HTML

PromontorBlog

Mozik, utazások, fotózás. Budapest, Újbuda. Fogyasztóvédelmi füstölgések. Sportkommentárok. Sörélmények. Rendkívül eredeti, ugye...

Friss topikok

Ők meg látogatnak

free counters (2008 november 28. óta)

Őket hirdetem

Bloggerunió

Magamat hirdetem

Első Magyar Háromcsillagos SuperBlog!

Ezt szívom

Budapest szmogtérképe

Ehhez próbálom tartani magam

Ehhez próbáld tartani magad

Creative Commons Licenc

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda VB 2011

Férfi kézilabda VB 2011

Női kézilabda EB 2010

Női kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda VB 2009

Férfi kézilabda VB 2009

Női kézilabda EB 2008

Női kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Női kézilabda VB 2007

Női kézilabda VB 2007

Sörtervezési segédlet cseh sörfesztiválra - Vol. 6 (2018)

2018.06.13. 08:40 promontor

Holnap kezdődik végre.

Nem, nem a huszonegyedik, hanem a tizenegyedik. Ugyanis a cseh sörfesztiválra gondolok...

Természetesen megint nekiálltam, hogy összerakjam a cseh sörfesztiválra a szokásos táblázatomat.

A sör- illetve főzdelista hiányosságait sokszor emlegettem, a helyzet nem vátozott. Illetve annyiban igen, hogy a fesztivál honlapja (csehsornapok.hu) megszűnt, csak a facebook oldal maradt. Mondjuk tavaly ilyentájban (értsd: egy héttel a kezdés előtt) már voltak rendszeres facebook posztok az érkező főzdékről, idén ilyenek nincsenek. Ehelyett van egy főzdelista. Az ebben található főzdéket rendeztem prioritási sorrendbe. Persze valószínűsíthető, hogy lesznek hiányzók és lesznek meglepetések, ahogy mindig. Majd a rendezvény alatt próbálom frissíteni a táblázatot...

Így aztán a táblázat a tavalyi elvekre épül:

  • Nincs külön sor az egyes söröknek, csak a főzdéknek. Az egyes sörökre a Megjegyzés oszlopban utalok alkalomadtán.
  • Előre raktam és zölddel jelöltem a mindenképp kipróbálandó , idén debütáló főzdéket. 
  • Utána következnek sárgával a már ismert, de Magyarországon nem rendszeresen elérhető, illetve a nagy kedvenc főzdék: Ezekre akkor kerítek sort, ha a zöld kategória már kimerült. Itt lesznek azok a főzdék is, amelyek tavaly már debütáltak, érdemes lehet ezekről a tavalyi posztom kommentjeit végigolvasni... (Idén valahogy úgy alakult, hogy itt csak kis kézműves főzdék szerepelnek...)
  • A végére maradtak - pirossal jelölve - azok a főzdék/gyárak, amelyek vagy nem kedvencek, vagy nagyon könnyen elérhetők itthon. (Idén valahogy úgy alakult, hogy ide került be az összes közepes és nagy sörgyár...)
  • Ezúttal linkszegény lesz a táblázat, akit érdekel egy adott főzde vagy annak itthoni elérhetősége, annak egyrészt Google a barátja, másrészt rákereshet a korábbi segédletes posztjaimban. Kivételt képeznek a "zöld" főzdék, ezekre van link, már ha találtam...

A forrás egyelőre a fesztivál facebook oldala. Érdemes emellett figyelni a Hrabal Söröző facebook oldalát, a sörök egy részét, köztük az újdonságokat is ők hozzák, ezekről pedig részletesen szoktak posztolni. Illetve tavaly posztoltak, remélhetőleg idén is fognak...

Jöjjön tehát a táblázat:

Főzde Megjegyzések
Zichovec Kis főzde Prágán túl, vegyesen főz cseh klasszikusokat és a főbb újhullámos típusokat. Remélem jó sok sörük lesz.
Hradecký  Klenot
Kis főzde Hradec Králové (magyaroknak ismertebb nevén Königgrätz) városából. Ők is vegyesen főznek sok mindent.
Pilgrim Na, ez vajon mi? Ilyen nevű főzdét Csehországban nem talál a Google. Sör van ilyen néven, azt a trebici Podklasterni Pivovar főzi. Az ő márkanevük az Urban is, azokkal meg már szerepeltek párszor a korábbi években, szenzációs főzetek voltak. De vajon róluk van-e szó? Az idei feszt nagy rejtélye. De majd elzarándokolok a helyszínre, remélhetőleg ott kiderül. Vagy nem...
Raven Új főzde a feszten (Plzenből), de igazából aki résen van, már ismerheti őket, a Hrabalban már többször volt csapfoglalásuk.
Velický Bombarďák Újhullámos főzde, tavaly is voltak már.
Frankies Újhullámos főzde Breclavból, tavaly is voltak már.
Zámecký pivovar BŘECLAV Másik főzde Breclavból, kicsit hagyományosabb sörválasztékkal, ami mellé egy-két ale is bekerül. Szintén voltak már tavaly is.
Mazák Újhullámos főzde, tavaly is voltak már.
Kout Ez egy nagyon jó főzde, a 10-esük frenetikus, de ha ritkán is, itt-ott fellelhetőek Pesten a söreik (Pl. Budán a Pivohalléban, Pesten a Hopaholicban). A feszten is voltak már többször.
Kocour Ez egy nagyon jó főzde, de ha ritkán is, itt-ott fellelhetőek Pesten a söreik (pl. Budán a Pivohalléban). A feszten is voltak már többször.
Ferdinand Nem rossz, de elérhető a Ferdinand éttermeiben.
Bernard  Némelyik kedvenc, de elérhető a több helyen.
Postřižinské (Nymburk) Némelyik kedvenc, pl. a Jubilejni, de elérhető a Hrabalban.
Černa Hora Nem rosszak, de több helyen elérhetőek itthon.
Lobkowicz Nem rosszak, de több helyen elérhetőek itthon. Mondjuk ha lenne Lobkowicz Baron, azt azért biztosan innék...
Konrad Nagy kedvenceim, de elérhetőek pl. a Bohemia Sörszalonban.
Nova Paka Nem rosszak, de elérhetőek pl. a Bohemia Sörszalonban.
Pernštejn Nekem nem kedvenceim és elérhetőek pl. a Bohemia Sörszalonban.
Bohemia Regent Nekem nem kedvenceim és elérhetőek pl. a Bohemia Sörszalonban.
Žatec Nekem nem kedvenceim és elérhetőek pl. a Bohemia Sörszalonban.
Permon Nem rosszak, sőt, de több helyen elérhetőek itthon.
Svijany Vegyes színvonal, a Rytir nagy kedvencem, de több helyen elérhetőek itthon.
Rebel (Havlíčkův Brod) Nem is tudom, kaphatóak-e itthon, tulajdonképp nem is rosszak, de azért annyira nem is jók...
Litovel Nem rosszak, de több helyen elérhetőek itthon.
Ježek Nem rosszak, de több helyen elérhetőek itthon.
Eggenberg Ritkán kapni őket itthon, de nem kedvenceim.
Primátor A Stout kivételével nekem nem kedvenceim és elérhetőek több helyen.
Holba Nekem nem kedvenceim és elérhetőek több helyen.
Rychtář Nekem nem kedvenceim és elérhetőek több helyen.
Zubr Nekem nem kedvenceim és elérhetőek több helyen.
Krušovice Átlagos nagyüzemi, plusz kapható is sok helyen.
Pilsner Urquell Átlag feletti nagyüzemi, dehát pilzeni kapható sok helyen. (A Kozel is hozzájuk tartozik, azt tippelném, az is lesz csapon...)
Budweiser Ha minden igaz, nem a "nagy" Budweiser, hanem a Samson féle főzde sörei lesznek kint. Akárhogy is, ezek nekem átlagosak, másrészt sok helyen felbukkannak itthon. (Frissítés: Nem a Samson az, hanem az "igazi" Budvar. Ami érdekes lehet, az a Cvikl.)
Staropramen Átlag alatti nagyüzemi, plusz kapható is sok helyen.

Na, kb. ennyi.

Illetve még egy gyors lista az "illusztris hiányzókról", akiket nagyon sajnálok:

  • Purkmistr
  • Dalešice
  • Krakonoš (Trutnov)

Frissítések:

A fesztivál során gyűjtött tapasztalatokat kommentekben gyűjtöm.

9 komment

Címkék: budapest sör foci vb cseh csehország hrabal bernard cerna hora sörfesztivál pivo cseh sör ferdinánd sör ferdinánd sörház hrabal söröző pivo söröző bernard sör cseh sörfesztivál kocour sörfőzde postřižinské Primator Kocour

Archív mozinapló, 2005

2018.06.09. 08:44 promontor

Közkivánatra itt van az archív mozinapló rovat következő darabja, az izgalmas 2005-ös év listája.

Mit kell tudni az archív mozinapló rovatról?

Arra gondoltam, hogy ha már megérte a tíz évet a blog, akkor emlékezzünk meg az elődről. Volt nekem egy honlapom, amit még 1998-ban csináltam és amit sokáig blogszerűen irogattam. Volt benne pl. mozinapló is.

Namármost ez a honlap már eltűnt a web feneketlen bendőjében (mond valakinek valamit a GeoCities név?), de a saját archívumomban még előásható a tartalma. Elő is ástam és úgy döntöttem, egy kis munkát megér, hogy újra publikus legyen. Ennek gondolom mind a négy (kb.) törzsolvasóm nagyon fog örülni, elvégre mi lehet annál jobb, mint tizensok éves poros mondatokat olvasni rég elfelejtett filmekről. (Mondjuk vannak még ötleteim, de azokról majd máskor...)

Szóval ez egy sorozat lesz, az 1998 és 2009 közötti mozilátogatásaim listája, évenkénti bontásban. Itt ugye van némi átfedés, mert a blog 2007 végétől élt, de egyrészt egy darabig még karbantartottam a honlapot, másrészt viszont a blogon csak a jobb filmekről írtam posztokat, szóval úgy döntöttem, az átfedésben lévő évek listáját is fel fogom tenni. A sorrendiség nem lesz teljesen lineáris, ugyanis 2003 előtt csak angol verzióban írtam a honlapot, az akkori listák fordítása viszont időbe telik, így a sorozatot az eredetileg is magyarul írt oldalakkal kezdem, a korábbiak majd később jönnek.

(Figyelem, a megszokottól eltérően ezekben a listákban a későbbi filmek vannak elől. Eredetileg így írtam a honlapon, megfordítani meg túl lusta vagyok.)

Háttérinformációnak annyit hogy ebben az évben sikerült egész sok filmet (31) megnéznünk. A lányomat egyre többet lehetett a nagymamákra bízni, így ezek a mozik a szülői kikapcsolódás fő alkalmaivá váltak.

Kőkemény család (december 29.)

Az obligát karácsonyi családi mozi, egy kis szerelem, egy kis szeretet, egy kis komédia, egy kis tragédia, egy kis szeretet, politikai korrektség, egy kis szeretet, és persze egy kis szeretet, ha még nem mondtam volna. Kicsit lapos, de nézhető. A magyar cím a szokásos értelmetlen, félrevezető jópofáskodó magyar címferdítés, a kitalálóját jól pofán kéne vágni...

Harry Potter és a Tűz Serlege (december 10.)

A látvány a szokásos de a történet szerintem laposra sikeredett. Túl hosszú is a film, és sok az összefüggéstelen, zavaros elem, illetve a megmagyarázatlan és logikátlan fordulat.

Grimm (november 26.)

A Grimmben nincs meg a korábbi "nagy" Gilliam filmek intellektuális ereje és talán a látványvilága sem olyan egyedi és erőteljes, de azért egy átlag fantasy filmnél jóval színvonalasabb darab. Mindenképp megéri a mozijegy árát...

bad.gifFej vagy írás (november 11.)

A Sztárom a párom magyar vátozata: a híres nő (esetünkben egy szupermodel) és a szerény névtelen férfi (esetünkben egy műegyetemista) románca. A halivúdi eredeti sokkal jobb, a magyar változat elképesztően gyenge, a sztori szinte nem is létezik, a színészi játék feledhető.

2046 (október 29.)

Egy igazi művészfilm, amely egy életérzésről szól és amelyben a film látványvilága, színei, beállításai tökéletes harmóniában vannak ezzel a hangulattal. Sajnos nem voltam ráhangolódva erre a hangulatra, így nem fogott meg a film. Magyarul untam, de ez szerintem inkább az én hibám, mint a filmé: jobban fel kellett volna készülnöm rá.

good.gifÉjszakai őrség / Nócsnoj dozor (október 24.)

