_004c_478x835.jpgHát igen, a vízszintezés nem sikerült a legjobban. A lefolyó "vízgyújtő területe" kb. a helyiség egynegyedét fedi csak le. A maradék háromnegyed pedig "lefolyástalan", ahol szépen tócsába gyűlik a víz. Így sikerült, hát istenem.

Amúgy, ha már itt vagyunk a zuhanyzóban, így néznek ki jelenleg a pár hónapos zuhanytálcák:

csodazuhanyzo_2017_07_07_002c_478x.jpgAzok a fekete maszatok nem pixelhibák a fényképezőgépemen: ott lepattogzott a zománc. (Már ha az zománc. Régen az ilyen zuhanytálcákat zománcozták. Ha netán ma már valami más bevonatot használnak, akkor majd a hozzáértők kijavítanak. Addig is maradok a zománc megnevezésnél...) Ugyanis a zuhanytálcák nincsenek alátámasztva. Amikor valaki belelép, kicsit behorpad, panaszos, pattogó fémhangon felsikoltva. Amikor kilépünk, akkor megkönnyebülten "visszahorpad". Ezt az állandó oda vissza horpadgatást sajna a zománcréteg nem bírta mindenütt. Nem lehet minden tökéletes. Végülis pár hónapos zuhanytálcákról van szó, nem tarthat a védőborítás örökké.

Na, kb. ennyi. Ez amúgy nem az épület teljes hibalistája, hanem csak az én egyéni, vízközpontú gyűjtésem. Kollégákkal beszélgetve látom, hogy másoknak is van hasonló gyűjteménye. Tehát a "csak ennyi hibát találtál egy ekkora épületben" jellegű megjegyzéseket kérem mellőzni.

Igazából ezek számomra, mezei alkalmazottként csak "vicces" epizódok. Nem az én bajom, majd a cég felelős munkatársai szépen letárgyalják az épületfenntartóval a javításokat.

Viszont ha kinézek az ablakon, látom ugyanennek a cégnek az épülő társasházát, benne vagy 250+ lakással. Nem igazán irigylem a 250+ leendő lakástulajdonost. Már csak azért se, mert nekik magánemberként sokkal kisebb érdekérvényesítő képességük lesz, mint egy nagy iodaházat teljes egészében kibérlő nagy cégnek. Ha nekünk hetekig, hónapokig kell várni egy-egy javításra, vajon nekik mennyit kell majd?

8 komment

Címkék: budapest ingatlan homár építészet fogyasztóvédelem iroda index címlap futureal

Mozinapló, 2017/1

2017.07.07. 08:23 promontor

Ujabb félév, újabb lista.

Utazók (január 23.)

Nem is volt ez olyan rossz. Bár még így is a féléves lista legérdektelenebb filmje...

A számolás joga (február 12.)

Két zsáner keverékével van dolgunk. Egyrészt a feketék amerikai emancipációjának hosszú folyamatáról készült egy újabb opus, másrészt pedig az amerikai űrkutatás hőskorát idézi meg a film. Egyik fronton sem különösebben katartikus, a szokásos amerikai patriotizmus pl. hathatósan elveszi az élét az első zsánernek. Viszont a szokásos hollywoodi szintet jól hozza a film, nem sajnálták a pénzt a korhű környezetre, a színészek szokás szerint jók, a forgatókönyv megfelelő sebességgel pörög. Ismeretterjesztésnek jó.

good.gifPaterson (február 18.)

Frenetikus darab, már ha lehet ilyet mondani egy filmre, amelyben alapvetően semmi sem történik. Mármint semmi sem történik azon a szinten, amit egy átlag (különösen amerikai átlag) filmtől elvárunk. Nincs lövöldözés, verekedés. Nincsenek emberi drámák, szerelembe esések, halálok. A film íve ugyanis nem arról szól, hogy mi történik a főhőseinnkel, hanem arról hogy mi nézők, hogyan ismerjük meg a címadó főhős mindennapi életét. Akivel alapvetően nem történik semmi, éli mindennapos rutinját: séta a munkába, munka, séta haza, séta a kocsmába, kocsma, séta haza, beszélgetés a feleséggel mindennapi apróságokról. Persze látunk eseményeket, találkozás egy ismeretlen kislánnyal séta közben, kocsmai drámák (másokéi) fültanúi vagyunk, hasonló mindennapos apróságokat élhetünk át. Ennyi.

És mégse ennyi. Mert ebben a mindennapos szemlélődő, nyugis életben költőiség és boldogság van. Nem az a fajta kirobbanó extázis-boldogság, amit csak pillanatokra élhet át az ember, hanem egy minden pillanatban jelenlévő, mindent átható belülről fakadó elégedettség, ami annyira hiányzik az izgága nyugati ember életéből. És íme, Jarmusch mutat egy ilyen embert a nyugati izgága világ kellős közepén. Lehet így is, üzeni a film. A legokosabb, amit tehetünk, hogy ha nem azon agyalunk, hogy lehetséges-e ez itt nálunk, mivelünk, (mert ha agyalunk, akkor adódik a válasz) hanem egyszerűen átadjuk magunkat a film hangulatának. Legalább másfél órára...

good.gifKincsem (március 15.)

Ha ez egy amerikai film lenne, nem kapott volna ajánlott jelölést, de magyar vonalon meg kell becsülni, ha feszes a forgatókönyv, korrekt a szinészi játék és emellett a kosztümös látványvilágon se röhögi el magát az ember.

Az más kérdés, hogy ezt a szintet Hollywood profitorientált működés mellett hozza, nálunk meg bele kell tenni egy rakás közpénzt, ami soha nem jön vissza, de ez sajnos a kis helyi piac és a globális terjesztés közti különbség miatt egy adottság. Legfeljebb azon lehet gondolkodni, hogy ugyanebből a pénzből lehetett volna három "értékesebb" művészfilmet csinálni, ez viszont egy messzire vezető vita ami ráadásul erősen ízlés kérdése, szóval nagyon nem érdemes belemenni. A magam részéről azt gondolom, érdemes néha ilyen filmeket is csinálni, ha másért nem, akkor azért, hogy kicsit oldjuk a "magyar film csak 137 darab elszállt pesti értelmiségit érdeklő érthetetlen hóttunalmas katyvasz lehet" berögződést.

good.gifTestről és lélekről (március 23.)

Na tessék, itt van egy "137 darab elszállt pesti értelmiségit érdeklő érthetetlen hóttunalmas katyvasz". Hát, igen is, meg nem is. Az biztos, hogy nem egy tömegérdeklődésre számító blockbuster. De ha valaki picit is nyitott és érdeklődő, akkor ezt egy gyönyörű, izgalmas filmnek találhatja. Adott egy meglehetősen hétköznapi, mondhatni közönséges, durva környezet, benne két visszahúzódó, nem is teljesen ép testű és lelkű ember, magányra (vagy legalábbis felületes, lélektelen kapcsolatokra) ítélve. És van egy fura álom, egy gyönyörű metafóra, ami közli velünk (és velük is), hogy egymásnak vannak teremtve. Innentől kezdve már csak az a kérdés, hogyan képes ez a két magányos, gátlásos ember megtenni azokat a lépéseket egymás felé, amelyekkel a való életben is egymásra találnak.

good.gifTeljesen idegenek (április 29.)

Beszélgetős, tipikus egyhelyszínes színdarab-film: ismerősük összejönnek, beszélgetnek, az elején mniden szép és jó és kedélyes, de aztán kiderül ez meg az, jön a dráma. Szóval láttunk már ilyet, innentől a kérdés az, mi a dráma tárgya és milyen a megvalósítás. Nos a tárgy a befutott nyugati középgeneráció magánéleti válsága, ami kis változtatásokkal a magyar középgenerációra is passzol. Befutottunk, van jó állásunk, konszolidált anyagi helyzetben élünk, családunk van, szeretetre méltó gyerekeink, minden szép és jó és kedélyes. Ez a látszat. A valóság meg az, hogy ez nincs így, valami mindenkinél hibádzik, csak persze ezt nem lehet bevallani, mert hogy néz az ki. Meg persze magunknak se valljuk be igazán, mi a gond: a fenntartott csodalátszat és az emiatt feldolgozatlan, kibeszéletlen probléma közti belső feszültség pedig szépen mérgezi a lelkeket.

Na de itt a filmbeli este, amikor napvilágra kerülnek a dolgok. A "kiderülés" módszertana egy tréfás felvetés az okostelefonjaink mindenhatóságáról, illetve titokörző természetéről. Klasszikus csapda az elhangzott javaslat: tegye ki mindenki a telefonját az asztalra és innentől kezdve olvassa fel hangosan a bejövő üzenetet, hangosítsa ki a bejövő hívásokat. Csapda ez, hiszen ha nincsenek titkaink, akkor semmi gond, ha mások is hallják a beszélgetéseinket. Ha viszont tiltakozunk, az gyanús. Így aztán nem tiltakozik senki, remélvén, hogy megússza az estét.

Persze nem ússza meg senki, ahogy az a dramaturgia szabályai szerint várható is. A kérdés már csak az, a titkok napvilágra kerülése ad-e esélyt a résztvevőknek arra, hogy szembenézve hazugságaikkal nekilássanak a megoldásnak. Nos, erre is ad választ a film, tessenek megézni. 

Zita részletesebb kritikáját meg inkább utána tessenek elolvasni, mert spoileres...

good.gif1945 (május 14.)

Megint egy zseniális film Török Ferenctől. Zseniális fényképezés, remek színészi alakítások, jó kis szikár forgatókönyv, elképesztő atmoszféra. És egy fájdalmas történet rólunk, magyarokról. A vidéki társadalom örök és elpusztíthatalan viszonyairól. Pedig jó lenne elpusztítani őket és jó lenne azt gondolni, hogy ez egy egzotikus történet egy letűnt korról. Hát nem az, sajnos.

A galaxis őrzői vol. 2. (május 20.)

Na, jön a nyár, a sok nehézsúlyú film után itt az ideje egy kis fagyizós, pop-corn mozinak. Annak viszont nem rossz, van látvány, van humor. Sztori az nem nagyon van, illetve van, de ne várjunk tőle sokat, De popkulturális élménynek határozottan jó.

good.gifElveszve Párizsban (június 8.)

Aki szerette a Tündért, az ezt a filmet is szeretni fogja. Dom és Fiona ezúttal Párizsban téblábol, de ugyanolyan szeretetre méltóak és viccesek, mint korábban. Chaplin is ezt nézné...

good.gifFrantz (június 17.)

Kicsit tartottam ettől a filmtől, az érdekes történelmi háttér ellenére attól féltem, hogy vagy egy amolyan szentimentális szerelmi történet lesz esetleg egy érdektelen, túlbonyolított lélektani dráma. Elég nagyot tévedtem szerencsére. Tökéletes filmet láthatunk egy érdekes és filmen ritkán ábrázolt korról, az I. világháború utáni lvekből, azaz a "nagy fegyverszünet" első éveiről, amikor mind a győztesek, mind a vesztesek a halottaikat gyászolják, keserűséggel és gyűlölettel gondolnak ellenségeikre. Ezen a keserűségen és gyülöleten próbálnak meg a film főszereplői túllépni, ami nem egyszerű folyamat, mert sem a saját bűneik, hazugságaik, gyászuk, sem a környezet ellenségessége nem teszi könnyűvé azt, Izgalmas folyamat, amit remek színészi játék, kiegyensúlyozott történet és aprólékosan hiteles rendezés tesz kifejezetten érdekfeszítővé.

Szólj hozzá!

Címkék: film mozi török ferenc 2017 1945 mozinapló Enyedi Ildikó Jim Jarmusch Utazók A számolás joga Paterson Testről és lélekről Elveszve Párizsban

Sörtervezési segédlet cseh sörfesztiválra - Vol. 5.

2017.06.09. 08:11 promontor

Idén megint nekiálltam, hogy összerakjam a cseh sörfesztiválra a szokásos táblázatomat.

Nem volt könnyű dolgom, mert megbízható sörlista nincs. Létezik egy főzdelista a honlapon (illetve utánközölve), de az sajnos nem igazán megbízható:

  • Néhol a főzde neve helyett sörmárka szerepel (Pilsner Urquell, Kozel, Rebel, Platan),
  • Van, ahol dupláztak, a város és a sörmárka is fel van sorolva (Nymburk és Postřižinské).
  • Aztán a fesztivál facebook oldala jelezte a olyan főzdék részvételét, amelyek viszont nem szerepelnek a listán: Chotebor, Dalesice, Trutnov, Hodonínský Vojáček, Velický Bombarďák,

A hibák egy részére van mentség: az mindenképp értékelendő, hogy a szervezők igyekeznek még az utolsó pillanatban is új cseh főzdéket idecsábítani és az is érthető, hogy egyes sörfőzdék részvétele az utolsó pillanatig kétséges. Más részük viszont bosszantó slendriánság következménye, ami nem méltó egy tízéves rendezvényhez. (És ugye ott a belga példa, hogyan is lehetne ezt profin csinálni...)

De legyen ennyi elég a kritikából, a cseh sörfesztet minden hibájával együtt imádjuk, a lényeg ugyanis a jó cseh sörök jelenléte! 

Így aztán a táblázat sokat egyszerűsödött a korábbiakhoz képest:

  • Nincs külön sor az egyes söröknek, csak a főzdéknek. Az egyes sörökre a Megjegyzés oszlopban utalok alkalomadtán.
  • Előre raktam és zölddel jelöltem a mindenképp kipróbálandó új főzdéket. (A színek az index2-es nézetben jelenleg valamilyen rejtélyes okból nem látszanak, érdemes a poszt címére rákattintva a normál nézetre továbbmenni...)
  • Utána következnek sárgával a már ismert, de Magyarországon nem rendszeresen elérhető, illetve a nagy kedvenc főzdék: Ezekre akkor kerítek sort, ha a zöld kategória már kimerült.
  • A végére maradtak - pirossal jelölve - azok a főzdék/sörök, amelyek vagy nem kedvencek, vagy nagyon könnyen elérhetők itthon.
  • Ezúttal linkszegény lesz a táblázat, akit érdekel egy adott főzde vagy annak itthoni elérhetősége, annak egyrészt Google a barátja, másrészt rákereshet a korábbi segédletes posztjaimban...

A források, mégegyszer:

9 komment · 1 trackback

Címkék: budapest sör csehország hrabal index címlap bernard cerna hora pivo cseh sör ferdinánd sör ferdinánd sörház hrabal söröző pivo söröző bernard sör cseh sörfesztivál kocour sörfőzde postřižinské Primator Kocour Dalešice Dalesice Purkmistr Hodonínský vojáček Velicky Bombardák Polička Krakonoš Lucky Bastard

Májusi sörfesztiválnapló

2017.05.31. 08:28 promontor

Avagy frappánskodva: májusi sör aranyat ér!

Májusban ugyanis beindult a sörfesztivál dömping és két rendezvényen én is vizitáltam. Jöjjön egy ömlesztett beszámoló ezekről.

Belga sörfesztivál (2017. május 19-21.)

Bár a régmúltra nyúlik vissza kapcsolatom a belga sörökkel (`91-ben kóstoltam először belga sört és valamikor `95 környékén már a Cafe Trappistenben ízlelgettem a Westmalle szelekciót), érdekes módon a Belga Sörfesztivált most először látogattam meg. Tulajdonképp ez is esetlegesen alakult, a közelben moziztunk a családdal és amikor megemlítettem, hogy a sörfeszten belga praliné is lesz, beleegyeztek, hogy én sörözgessek, amíg ők pralinéznak. Azért másnap egyedül is visszamentem egy alaposabb kóstolásra, elvégre ha már megvolt a kóstolópohár, ki kellett használni... ;-)

belgasorfeszt_2017_05_21_001cr_478x135.jpg

A kóstolás a részleges spontaneitásból adódóan kicsit esetleges volt, alapvetően három főirány keveredésének eredményeképp alakult ki a sörlista:

  • Trappista sörök, ezek ugyanis régi kedvenceim,
  • Saison sörök, ezek szintén kedvenceim újabban,
  • "Fanyar felfedezések", azaz olyan számomra nagyrészt újdonságnak minősülő belga fajták, amiket leginkább a fanyar, savanykás, gyümölcsös ízek jellemeznek

Következzen a sörlista, utólagos, azaz nem túl alapos értékelésekkel:

  • Paljas Saison: indításnak jó, korrekt saison, kellemes,  száraz, frissitő, élesztős háttérízzel.
  • Westmalle dubbel: Nagy klasszikus, nagy kedvenc amit sajna túl hidegen csapoltak. Azért a gyümölcsös illatok gyümölcsös, diós ízek előjöttek.
  • Rodenbach: vörös szín, fanyar, vörösboros, meggyes illatok. Fanyar  meggyes ízvilág, mögötte édeskés alap, kicsit meggyszörpös, kicsit vörösboros kólás jelleg, de azért valahogy ezeknél mind jobb, komplexebb, szóval tulajdonképp ízlik. Egy pillanatra azon gondolkodom, hogy ez egy kriek, ha figyelembe veszem a pultos leányzó tanácstalanságát, amikor kikértem a sört, az összekeverés nem tűnik lehetetlennek. De aztán vállat vonok: ezt úgyis csak egy későbbi újrakóstolás derítheti ki, addig maradjunk annál a munkateóriánál, hogy azt kaptam, amit kértem.
  • Spencer Trappist Ale: amerikai trappista nahát! Világos, nem rossz, de leginkább a tipikus belga elesztos ízre emlékszem belőle.
  • Boon Faro: A Faro az egy cukor hozzáadásával készült lambic keverék, azaz spontán erjedésű sör, amit régi és frrissebb változatokból kevernek ki. Talán egyszer ittam ilyet, sok-sok éve, szóval lényegében egy újdonságot várok és kapok. Méghozzá nagyon is jót, édes, fanyar, gyümölcsös, kicsit diós is, enyhe kesernyésséggel a végén. Komplex, sokarcú sör..
  • Silly Saison: Ez egy félbarna sör, ilyet saisonban még nem láttam, meg is lep. Maradék üveget kaptam, alig habzik. Karamelles illat és íz. Néha egy kis élesztő előjön, de ez alig hasonlít arra, amit én eddig saisonnek tartottam. Keserű utóíz. A melegedés jót tesz neki. Talán nem lenne rossz de nem ilyesmit akartam, így összességében ez csalódás.
  • Chimay Tripel: Nagy sör. Komplex es tipikus egyszerre. Tipikus, erős élesztős belga világos. Selymes kortyérzet selymes krémes hab. Keserű utóíz. Komplex diós, mézes gyümölcsös ízek (füge, mazsola?).
  • Petrus oud bruin: Illatra könnyű vörösboros, pirosgyümölcsös aromák. Kevés hab, régi palack. :-( Ízre fanyar, frissítő gyümölcsös, meggy, eper. Enyhe, harmonikus földesség, füstösség, olyan vörösboros. Fanyar utóíz, picit keserű is. Remek darab.
  • St-Feuillien Saison: Ezt már kóstoltam és szerettem. Most is szeretem. Selymes kortyérzet, de elég erősen szénsavas azért. Élesztős, istállós illat, keserű, száraz utóíz. Ahogy melegszik, istállós es gyümölcsös, muskotályos illatok keverednek. Nagy sör.
  • Rochefort 6: A 8-as és 10-es Rochefortot kóstoltam és imádtam. A 6-ost is kóstolhattam akár, de nem nagyon emlékeztem rá, szóval ideje volt kipróbálni (megint?). Nem rossz ez se. A Piirat sörök rágógumis ízvilága az alap, de ez azért komplexebb, frissebb.