A birodalom visszavág. Az oroszok a hidegháború elvesztése után hazai pályán hívták ki az amcsikat: közönségfilmet készítettek. A halivúdi dominancia megtöréséig még hosszú az út, de az Éjszakai Őrség ezzel együtt is figyelemre méltó. Minden elem adott hogy egy újabb kultuszfilmmel gazdagodjon a fantasyk népes rajongótábora. Egyedi képi világ, gyors ritmusú és meglepő fordulatokat tartogató sztori, remek szereplők jellemzik. Trilógiáról lévén szó, a folytatás is adott, már várom is. Az amcsik persze tudják mit kell tenniük a hegemóniájuk megőrzéséhez: egyszerűen megvették a filmet, így aztán azt nemzetközileg a 20th Century Fox forgalmazza.

good.gifHervadó virágok (október 15.)

Lassú léptű, látszólag unalmas mozi, se izgalom, se ézelmek. Aztán egy idő után érdekessé válik a történet, ahogy a már nem teljesen fiatal néző szembesül azzal, hogy a szintén nem teljesen fiatal szereplők milyen különböző életutakat járnak be. A főszereplő egy gazdag, öregedő agglegény, aki már nem is akar családot. Aztán egyszer csak kap egy névtelen levelet, amelyben arról értesíti egykorvolt barátnője, hogy van egy majdnem felnőtt fia. Némi habozás után útra kel, hogy felkeresse a szóbajöhető barátnőket és megtalálja a fiát. Ahogy sorban látogatást tesz a volt barátnőknél, szembesül azzal, milyen különböző módon félresiklott életutakat jártak be és ahogy legtöbbjükön látja a boldogtalanságot, lassan rájön,hogy a saját élete is félresiklott. Ahogy járja tovább az útját, egyre inkább meg akarja találni a fiát, mintha a vele való találkozás helyrehozhatna egy elrontott életet. Legalábbis ez az én értelmezésem, bár a szikár történet elég rejtélyes ahhoz, hogy másképp is lehessen interpretálni.

Kész cirkusz (szeptember 17.)

Újabb magyar változata a mostanában népszerű fanyar humorú akciófilmnek, amelyben a pancserek sikeresen szállnak szembe a profikkal, akiken így jót nevethetünk (mint pl. Guy Ritchie-től a Lock, Stock & Two Smoking Barrels). Nem rossz próbálkozás végül is, jól keveri a műfaj általános szabályait a helyi ízekkel.

Lélektől lélekig (szeptember 13.)

Egy korrektül rendezett és játszott film, amely a XIX. századi "felsőbbrendű" Angliát mutatja be. Arrogáns brit tudósok az afrikai busmanokat tartják a majmok és az ember közti kapocsnak. Elméletük bizonyítására foglyul ejtenek két busmant, akit állatnak tartanak és annak is kezelnek, amíg néhányan közülük rá nem jönnek, hogy ők is emberek. A történet éppen a "felsőbbrendű" európaiak embertelenségét és alig leplezett barbarizmusát bizonyítja.

The Island (szeptember 3.)

Egy újabb sci-fi köntösbe bujtatott akciófilm. A mélyenszántó sztori ezúttal a tudatlanságban tartott klónók kezerű sorsát mutatja be egy anti-utópisztikus világban. Szerencsére akad egy hős, akinek feltűnik, hogy valami itt nem kóser, először megszökik, magával véve a helyi bombázót, majd egy még hősibb gesztussal visszatér, hogy lerombolja a börtönvilágot. Mit tesz isten, sikerül is neki. Hoppá, most lelőttem a poént, bocs. Az intellektuálisan nem túl megterhelő sztorit a korrekt akciók és Scarlett Johansson csábos mosolya teszik elviselhetővé.

Sky Kapitány és a holnap világa (augusztus 30.)

Szándékoltan a negyvenes évek képregényeinek stílusát idéző film, amelyet a modern számítógépes filmtrükkök turbóznak fel, kissé fura keveréket alkotva így. Ez az érdekes keverék teszi élvezetessé a filmet, mert a sztori amúgy elég kiszámítható.

good.gifDeus ex machina (augusztus 20.)

Dalok a második emeletről palesztín változatban. Egy társadalom mindennapi őrületét mutatja be sokkolóan szürreális jelenetekben. Nem terrorista merényletek, hanem mindennapi agressziók jelennek meg a filmben, pl. ahogy valaki áthajítja a szemetét a szomszéd kertjébe, vagy ahogy másvalaki akkora lyukat ás az út közepére, hogy az arra járó autók garantáltan defektet kapjanak. Később a film kicsit talán ellaposodik, de a Ramallah és Jeruzsálem közti ellenőrzőpont, vagy a "palesztin nindzsa" és a zsidó milicisták szürreális jelenete így is emlékezetes marad.

good.gifMég egy csók (augusztus 2.)

Bár alapvetően jó a film, mégis csalódott vagyok, mert Ken Loach korábbi filmjei (például a kedvencem, a Raining Stones) sokkal erőteljesebbek. Ez a film "csak" egy a sok jó brit film közül, amelyek a mai brit életet mutatják be, de semmi több.

good.gifMint egy angyal (július 27.)

Agnes Jaoui előző filmjét (Le gout des autres / Ízlés dolga) az év legjobbhai közé választottam, így nyílvánvaló volt, hogy az új filmjét is meg kell néznem. Nem csalódtam, az új mű ugyanolyan izgalmas és magával ragadó, mint az elődje. A rendezőnő fő témája, úgy látszik, annak bemutatása, mennyire hajlamosak az emberek vágyálmokat kergetni a magánéletükben, és milyen nehezen jönnek rá, hogy könnyedén megtalálnák a boldogságukat, ha a környezetükben lévő embereket nem megbántanák, hanem tisztelnék, szeretnék és bíznának bennük.

good.gifTangó és tulipán (júlus 25.)

Egy nagyon kedves, magával ragadó film: egyszerű történet egy ötvenes háziasszonyról, aki egy társasutazáson lemarad a buszról és családjától elszakadva Velencében köt ki, ahol kissé fura és hóbortos, de nagyon szeretnivaló emberek között megtalálja önmagát és a boldogságot. Közhelyesen hangzik, de remek szereplők lehelnek életet a karakterekbe és hihetővé teszik az otimista és naív történetet, vagy ha talán hihetővé nem is, vonzóvá mindenképp.

bad.gifMennyei királyság (júlus 24.)

Látványos és véres tömegjelenetek, ahogy az egy Ridley Scott filmben dukál. A történet sajna hihetetlenül bárgyú és idegesítően didaktikus.

Galaxis utikalauz stopposoknak (június 18.)

Egész jó kis film lett belőle. Trillian és Arthur románca kicsit túl lapos, de a rengeteg poén és a remek képi világ jó hangulatba hozott, és ezért meg is bocsátom ezt a gyengeséget.

Star Wars III. rész - A Sith-ek bosszúja (június 9.)

Közepes a történet és a színészi játék, de látványos és izgalmas harci jelenetek. Ahogy vártam, úgyhogy nem is csalódtam.

Repülő tőrök klánja (május 25.)

Tigris és Sárkány gyengébb kiadásban. Rendkívűl látványos harci jelenetek és míves történet jellemzik a filmet, bár néha európai szemnek túl keleties (azaz túlzottan szimbólikus és cizellált) a történet. Ezzel együtt is élvezhető.

5x2 (május 16.)

Egy válással végződő házasság története visszafelé az időben, öt epizódban bemutatva. A hiábavalóság érzetét kelti a film, bár a korrekt színészi játék ellenére is kissé üresnek éreztem.

good.gifSorstalanság (április 10.)

Végülis szerettem a filmet, már amennyire egy lágerfilmet szeret az ember. Néhány hibás döntés eleve lehetetlenné tette, hogy elérhesse a könyv szinvonalát. Ilyen volt pl. Morricone zenéje, ami túl "profi" és túl érzelmes a Sorstalansághoz, szerintem ide valamilyen elidegenítő zene illett volna. A fényképezés szintén túl szép és túl konvencionális volt (látszik, hogy Koltai operatőr). A könyv eredetiségét nehéz visszaadni, nem triviális a filmes átültetés, de az alkotók meg sem próbáltak valami filmesen egyedit kitalálni, inkább konvencionális megoldásokat választottak. Így viszont esélyük sem volt az igazi nagyságra, született egy korrekt, átlagosan jó feldolgozás. Néhány fontos üzenet így is átjött: jól érzékeltette a film a zsidók fatalizmusát, beletörődését; a különböző (leginkább kudarcra itélt) túlélési technikákat a táborokban; a főhős rendkívüli szerencséjét, akinek szintén kudarcot vallott a technikája, de hihetetlen szerencsével mégis túlélte.

good.gifA bukás (április 5.)

Bruno Ganz tökéletes alakítása csak egy érv a film mellett, amely történetileg is hiteles, megrázó módon mutatja be Hitler őrűlt uralmának még őrűltebb utolsó napjait. Ekkor már Hitler is látta az elkerülhetetlen összeomlást, de hagyta szenvedni népét, mert "a vesztes nép pusztulást érdemel". Ennek megfelelően a film értelmetlen és sokkoló halálok sorozatát mutatja be: tízéves újoncok esnek el Berlin utcáin orosz golyózáporban, vagy éppen bújkáló dezertőröket lőnek le Gestapós különítmények. Hitler hatalmát mutatja, hogy sokan még ekkor is istenítették, belső meggyőződésből engedelmeskedtek neki és még az öngyilkosságba is követték. A legmegdöbbentőbb Göbbelsné példája, aki hat gyerekét is meggyilkolta, mondván, hogy nem érdemes élniük a jövendő, nemzetiszocializmus nélküli, világban. A film erős figyelmeztetés: óvakodj a diktátoroktól!

good.gifDallas Pashamende (március 27.)

Remek atmoszférájú film, remek színészekkel (mindkét főszereplő nagyot alakít) és egy kissé kiszámítható, kissé galivúdiasan közhelyes, de ennek ellenére magyar viszonylatban meglepően élvezhető és "folyékony" történet. A film fő erénye a képek és a főleg amatőr szereplőgárda által teremtett hangulat, illetve a sokkoló környezet. Biztos, hogy egy ilyen film nem fogja megoldani a cigányság problémáját, de legalább együttérzést kelthet a "ganz unten" élő, reménytelen és kiszolgáltatott emberek iránt.

good.gifRay (március 13.)

Remek zene, remek színészek, remek történet. Irány a lemezbolt, ide az első Ray Charles lemezt!

good.gifMeet the Fockers (március 8.)

Ezt a filmet Zsuzsa kedvéért néztük meg, egyfajta nőnapi ajándékként. Meglepetésemre legalább annyira élveztem, mint ő. Könnyed vígjáték remek alakításokkal és frenetikus gag-ekkel. Magamra ismertem azokban a zavarba ejtő helyzetekben, amikor a szülők már az első bemutatkozó látogatáson megosztják fiuk gyerekkori titkait a menyasszonnyal...

good.gifLány gyöngy fülbevalóval (március 6.)

Míves munka egy nagy festő életéről, pontosabban annak egy epizódjáról, még pontosabban arról, hogyan született meg a Lány gyöngy fülbevalóval című kép. Remek szereplők, érzékletes ábrázolása a korabeli Delft életének, a gazdag, magát megmutatni akaró, de azért még spórolós polgár életének és az ebből ugyan kilógó, kevéssé értett, de a gazdag mecénásnak köszönhetően mégiscsak jól élő és némi művészi szabadságot élvező festőnek. És persze a a tehetséges cselédnek, aki talán mindenkinél jobban érti a festő munkáját, de a társadalmi korlátok nem teszik lehetővé tehetségének kibontakoztatását.

Kávé és cigaretta (február 13.)

Sok epizódból álló Jarmusch stílusgyakorlat. A jelenetek színvonala szerintem kissé egyenetlen, de a jobbak miatt az egész film megéri. Nálam Cate Blanchett "önduója" és az Alfred Molina féle teaivós jelenet jött be igazán, ezek tényleg tudtak valami lényegeset mondani az emberi kapcsolatokról, míg a jelenetek többsége inkább csak lárpúrlár bohóckodás volt.

good.gifLuther (február 12.)

Kedvenceim a történelmi filmek, így lehet, hogy az elfogultságom miatt adom meg az ajánlott jelet, de engem ez a film magával ragadott. Annak idején sokat tanultunk a reformációt kiváltó okokról, közülük is leginkább az egyház romlottságát megtestesítő búcsúcédulákról. A film mai szemmel is látható érzékletességgel mutatja be, hogyan csináltak üzletet a kegytárgyak és búcsúcédulák árusításából: aki járt már Rómában és látta a mai emléktárgyárusokat, az a különös deja vu hatása alatt hamar rádöbben, mennyire "modern" jelenség volt ez. Luther sikerének politikai okaira talán kevéssé derít fényt a film, bár az erkölcsi dilemmák mellett a politikai eseményeket is részletesen mutatja be: nem igazán derül ki, miért álltak Luther mellé nagy és hatalmas német fejedelmek, olyanok, akik korábban a katolikus egyház és Róma hű követői voltak. A film szerint Luther tanainak erkölcsi ereje győzte meg őket. Lehet, hogy részben így volt, de túl cinikus vagyok ahhoz, hogy ezt teljes egészében elhiggyem. Sokkal inkább az a vágy motiválhatta Luther hatalmas pártfogóit, hogy Róma politikai hatalmától, az ezzel járó gazdasági terhektől megszabaduljanak, és a Rómával szövetséges német császár (a Habsburg V. Károly) hatalmát gyengítsék. Akárhogy is volt, a film attól még remek darab, remek szereplőkkel.

good.gifBálnalovas (január 15.)

Két makacs ember harcát mutatja be a film egy olyan közösségben amely hagyományainak, kultúrájának a megörzését próbálja elérni, mindezt egy modern környezetben, ahol a tömegkultúra és a modern élet mindent maga alá gyűr. Az alaphelyzet tragikuma az, hogy éppen az a két ember küzd egymással, akik igazán szívükön viselik a közösség megörzésének ügyét: a nagyapa, aki a kis tengerparti falu maori törzsének vezetője és fiú utódját keresi, és lányunokája, aki szeretné bizonyítani, hogy lányként is méltó a szerepre. A film pozitív végkicsengése azt sugallja, hogy olyan modern fogalmak, mint a nemek egyenjogúsága összeférhet egy ősi maori törzs kivülálló számára mókásnak tűnő és funkcióját vesztett hagyományaival. Reméljük, tényleg így van. Reméljük, mert ugyanakkor az is látszik, hogy, ha ezek a mókás hagyományok eltűnnek, akkor a közösség összetartó ereje megroppan és kallódó, talajtvesztett, tartás nélküli emberek laza halmazává válik.

Hallhatatlanok (január 12.)

Érdekes képi világ, a sztori is elmegy, de azért nem fog a sci-fi klasszikusai közé bevonulni. Talán a sztori nem eléggé átgondolt és eredeti, néha kifejezetten érdektelennek éreztem.

Nyócker (január 2.)

Szellemes, invenciózus képi világ, közepes szöveg (gyakran nehezen érthető, amiről nem tudom, hogy a film hangmérnöke vagy a mozi rossz akusztikai rendszere okozta-e) és közepes történet. Ezzel együtt kellemes szórakozás és értékes próbálkozás.

Szólj hozzá!

Címkék: film mozi 2005 star wars archívum mozinapló archív mozinapló

Spontán sasadi street art

2018.05.30. 09:13 promontor

Egyszer már írtam a sasadi csomópontról, most itt van az új alkalom.

Nem, nem az Etele Plaza vagy a Budapest ONE építéséről nyilvánítok véleményt. Ez egy sokkal hétköznapibb témájú villámposzt lesz, amelynek alapvető funkciója az, hogy a budapesti polgárok apróságokban megnyilvánuló kreatívitásának dicséretét zengje.

csikktarto_2018_05_27_005c_478x344.jpg

A poszt témája a fenti képen látható. Konkrétan az a kicsit meredek rész a lépcsőt előtt, ahol a kerékpárosok illetve a kerekesszékkel közlekedők tudnak továbbhaladni az egyik átkelőtől a másikig, illetve várakozni, ha éppen nincs gyalogos zöldhullám (értelemszerűen az egyik irányban van, a másikban meg nincs...).

A képen talán az is látszik, hogy a burkolat más árnyalatú, mint a lépcső előtti-utáni vízszintesebb részeken. Vajon miért?

Erre a kérdésre a második kép adja meg a választ:

csikktarto_2018_05_27_001_478x359.jpg

Ahogy közelebbről megnézve látható, ezen a szakaszon felmarták az aszfaltot és egy párhuzamos vájatsort alakítottak ki. Ennek vélhetőleg télen lesz némi csúszásgátló hatása, legalábbis feltételezésem szerint.

De mi az a sok fehér izé a vájatokban? Nézzük csak:

csikktarto_2018_05_27_004c_478x266.jpg

És íme, a zseniális pesti polgár remekül megtalálta a vájatok második funkcióját: ide lehet dobni a cigarettacsikkeket! 

Ne legyünk vaskalaposok, semmiképp se tekintsük ezt szimpla szemetelésnek. Ez kérem egy unalmas, kicsit rejtélyes funkciójú objektum kreatív újrahasznosítása. Spontán kompozíció, modern street art! Amiben ráadásul további remek lehetőségek rejlenek. Például a csikkek elhelyezése rejtett morzeüzeneteket tartalmazhatna, mondjuk egy frappáns Humphrey Bogart aranyköpést. Esetleg kottának felfogva egy-egy klasszikus dallamot is felidézhetne.

Most mondja valaki, hogy nem kreatív nép a magyar!

Szólj hozzá!

Címkék: budapest kultúra magyarország cigi újbuda sasad villámposzt index2

Promontor díj, 2017

2018.05.11. 09:19 promontor

Most, hogy az Oscart kiosztották, jöhet egy gyors poszt 2017 legjobb filmjeiről. (Jelige: fő a szerénység... ;-)

A jelöltek itt vannak:

Ez összesen 18 film, elég soványka termés. Hiába, a mozizás drága, jó az otthoni tévé és nagy a filmválaszték. De ezt hagyjuk, most a moziban látott filmeket értékelem. Ekkora termésre értékelésem szerint két díj már kiadható, úgyhogy lesz egy külföldi meg egy magyar. Na, akkor nézzük.

Külföldi film kategória

A jobb filmek egyértelműen az első félévből származnak. A nemzetközi választékból a Teljesen idegenek, az Elveszve Párizsban és a Frantz jöhet szóba, míg a második félévet esetleg a Kaurismaki-féle A remény másik oldala képviselheti. De nem ők nyertek, hanem Jim Jarmusch érdemtelenül elfeledett filmje:

Paterson (rendező: Jim Jarmusch)

 

Frenetikus darab, már ha lehet ilyet mondani egy filmre, amelyben alapvetően semmi sem történik. Mármint semmi sem történik azon a szinten, amit egy átlag (különösen amerikai átlag) filmtől elvárunk. Nincs lövöldözés, verekedés. Nincsenek emberi drámák, szerelembe esések, halálok. A film íve ugyanis nem arról szól, hogy mi történik a főhőseinnkel, hanem arról hogy mi nézők, hogyan ismerjük meg a címadó főhős mindennapi életét. Akivel alapvetően nem történik semmi, éli mindennapos rutinját: séta a munkába, munka, séta haza, séta a kocsmába, kocsma, séta haza, beszélgetés a feleséggel mindennapi apróságokról. Persze látunk eseményeket, találkozás egy ismeretlen kislánnyal séta közben, kocsmai drámák (másokéi) fültanúi vagyunk, hasonló mindennapos apróságokat élhetünk át. Ennyi.

És mégse ennyi. Mert ebben a mindennapos szemlélődő, nyugis életben költőiség és boldogság van. Nem az a fajta kirobbanó extázis-boldogság, amit csak pillanatokra élhet át az ember, hanem egy minden pillanatban jelenlévő, mindent átható belülről fakadó elégedettség, ami annyira hiányzik az izgága nyugati ember életéből. És íme, Jarmusch mutat egy ilyen embert a nyugati izgága világ kellős közepén. Lehet így is, üzeni a film. A legokosabb, amit tehetünk, hogy ha nem azon agyalunk, hogy lehetséges-e ez itt nálunk, mivelünk, (mert ha agyalunk, akkor adódik a válasz) hanem egyszerűen átadjuk magunkat a film hangulatának. Legalább másfél órára...

Magyar film kategória

A magyar mezöny se volt rossz. Andy Vajnáról sok "érdekeset" el lehet mondani, de az tény, hogy az ő kormánybiztossága alatt jó filmek készülnek, ráadásul a műfaj sokfélesége se tűnt el, tehát szó sincs a magyar művészfilmek kinyírásáról a közönségfilmek kárára. Már legalábbis kívülről nézve, mert persze közelebbről lehet, másként festenek a dolgok. Mindazonáltal többek között született egy csodálatos Oscar jelöltünk, egy szép kései Mészáros Márta film és egy teljesen elfogadható Kincsem limonádé.

Nálam azonban Török Ferenc nyert:

1945 (rendező: Török Ferenc)

 

Zseniális fényképezés, remek színészi alakítások, jó kis szikár forgatókönyv, elképesztő atmoszféra.

De nem ez a lényeg, hanem a történet. Pillanatfelvétel egy izgalmas, egyben tragikus átmeneti időszakról. A háborúnak vége, de megkönnyebbülésről szó sincs. A magyar vidék átmeneti állapotban van, még élnek a régi hatalmi mechanizmusok, még a régi jegyző a falu erős embere, de már jelen van a megszálló szovjetek által támogatott új rend, akinek fiatal képviselője már bejelentkezett a helyére. A rend megrendült, aminek sok apróbb-nagyobb jele van, a legnagyobb éppen családon belül, ahol a hatalmi szóval összehozott megfelelő házasság ellen lázadoznak a fiatalok. Azért a falu nagyobb része még szót fogad és ez egy darabig még így is marad. Gond azonban nem csak a már sejthető jövővel van, hanem a nem olyan régi múlttal is. Amiről mindenki hallgat. Hallgat, mert hallgathat, nincs, aki számonkérje a bűnöket.

Egészen addig, amíg a közeli állomáson egy napos délelőtt le nem száll a vonatról két fekete kabátos zsidó, akik aztán hallgatagon, komótosan megindulnak a falu pár kilométerre található falu felé. Az állomásfőnök tudja, hogy helyzet van, lóhalálában gyorsan lejelenti az esetet a faluban, ahol ez nagy riadalmat kelt. Merthogy az elvitt zsidók vagyona már jó helyen van ott, ahol most van, a visszatérésüket senki se várta, senkinek se hiányzott.

Miért jönnek, mit akarnak, ez a nagy kérdés. A film választ ad rá, de ezt nem árulom el, bár mellesleg sokkal fontosabb az, ami a leszállásuk és a megérkezésük között történik. Az, ahogyan a helyiek szembenéznek a múltbéli tetteikkel, illetve ahogy nem néznek vele szembe. És tulajdonképpen az ország egésze, az egyszeri átlagmagyar azóta se nézett ezzel szembe, a számos az ehhez hasonló film és könyv és a rengeteg történelmi tanulmány ellenére sem. Csak ezeket a többség nem olvassa, nem nézi. És amíg ezt a filmet is mindössze 30000 ember nézi meg, addig ez a szembenézés tovább késlekedik...

Szólj hozzá!

Címkék: film mozi török ferenc 2017 1945 promontor dij promontor Jim Jarmusch Paterson

Morgolódások a középiskolai felvételi rendszer kapcsán

2018.04.27. 09:02 promontor

Lezárult az idei középiskolás felvételi folyamat. A gyereket felvették, megvan a programja a következő évekre. Nem is rossz, alapvetően jó iskolába került be, oda, ahova ő is szeretett volna.

Szóval van egy nagy sóhajtás, ezen túl vagyunk. Viszont összegyült bennem pár megjegyzés, ami kikivánkozik.

Illetve elég tulajdonképpen meglehetősen sok megjegyzésem lenne, csak csoportosítva lesznek. Ebben a posztban a jelenlegi rendszer néhány olyan apróbb részére szeretnék rámutatni, amelyek valamilyen szempontból visszásak. Négy ilyen lesz. Némelyik csak bosszantó apróság, de van olyan is, amelyiket kifejezetten igazságtalannak tartok és ha rajtam múlna, biztos megváltoztatnám.

Na, akkor kezdjük:

Nyílt napok

A gimnáziumok többsége tart nyílt napokat, ahol a gyerekek és a szülők megismerkedhetnek az iskolával.

Nem állítom, hogy az ezeken való részvétel elengedhetetlen a választáshoz, de azért hasznosak. Nem is annyira nekem, szülőnek, mint inkább a gyereknek, aki így személyes benyomásokat szerezhet épületről, tanárokról, diákokról. A hely szelleméről, úgymond. Ezek fontosak, mert lehet bármilyen jó az adott iskola, ha a gyereknek valamiért nem jön be, akkor oda nem érdemes jelentkezni. Ha viszont bejön, akkor az egy jó motiváció lehet a felkészülésnél: igen, azért kell 523-adszor nekigyürköznöm a felvételi feladatsornak vagy tételjegyzéknek, mert oda akarok bejutni. 

Szóval a nyílt napok hasznosak. Lennének, ha be lehetne rájuk jutni. De nem nagyon lehet. Létszámkorlát van, regisztrálni kell az iskola honlapján. A regisztráció megnyílik mondjuk szeptember 38-án 17.00-kor. Az egyszeri szülő elnéz 39-én déltájban a honlapra, hát sajna már minden hely betelt, erről lemaradtunk. Na jó, legközelebb jobban figyelünk. A másik szóba jöhető iskola oktober 47-én 15.00-kor nyitja a regisztrációt. Ez a gyakorlatban úgy megy, hogy 14.59-kor még kint van az üzenet, hogy nyitás 15 órakor, 15.00-kor viszont a rendszer kidob. Egészen mondjuk 16.25-ig folyamatosan kidob, utána meg közli, hogy bocs, de elfogyott a hely.