Promontor kritikai megjegyzései

Persze a Promontor blog hagyományai szerint nem létezhet sörfeszt poszt kekeckedés nélkül, nézzük hát, miben lehetne javítani a belga sörfeszten:

  • A belga sörök többsége felsőerjesztésű sör, amit nem kell agyonhűteni. Sajnos a fesztiválon mind a csapolt, mind a palackos sörök jéghidegek voltak. Szerintem az alkalmazott hűtőszekrények minden további nélkül beállíthatóak lettek volna megfelelő hőmérskletre. Jobb lett volna...
  • A fesztiválpohár kétdecis, a szabvány belga palackok pedig 0,33 literesek. Ennek az a következménye, hogy egy felbontott palack maradéka, rajta a csorba kupakkal visszakerül a hűtőbe, amíg nem jön az új kuncsaft. Ha egy óra múlva jön, akkor a bubi nagyja már elszállt. Hát istenem, így jártunk. Szerencse kérdése is, én pl. tízből csak kétszer éreztem úgy, hogy nagyon "erőtlen" volt a söröm, de ha egy kétdecis adagért 650 forintot kell fizetnem, akkor az is sok. Szerintem nem lenne lehetetlen rendesen visszazárni a palackokat. A borosok tudják a megoldást, palack visszazárónak hívják. Szerintem biztos van sörösüvegre is passzoló változatban. És igen, tudom, megaberuházásról van szó: kellene vagy kétszáz+ darab a sörfesztiválra. De egy prémium sörfeszthez mégiscsak ez a megoldás illene.
  • Ha már pohár. Lehetne jobb szerintem. Az ideális sörös kóstolópoharak szája visszahajlik, ami "megfogja" a sör aromáit. A feszt poharának viszont szélesedő szája van, ezen jó lenne változtatni.
  • A pultoslányok. Némelyik meglehetősen bizonytalan volt a kért sörök beazonosításában, ugye említettem, hogy egy esetben még abban se voltam biztos, azt kaptam-e amit kértem. Mindez szombaton délután, azaz kb. félidőben, azaz idő lett volna kikupálódni...
  • A kisérő kaják érzésem szerint sem választékban sem minőségben nem értek fel a sörválasztékkal. Pralinét pl. egy keskeny pultnál árultak és a családtagjaim szerint elég középszerűek voltak.

Azért a kritika mellett dicséret is dukál:

  • Bő a sörválaszték, külön jó pont, hogy még a sokadik alkalommal is igyekeznek új söröket behozni és megismertetni a közönséggel.
  • Nagyon jó a honlap, Van teljes sörlista, minden sörröl rövid ismertetővel, többféle csoportosításban. Ráadásul mindez hetekkel az esemény előtt. Aki akar, annak van módja előre felkészülni és megtervezni a kóstolását. (Megjegyzem, nagyon úgy tűnt, minden meghirdetett sör valóban jelen is volt, ami ugye alap lenne, de az általam látogattott más sörfesztiválokon sajnos nem az.)

Szezonnyitó sörfesztivál  (2017. május 25-28.)

A szezonnyitó, ami egy héttel késöbb van, mint a belga, ez vicces. Persze eredetileg áprilisra tervezték, csak aztán egy durva hidegfront miatt halasztották májusra, így a szezonnyitás csak a nevében maradt meg. A Szezonnyitó Sörfesztivál egyébként még csak hároméves múltra tekint vissza és kb. ez az egyetlen olyan hasonszőrű rendezvény, amelyet minden alkalommal meglátogattam, aminek elsősorban a számomra igen kedvező helyszín az oka. (A Főzdefeszten ott voltam a kezdetektől, de az utóbbi időben kihagytam néhány alkalmat, a Cseh Sörfesztiválon meg csak a 3. alkalomtól vagyok törzsvendég)

szezonnyitosorfeszt_2017_05_25_002cr_478x243.jpg

Sörfesztivál madártávlatból. Nem egy Oktoberfest...

Ez egyébként profiljában eltér a fentebb említett rendezvényektől, amennyiben nem specializálta magát egy bizonyos sörforrásra. Van itt mindenféle sör, bajor, belga, brit, cseh, magyar kézműves (kisüzemi, kraft, gerilla). Igaz viszont, hogy a választék egyikből sem közelíti meg a specializált fesztek választékát: általában olyan sörök jelennek meg itt, amit a városban itt-ott amúgy is megtalálsz, a rendezvény előnye, hogy ezeket egybegyűjtik és a közelembe hozzák.

szezonnyitosorfeszt_2017_05_26_004cr_478x240.jpg

Sörfesztivál közelről

Na de nézzük, mi is volt a termés ezúttal:

  • Herr Flick, németkomlós pale ale, Bázis sörfőzde: Na, ez egy igen kellemes könnyed világos sör, amolyan átmenet egy könnyű német lager és egy amerikai pale ale között, az előbbinél talán komlósabb, de jellegében mégis kontinentális. Tökéletes kezdet, bravó Bázis!
  • Serforras barna: Ezt már kóstoltam párszor, könnyű csehes barna, talán kicsit édesebb a kelleténél.
  • Axiom blond ale a Yeast Side sörfőzdétől: Kellemes visszafogottan újhullámos ivősör, kicsit gyümölcsös, kicsit komlós, kicsit élesztős, kicsit malátás, kifejezetten kellemes.
  • Tambor Světlý Ležák 11°: a fesztivál meglepetése, legalábbis számomra újdonság volt. Remek pilzeni típusú cseh világos, friss, fűszeres üde cseh nektár!
  • Tambor Tmavý Speciál 13°: világos után jöjjön a barna. Ez se rossz, a Serforrásnál pl. harmonikusabb, de olyan nagyon emlékezetesnek nem mondnám.
  • Fuller's IPA: ismert vizekre eveztem, ezt már sokszor ittam, most is hozta a kötelezőt, ez egy kifinomult, visszafogott, de azért érezhetően komlózott, földes, gyümölcsös elegáns angol sör.
  • Maisel & Friends India Ale: (legalábbis, ha jól emlékszem) Kellemes visszafogott bajor stílusú átértelmezése egy kellemes visszafogott English Pale Ale-nek. Szóval kellemes, gyümis, fűszeres de egyben határozottan malátás is. Jó kis darab.
  • Bigfoot The Smuggler: Yet another magyar kézműves pilzeni kisérlet. Elment, de nem gyakorolt rám nagy benyomást, a Tambor pl. jobb volt. De azért majd egyszer teszek egy dedikált próbát egy palackozott verzióval...
  • Kout 12° :Ahhoz képest, hogy pilzeninek írja pl. a ratebeer is, határozottan édeskés, malátás ízű. Persze van komló, meg a "szokásos" friss, fűszeres, füves cseh ízek és aromák is előbújnak néha, szóval remek sör ez. Ja, és mennyei a sűrű krémes hab!
  • Svijanská Kněžna 13°: Elsőre édeskés barna, kellemesen pörkölt malátás ízekkel, selymes kortyérzet. Bár a palackozott verzióról vegyesek az emlékeim, ezúttal csapról nagyon kellemesen csúszott, mindenképp kategórianyertes a fesztiválon...
  • Grabanc IPA a vége, csak hogy nosztalgiázzunk egy kicsit. Mézes maláta keveredik vad gyantás keserűvel. Ahogy kicsit melegszik előkerül némi gyümölcsösség is, illatban legalábbis. Korrekt IPA, ahogy azt elvárom egy Armando főzettől. Másfelől, ahogy kortyolgatom, azon morfondírozom, hogy jó példa a Grabanc arra, hogy minden nagyszerűsége és komplexitása dacára miért vágyom manapság IPA helyett inkább APÁra, EPÁra, egy jó saisonre vagy éppen egy megunhatatlan pilzenire. Azok ugyanis úgy tudnak komplexek lenni, hogy közben megőriznek valami frissítő jelleget is...

Promontor kritikai megjegyzései

Talén már említettem, hogy a Promontor blog hagyományai szerint nem létezhet sörfeszt poszt kekeckedés nélkül, nézzük hát, miben lehetne javítani a Szezonnyitó Sörfesztiválon.

Persze mielőtt jön a lista, azt azért előrebocsátom, hogy sok múlik azon, ki milyen elvárásokkal érkezett. Ismervén a korábbi Szezonnyitót és végiglátogatva a többi Serfőző által szervezett fesztivált, elég pontosan tudtam, mire számítsak: egy nem túl nagy méretű fesztiválra, amely viszonylag állandó "kiállító" partnerekkel dolgozik, ennek megfelelően ennyi idő után viszonylag csekély számú újdonságra lehet számítani. Illetve ha mégis, az inkább a partnerek aktuális kínálatától függ, amit nem nagyon lehet előre tudni.

Én ennek megfelelő elvárásokkal mentem oda és ezek az elvárások alapvetően teljesültek, sőt, ha értékelnem kell a választék újdonságszintjét, akkor azt kell mondjam, kifejezetten kellemesen csalódtam. Volt új cseh sör (a két Tambor és a 12-es Kout) és új magyar kézműves (Flick, Axiom, Smuggler). Meg voltak jól ísmert, megbízható klasszikusok, amikből nyugodt szívvel lehetett választani.

Szóval az alábbi kritikai megjegyzések a fenti általános elégedettség kontextusában értelmezendők:

  • A fesztivál érzésem szerint lassan, de biztosan megy össze. Tavalyhoz képest is voltak hiányzók (pl. Legenda), ha pedig az első Szezonnyitóval vetem össze, a csökkenés kifejezetten feltűnő. A helyzet még nem reménytelen, de  azért ezt a csökkenést meg kellene állítani, mert előbb-utóbb a kínálat már nem fogja elérni azt a küszöbértéket, amiért érdemes lesz kimenni. (Hallottam már idén is csalódott nyilatkozatokat emiatt...)
  • Az egy dolog, hogy tudomásul vettem, hogy nincs előzetes sörlista, csak esetleges facebook posztok, de azért tetszeni egyáltalán nem tetszik. Ebből a szempontból az egy héttel ezelőtti belga sörfeszt a tájékoztatási mérce. Kár, hogy ezt a mércét a Serfőzős rendezvények nem ütik meg.