Nem állítom, hogy tudok a problémára jó megoldást. Pontosabban tudok: ha 250-en férnek be egy nyílt napra és 750-en érdeklődnek, akkor 3 nyílt napot kell tartani. Persze könnyen mondom, nem nekem kell egy alkalom helyett hármat megszervezni, szóval megértem, ha ezt nem vállaják be az iskolák. De azért az akkor is probléma, hogy 500 érdeklődő lemarad, erre valamilyen megoldáson mégiscsak gondolkodni kellene. Mondjuk a létszámkorlátosabb események (pl. nyílt órák) helyett olyan programokat szervezni, ahová többen beférnek: iskolanéző túrákat, sok turnussal, vagy mondjuk vásárszerűen megnyitni egy vagy két szintet és minden teremben valami más programot szervezni, a látogatókat meg hagyni szabadon császkálni ezek között. Ha végképp nem megoldható, hogy mindenki beférjen, akkor viszont videóanyagokat lehetne készíteni és ezeket feltenni a honlapra.

Mégegyszer, tudom, hogy ez mind munka, fáradozás. Kötelezni senkit nem lehet erre. Maximum a "közönség" hálája jelenthet kompenzációt.

Mindenesetre jelzem, hogy a jelenlegi állapotok távol állnak az ideálistól. 

Adatbegyűjtő lap

A felvételi folyamat egyik legfontosabb állomása a jelentkezési lap kitöltése. Gyerek adatai, általános iskola adatai, kiválasztott középiskolák adatai és végül a legfontosabb, a kiválasztott tagozatok felsorolása, prioritási sorrendben. Ez egy jó hosszú, többoldalas lap, rengeteg kitöltendő rubrikával. Na most, hogyan kell ezt 2018 tavaszán csinálni? Aki nem tudja, biztos nem találná ki. 

Igen, kézzel. De aki netán erre tippelt, ne örüljön, hogy na ugye, én mégis kitaláltam, mert a teljes kép ennél bonyolultabb és valahol még ennél is siralmasabb.

Szóval a helyzet az, hogy létezik webes jelentkezési rendszer. Csakhogy a szülők nem férnek hozzá. A szülők kapnak egy nyomtatott adatbegyűjtő lapot, azt kell kitölteniük kézzel. Ez egyébként elektronikusan nem elérhető, tehát meg kell várni, míg az általános iskolában az osztályfőnök kiosztja. Ezt kell kitölteni tollal és leadni. Persze érdemes a megkapott lapról másodpéldányokat kérni vagy készíteni, egyrészt mert azért el lehet rontani a kitöltést, másrészt meg nem biztos, hogy elég a laponként beírható hét iskola (mi tíz iskola 21 tagozatára jelentkeztünk, ez talán túlzás volt, az írásbeli eredmény alapján kettőt a végéről ki lehetett volna húzni, de másodpéldány még akkor is kellett volna). Persze jó szokás szerint az adatlap tele van redundáns adattal, a gyereknek nem elég az oktatási azonosító, kell név meg minden egyéb, az iskoláknak szintén nem elég az oktatási azonosító, kell a név meg miegyéb. (Ez egyfelől érthető, hogy ne lehessen elírni, de ugye ezért kéne a webes rendszer, ami a beírt részadatok alapján rögtön kiadná a többit és rögtön kiderülne az eseteges elírás...)

Szóval szívjanak a szülők, töltögessék csak azt az adatbegyűjtőt kézzel.

Ha most netán valaki azt gondolná, hogy a hivatal így magával is kiszúr, hiszen aztán nekik kell kézzel feldolgozni a kitöltött lapokat, az nagyon téved. Annál okosabbak ők. Az adatbegyűjtőket az iskolai osztályfőnököknek kell feldolgozni. Ők hozzáférnek a webes rendszerben, idejük mint a pelyva, majd szépen leülnek a gépük elé, maguk elé veszik az adatbegyűjtőket és szépen bepötyögik a rendszerbe. Mind a harminc gyerekét, mondjuk. Valaki nagyon szereti a tanárokat abban a hivatalban, hiába.

Szóval szívjanak a pedagógusok, pötyögjék csak be az olvashatatlan adatbegyűjtőket kézzel a rendszerbe.

(Egy jó tanács: aki szeretne kicsit segíteni a gyerek osztályfőnökének, az a kézzel kitöltött adatbegyűjtő mellett elküldheti neki a jelentkezési adathalmazt elektronikusan is: egy szövegfájl-t nem olyan nagy ügy létrehozni és emailben elküldeni, a tanár pedig élhet a copy-paste csodás technikájával...)

Ezzel persze nincs vége, hiszen a tanár hibázhat, ugyebár, és akkor nagy baj lenne. Tehát kell egy utolsó egyeztetés. Szülők és osztályfőnök időpontot egyeztetnek, a szülők befáradnak az iskolába, ahol az osztályfőnök által a rendszerből kinyomtatott adatbegyűjtőt átböngészik, hogy minden stimmel-e, és ha igen, aláírásukkal jelzik, hogy igen, ez az, amit akarnak. Ekkor nyom az osztályfőnök egy határozott Entert a webes rendszerben és mindenki fellélegzik: sikerült jelentkezni. Hurrá.

Ki van ez találva.

De mindez még nem elég. Fricskának ott van az az aprócska tény, hogy mindez csak a nyolcadikos jelentkezőkre vonatkozik.

Aki negyedikben vagy hatodikban jelentkezik, annak mindez a szívás nem kötelező. Ők ugyanis - láss csodát! - kaphatnak elérést az Oktatási Hivatal csodás webes rendszerébe, nem kell kézi adatlapkitöltéssel bajlódniuk. Nahát, mik vannak! (Persze azért "apróbb" szívásokkal nekik is szembesülniük kell, ugyanis ez esetben a jelentkezési lapokat nekik kell 1) kinyomtatni és aláírni, továbbá 2) postázni, ráadásul nem is csak az Oktatási Hivatalnak, hanem egyenként az ősszes iskolának, ahova jelentkezett a gyerek. Ha tízbe, akkor ez tizenegy tértivevényes levelet jelent, hát istenem, aprópénz.)

Hogy ezt miért nem tehetik meg a nyolcadikosok? Na erre lennék én is kiváncsi.

Szóval "jól" ki van ez találva. Csak remélni tudom, hogy igaz, amit egy haverom állított, hogy ez egy friss rendszer és jövőre továbbfejlesztik. Ha így lesz, akkor két tanácsom van:

  1. Felejtsük el a kézzel kitöltendő adatbegyűjtőt! 
  2. Felejtsük el a Magyar Postát!

Jelige, de minek?

Ha már adatbegyűjtő lap. Az iskolák rovatban van egy rubrika, a jelige. Ezt nem kötelező kitölteni, de elvileg kifejezetten hasznos.

A jelentkezési folyamat során az iskolák többször tesznek közzé a honlapjukon (illetve az épület bejáratánál, a faliújságon) különféle listákat a jelentkezőkről. Van egy lista a szóbelik beosztásáról, aztán vannak felvételi rangsorok, ideiglenesek és véglegesek. Alapértelmezésben ezeken a listákon a gyerek neve nem szerepel, csak az oktatási azonosítója. Ez egyfelől érthető, adatvédelmi okokból: nem kell mindenkinek tudni, hova jelentkezett a kölyök, behívták-e szóbelizni vagy hogy hány pontott szerzett itt-ott. Szóval a név hiánya teljesen rendben lenne, viszont az oktatási azonosító nem túl praktikus, tizenegy megjegyezhetetlen számjegy, a fene tudja ezt fejből. Főleg akkor nehézkes ez, ha valaki az épületben kifüggesztett listát böngészné. A honlapon található dokumentumban persze lehet keresni az azonosítóra, de mondjuk ebben az esetben is először elő kell keresni a számot, kb. minden alkalommal, amikor esetleg megnézném azt a nyamvadt listát.

De mindettől a kellemetlenségtől megkímélheti magát a tisztelt szülő, ha beír egy jeligét, találta ki egy okos ember a hivatalban. Merthogy akkor a listákra az iskolák a jeligét fogják írni, azt meg nyilván mindenki könnyen megjegyzi és így gyorsan megtalálja magát. Na, ez egy jó ötlet, hurrá, írjunk be egy jeligét!

Illetve iskolánként lehet jeligét beírni, ez még jobb! Legalábbis a paranoiás szülöknek, akik nemcsak azt nem szeretnék, hogy a gyerek nevét ismerő illetéktelenek tudjanak a dolgainkról a listák alapján, hanem mondjuk azt se, hogy egy iskola egy-egy náluk jelentkezett gyerek után kutakodjon más iskolák listáin, amit ugye az oktatási azonosító segítségével is megtehetnek, hiszen ők ismerik ezeket. Ez persze kevéssé valószínű, van elég bajuk szegény pedagógusoknak, szóval ez tényleg csak paranoiás szülőknek pozitívum. (Aki nem paranoiás, annak persze szívás iskolánként beírni a jeligét, ezen távlatilag a web  - ld. fent - segíthet, mert egy webes rendszer könnyedén megteheti, hogy az elsőként beírt jeligét automatikusan beírja a többi iskolához is, aztán bajlódjanak az üldözési mániások a módosítással, a többiek ezzel végeztek is...)

Na, mindenesetre én pont ilyen paranoiás szülő vagyok. Úgyhogy szépen kitaláltunk a gyerekkel n darab jeligét, minden iskolába másikat. Megnyugodva vártam a listákat: én gyorsan megtalálom bennük a gyereket, a Nagy Testvér meg nézegetheti napestig, az én csemetémről semmit se tud meg.

A kis naív. Ehhez képest az iskolák a következőt csinálták:

  • Szóbeli behívó: a gyerek nevét (!) írta 4 iskola, az oktatási azonosítót 3 iskola, a jeligét meg 1 iskola. Ez konkrétan tragikus.
  • Ideiglenes rangsor: az oktatási azonosítót írta 4 iskola, a jeligét meg 4 iskola. Ez jobb valamivel, de még mindig siralmas.
  • Végleges rangsor:
    • 1 iskola a gyerek nevét írta, aztán gyorsan kapcsoltak és pár óra múlva lecserélték a feltett file-okat olyanokra, amikben az oktatási azonosítók voltak. (Mondjuk azt viszont a javukra írom, hogy ők voltak a leggyorsabbak, ez igazából sokkal nagyobb pluszpont, mint a nevekkel való bénázás.)
    • 2 iskola az oktatási azonosítót használta.
    • 2 iskola a jeligét.
    • Volt továbbá 3 iskola is, amelyik nem fárasztotta magát listaközléssel.  Ők nemes egyszerűséggel kiírták, hogy mindenki kap majd levelet, várja ki türelemmel. Ketten feddőleg még azt is hozzátették, nehogy hivogassuk őket, nem adnak szóbeli felvilágosítást (se). (Figyelembe véve, hogy mekkora izgalommal várják a gyerekek és a szülők az eredményeket, ez konkrétan oltári nagy fekete pont szerintem - és most finoman fogalmaztam. Nem is bánom, hogy nem ide ment a gyerek...)

Hát ez olyan magyaros. Van egy rendszer, le van írva, mit kellene csinálni. Speciel az adott esetben jó is, amit csinálni kellene. Csináljuk? Egy fenét, szarunk bele. 

Márciusi módosítás, avagy furakodási lehetőség a későn ébredőknek

Na a végére jöjjön egy nagyon igazságtalan eleme a rendszernek, legalábbis szerintem.

Március közepén, miután a szóbelik mindenütt lezajlottak, az iskolák nyilvánosságra hozzák az általuk meghírdetett tagozatokon a jelentkezők által elért pontszámokat és a jelentkezők rangsorát. Ez egy előzetes rangsor, amelyen az adott tagozatra jelentkezett összes diák szerepel.

Ezután, ezek ismeretében lehet az eredeti jelentkezést módosítani március végén.

Kétfajta módosítás engedélyezett. Az egyik az, hogy lehet módosítani a tagozatok sorrendjét. Ezzel alapvetően nincs semmi bajom. A szóbeli felvételi ugyanis nem feltétlenül csak arról szól, hogy az iskola megismeri a gyereket és ennek alapján eldönti, mennyire szeretné a diákjai között tudni és ennek alapján pontozza. A dolog valamennyire a másik irányban is működik, a gyerek is szerez benyomásokat az iskolákról és ennek alapján változhatnak a preferenciái. Jogosnak tartom, hogy ezeket a preferenciaváltozásokat engedjük érvényre juttatni, azaz módosítható legyen a tagozatok sorrendje. Fontos, hogy ez a sorrendmódosítás nem sérti senki másnak a jogait. Igaz ugyan, hogy befolyásolja, hogy végül ki hova kerül, de az előzetes rangsorok változatlanok maradnak, mindenki ugyanott marad rajta, azaz senki nincs becsapva az esélyeit illetően.

Van egy másik fajta módosítási lehetőség is azonban. Be lehet ugyanis írni olyan tagozatokat, amelyek eddig nem voltak megjelölve. Ezt - szerencsére - erősen korlátozzák, csak olyan iskola tagozatait lehet beírni, amelynek már legalább egy tagozatát korábban beírták a felvételi lapra. (Ez mondjuk evidens amúgy, hiszen ha eredetileg nem írta be az adott iskolát, akkor ott nyilván nem is szóbelizett, tehát oda utólag 0 pontos szóbelivel lehetne őt beírni, azzal meg nyilván nem tud bejutni.) További feltétel, hogy ezt le kell egyeztetni a kérdéses iskolával, azaz nem elég a felvételi lapra beírni az új tagozatot, a kérdéses iskolának tudnia kell róla - és ha jól értem, engedélyezési joga is van.

Na ez az a módosítási lehetőség, ami igencsak böki a csőröm. 

Egyrészt, milyen méltányos igényt elégít ez ki? Az egyes tagozatokról az iskolák már az ősszel részletes tájékoztatót tesznek közzé. Több hónapja van minden jelentkezőnek és a családjának, hogy ezeket a tájékoztatókat tanulmányozza és eldöntse, hogy az adott iskola melyik tagozata érdekli. Még egyszer mondom, több hónap. Mi akadályoz meg bárkit abban, hogy ez alatt a több hónap alatt alaposan átgondolja a lehetőségeket és eldöntse minden egyes szóba jöhető tagozatról, hogy érdekli-e? A kérdés költői, a nyilvánvaló válasz az, hogy semmi. És mi az az objektív tényező, ami február közepe és március vége között válik ismertté és ami indokolná, hogy új tagozatot lehessen beírni. A kérdés költői, a nyilvánvaló válasz az, hogy semmi. 

Figyelem, az, hogy ismertté válnak az előzetes rangsorok, az nem méltányolható objektív indok! Tehát az, hogy valaki az ismertté vált sorrend miatt bepánikol, hogy "jaj, hát az én gyerekem csak a 87. lett a rangsorban a kedvenc tagozatán és jaj, hát azzal oda biztos nem jut be, most mi lesz", na az nem méltányolható objektív indok. A rendszer ugyanis ismert, lehet tudni, hogy sok iskola sok tagozatára lehet és kell is jelentkezni, hiszen nem tudható előre, hogyan sikerül a gyerek felvételije, tehát a vágyott szupergimi szupertagozata mellett be kell írni kevésbé szuper gimiket és kevésbé szuper tagozatokat is, ahova kevesebb elért ponttal is be lehet jutni. Igen, ezt végig kell gondolni előre, erre van az a bizonyos pár hónap. Aki erre képtelen volt, az vessen magára.

Na jó, ok, végig lehet gondolni, mondhatná valaki, dehát istenem, tévedni emberi dolog, valakinek nem sikerült, miért baj az, hogy mégis beírhat pár új tagozatot március végén? Nos, leginkább azért, mert ez azokkal nem fair, akik kellően gondosak és alaposak voltak és időben beírták az őket érdeklő tagozatokat. Ők ugyanis értelemszerűen szerepelnek az ideiglenes felvételi listán és az abban megjelent rangsor alapján joggal hihetik, hogy minden egyes tagozat esetében reálisan látják a felvételi esélyeiket.

Hiszen aki a keretszámban benne van, az biztos lehet, hogy oda felveszik. Aki nem maradt le sokkal, az reálisan reménykedhet. Gondolják sokan, hisz ez "nyilvánvaló". Csakhogy a március végi kavarás miatt egyik sem igaz. Ugyanis az új tagozat beírási lehetőség miatt a valós rangsorban elég sokan hátrébb fognak csúszni, ráadásul erről a legtöbb esetben nem is fognak tudomást szerezni.

Tehát adott Alapos Péter, aki a Kedvenc Tagozat ideiglenes rangsorában a 30. és mivel a tagozatra 30 gyereket vesznek fel, biztosnak hiszi, hogy bejut. De jön Hanyag Pál, aki eredetileg nem írta be a Kedvenc Tagozatot, csak a Legkedvencebb Tagozatot, de ott csak a 97. lett, ezért most mégiscsak beírja a Kedvenc Tagozatot és kitúrja Alapos Pétert a biztos helyről. Mindezt úgy, hogy Alapos Péternek erről fogalma sincs. Tehát amikor ő módosíthatná a saját listáját március végén, akkor azzal a feltételezéssel él, hogy minden rendben van a Kedvenc Tagozattal, ennek az egész módosításosdinak tehát számára nincs jelentősége. Pedig lenne.

Ráadásul az iskolák döntő többsége a március végi módosítások hatását már nem is közli külön. A mi esetünkben a nyolc érintett gimnáziumból mindössze egy volt, amelyik a honlapján március végén közzétette, hogy a módosításokkal hogyan változott az eredeti ideiglenes rangsor, a másik hét ezt nem tette meg. És hogy a jelenség sajnos egyáltalán nem ritka: az említett gimnáziumban a lányom három tagozatra jelentkezett és mindhárom tagozaton hátrébb csúszott emiatt, 4, 5 illetve 2 hellyel. (Az utóbbi esetben konkrétan a 70. helyről a 72-ikre csúszott hátra. Arra a tagozatra végül a 71. sorszámú jelentkező jutott be utolsónak, tehát onnan konkrétan emiatt esett volna ki a gyerek. Még szerencse, hogy már egy előrébb rangsorolt tagozatra viszont bejutott, így ezen nem dühöngtünk különösebben.) Nyilván a másik hét gimnáziumban is hasonló csúszások történtek, de ezekről még csak tudomást se szereztünk. Az, hogy végeredményben minket ez nem érintett, az mellékes. Valakiket biztosan érintett.

Azaz ez a szabály tisztességtelen módon megtámogatja a gondatlan, hanyag, figyelmetlen szülőket az alapos, lelkiismeretes szülők illetve gyerekek kárára. El kellene törölni.

Miről lehetne még írni?

Ahogy említettem az elején, ebben a posztban csak a rendszer apróbb visszásságairól írtam. Tekintettel arra, hogy a családnak bő féléve ráment a felvételi folyamatra, a fentieken kívül összegyűlt még jópár megjegyzés.

Ezek alapvetően két csoportba tartoznak:

  1. Lennének jó tanácsaim kezdő szülőknek arról, mire érdemes figyelni, hol lehet információt beszerezni, hogyan segíthetünk a gyereknek a választásban és hasonlók. Ha ezekből lesz bejegyzés, akkor az majd szeptember környékén lesz várható, akkor a legaktuálisabb.
  2. Van néhány rendszerkritikai kételyem is. Jó-e ez a rendszer társadalmi szempontból, egy jobb jövő felé tologatja országunkat vagy inkább jelenlegi bajainkat konzerválja. Jó-e az, hogy a gimnáziumok a rangsorbeli helyezésüknek megfelelően begyűjtik a legjobb vs. közepes vs. gyenge eredményű gyerekeket, amivel az iskolák és a gyerekek meglévő hierarchiája bebetonozódik? Jó-e a 4-6-8 osztályos gimnáziumok rendszere, amelyik lefejezi az általános iskolák felső tagozatait? Meg ilyesmik. Hangsúlyozom, ezek kételyek és ha valaha kifejtem őket, akkor az némi előzetes gondolkodás és kutakodás után fog megtörténni.

Na, ennyit mára.

13 komment

Címkék: bürokrácia dörgedelem iskola állam felvételi gimnázium index címlap oktatási hivatal

Fotelszurkoló az Arénában

2018.04.24. 00:38 promontor

Hoki vb Budapesten. Lassan hagyomány, hogy ilyenkor egy meccs erejéig kilátogatok. Így volt ez 2011-ben és 2013-ban is, így van most is. Hála Jácintnak, aki a jegyfelelős.

Ezúttal az olasz meccs jutott. Végülis mindegy, csak nyerjünk. A nyitómeccs nem sikerült túl jól, egy szokásosnál haloványabb kazah csapat ellen két egyenrangú harmad után összeomlottunk, rossz kezdés, rossz gólkülönbséggel, ami körbeveréseknél számíthat. Ha a feljutásról akarunk álmodni, ma nyerni kell, egy újabb vereség esetén már a kiesés elkerülésére kell koncentrálni. 

Igaz - és most lehet ünneprontással vádolni - én idén nem igazán várok feljutást, sokkal fontosabbnak érzem, hogy véletlenül se essünk ki, a nagy feljutási rohamozgatásban. Úgy érzem, ez a csapat tavaly kicsit szétesett és idő kell az újbóli összerakásához.

1. harmad

Az első harmad igazolni látszik a félelmeimet. Az olaszok góljára éppenséggel rá lehet fogni, hogy peches gól, de a játékot is ők uralják, az egyéni párharcokat is ők nyerik, a csapatjátékuk is összeszedettebb. Mi pontatlanok vagyunk, ráadásul rengeteg buta hibát vétünk, életveszélyesen cifrázzuk a védő harmadban, töketlenkedünk elől. Szerencsére megússzuk a harmadot egy góllal. 

Sörhelyzet az Arénában

Na, az sokat javult. Korábban a Borsodi uralta a terepet és nem is erőltették meg magukat, lehetett Borsodit inni és mást nem. Ehhez képest két szempontból is jelentős előrelépés történt. Egyrészt az Aréna lecserélte a Borsodit a Sopronira. Ez önmagában csak egy kis előrelépés lett volna, ha csak az alap Sopronit lehetett volna inni, de szerencsére a Soproninak vannak iható sörei is, nevezetesen az IPA és a Démon és ha jól láttam, ezeket is lehetett kapni. Ha jól láttam, mondom, merthogy a másik jelentős előrelépés a Krusovice megjelenése volt a szurkolói zónában, hála a hokiszövetségnek, így én ezt fogyasztottam, rendkívül elégedetten. 

Szóval jó pont az Arénának és jó pont a Hokiszövetségnek: a sörhelyzettel elégedett voltam.

2. harmad

A második harmad annyi előrelépést hoz, hogy végre meglőjük az első góljainkat a vb-n. Ez négy góltalan harmad után mindenképp értékelendő, sajnos azonban a játék tekintetében továbbra is bajok vannak, kapunk egy potyagólt, amit nem egészen értek, hogy miért nem adnak meg, aztán gyorsan kapunk egy gólt emberelőnyben, még szerencse, hogy lövünk is belőle gyorsan egy egyenlítő gólt. Utána viszont egy viharos jelenetsortól eltekintve megint nekünk kell kiszurkolni, hogy ne kapjunk újabb gólt.

Merchandise az Arénában

Ha hoki vb, akkor hokipóló. Tudom, ez valahol rétegigény, egy rendes szurkoló korongot vesz, meg igazi mezt, esetleg fura sapkákat. De azért mégiscsak sokan vehetnek pólókat is, mert van belőlük sokfajta. Viszont pont a vb-re szánt speciális póló, azaz amin az évszám, a csapatok és mondjuk az embléma szerepelne, na olyat nem találok. Ez elszomorít, egy darabig hezitálok, hogy egy magyar csapatos pólót vegyek, de valahogy egyik se tetszik igazán. A végén megmakacsolom magam és nem veszek semmit. De ez azért szomorú, a választék lehetne jobb is.

Ez egy rossz pont, sajna.

3. harmad

És végre! Nem állítom, hogy ez egy tökéletes harmad lett volna, de meglőttük a győztes gólunkat, és összességében is azt hiszem, jobban játszottunk végre a fáradó olaszoknál. A körmömet persze háromszor lerágtam, káromkodtam a kihagyott kontráinknál, felszisszentem egy-egy sistergősebb olasz bombánál, dehát valahol ez a szurkolás lényege. És ma este jól sikerült, kiszurkoltuk!

magyarolasz_2018_04_23_478x264.jpg

Folytatás szerdán, immár megint a tévé előtt, a fotelből.

Videók:

Szólj hozzá!

Címkék: budapest sport sör vb olaszország jégkorong villámposzt Magyarország

Sördeszka - Beute aus Oberwart

2018.04.19. 09:26 promontor

Húsvétkor Vas megyében jártunk. És ha már arra jártunk, akkor átugrottunk egy napra Burgenlandba is, egyrészt kipipálva egy ottani nevezetességet (Felsenmuseum Bernstein), másrészt beszerezni az obligát Mozart kuglit. De ez most egy sörposzt, úgyhogy hagyjuk a Borostyánkői Bányamúzeumot meg a Mozart kuglit, nézzük meg ehelyett, milyen söröket zsákmányoltam a portyán.