Na, akkor most kis szünet, aztán júniusban jön a Cseh Sörfesztivál...

Szólj hozzá!

Címkék: budapest sör bálna belgium sörfesztivál sörforradalom cseh sör belga sörfesztivál Corvin sétány szezonnyitó sörfesztivál

Horvát sörzsákmány

2017.05.04. 08:13 promontor

A minap Horvátországban jártunk. Családi túra lévén a sörözés alacsony prioritással bírt, ehelyett Isztria nevezetességeit jártuk be szorgalmasan, én "Apa magyaráz" üzemmódban lelkesen ecseteltem a látottak történelmi, kulturtörténeti, etnikai és egyéb vonatkozásait, a csajok meg "Apa már megint magyaráz" üzemmódban kötelességtudóan illetve unottan hallgattak, illetve néha közbekérdeztek, hogy mikor fagyizunk már végre.

De ez a poszt nem erről szól, hanem arról, hogy azért bizonyos söröket beszereztem, későbbi kóstolásra. Íme:

horvathsorzsakmany_2017_04_19_001c_478x273.jpg

A zsákmány összetétele viszonylag gondos felkészülés és némi szerencse eredményeképp alakult ki.

A felkészülés a horvát sörforradalmi helyzet előzetes feltérképezését jelentette, elsősorban a ratebeer segítségével. Kinéztem néhány kisebb főzdét, amelyek palackoznak is sört és ezeket próbáltam boltokban keresni. Nézzük milyen sikerrel:

A legtöbb sörrel a zágrábi Medvedgrad főzde képviselteti magát. Ők sokféle sört főznek és a legtöbbet palackozzák is. A mennyiségi dominanciájuk oka, hogy az ő söreikre akadtam rá először, ők ugyanis mgtalálhatóak a Kauflandban. Így szépen betáraztam az alap közép-európai típusú söreikből (világos és barna lagerek, bajor búza) és még egy IPA is jutott. A Kauflandban más érdekes sör nem is volt, így jobb híján még egy Karlovačko crno is bekerült a készletbe kakukktojásként, ezt korábban nem láttam és a magyar helyzetből kiindulva (értsd: barnában nem annyira szönyű a nagyipari), gondoltam, teszek egy próbát.

Sokáig úgy nézett ki, nagyjából ennyi marad. Előzetes ellenőrzésem alapján a meglátogatott városokban (Pula, Rovinj) sörszakboltok és kézműves kocsmák nem nagyon voltak, így kisboltokban és láncokban nézelődtem, de a már említett Kaufland kivételével csak nagyipari söröket leltem.

Aztán az utolsó nap szerencsém volt. Rovinj óvárosainak szűk sikátoraiban bóklásztunk (itt: Rovinj, ul. Garzotto 7.), amikor az egyik szuvenírbolt  ajtajában egy BEER SHOP feliratra lettem figyelmes. És valóban, harminc olivaolajbolt és tizenöt borbolt után itt volt egy aprócska sörszaküzlet, benne kétpolcnyi horvát kézműves sörrel. (Frissítés, 2017. június 20. Van Facebook oldal is...)

Nézzük, mit emeltem le azokról a polcokról:

  • Került két palack (IPA és Golding Ale) a Burától, amely egyébként egy poreči főzde és neve a magyarul borának hívott hírhedt adriai szelet jelenti. (Ha nem éppen húsvét vasárnap jártunk volna Porečben, akkor egyébként be lehetett volna ugrani a főzdébe is, ott is árulják a söreiket...)
  • A következő palackot is Isztrián főzték, a San Servolo sörök egy bujei főzde termékei, közülük egy APA tűnt szimpatikusnak.
  • Hagyjuk el Isztriát és térjünk vissza Zágrábba! A Zmajska pivovara egy porterrel képviselteti magát.
  • A végre jutott még egy sör a Gardentől, ez is egy zágrábi főzde és a legújabb trendeket követve a palackozáson lassan túllépve dobozolja (is) a söreit. Tőlük egy IPA lett az egyébként véletlenszerű választott. Ahogy elnézem az ismertetőt, jól teledobálták malátával és komlóval egyaránt, remélem kijön belőle valami élvezhető íz.

Benyomásaimat a következőkben lehet összegezni:

  • Sörforradalom Horvátországban is van.
  • Lakosságszámhoz viszonyítva kb. ugyanott vannak, mint mi, a Ratebeer náluk 50, nálunk 126 főzdét listáz jelenleg.
  • A forradalmi központ ott is a főváros.
  • Vannak vidéki főzdék, követik is a trendeket, viszont mezei turistaként biztos nem akad rájuk az ember.
  • Felsőerjesztésű sörökben ők egyelőre még az IPA, APA, Porter, Stout típusok főzésével vannak elfoglalva, a speciálisabb fajtákat (pl. saison) nem láttam.

Persze a lényeg, a kóstolás még hátra van. Talán arról is lesz poszt. Majd.

3 komment · 1 trackback

Címkék: sör utazás horvátország villámposzt index címlap Rovinj Garden Porec Medvedgrad Bura Zmajska San Servolo Zmajska pivovara Bujska Pivovara Bura Brew Pivovara Medvedgrad The Garden Brewery

Bringa vs. metró egy áprilisi reggelen

2017.04.27. 20:08 promontor

Régen volt bicajos poszt, jöjjön most egy gyors darab.

Mostanában néha az új sasadi csomópont felé kanyarodok reggel. Ugyan kerülő, de ha időben belefér, akkor szívesen megnővelem a letekerendő távolságot, amolyan reggeli edzés jelleggel. Ma reggel is így tettem és az aluljáró sasadi oldali zebrájánál összefutottam a kollégámmal (szintén sasadi), aki éppen a 4-es metró végállomásához igyekezett, rá is köszöntünk egymásra. Sokat nem tudtunk beszélgetni, a zöldnél elváltak útjaink.

sports-tracker_2017_04_27_reggel2_terkep.jpg

1. ábra: a karika mutatja, hol találkoztunk

Viszont arra gondoltam, jó kis alkalom lesz ez összevetni a metró és a bicaj sebességét. (Egyszer régen volt egy ehhez kapcsolódó ötletem, szóval természetes volt a gondolat...)

"Verseny", ugyebár. Kicsit még bele is tapostam a pedálba, bár ez túl sokat nem tehetett hozzá a sebességemhez, mert az edzésjelleg miatt máskor is igyekszem gyorsan haladni. Sőt, ha úgy vesszük, a szokásosnál inkább lassabb voltam, egyrészt a a Lágymányosi hídon volt egy láncleesés (kb másfél perc veszteség, ld. az alábbi ábrán a pirossal aláhúzott részidőt), a Soroksárin meg egy megállóban álló busz mögött várakozva lekéstem egy általában elért zöldet. 

sports-tracker_2017_04_27_reggel2_szakaszok.jpg

2. ábra: A bringás időeredmény

Ezzel együtt is, amikor beértem, a kollégám még sehol se volt. Kb. két perccel később érkezett be. Azaz legyőztem a metrót! ;-)

Nézzük persze, pontosan mit is hasonlítottunk össze:

  • Start: Sasadi Csomópont
  • Cél: Corvin Sétány
  • A kollégám útvonala: séta - 4-es metró Kelenföld - Kálvin tér - 3-as metró Klinikák - séta, kb. 35 perc
  • Az én útvonalam: Bartók Béla út - Hamzsabégi út - Lágymányosi híd - Soroksári út - Dandár utca - Thaly Kálmán utca - Nagytemplom utca, összesen 9,27 km, 33 perc

Hogy mindebből mi következik?

Azt hiszem, semmi olyasmi, amit ne tudtam volna eddig is. A városi biciklizés versenyképes közlekedési mód rövidebb távokon. Most van egy konkrét példa is erre: 9-10 kilométeres távon a metróval is pariban lehet a bicikli.

Szólj hozzá!

Címkék: budapest metró kerékpár tömegközlekedés bicikli kelenföld sasad villámposzt csomópont őrmező bringázz munkába

Benzinkútügyi panasznap

2017.04.22. 08:27 promontor

A minap egy autós kirándulásra készültünk és a pakolás közben eszembe ötlött, hogy meg kéne nézni a keréknyomást. Éppenséggel tudtam, hogy nagy baj nem lehet vele, mert nemrég cseréltem le a téligumit és a gumis ilyenkor beállítja, viszont én szeretem egy picit keményebbre fújni, mint ők. Ekkor persze már késő este volt, de sebaj, gondoltam, másnap reggel indulás után begurulok a közeli kúthoz és megejtem a dolgot.

Így is lett, mármint ami a begurulást illeti. Megejtés viszont nem volt, mert a pumpánál egy "Üzemen kívül" cetli fogadott. A fenébe. Szerencsére van a közelben több kút is, irány a következő, majd ott. Aha, hát nem, mert ott ugyanez a helyzet, talán csak a felirat más, "Elromlott" vagy "Javítás alatt" vagy valami hasonló. A harmadik kútnál nem láttam, hol van a pumpa, így leparkoltam és bementem a pénztárhoz megkérdezni: "Sajnos nem működik", volt a válasz. Ezen a ponton feladtam, a városból kifelé menet már nem volt több kút, visszafelé nem akartam menni, jó lesz az a puhább gumi is, gondoltam.

Meg azt is gondoltam, és gondolom is, hogy a fene az úri jó dolgukat ezeknek a benzinkutaknak. Az korábban is előfordult, hogy a megszokott kutamnál (egy korábbinál) egyszer csak lerobbant a pumpa és hónapokig rossz volt, finoman szólva sem siettek megjavítani. A mostani eset meg persze lehet szerencsétlen véletlen, de hajlok arra, hogy inkább egy általános hozzáállást jelez.