Régebben kötelezőnek éreztem osztrák nagyüzemi sörök beszerzését, az évtized elején még a Puntigamer és Murauer söreit kedveltem leginkább. Ezekről egy ideje leszoktam, ha sörgyári lagereket akarok inni, akkor cseh, esetleg német söröket szerzek be.

Szóval amikor betértünk a felsőőri Intersparba, akkor igazából amolyan "nézzük, van-e itt valami egzotikusabb tétel" szemmel pásztáztam a polcokat Mondjuk készültem, az osztrák Spar oldalát előzetesen átböngésztem, szoval nem lepett meg, hogy tényleg volt pár egzotikusabb tétel. Nem is kevés. Idő- és büdzsékorlátok miatt csak egy kisebb tétel került beszerzésre, ezt fogom most bemutatni.

Íme:

sordeszka_2018_04_01_003c_478x320.jpg

Mielőtt rátérnék a sörökre, két fontos részletet tisztáznom kell:

  • A poszt címében szereplő idétlen szóvicc alapja a kisebbik lányom friss ajándéka, egy gördeszka, ami - mint a fenti kép mutatja - sörfényképészeti célokra is ideális. Egyelőre nem tudom, a jövőben is alkalmazni fogom-e ezt a forradalmian új sörblogolási eljárást, ez attól függ, sikerül-e a lányommal megfelelő egyezségre jutnom a licenszdíjról. Gyanítom, sok gumicukorba fog ez nekem kerülni...
  • A posztban nem lesznek sörkritikák, mindössze a beszerzéssel akarok eldicsekedni. A sörismertetők így csak a weben amúgy is beszerezhető információk rövid, gunyoros magyarosítására fognak szorítkozni.

A beszerzett hat üveg sör amúgy logikailag három csoportba oszthatóak:

1: A nagyüzemi Pale Ale kontingens

sordeszka_2018_04_01_004_478x637.jpg

Ha valaki azt hitte volna, hogy a Dreher féle Pale Ale valami forradalmian egyedi gondolat egy nagyüzemtől, hát tévedett. Itt van rögtön két osztrák példa, mindkettő kb. két éves:

  • A Stiegl sörök egy részét pár éve egy osztrák nyaralás alkalmával végigkóstoltam, finoman fogalmazva sem voltak túl meggyőzőek, így a Columbustól Pale Ale-től sem várok valami világmegváltó felfedezést, a nagymellényű marketingszövegük pedig kifejezetten égő. De azért a sört ne ítéljük el látatlanban, egy próbát megér.
  • Marketingnagyszájúságban a  Zipfer Pale Ale sem marad alul, annyi kezdeti előnyük van nálam, hogy az ők legalább megadták sörükben használt komlótípust* és mivel Zipfer söröket még nem kóstoltam, nincs meg a "na, képesek voltak a sok **ar után egy iható löttyöt összekotyvasztani" hendikep.

Viszont a két tétel mellé remekül beilleszthető lesz a Dreher Pale Ale, így terveim szerint a korábbi hagyományos lagerfronton vívott párbaj után lehet, lesz a blogon egy újabb K. und K. "összecsapás"...

*

"Ők legalább megadták sörükben használt komlótípust" - írtam fentebb a Zipfer Pale Ale pozitívumaként. Mondhatná erre valaki, hogy dehiszen a Stiegl Pale Ale meg biztos Columbus komlóval készül, hát benne van a nevében. Aha. A nevében benne van, de se a palackon, se a honlapon sehol nem állítják, hogy valóban Columbus komló lenne benne. Amire több magyarázatom is van, egyik se túl hízelgő a Stiegl-re nézvést:

  • Columbus van benne, a marketingesek azt se tudják mi az a komló, az egész véletlen egybeesés. Verdikt: ciki.
  • Columbus van benne, a marketingesek tudták is, de nem mondták. (Ez egyébként a szerintem legvalószínűbb forgatóköny.) Verdikt: gyanús, arra utal, hogy fenntartják a lehetőségét a komlócserének, ezért nem közlik a fajtát egyértelműen.
  • Nem Columbus van benne, a marketingesek tudták is. Verdikt: gyanús, arra utal, hogy szándékosan akarták azt a benyomást kelteni, hogy Columbus komló van benne, azaz a fogyasztók tudatosabb részét akarták megvezetni.
  • Nem Columbus van benne, a marketingesek azt se tudják mi az a komló, az egész véletlen egybeesés. Verdikt: ciki.

2: A Gösser-különítmény

sordeszka_2018_04_01_005_478x637.jpg

Sörforradalom van, a fogyasztók egy része valami újra vár, reagálni kell, szól a marketingparancs a nagyüzemeknél. És az osztrák nagyüzemek reagálnak, mert a parancs az parancs. A Gösser esetében ez nem az amcsi újhullámot jelenti, hanem - logikusan - a kolostori hagyományokra való visszautalást és az osztrák lokálpatriotizmusra való alapozást. Így aztán egy új almárkanév (Gösser Brauschätze) jelent meg, minőséget sugalló csatos üvegben. Kezdetnek készítettek két Zwickl-t, hagyományos erjesztési eljárással (az iparilag szokásosnál magasabb hőmérsékleten), deklaráltan hazai alapanyagokból:

  • Ezek közül én most a Dunkelt emeltem le a polcról, a Hell majd jöhet legközelebb. Mint otthon kiderült, ebben rozsmaláta is van, szóval speciálisabb darabnak igérkezik.
  • A Zwickl-párost aztán kiegészítették egy harmadik darabbal, ezt igazából találomra választottam ki, izgatott az ismeretlen név (Troad) és a cimkén szereplő "felsőerjesztésű" kitétel. Otthoni utánaolvasás után szerencsés választásnak tűnik. A név ugyan csak egy archaikus osztrák tájszó, ami ha jól értem, gabonát jelent, szóval ez csak egy marketingfogás. Viszont a sörnek a felsőerjesztés mellett még egy specialitása van, ugyanis az árpa mellett 5%-ban tönkebúza malátát tartalmaz. Ez viszont megint csak érdekesnek hangzik.

Összességében félek egy kicsit, hogy esetleg nagyobb lesz a marketingfüst, mint az igazi sörláng (remélem sikerült igazán eredeti és modoros sörbloggerképzavart kreálnom), de ezzel együtt is ez a két Gösser darab tűnik a zsákmányból a legigéretesebbnek.

3: Az osztrák kézműves tétel

sordeszka_2018_04_01_006c_478x724.jpg

Szerencsére van élet a nagyüzemen túl Ausztriában is, ahogy a harmadik páros is bizonyítja. Utólagos nyomozásom alapján mind a Brew Age, mind a Loncium egy tipikus újhullámos kisfőzde, az egyik Bécsben, a másik Karintiában. Mindkettő főz jó sokféle sört, a Brew Age főleg újhullámos stílusokat, a Loncium kb. fele-fele arányban hagyományos német stílusokat és újhullámosakat, de az Intersparban összesen háromfajta sörük volt, ebből emeltem le kettőt:

  • A Carinthipa kb. a 13729. IPA, amit a sörforradalom kezdete óta lefőztek a világban, amitől persze még lehet nagyon jó, egyelőre annyit mondhatok róla, hogy szójátékban közepes.
  • A Hoppy Lager így utólag nem tűnik logikus választásnak, mert általában nem jönnek nekem be nagyon az amerikai komlóval megbolondított lagerek, de adjunk neki egy esélyt, hátha az osztrák próbálkozásnak végre sikere lesz...

Szólj hozzá!

Címkék: sör utazás ausztria gösser oberwart stiegl zipfer sörforradalom pale ale brew age loncium tönkebúza

Trükkös kis Ibrahim

2018.04.11. 08:18 promontor

Sétálunk Kőszegen, jó éhesen, lévén délelőtt felcaplattunk az Írottkőhöz, aztán meg a várost jártuk körbe jó alaposan. A gyerekek már igencsak éhesek és egy jó forró levest mi is ennénk a hűvös-szeles március végi késő-télben. Nézegetjük az Fő téren az étlapokat, az Ibrahim Kávézó és Étterem esélyes jelöltnek tűnik...

Nem, nem csaptam fel gasztrobloggernek, ez csak egy homárposzt lesz.

Szóval az Ibrahim Kávézó és Étterem esélyes jelöltnek tűnik, a levesválaszték megfelel nekünk, a többi vonzó a lányoknak, már majdnem mennénk is be, amikor meglátok egy feliratot az étlap alján. 

koszegibrahimnemszep_478x433.jpg

"Szépkártyás fizetés esetén 15% szervízdíjat számolunk fel!"

Mi van!? Ez egy "picit" felbosszant. A húsvéti kirándulásunkon erősen forszíroztam, hogy a Szép kártyámon felgyűlt összegeket együk le az éttermekben, így ez a kitétel elég keményen érintett. Még szerencse, hogy észrevettem, mielőtt bementünk, mert ha fizetéskor derült volna ki, biztos megüt a guta. Valószínűleg az étteremnél se lettem volna túl népszerű, mert az biztos, hogy ezek után szervízdíjmentes fizetési módot választottam volna nulla forint borravalóval és hangulattól függően esetleg született volna még hozzá egy panaszkönyvi bejegyzés is. 

Szerencsére ez elmaradt, mentünk tovább és kerestünk egy másik helyet.

A panaszkönyvi bejegyzés helyett meg lett ez a blogbejegyzés. Ugyanis azt gondolom, ez a "kis trükk" megérdemel egy negatív bejegyzést: nem kötelező se bankkártyát, se Szép kártyát elfogadni. Ha valaki nem óhajtja ezeket elfogadni, ne tegye. Magyarország eléggé készpénzorientált ország ahhoz, hogy meg lehessen élni csak készpénzes üzleti modellben is, ha egyébként a hely hangulatos és a főztje jó.

Ha viszont elfogadja, akkor mindenféle diszkriminatív szabály Promontor fogyasztóvédelmi kódexe szerint elfogadhatatlan. Az étlap alján található apróbetűs mondatban odalökni egy "apró" 15%-os extra büntetőt tételt nézetem szerint extra pofátlanság. Az ilyen mondatok tipikus sorsa az, hogy a fogyasztók egy része nem veszi észre, beül és jobb esetben fizetés előtt, rosszabb esetben csak utána jön rá, hogy egy előre nem várt tétellel "gazdagította" a vendéglátóhelyet. Akármelyik eset is történik, a fogyasztó rosszul jár, mert vagy nem azzal fizet, amivel eredetileg szeretett volna, vagy többet, mint amennyit eredetileg szeretett volna.

Szóval ezúton bejegyzek egy jó nagy virtuális fekete pontot az Ibrahim Étteremnek.

5 komment

Címkék: utazás magyarország homár fogyasztóvédelem kőszeg villámposzt széchenyi kártya szép kártya ibrahim étterem

Hogyan jelezzünk forgalmi rendet több sávos kanyarodásnál?

2018.04.03. 07:53 promontor

Volt nekem egy rovatkezdeményem, ami eredetileg a (jelenleg hibernált) autózz blog témájába vágó, de oda be nem került posztokat tartalmazta. Volna. Ugyanis az évek során összesen egy ilyen poszt született, azaz rovatnak nehezen volt mondható a dolog.

Na de majd most! Következzen az évtized második "Ami az autózz blogból kimaradt" posztja. Amit, lévén azóta változott némileg a közlekedési profilom, igazából az "Ami a Közlekedj blogból kimaradt" névre kellene hallgasson, már ha lenne ilyen blog. De hoppá, hiszen van Járókelő és tulajdonképp ez a poszt odatartozik. Szóval nevezzük át a rovatot: következzen a "Promontor Járókelős rovatának" új posztja. 

Ami egyébként egy közlekedési afférból született. Történt, hogy a Lágymányosi híd felől érkezve a szervízútról (hivatalos nevén Lechner Ödön fasor) a Soroksári útra akartam észak felé kanyarodni. Mivel ott bringával használható a buszsáv, ezért az érvényes közlekedési rendnek megfelelően a szervízút jobboldali sávjába soroltam be, ami a buszsávhoz vezet. A pirosnál állva még jeleztem is a mögöttem beérkező autósoknak, hogy balra fogok menni: egyrészt eleve nem a sáv jobbszélére helyezkedtem, hanem balra, másrészt amikor beérkezett mögém egy autó, karjelzéssel is jeleztem, hogy balra fogok menni. Az affér nem is a mögöttem jövővel keletkezett, hanem a tőlem balra levő sávban közlekedő autóssal, aki viszont viszont mindenáron a Vágóhíd utcába akart kanyarodni. Rajtam keresztül, teljesen szabálytalanul, ugyanis az ő sávjából csak a Soroksárira szabadna kanyarodni. Szerencsére annyira nem volt hülye, hogy el is üssön, de a dologból mutogatás lett és delikvensünk némi "f***pó biciklista" üvöltéssel vezette le az eset kapcsán felgyülemlett feszültségét.

Az irodába beérve persze az első dolgom volt ellenőrizni, hogy nekem volt-e tényleg igazam. Ebben ugyan 99%-ig biztos voltam, de az ördög nem alszik, ugyebár. A Google Maps szerint a dolog egyértelmű, egy "besorolás rendjét jelző tábla" és az úttestre felfestett, kötelező haladási irányt "előjelző nyíl" (továbbá a kereszteződésen a Soroksári felé átvezetett terelővonal) is igazolta, hogy a második sávból csak balra, a Soroksárira lehetett volna kanyarodni, azaz a f**pózó kultúrember "barátunk" volt szabálytalan. (Persze a Google Maps az a múlt, lehetett volna közlekedési rend változás, amit nem vettem észre, de nem volt, ahogy azt délután hazafele ellenőriztem is...)

A dolog ennyivel elintézhető lenne, ha nem fordult volna már elő máskor is, hogy hasonló viselkedést láttam a baloldali sávban közlekedő járművektől. Azaz láthatólag rendszeresen előfordul, hogy egyesek azt hiszik, onnan mehetnek egyenesen a Vágóhíd utca felé. Nézzük, mi lehet ennek az oka?

1: A besorolás rendjét jelző tábla helyzete

soroksarivagohid_2018_03_28_001mc_478x228.jpg

Itt van a tábla, csak észre kéne venni. És persze nem elfelejteni a következő százhúsz méteren. Ez sajna nem sikerül mindenkinek. (Nem mellesleg, azok a járművezetők, akik a Lechner Ödönön észak felől érkeznek és - szabálytalanul, záróvonalon - megfordulva érkeznek a lámpához, ezt a táblát soha nem látják. Ez gyakori eset, a képen is látható egy kisfurgon, ami éppen így fordul meg...)

2: Zavaró előjelző nyilak

soroksarivagohid_2018_03_28_002mc_478x226.jpg

Ahogy szétválik az egy sáv háromra, zavar támad az erőben. A sávokra felfestett nyilak ugyanis hibás információt közvetítenek. Értem én a felfestés logikáját, itt azt az információt akarja sulykolni a közútkezelő, hogy a baloldali sáv megy egyenesen a Lechner Ödön fasoron, a másik kettő pedig ehhez képest kanyarodik. Csakhogy így a közepső sávban pl. a felfestés a jobbra haladást reklámozza, amit az egyszeri járművezető reflexszerűen a Vágóhíd utcába való bekanyarodás engedélyezéseként értelmezhet, különösen, ha elnézte a fentebb említett táblát. A jobboldali sáv dupla nyila megerősítheti ebben, hiszen az meg arra utal, hogy onnan meg a Vágóhíd utca mellett a Soroksárira is vissza lehet kanyarodni dél felé. Persze egy figyelmes vezetőnek gyanús, hogy mi van a Soroksári-Észak iránnyal (bár a "figyelmes" itt relatív, mert ugye a figyelmes vezető már észrevette volna a fenti táblát...)

3: Zavaró "Balra kanyarodni tilos" tábla

soroksarivagohid_2018_03_28_002cm2_478x241.jpg

... de a "figyelmes" vezetőt végképp megzavarhatja az út szélén kihelyezett "Balra kanyarodni tilos" tábla, amit könnyen értelmezhet az előbbi felfestett nyilakkal összhangban úgy, hogy ez a Soroksári-Észak irányba való kanyarodást tiltja. A valóság az, hogy ez a tábla a teljes Lechner Ödön sétányra vonatkozik - azaz mindhárom sávra - és a Lechner Ödönről a Komor Marcell utcára való balra kanyarodást tiltja.

Ez a tábla azonban itt rendkívül félrevezető, mert a Komor Marcell utcába fizikailag már csak a legbaloldalibb sávból lehetne kanyarodni, ott viszont (a fenti képen baloldalt látható) lámpa nyilaszöld és csak az egyenes irányt engedi, azaz a Komor Marcellre való kanyarodást önmagában is tiltja. Azaz a tábla a valódi jelentésében értelmetlen, viszont félreértelmezve megerősíti a korábbi irányjelző felfestések által keltett tévedést.

4: Kopott előjelző nyilak a lámpa előtt

soroksarivagohid_2018_03_28_005m_478x359.jpg

Csak balra, mondja a felfestés, kár hogy alig látszik!

soroksarivagohid_2018_03_28_006m_478x637.jpg

Innen mehetsz minden irányba, de ez a felfestés még kevésbé látszik!

A lámpák előtt a sávokra felfestett nyilak visszaalakulnak, ezt kéne észrevenni. Ami vagy sikerül, vagy nem. Tekintve, hogy egy darab van belőlük és rendkívül kopottak, ez azért egy nehezített feladat, haladóknak. Nem beszélve arról, mi van esőben vagy este.

5: Lámpa telizölddel

soroksarivagohid_2018_03_28_008mc_478x254.jpg

A lámpák pedig telizöldek, azaz egyáltalán nem jelzik, hogy itt bármelyik irányba tilos lenne haladni.

Diagnózis és gyógymód

A fentiek alapján érthető, hogy miért nézik el egyesek a dolgot. Persze lehet mondani, hogy az illetők hülyék, akik alkalmatlanak a vezetésre, de attól még a helyzet balesetveszélyes. Lehetne a kialakított közlekedési rend hülyebiztosabb.

Ehhez az alábbiakat kellene tenni szerintem:

  1. A besorolás rendjét jelző táblát meg kellene ismételni legalább mégegyszer, de inkább kétszer, kb félúton majd közvetlenül a lámpák előtt.
  2. A zavaró előjelző nyilakat át kellene festeni, olyan módon, ahogy a táblán is vannak, tehát pl. a középső sávon nem egy jobbra kanyarodást mutató nyíl kellene legyen, hanem egy "tört szárú" de egyenes haladást mutató nyíl.
  3. Az út jobb szélén le kellene szerelni a balra kanyarodást tiltó táblát.
  4. A lámpák előtti kopott előjelző nyilakat fel kellene újítani.
  5. A telizöldes lámpákat nyilasra kellene cserélni, a pirosat is! (a lámpaprogram már most "nyilaszöld-kompatibilis"), illetve a lámpák felett kötelező haladási irány táblákat kellene elhelyezni.

Talán ennyi szájbarágás elég lenne. Persze biztos lenne ekkor is olyan hülye, aki balról akarna egyenesen továbbmenni, de kevesebb és jobb eséllyel tudná, hogy szabálytalan, azaz a balesetveszély mindenképp csökkenne.

A problémát egyébként a Járókelőn is jeleztem, remélem megoldódik.

12 komment · 1 trackback

Címkék: budapest közlekedés kerékpár kresz fogyasztóvédelem autózz index címlap járókelő autózz blog

100 év - észt kiadás

2018.02.24. 10:22 promontor

Volt nekem egy ünnepi posztom nemrég a 100 éves Finnországról.

Következzen most egy ikerposzt: emlékezzünk meg a 100 éves Észtországról!

eesti_100_jb_478x493.jpg

Igazából mentegetőzéssel kell kezdenem: Észtország tegnap volt 100 éves, késtem egy napot. Ugyanis 1918. február 23-án kiáltották ki Észtország függetlenségét Pärnu városában, ma meg ugyebár már február 24-e van. (Bár tulajdonképpen nem is késtem: az észtek hivatalosan 24-én ünnepelnek, ugyanis ezen a napon hirdették ki a  nyilatkozatot a fővárosban, Tallinnban...) 

Mentegetőzéssel kell folytatnom is: ez a poszt meg se fogja közelíteni a finn poszt információtartalmát. Ugyanis  míg Finnországnak amolyan botcsinálta szakértője vagyok, addig Észtországról ezt egyátalán nem állíthatom. Ugyan valószínűleg többet tudok az észtekről, mint az átlag magyar, de ezt a többlettudás messze van a finnekről felhalmozott többlettudásomtól. Ez persze nem meglepő, lévén Finnországban két részletben több, mint két évig éltem (először két hónapot, másodjára két évet), ezzel szemben Észtország kapcsán mindössze tízegynéhány rövidebb kiruccanást tudok felmutatni, amelyek többsége (két kivétellel) egynapos vizitecske volt és amelyek egy kivétellel Tallinn városára korlátozódtak. Az ezek során begyüjtött tapasztalatokhoz még hozzáadódik pár történelmi témájú könyv, bár ezek többsége (két kivétellel, megintcsak) csak érintőlegesen foglalkozott Észtországgal.

Így aztán ebben a posztban nem lesz Nagy Észt Közhelygyűjtemény Enciklopédia, se észt kulturális vagy éppen gasztronómiai ismertető, észt sportösszefoglaló meg végképp nem. Egyedül egy rövidke történelmi áttekintést mertem bevállalni. Emellett lesz kis nosztalgiázás észtországi emlékeimről, ennek kapcsán meghivatkozom egy-két korábbi posztomat és beillesztek pár szép képet Tallinnról és Narváról. A többinek meg tessék az internetről utánanézni, az észtek megérdemlik!

Történelem

Először is nézzük, mit is ünneplünk. Következzen Promontor Rövid és Velős Összefoglalója az Észt Történelemről. Nem meglepő módon lesz némi hasonlóság a korábbi finn összefoglalóval. Rokon népek, szomszédos területeken:

  • Az észt nép jó régóta arrafele él. Hogy pontosan mióta, az a fene tudja. Pontosabban a szakértők azt állítják, ők tudják; szerintük az i.e. 4. évezredben már ott voltak. Higgyük el nekik.
  • Az írott észt történelem kb. akkor kezdődik, amikor a dánok meghódítják a mai Észtország területét. A források szerint a hódító II. Valdemár dán király 1219-ben alapította meg Tallinn városát.
  • Szemben a finnekkel, a terület valamivel "huzatosabb" volt, így az obligát orosz hódításig sem maradt egy kézen a terület: a dánokat előbb a Német Lovagrend, később a svédek váltották. A kialakuló helyi elit leginkább a városokban letelepedő németekből állt, az észt többség szegény, elmaradott és alárendelt volt.
  • Az orosz hódítás valamivel előbb következett be, mint a finneknél, Svédország 1721-ben kényszerült lemondani a területről Nagy Péter javára.
  • A XIX. század során az észtek nemzeti öntudatra ébredtek és emancipálódtak, kb. ugyanúgy, ahogy mi magyarok és minden más európai nép. Megszületett az észt nemzet. Már csak az volt a kérdés, lesz-e alkalma elszakadni Oroszországtól.
  • Lett. Az önállóságot,a világháború és az Orosz Birodalom összeomlása hozta el. Az 1917. novemberi orosz forradalom után röviddel, 1918. február 23-án, azaz tegnap száz éve az Észt Megmentés Bizottsága kikiáltotta Észtország függetlenségét.
  • A valódi függetlenségre kellett várni egy kicsit. Először a német hadsereg szállta meg az országot, majd a bolsevikok tértek vissza. Utóbbiakat azonban egy rövid függetlenségi háborúban kiverték és az 1920-ban megkötött Tartui Békében a Szovjetunió elismerte Észtország függetlenségét.
  • Ami mindőssze 20 évig tartott. Szemben a finnekkel, Észtország nem tudta megvédeni magát a 2. világháború előestéjén és Sztálin hódítását a háború végén a nyugati hatalmak is morgolódva ugyan, de tudomásul vették. 
  • Így aztán 1945 után a kontinens boldogtalanabb oldalára kerültek ahol negyven évig tartó politikai elnyomást, gazdasági pangást és oroszosító törekvéseket kellett elszenvedniük.
  • A szabadulást számukra is a Szovjetunió válsága hozta el. A függetlenséget végül 1991. augusztus 20-án kiáltották ki (bizony, ez a nap azóta Észtországban is nemzeti ünnep!), kihasználva a Gorbacsov elleni puccskisérlet utáni zűrzavart. Ezt végül az oroszok is elfogadták, a szovjet-orosz csapatok 1994-ben elhagyták az országot.
  • A független Észtország gazdasági sikersztori, a nálunk jóval mélyebbről indult ország mára lehagyott bennünket és mint a világ egyik legdigitalizáltabb országa vált ismertté. Egyébként ők is 2004-ben csatlakoztak az EU-hoz, 2011-ben pedig már az eurót is bevezették.
  • Külpolitikailag a 2003-as NATO csatlakozás jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni: a NATO nyújtotta biztonsági garancia nélkül Észtország függetlenségét sokkal inkább fenyegetné a putyini Oroszország, márcsak azért is, mert az ország egyik legjelentősebb biztonsági problémája a jelentős orosz kisebbség. Míg az utóbbiak helyzete valamelyest konszolidálódott az utóbbi években, az orosz szomszéd szándékai nem túl megnyugtatóak: Észtország előreláthatólag még sokáig az orosz biztonsági fenyegetés árnyékában fog élni.

Naszóval, ennyit az észt történelemről.