Nincs belőle közvetlen bevétel, bajlódjon ezekkel a fene. Kirakunk egy cetlit, oszt' jól van. Majd ha kedvünk tartja, lejelentjük a központnak. Azok se sietik el a dolgot, bekerül a feladat valami alacsony prioritású sorba, idővel kimegy valami szerelő, megállapítja, hogy rendelni kell C327-es pumpastabilizáló tekercskondenzátort. Ezt pár napra rá megrendelik, megjön két hét múlva, áll a raktárban még két hétig, aztán kiviszi a szerelő a kúthoz. Hoppá, nem ahhoz a kúthoz vitte, valami összekeveredett a rendszerben, ide Z555-ös aktív szelepmelegítő bilincs kellett volna. Na nem baj, vissza a raktárba, majd akkor legközelebb, az már csak két újabb hét. De végre az a nap is eljön, a pumpa újra működik, a fogyasztók boldogan pumpálhatják a kerekeiket! További két hétig, amikoris a újra bekrepál a ketyeró. Ezúttal biztos a Z555-ös...

A fenti leírás persze a képzelet szüleménye. Az viszont valóság. hogy a minapi mintában egy Mol és két Agip kút volt érintett.

(Mellesleg, csak aztán nehogy kitalálják, hogy ez is pénzbedobós lesz, mint a WC egyre több kútnál. Azt nagyon rühelleném...)

Szólj hozzá!

Címkék: budapest autó homár fogyasztóvédelem benzinkút autózás villámposzt

Promontor-díj, 2011-2016

2017.03.20. 09:00 promontor

Az elfeledett posztfajta újjáélesztése következik. Bizony, volt nekem egy állandó rovatom, az előző évi filmtermés áttekintése és a kedvenc kiválasztása. Szorgalmasan átnéztem az éves filmlistát, selejteztem, rangsoroltam, súlyoztam, hezitáltam, aztán kijelöltem az év filmjét.

Ezt egészen 2010-ig minden évben szorgalmasan megcsináltam. 

Aztán 2012-ben elfeledkeztem a 2011-es posztról. Fogalmam sincs miért, nem hinném, hogy volt valami különösebb oka. Így utólag talán az év eleji blogtorlódást tudnám felelőssé tenni, akkoriban voltam Japánban, irogattam sörös posztokat, aztán valahogy elsikkadt a dolog. Az biztos, hogy 2011 filmposztok szempontjából átmeneti év volt: még írtam dedikált filmkritikákat, de ekkor jelentek meg az első mozinaplóim, amelyekben egy filmre tipikusan már csak egy bekezdés jutott, amolyan régi Pesti Est stílusban. 2012-tól kezdve aztán már ezek lettek a domináns moziposztok, a Promontor-díj meg elfelejtődőtt.

Már tavaly eszembe jutott, hogy nem jó ez így, egy évtizedes hagyományt nem kéne veszni hagyni. A velemszületett patópál azonban elég sokáig sikeresen szabotálta a gondolat cselekvéssé konvertálását.

Nademajdmost!

A kocka el van vetve, átlépek a Rubiconon és márpedig szépen végignyálazom a filmnaplóimat, hogy kioszthassam az elmulasztott évekre járó Promontor-díjakat. Naszóval nézzük akkor sorban az éveket:

2011

Ezzel az évvel viszonylag könnyű dolgom van, két mozilista poszt mellett ugyanis még van két dedikált mozikritikám, a Felperzselt Föld és a Még egy év. Nyilván ez utóbbi kettő közül kellene választanom. Ami azért érdekes dilemma, mert a fenti kritikákat elolvasva egyértelműnek tűnik, hogy anno a Felperzselt Föld hatott rám komolyabban, tehát neki kéne nyerni. Ugyanakkor a helyzet az, hogy hat év után a Felperzselt Földre egyáltalán nem emlékeztem, a másikra viszont igen. Ami elég ciki, most akkor díjazzak egy filmet, amire nem is emlékszem?

Aztán rájövök, hogy ennek az lehetett az oka, hogy a Még egy évet néhanapján adják a tévében és volt is rá példa, hogy megnéztem, talán kétszer is. A másikat meg nem.  Aztán persze megnéztem a film adatlapját, benne az ajánlóval és azért eszembe jutottak a dolgok.

Az meg csak hab a tortán, hogy az akkoriban még - itthon legalábbis - viszonylag ismeretlen rendező (Denis Villeneuve) azóta igencsak befutott, olyan filmekkel, mint a Sicario vagy éppen a friss Érkezés.

Olyannyira, hogy azt hiszem, meg fogom én ezt a filmet nézni még egyszer valamikor. Addig is, 2011 Promontor-díjas filmje a Felperzselt Föld:

2012

Ez se volt nehéz választás. Az első félév nagyjából labdába se rúgott (sok jó, de semmi kiemelkedő élmény), a másodikban már voltak emlékezetes darabok (Fejvadászok, Szerelem a hatodikon, Tündér), de a Holdfény Királyság azóta is kedvencem. Wes Anderson sajátos stílusához szerintem eddig ez a történet passzolt leginkább, azaz nálam nemcsak az év legjobbja, de Wes Anderson legjobbja is eddig. Ami - lássuk be - nem kis teljesítmény.

2012 Promontor-díjasa tehát a Holdfény Királyság:

2013

Na nézzük a jelölteket: az első félév listája egyértelmű, innen a Felhőatlasz jut tovább, a többi futottak még. A második félévi jelöltek kiválasztása egyfelől nehezebb ügy, mert így négy év távlatából nincs benne igazán emlékezetes film, másfelől meg könnyebb is, mert így négy év távlatából nincs benne igazán emlékezetes film, azaz már most látszik, hogy, akármelyiket választom, az nem lesz versenyképes igazán. Na jó, akkor essünk túl rajta, említsük meg a nyomokban frenetikus poénokat tartalmazó Iron Sky-t (tényleg, hol a beigért folytatás?) és jó volt a Gravitáció is. Szóval eddig egyértelmű a dolog, de hoppá, van egy harmadik "félév" is, azaz a kifelejtett filmek listája és ebben van egy újabb nehézsúlyú versenyző, a Blue Jasmine, Cate Blanchett és Woody Allen zseniális darabja.

Naszóval, akkor legyen egy monumentális, korokon átívelő, az ember örök harcairól, bűneiről és vágyairól szóló sci-fi, vagy egy szomorú kamaradarab? Tipikusan almát a körtével eset, nincs is jó döntés. Ilyenkor jönnek a "méricskélős" szempontok, pl. hogy Woody Allen régi kedvenc, zseniális rendező és bár talán nem ez a legjobb filmje, a mostanában forgatott könnyedebb darabjai közül szerintem kiemelkedik, szóval akkor legyen ez egyfajta "életműdíj".

2013 Promontor-díjasa tehát a Blue Jasmine:

A Felhőatlaszt meg kárpótlásként majd újranézem...

2014

Erős év volt, főleg a második félév. De kezdjük az elsővel, innen említésre méltó rögtön a Grand Budapest Hotel, egy újabb Wes Anderson remekmű. Bár nyerni nem fog, egyrészt promontor egyensúlyozó, méricskélős rendszerétől idegen, hogy valakit "egyfolytában" díjazzak, másrészt ha csak árnyalatnyival is, de a Holdfény Királyság azért jobb volt. Nem volt rossz egyéként a Kálvária vagy éppen A százéves ember sem.

Na de jöjjön a második félév. Mondjuk kezdetnek a Két nap, egy éjszaka, ami egy nem túl vidám alkotás, de nekünk magyaroknak nem ártana megszívlelni a tanulságait. Kár, hgy nem fogjuk. Vagy itt van a Pálffy György remeke, a Szabadesés, szintén igen tanulságos, benne szívszorító és döbbenetes jelképekkel, amiből persze szintén nem tanulunk. Vagy harmadiknak (az európai és magyar jelölt mellé egy amerikaiként) a Sráckor, ami sokkal földhözragadtabb, de egyszerűségében is megérintő remekmű.

Rövid "selejtezés" után megint két jelölt között ingadozom. Megint alma-körte eset van, mert hogyan lehetne a Sráckort meg a Szabadesést összehasonlítani? Ráadásul ezúttal a "méricskélős" énem is zavarban van, mert egyfelől az előző két év amerikai Promontor-díjast hozott, magyar választottam meg kifejezetten rég volt, másfelől meg a Sráckor szülői helyzetemnél fogva olyan mértékben megérintett, hogy nem szívesen "engedem el".

Hát, tiszta marhaság ez a csak egy maradhat dolog, legyen 2014-ben két Promontor-díj!

2014 Promontor-díjasa tehát a magyar film kategóriában a Szabadesés:

2014 másik Promontor-díjasa a "minden szülőnek meg kellene nézni" kategóriában pedig a Sráckor:

2015

Újabb nehéz választás, remek versenyzőkkel.

Az első félév rögtön egy argentín remekművel indit, az Eszeveszett Mesék, az argentínok válasza a Ponyvaregényre, azaz a hogyan írjuk mozifilmre a latin-amerikai szappanoperákat úgy, hogy a film egyszerre szappanopera és azok paródiája. És persze több is, mint a Ponyvaregény, mert Tarantino dolgozata minden zsenialitása ellenére "csak" egy jó szórakoztató film, míg az argentín film mond valamit a latin-amerikai társadalmi állapotok - magyar szemmel sajnos túlságosan ismerős - nyomorúságáról is.

De van itt még említésre méltó versenyző, ekkor láttam a Lizát, Roy Andersson csodálatos trilógiájának befejező darabját, a hosszúcímű galambot vagy éppen a Kukoricaszigetet.

A második félév favoritja a Taxi, Teherán, Jafar Panahi sokadik remeke, egyszerre költői, humoros, filozófikus és jó értelemben szentimentális. Hiába, a perzsák tudnak.

Na jó, de melyik legyen a nyertes? Méricskéljünk: a "galamb" nem lesz, mert Roy Andersson trilógiájának "leggyengébb" darabja ez, a másik kettőt meg már agyondicsértem párszor. A Taxi, Teherán se lesz, mert Jafar Panahit is már sokszor agyondicsértem.

2015 Promontor-díjasa tehát az Eszeveszett mesék:

2016

Na, ez volt a legkönnyebb. Nem csak azért, mert itt volt a legfrissebb az élmény. Ugyan sok jó film volt, sok katartikus pillanattal (Saul fia nyitójelenet, A Sing Street dalai, a Toni Erdmann kínos multipukkasztó, de elképesztően maró és sebészi pontosságú jelenetei), az egyértelmű győztes mégiscsak az a film lehet, ami az első pillanattól az utolsóig  elvarázsolt és magával ragadott. Csodás és kreatív látványvilág, mítoszteremtő erejű történet, csodás zene.

Ez a Kubo és a varázshúrok, 2016 Promontor-díjasa:

Na, akkor most bepótoltam a bepótlandókat. Bár aki figyelmesen olvasott, az találhat elvarratlan szálakat. Na, azokra majd idővel visszatérek még...

Szólj hozzá!

Címkék: film mozi 2012 2014 2011 woody allen wes anderson évértékelő beszéd promontor dij szabadesés 2015 2016 2013 felperzselt föld denis villeneuve moonrise kingdom blue jasmine Sráckor eszeveszett mesék kubo és a varázshúrok LAIKA Holdfény Királyság

Lengyel benyomások: Krakkó

2017.03.02. 09:24 promontor

Krakkó igazi A-kategóriás turistacélpont, nem érdemtelenül.

Épp emiatt helyenként a prágaihoz hasonlóan idegesítő turistaözönnel lehet találkozni, az augusztus ebből a szempontból talán a legrosszabb időzítés, de persze iskolaköteles korú gyerekekkel nehéz turistamentes időszakot választani.

Jöjjön néhány konkrét megjegyzés:

  • A Wawelhez érdemes korán kelni. A vár legtöbb részét csak vezetéssel lehet megtekinteni és a résztvevők létszámára napi limit van, ami szezonban hamar betelik, azaz a kastély látványosabb részeiről könnyen lemaradhat, aki későn kel. Aki korán kel, annak is viszonylag jelentős sorállással kell számolnia, mi pl. több, mint egy órát álltunk a sorban, mire bejutottunk (és elég korán se keltünk, mert volt, ahova már nem jutott jegy).
  • A Waweli Székesegyház egyházi kezelésben van, oda külön jegy kell, amire szerintem semmiképp nem szabad sajnálni a pénzt, a katedrális nem csak gyönyörű, de egyben egy kiadós történelemórának is megteszi. Lengyel (és magyar!) királyok és királynők mellett megtekinthetjük Pilsudski vagy éppen Lech Kaczyński sírját is.
  • Nagyon kedveltem a Kazimierz negyedet is, bár azt kicsit rossz néven vettem, hogy a Régi Zsinagóga pont arra jártunkkor zárva volt, különösen "visszásnak" éreztem, hogy egy zsidókról szóló múzeumról egy katolikus ünnepnap miatt maradtam le. Szerencsére a zsidó temető nyitva volt, felér a prágaival, mint ahogy a többi nyitva talált zsinagóga is érdekes volt. A környék egyébként sokban hasonlít a pesti zsidónegyedre, amennyiben a zsidó emlékek mellett a rengeteg romos, lepukkant épületet itt is gyakran éttermek, kocsmák formájában kezdik hasznosítani, azaz egyfajta bulinegyed itt is létezik. Bár talán Kazimierz vegyesebb jellegű, az élénk, nagy multú, romjaibol éledező, arcát kereső városrész izgalmas hangulata Budapesthez hasonlóan ide is sok turistát vonz, nem érdemtelenül.
  • Wieliczka: a sóbányát szintén nem érdemes kihagyni. Érdemes továbbá ide is viszonylag korán érkezni, nekünk ez sikerült, így viszonylag könnyen találtunk parkolót. Arra érdemes figyelni, hogy vannak a hivatalos parkolók és vannak magánparkolók. Az ár mindenütt 10 zloty, "aprócska" különbség, hogy a hivatalos parlkolóban ez egész napra szól, a magánparkolókban pedig óradíj. Mi mindenesetre egy kis keringés után a buszparkoló mögötti hivatalos parkolóban találtunk helyet. A pénztárnál se volt túl hosszú  a sor és lényegében a következő (félóra múlva kezdődő) vezetésre kaptunk jegyet. Többféle vezetés van, mi a legnépszerűbb, nem meglepő módon "turista útvonal" névre hallgató vezetést választottuk. Ennek a vezetett rész nagyjából két óra, félidőben vécézési lehetőséggel. Magyaroknak ez is izgalmas történelemóra, lengyel-magyar vonatkozásokról itt is bőven hallani fogunk. A vezetés végén jutunk le utunk legmélyebbi pontjára, itt érdemes még egy kicsit körbesétálni, mielőtt lifttel visszamegyünk a felszínre. Pontosabban a séta, az obligát szuvenírbolt, az opcionális wc és büfévizit után mellett  érdemes bejelentkezni a bányamúzeumba. Itt szintén kapunk kisérőt, aki végigvezet a múzeum termein (nehogy eltévedjünk) és egy rövid bevezető után mindenütt hagy minket nézelődni kedvünk szerint. Erre szánjunk minimum egy órát, alaposabb érdeklődők többet is!
  • Tornyok: A tornyok azért vannak, hogy megmásszuk őket. Meg azért, hogy a tetejükből élvezzük a kilátást. Nameg azért, hogy azt a kilátást le is fényképezzük. Promontor utazásainak tehát kimaradhatatlan része a környéken található tornyok (és egyéb kilátópontok) megmászása és az obligát 57 darab fénykép elkattintása. Krakkóban két ilyen torony került kipipálásra, az egyik a főtéren a városház tornya. Itt a fényképezési lehetőségek némileg korlátozottak, nincs igazi kilátó szint, a többi emeleten pedig viszonylag keskeny, üvegezett ablakokon keresztül lehet csak kilátni (hiába, a középkorban nem a turizmusra optimalizálták a toronyépítési szokásokat). Ennek ellenére azért lehetett innen is fényképezni, ráadásul a toronyban berendezett történelmi kiállítás kárpótolt. Amennyire emlékszem, a  város (és az ország) XVIII. századi történelmére koncentráltak: egy hanyatló korszakot mutattak be, amely uralkodói pompával, fennhéjázó ünnepségekkel próbálta leplezni hanyatlását.  A másik torony a várban található Sandomierz bástya volt, itt kiállítás nincs, tényleg csak a kilátásért érdemes felmenni. Ami az egyik oldalon a Wawel többi részét engedi megcsodálni, a másik oldalon a Visztula kanyarulatát láthatjuk be.
  • Kościuszko domb: a végére egy "rejtett kincs". Na jó, nyilván nem annyira rejtett, de nem a fő turistazónákban található ez az emlékhely. A története is érdekes. Sokan nem tudják, hogy a Bécsi Kongresszus 1815-ben Krakkót meghagyta független városállamnak. Csalóka függetlenség volt ez persze, amit leginkább annak köszönhetett, hogy a nagyhatalmak nem tudtak megállapodni arról, melyikük is kapja meg a valahavolt királyi székhelyet és nem is tartott sokáig, 1846-ban Ausztriához került a város. Viszont a rövid független időszakban felépült a Kosciuszko domb, emléket állítván a lengyel szabadságharc legendás vezetőjének. Közadakozásból, önkéntesek építették, a domb tetején egy tátrai szikladarabot helyeztek el, belsejében Lengyelországból és Amerikából származó talajmintákat helyeztek el azon csaták emlékére, amelyeket Kościuszko lengyel és amerikai földön megvívott. Később az osztrákok a komáromihoz hasonló erődítményrendszereket emeltek a környéken, de arra azért vigyáztak, hogy ne sértsék meg a lengyel nemzeti érzelmeket túlságosan, így az emlékdombot nem rombolták le, csak körbeépítették. Ma a domb lábánál található épületben kis kiállítás található Kościuszko, a domb, és az erődök történetéről, beleértve ebbe a környéken zajló 1. világháborús nagy csaták történetét is. Érdekes hely, történelemfanatikusoknak kötelező!

A végére egy fotomontázs, kedvcsinálónak:

krakow_mosaic_478x783.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: utazás lengyelország kazimierz wieliczka wawel Krakkó kościuszko

Promontor nagy kézműves sörtesztje: a hoplagerek

2017.02.16. 09:09 promontor

Sörforradalom van honunkban, mint tudjuk. Én meg némileg lankadó forradalmi hevülettel kóstolgatok mindenféle forradalmi sört. Erről szól ez a poszt is.

Koncepció

Konkrétan a forradalom egy speciális szegmensét vizsgálom ez alkalommal, az ún. hoplagereket. Volt már két hasonló posztom, az első az egyes főzdék könnyű világos alapsöreit tesztelte, a második a könnyű barnákat vizsgálta. Ez a teszt egy újabb sörfajtát vesz górcső alá. Ahogy múltkor, most is lesz nemmagyarkézműves versenytárs, annak ellenére, hogy a hoplager az amúgy nem egy mindennapos fajta.

Hoplager

Először is, mi fán terem a hoplager?

A fene tudja. Ilyen "hivatalos" kategória nincs, se a hagyományosnak mondható európai fajták között nincs ilyen sör, se az amerikai BJCP fajtadefiníciója nem említ ilyesmit. Sőt, ha rákeresek, elsőre a gugli leginkább magyar találatokat ad ki: lehet, hogy itt egy "magyar találmányról" van szó? Ebben mondjuk nem vagyok biztos, de arra jól emlékszem, hogy az első Főzdefeszt nagy sztárja volt a Keserű Méz, Hogy aztán ezt saját kútfőből nevezték el hoplagernek vagy valahonnan "honosították" az elnevezést, azt nem igazán tudom, viszont a Keserű Méznek sikere lett, ami más főzdéket is hoplagerek főzésére ösztönzött. Így aztán ma már jó pár magyar sör hordozza a hoplager elnevezést, azaz itthon a Keserű Méz farvizén elterjedt "típussá" vált.

Na jó, de milyenné, kérdezi a bennem lévő kekec definícióbuzi: OK, értem, komlós alsóerjesztésű sör, na de a klasszikus pilzeni is az. Vagy pl. a szintén nem túl hivatalos IPL is az. Hát, a pilzeni egy viszonylag könnyű ivósör, a hoplagerek legtöbbje testesebb ennél. Az IPL meg egy IPA átértelmezés, amerikai komlót és alárendelt malátázottságot feltételez, a hoplagerekre (bár némelyike használ amerikai komlót) ez azért így nem igaz. Kutakodtam komlózási módszertanban (hidegkomlózás, háromszoros-négyszeres komlózás), de igazából sok hoplagerről nem tudni, milyen módszerekkel komlóznak, azt se mindegyik árulja el, milyen komlót használ.

Ha mindenáron valami hoplager definíciót kell adnom, akkor talán azt mondanám, hogy közepesen erős (5-7%) világos lager sörök, amelyek a markáns komlóhasználattal nem csak keserűséget, hanem aromákat is akarnak vinni a sörbe, de mindezt kevésbé szélsőségesen, mint az amerikai IPÁk vagy APÁk, európaiasabb komlóaromákra építve és meghagyva egy erős malátás jelleget. Maga a komlózás módja nincs megkötve.

De azért ez egy nagyon laza kategória: az itthon kapható hoplagerek keresztmetszeti vizsgálata alapján a helyzet leginkább az, hogy hoplager az, amit annak cimkéznek. Fentebb pl. az írtam, világos, de azért van már veres hoplagerünk is és nem lepne meg, ha valamikor valakinek eszébe jutna barna vagy fekete hoplagert főzni.

Kiválasztási szempontok

  • Korlát nélküli beszerzési ár. Korlátot amúgy hiába is próbáltam volna állítani, ez egy "prémium" kategória, tessék megfizetni, gondolják a főzdék. 
  • Üvegpalack Ha nincs felső árkorlát, akkor viszont legyen kizárva a PET palack. Mondjuk nagyon kizárni nem kellett, ha ez egy "prémium" kategória, akkor ugye nem illik műanyagba csomagolni. Nem is tette senki. Sőt, többen csatos palackban forgalmazzák, ami ugye kifejezetten minőségi képet sugároz a termékről.

Sörteszt know-how

Jó pár dolgot már a múltkor leírtam, aki nem olvasta, annak kedvéért idemásolom a szöveget, akinek ismerős, az ugorhat a keretes anyag végére.

Pontozás:

A sörök pontozására a nagy sörportálok (RateBeer, BeerAdvocate) rendszerét alkalmazom, eszerint a söröket öt kategória szerint pontozom, rááadásul kategóriánként eltérő skálán: illat (0-10), megjelenés (0-5), íz (0-10), kortyérzet (0-5), összbenyomás (0-20). A kategóriák jelentéséről kicsit bővebben itt  (meg itt, itt és itt) található bővebb infó. Az összpontszám az öt kategóriapont összege (elvileg maximum 50 pont), tízzel elosztva: így egy iskolai osztályzatra hajazó végeredményt kapunk.

Az így kapott pontszám persze egyszerre jellemzi a sört és azt, aki a sört értékeli. Ahhoz, hogy ebből a kettős jellemzésből a sörre nézvést is megtudjunk valamit, ahhoz valamennyire ismerni kell a pontozó pontozási szokásait: mit jelent egy 4.1-es vagy egy 2.7-es pontszám? Nos, nálam valami ilyesmit:

  • 4 feletti pontszámot csak egészen kiváló söröknek adok, olyanoknak, amiket - ha módom van rá - bármikor szívesen újrakóstolok. Ezek meghatározó sörélmények, illetve kedvencek.
  • 3-4 közötti pontszám általában kellemes, korrekt söröknek jutnak, amik ugyan nem annyira emlékezetesek, de azért fogyaszthatóak és bármikor szívesen újrafogyasztom őket, ha szembejönnek.
  • 2-3 pont között már problémásabbak a sörök, ezek azok, amelyeket maximum egy újabb - ellenőrző - kóstolás kedvéért szerzek be megint, de egyébiránt inkább kerülöm őket. Na jó. ha éppen nincs más, akkor azért megihatóak éppen, ezekben a sörökben is van értékelhető élmény, de az összkép már inkább negatív.
  • 2 alatt silány, rossz, vagy legjobb esetben is "olyan semmilyen" sörök vannak. Ez a feketelista, ezeket tessék kerülni.

A RateBeer-en is szoktam pontozgatni néha az eddig leadott 67 értékelésből 11 volt 4-es felett, 5 pedig 2-es alatt, 17 pedig 2-3 között. A maradék, tehát lényegében az értékelt sörök fele pedig 3 és 4 közötti nedű. Szóval viszonylag pozitívan állok a sörökhöz, de ebben talán az is benne van, hogy ha ízlik egy sör, azt szívesebben pontozom, mint ha nem ízlik.

Disclaimer 1: Csapolt vs. palackozott

Ez a teszt palackozott sörökről szól. Örök vita, hogy van-e objektív különbség csapolt és palackozott sör között. Elismerve, hogy csapolt sör is lehet rossz és jó, meg palackozott is lehet rossz és jó, én magam arra hajlok, hogy a csapolt sörökben több a potenciál. Ergó, ha valaki azzal védené meg kedvenc kézműves sörét, hogy a kedvenc kocsmájában az mennyire jó, amikor a Gizike csapolja. akkor nyitott kapukat dönget. Készséggel elismerem, hogy igaza van és még az alábbi teszteken kifejezetten leszerepelő sörök is nyújthatnak kellemes élményt megfelelő csapolás esetén.

Disclaimer 2: Összehasolíthatóság

A posztot jó régen, kb. a barnasörös poszttal egyidőben (azaz kb. másfél éve!) kezdtem írni. Mindegyik sört kétszer kóstoltam, az első után csak jegyzeteltem, a szöveg a második kóstolás után született, de próbáltam átlagolni a két kóstolást. Összességében a tesztek elég nagy időkülönbséggel zajlottak. A pontozás elvileg biztosítja az eredmények összehasonlíthatóságát, de gyanítom, a valóságban ez nem feltétlenül van így. Ha egyidőben kóstolnám a söröket, elképzelhető, hogy némileg más sorrend születne. Ugyanakkor nagy eltérés a pontszámokban szerintem nem lenne.

Tesztek

Na, akkor csapjunk a lovak közé:

Keserű Méz (Fóti Kézműves Sörfőzde), 470 Ft

(Az árak általában üvegbetét nélkül értendőek, némelyik ma már nem aktuális, a Kredenc ugyanis sajna bezárt, de benne hagytam, hogy érzékelhessük a sörforradalmi piacon meglevő infláció mértékét.)

Nagy klasszikus, az első Főzdefeszt sztársöre, nem mellesleg kategóriateremtő fajta.

Nagy habbal indít, mézes, virágos illatocska, a hab édeskés, kekszes, mézes. A sör kellemesen malátás, kicsit virágos, fűszeres. A keserű elsősorban az utóízben jelentkezik, abban is kellemesen, mérsékelten. A kortyérzet kellemes, selymes. Van valami angolosan visszafogott gyümölcsösség benne. Nem egy világmegváltó sör, de jó kompozíció, kellemes inni.

Pontozás: (6/4/7/4/14) 3,5

Kapucinus Illuminator (Kapucinus Sörfőzde), 570 Ft

Egy kollégám ajánlotta figyelmembe, neki kedvence, a Főzdefeszten adott belőle egy kortyot, az igéretes volt, így már vártam egy ideje az alkalmat egy kóstolásra. Nézzük, hogy teljesít a kolléga kedvence nálam!

Szép habbal indít. Az illata eleinte citrusos, aztán ez eltűnik és olyan meghatározhatatlanul semleges lesz. A hab íze finom, mézes, kekszes, szép egyensúlyban a keserű és az édes. Elsőre. Aztán előjön egy zöldséges íz, ez már nem tetszik annyira. Érezhetően erős alkoholos már a hab is. Az ízben aztán még erősebben érezni az alkoholt, egész likőrös. Egyebekben van némi kekszes, malátás, talán mézes íz, amit szeretek és egy erősen zöldséges komlóíz, ami egyébként ismerős, hasonlít a Rizmajer Marzenre, amit viszont nem szeretek. A hasonlóság, mint utólag kiderül, nem meglepő, a komlóhasználatban átfedés mutatkozik, ugyanis.

Ősszességében korrekt kompozíció, de a komlóválasztás és a szerintem túlzottan erős főzet miatt nekem semmiképp se lesz a kedvencem...

Pontozás: (6/4/6/3/10) 2,9

Szarvasi Ütős Favágó (Szarvasi Sörfőzde), 550 Ft

Egy sör Békésszentandrás szomszédságából, a választék és a csomagolás kb. a békésszentandrási és fóti sörök keveréke, azaz mindenféle lágerek főleg, gyümölcsösek és nem gyümölcsösek. A Favágó a fóti vonalat képviseli: hoplager, ugyanolyan csatos üvegben, mint az "eredeti", bár a cimkedesign "vidékiesebb". Amivel persze semmi baj, ne is hagyjuk magunkat befolyásolni, nézzük inkább, a beltartalom van-e olyan jó.

Szép narancs színű test, kicsit opálos. Szép piszkosfehér hab, bár kicsit hamar múlik. Illata mézes, alkoholos. A hab íze enyhén mézes, kekszes és közben markánsan keserű. A sör maga hasonlóan keserédes. Egyfelől mézes, kekszes, malátás, másfelől van benne egy száraz komlósság, ami főleg az utóízben érvényesül. Ez eddig nagyon szép, hozza a Keserű Mézes "klasszikus" hoplager ízt. Ami annyira nem tetszik, az a szúros kortyérzet és a végig érezhető meleg, kicsit likőrös alkoholosság. A végefelé előjön itt is egy kis nemszeretem zöldséges, füves jelleg. Ezzel együtt iható darab, az Illuminatornál pl. egy kicsit harmonikusabb.

Megjegyzés: van egy frissebb (és igencsak lesújtó) kritika is, hogy most a szarvasiak produkáltak egy gyenge főzetet, vagy a kóstolók közti ízlés- és sörműveltségbeli különbségről van-e szó, azt nem tudom eldönteni.

Pontozás: (5/4/6/3/13) 3,1

Nordstar (Bäder Sörfőzde), 620 Ft

Ebbe csak úgy beleakadtam, nézte, hogy jé, egy újabb sör csatosban. Mi ez, jé egy újabb hoplager. Talán éppen ez volt az a pillanat, amikor jött az ihlet, hoplagertesztet kell írni. Igy aztán vettem belőle, rögtön kettőt is.

1. kóstolás, augusztus eleje:

Hatalmas habbal indít, kettőre tudom kitölteni. Illatra, alapvetően visszafogott, olyan vegyes, kicsit gyümölcsös, kicsit élesztős-kenyeres-mézes keveredés. A hab állaga csodás és az íze is kellemes, itt is a keserédes, mézes jelleg dominál benne. A színe narancsos, sűrű, látszik, hogy szüretlen darabról van szó. Na, ne habozzunk tovább, kóstoljunk bele a nedűbe. Következetes darab, megint keserédes, kekszes, mézes ízeket kapok, kis gyümölcsös beütéssel, nagyon harmonikus az egész. Az utóíz kellemesen keserű, icipicit likőrösen éget, ez mondjuk nem hiányzik és meg is lep, egy 5 %-os sörtől nem várnám, ráadásul kesernyés-csípős utóíz egyre erősödik a végefelé. De ne csak kritizájunk, a kortyérzet ezzel együtt nagyon jó, selymes, krémes. Emlékeztet a Postrizinske Jubilejni lezákjára, annak van ilyen harmonikus, lágy íze, igaz, az talán még egy fokkal kifinomultabb. De már maga az a tény, hogy az egyik kedvenc cseh sörömhöz hasonlítható darabra akadok, nagy dicséretnek számít.

2. kóstolás, szeptember vége:

Sok szempontból következetesen teljesít a Nordstar, a hab ugyanolyan gyönyörű és ugyanolyan finom. A sör is hozza ugyanazokat az ízeket, viszont a kortyérzet másodjára nem olyan kellemes, szúrósabb, erősebb szénsavasságot hoz, a krémesség sajna eltűnt belőle. Lehet, ez a két hónappal hosszabb (és a lejárathoz erősen közelítő) élettartam következénye. Vagy az is lehet, hogy túl hidegen bontottam ki, mert a végefelé, ahogy melegszik azért valamennyire előjön. Ezzel együtt a kortyérzetre és az összbenyomásra adott eredeti pontokat kicsit lerontja a második alkalom.

Pontozás: (7/4/7/3/15) 3.6

Svijanský Rytíř (Pivovar Svijany) 420 Ft

A cseh "referenciasör". Nem biztos, hogy ez a legjobb választás, ez inkább egy pilzeni elvileg, viszont külföldi hoplagerrel még nem futottam össze, ez meg legalább híres a markáns komlózásáról, hát legyen ez a referenciatípus, jobb híján. (A Pivohalléban rendszeresen van Rataj, az pl. szintén markánsan komlózott, sőt hiegkomlózzák is, érezni is rendesen az aromáján, dehát azt nem palackozzák, ez meg ugye egy palackos sörökkel végzett teszt.)

Szóval nézzük a cseh versenyzőt: bőséges, tartós fehér hab, mélyarany test. A hab keserű, sűrű, krémes. A sör maga az ideális pilzeni, erős, fűszeres, üdítő komlóíz, amit a háttérben lassan, de biztosan ellensúlyoz egy mérsékelten édes, kenyeres, enyhén kekszes maláta. Enyhe, selymes szénsavasság, hosszú, tartós keserédes utóíz, érezhetően a kesernyés felé billenve. A csehek tudnak valamit, az ilyen egyszerre markánsan komlózott és harmonikusan kiegyensúlyozott (maláta, élesztő, komló) sörökben utolérhetetlenek. Nálam ez TOP 10-es sör.

Pontozás: (5/3/4/4/7) 4.3

Dreher Hidegkomlós (Dreher Sörgyárak Zrt.) 219 Ft

Vajon hoplager-e a Dreher Hidegkomlós? Ha rajtam múlik, nem. A hoplagert én olyan lagernek tartanám (ld. fent), amelybe leginkább európai komlókat raktak vagy legalábbis az amerikai komló nem domináns. A Dreher Hidegkomlós minden valószínűség szerint nem ilyen, az a bizonyos komlóágyú amerikai komlóval bolondítja meg a "kedvenc" kukoricasörünket, azaz inkább IPL, azaz India Pale Lager lenne, ha már.

Ugyanakkor mind az IPL, mind a hoplager amolyan forradalmi hirtelenkategória, nincsenek ezek kőbevésve. A  már tesztelt Illuminator például hoplagernek hívja magát és ennek ellenére került bele amerikai Citra komló is és ez érződik is rajta. Szóval fogadjuk el, hogy az IPL meg a hoplager, ha nem is ugyanaz, de legalábbis van köztük átfedés. Vagy nincs, de én akkor is vettem magamnak a bátorságot, és belevettem a hoplager tesztembe a Hidegkomlóst is. Sőt , kétszer kóstoltam két némileg különböző eredménnyel.

Először a megjelenésekor, a kiváncsiság által hajtva. Az eredmény siralmas volt. Az illat ugyan szépen indít, hozza a gyümölcsös amerikai komlók szokásos aromáit, de a sörben az eredeti Dreher szinte teljesen legyűri a komlót. Eleinte még van némi viaskodás, de ahogy tovább kortyolgattam, nagyon hamar előjön az a szerencsére régen érzett fülledt, ipari-gyógyszeres kellemetlen íz, amit a kevésbé illatos alapdreherből ismerünk és ott is ragad minden kortyban, ahogy melegszik, egyre erősebben. Kár bele a finom komló, ez egy szar, gondoltam.

Aztán pár napra rá egy rendezvényen kénytelen kelletlen megittam egy sima dobozos Drehert (más nem volt) és meglepetésemre egész ihatónak bizonyult. Nem mintha sok íze lett volna, ugyanis agyon volt hűtve. Viszont agyonhűtve a szokásos kellemetlen ízek is visszaszorultak, maradt egy kb. semmilyen nagyipari lager, ami ugyan sok élvezetet nem nyújtott, de a beszélgetés mellé jobb híján elment.

Így született az ötlet, hogy tegyek még egy próbát. Mi lenne, ha túlhűtve próbálnám ki a hidegkomlós csodát? Így is lett. A szokásos 20-25 perc helyett nagyjából 10 perc melegedés után felbontottam a sört. Az eredmény beigazolta a várakozásaimat, a komló aromái hidegen is átjöttek, a test hibáit viszont nagyjából elnyomta a hideg. A végeredmény persze nem valami csoda, egy rendes IPA ugyanis minden ellenkező híresztelés ellenére nem csak az erős komlóból, hanem egy rendes ízgazdag testből is áll (mondom én, de persze pl. a BJCP szerint meg nem is, na de mindegy...), és még egy könyebb APA is tud értékelhető testet felmutatni. Ezekkel a Dreher Hidegkomlós nem tud versenyezni...

Pontozás: (7/3/5/3/8) 2.6

Összegzés

Nézzük először is az összesített sorrendet:

  1. Svijany Rytir, 4,3
  2. NordStar 3,6
  3. Keserű Méz 3,5
  4. Szarvasi Ütős Favágó, 3,1
  5. Kapucinus Illuminátor 2,9
  6. Dreher Hidegkomlós 2,6

Tehát akkor. Van négy magyar kézműves versenyző, egy cseh sörgyári darab, meg egy magyar nagyipari izé. Két utóbbi a két véglet, a cseh komlós lager a legjobb, a magyar nagyipari a legrosszabb. Közöttük szóródik a kézműves szelekció. Persze a Dreher és a többiek között van egy minőségi határvonal, a Dreher nem ajánlom senkinek, nem jó sör, a többi viszont léc feletti, még a második leggyengébb Illuminátor is elfogadható sörélményt nyújt (és ahogy az említett kolléga esete mutatja, van akinek jobban bejön a kompozíció). A Keserű Méz és a Nordstar üti meg azt a szintet, ami mellett a rendszeres fogyasztás szóba jöhetne nálam. Tulajdonképp szóba is jön, de azért ilyen árfekvés mellett inkább a "rendszeresen ritka" esete forog fenn. Merthogy az egyértelműen jobb, "nem hoplager" volta mellett is hasonló komplexitást nyújtó Svijany - és mellettük jópár itt nem tárgyalt egyéb cseh márka - olcsóbban beszerezhető még itthon is. 

Összességében a végkövetkeztetés az, hogy vannak eredmények. Ha kissé drágán is, de találunk szépen komlózott, testes magyar lagereket, azaz van helye a magyar versenyzők alkalmankénti fogyasztásának. Ugyanakkor ha nem ragaszkodom a "hoplager" cimkéhez, akkor egyenértékű vagy még jobb élményt olcsóbban megkapok egynémely cseh sörtől.

A sörforradalomnak van még teendője bőven.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: sör sörteszt sörforradalom Bader Fóti Kézműves Sörfőzde Kapucinus hoplager Keserű Méz Illuminator Szarvasi Favágó Nordstar Kapucinus Sörfőzde Szarvasi Sörfőzde Bader Sörfőzde Bäder Sörfőzde Szarvasi Ütős Favágó sörkritika