Következzen a "resztli":

Tallinn

Észtország számomra elsősorban Tallinnt jelenti, lévén ide ruccantam át rendszeresen Helsinkiből. Ez a fajta átruccanás egyébként milliónyi finnek is rendszeres tevékenysége, Észtország és elsősorban Tallinn számára a finn bevásárlóturizmus komoly bevétel. És hát Tallinnban van mit nézni, ahogy azt az alábbi anziksz is mutatja. De megírtam én ezt korábban is, tessék elolvasni Tallinni Útmutatásaimat!

tallinnanziksz_478x398.jpg

Narva

Ahogy írtam az elején, Tallinnból egyszer mozdultam ki, akkor is csak egy napra. Nem bántam meg, Narva vára a határfolyóval, melynek túlpartján a kihívó szomszédvár, Ivangorod néz farkasszemet egyrészt gyönyörű látvány, másrészt igazán jelképes, sűrű történelmű helyszín: csatázott itt Nagy Péter orosz cár és XII.Károly svéd király a XVIII.században vagy éppen a Vörös hadsereg és a Wehrmacht a XX. században. De írtam én Narváról korábban is, tessék elolvasni!

narvaanziksz_478x337.jpg

Ami kimaradt

Hát, lényegében minden más. Szóval el kéne szánnom magam és egyszer visszamenni hosszabb időre. Megnézni Tartut, Pärnut, átkompolni Saaremaara vagy Hiumaara (a két nagyobb szigetre a szárazföldtől nyugatra), kirándulni a csodaszép északi erdőkben...

Sörök

Az észt sörökkel való ismerkedésem sajnos olyan időszakra esett, amikor még híre hamva se volt a sörforradalomnak. Így aztán számomra az észt sört elsősorban a Saku Originaal jelentette, amely alapvetően egy sima világos lagersör. Viszont annak elég jó, illetve mindenképp jobb, mint a hasonló finn példányok, így aztán Tallinból mindig vittem haza néhány palackkal. Emellett egy idő után felfedeztem a tallinni óvárosban az Olde Hansát, ami ugyan egy nem túl olcsó turistahely, de volt házisörük, fűszeres és mézes, ezekből aztán látogatásaim alkalmával gyakran rendeltem egy korsóval.

Ezután hosszú szünet következett és nem kis irigységgel fedeztem fel, hogy a Sörvadászat blognak igen tekintélyes Észt Szekciója van: Észtországban is kitört a sörforradalom, ennek kapcsán pedig nemcsak mindenféle kisözemi sörök jelentek meg, hanem a nagy gyártók is aktivizálták magukat és az annak idején még szerény szortimenttel rendelkező Saku is érdekesebbnél érdekesebb sörökkel rukkolt elő. Ezek persze sajnos Magyarországra nem jutnak el, de Lengyelországban azért sikerült találnom párat.

Emellett a kisüzemiek közül a Pöhjala sörei jelentek meg itthon, persze méregdrágán, de azért sörfesztiválokon kóstoltam párat és bizony nem rosszak. Szóval az észtek jól belehúztak sörileg is, csak sajna túl messze vannak ahhoz, hogy ezt komolyabb mértékben megtapasztalhassam.

Blogajánló

A végére egy kis olvasnivaló Észtország ügyben másoktól, ha nem is a legfrissebb, de azért érdekes, nagyon is:

  • Tallinnban és Annyit: Az észt csoda magyar szemmel, szenzációmentesen. Amiből kiderül, hogy ugyan ott se minden fenékig tejfel, meg az is, hogy nagyon mások a történelmi, társadalmi hagyományok, de azért nagyon tanulságos, hogy érhet el komoly eredményeket egy fejletlen, szegény kis ország. Hát nem úgy csinálták a dolgokat, ahogy mifelék...
  • Sörvadászat, Észt Szekció: fent már ajánlottam, de megérdemli a kiemelést. Több, mint 200 észt sörposzt, igazi kincsesbánya!
  • A hundred years of the Republic of Estonia: a hivatalos ünnepi honlap, itt a helye...
  • A magyar kapcsolat: Észt Intézet Budapesten
  • Kicsit részletesebb történelmi összefoglaló az észt függetlenségi deklarációról, bónuszként a litván sztorival ugyanebből az időszakból...

Szólj hozzá!

Címkék: utazás történelem évforduló észtország függetlenség tallinn tallin narva sörcímke Saku Pöhjala

Archív útinapló, 2003

2018.02.16. 08:30 promontor

Lesz ám itt még egy archív rovat, az útinapló.

Mit kell tudni az archív útinapló rovatról?

Arra gondoltam, hogy ha már megérte a tíz évet a blog, akkor emlékezzünk meg az elődről. Volt nekem egy honlapom, amit még 1998-ban csináltam és amit sokáig blogszerűen irogattam. Volt benne pl. útinapló is.

Namármost ez a honlap már eltűnt a web feneketlen bendőjében (mond valakinek valamit a GeoCities név?), de a saját archívumomban még előásható a tartalma. Elő is ástam és úgy döntöttem, egy kis munkát megér, hogy újra publikus legyen. Ennek gondolom mind a négy (kb.) törzsolvasóm nagyon fog örülni, elvégre mi lehet annál jobb, mint tizensok éves poros mondatokat olvasni rég elfelejtett utazásokról.

Szóval ez egy sorozat lesz, az 1998 és 2009 közötti utazásaim listája, évenkénti bontásban. Itt ugye van némi átfedés, mert a blog 2007 végétől élt, majd meglátom, mi lesz az átfedő évekkel. A sorrendiség nem lesz teljesen lineáris, ugyanis 2003 előtt csak angol verzióban írtam a honlapot, az akkori listák fordítása viszont időbe telik, így a sorozatot az eredetileg is magyarul írt oldalakkal kezdem, a korábbiak majd később jönnek. A szöveg némi formázástól, meg az elavult linkek frissítésétől eltekinve eredeti, az utókor bölcs megjegyzéseit sárga háttérrel jelzem.

(Figyelem, ezekben a listákban a későbbi utak vannak elől. Eredetileg így írtam a honlapon, megfordítani meg túl lusta vagyok. Meg kb. ugye mindegy is...)

Háttérinformációnak annyit hogy ebben az évben született első gyermekem, azaz értelemszerűen nem a nagy világjárások éve volt ez. 

Bruck an der Leitha (szeptember 26)

Villámlátogatás Ausztriában, a történelmi határ mentén fekvő Bruck városában. Kedves óváros, helyenként középkori falmaradványok, barokk templom a főtéren, tipikus kelet-ausztriai idill.

Helsinki (szeptember 22-24)

Ezúttal is sikerült két szabad délutánt/estét Helsinkiben töltenem.

  • Az első este a Corona bárba mentünk a barátaimmal billiárdozni.
  • A második este először Török Peti fotókiállítását néztem meg a Magyar Kulturális Központban, azután pedig moziba mentem (három hónap óta először): bár eredetileg a Sibelius című finn filmre fentem a fogam, sajna a feliratos verziót egy masik moziban vetítették így végül jobb híján Karib tenger kalózait néztem meg. (A Sibelius azóta se láttam. Kár...)

Helsinki (április 28-30)

Többször is jártam Helsinkiben az utóbbi időben, de legtöbbször olyan rövid időre, hogy szinte semmilyen szabadidőm nem volt. Ezúttal másképp alakult, két szabad délutánom is volt.

  • Az elsőn (29-én) eredetileg úgy terveztem, kilátogatok Suomenlinnára (és megkóstolom a Suomenlinna Panimo finom, helyben főzött sörét is), ez a rossz idő (6 fok, felhők, szél, szemerkélő eső) miatt elmaradt. Talán legközelebb... (Azóta se volt legközelebb. Pedig nagyon kiváncsi lennék, hogyan hatott Helsinkire a sörforradalom...)
  • A második délután viszont ragaszkodtam terveimhez és világbajnoki hokimeccset (Szlovákia-Németország) néztem meg a Hartwall Arénában, 7500, főként finn, német és szlovák nézővel együtt, remek hangulatban. A szlovákok nyertek 3-1-re.

Eger (március 28-31)

Hosszú hétvége Egerben, könnyed sétákkal a kora tavaszi napsütésben. Kihagyhatatlan a vár és a vármúzeum, a Gárdonyi-ház, a kilátás a minaretből, és persze egy alapos séta a belvárosban. A szállásunk a Korona Hotel volt, egy kellemes magánszálloda, kedves személyzettel, elfogadható árakkal és elfogadható, de messze nem tökéletes színvonallal. A kifogásaim olyasmikre vonatkoznak, hogy pl. az idegenforgalmi adóról csak a számla kiállításakor szóltak, illetve a szauna minibárjában több hónapja lejárt sört tartottak. Megjegyzem, ilyesmik minden magyar szállodában előfordulnak, a slendriánság sajnos része nemzeti karakterünknek. Na mindegy, illik kellemesebb emlékkel zárni a beszámolót: a szállodához tartozik még az István pince, ahol egy apró kiállítás mellett borkostolásra is nyílik lehetőség: az Egervintől és Vincze Béla boraiból tartanak, én az utóbbiakból kóstoltam néhányat és a '99-es Cabernet Sauvignon ízlett különösen, mindenkinek ajánlom. (Pikáns. Egy letűnt cég és egy -  ha jól értem, vitatható módonmegtépázott hírnevű borász...)

Róma (március 23-26)

Három rohanós nap, rövid, intenzív városnézésekkel. Persze sok minden kimaradt így, de miután a jobb kezemmel a bal vállam fölött sikerült egy pénzérmét a Trevi kútba hajítanom, most már ugyebár biztos, hogy egy nap visszatérek és bepótolom a lemaradást... ;-) Addig is, egy rövid lista néhány nevezetességről, amit már most sikerült megnéznem:

(A legjobban ezzel együtt is a Piazza Navona tetszett...)

Szólj hozzá!

Címkék: utazás magyarország ausztria 2003 eger archívum olaszország finnország helsinki Róma

Archív mozinapló, 2004

2018.01.23. 10:27 promontor

Közkivánatra itt van az archív mozinapló rovat következő darabja, az izgalmas 2004-es év listája.

Érdekes visszaolvasni a régi véleményeket és szembesíteni a maiakkal. Már amelyiknél van mai, mert mondjuk a Skagerrak vagy a Nézz balra, ott egy svéd ma már totál nem mond semmit, egyetlen képkockát se tudnék felidézni belőlük. A halivúdi filmeket persze nyomták a tévék, azokból a jobbakat többször láttam. Így pl. az Azkaban számomra a legjobb HP darabbá "nemesült" az évek során. A magyar oldalon a Kontroll járt be hasonló utat, tagadhatatlan egyenetlenségeivel együtt is klasszikus alkotássá sorolódott.

Mit kell tudni az archív mozinapló rovatról?

Arra gondoltam, hogy ha már megérte a tíz évet a blog, akkor emlékezzünk meg az elődről. Volt nekem egy honlapom, amit még 1998-ban csináltam és amit sokáig blogszerűen irogattam. Volt benne pl. mozinapló is.

Namármost ez a honlap már eltűnt a web feneketlen bendőjében (mond valakinek valamit a GeoCities név?), de a saját archívumomban még előásható a tartalma. Elő is ástam és úgy döntöttem, egy kis munkát megér, hogy újra publikus legyen. Ennek gondolom mind a négy (kb.) törzsolvasóm nagyon fog örülni, elvégre mi lehet annál jobb, mint tizensok éves poros mondatokat olvasni rég elfelejtett filmekről. (Mondjuk vannak még ötleteim, de azokról majd máskor...)

Szóval ez egy sorozat lesz, az 1998 és 2009 közötti mozilátogatásaim listája, évenkénti bontásban. Itt ugye van némi átfedés, mert a blog 2007 végétől élt, de egyrészt egy darabig még karbantartottam a honlapot, másrészt viszont a blogon csak a jobb filmekről írtam posztokat, szóval úgy döntöttem, az átfedésben lévő évek listáját is fel fogom tenni. A sorrendiség nem lesz teljesen lineáris, ugyanis 2003 előtt csak angol verzióban írtam a honlapot, az akkori listák fordítása viszont időbe telik, így a sorozatot az eredetileg is magyarul írt oldalakkal kezdem, a korábbiak majd később jönnek.

(Figyelem, a megszokottól eltérően ezekben a listákban a későbbi filmek vannak elől. Eredetileg így írtam a honlapon, megfordítani meg túl lusta vagyok.)

Nézz balra, ott egy svéd (december 29.)

Egy újabb Dogma film. Talán az eddigi leggyengébb. A legkevésbé eredeti film, amelynek szinte mindegyik kockája visszaköszön korábbi filmekből (pl. Naken) és azt sem igazán tudta eldönteni a rendező, hogy vígjátékot vagy drámát csináljon, így aztán egy korcs sikeredett csak, még akkor is, ha szeretetreméltó korcs.

Állítsátok meg Terézanyut! (december 27.)

A magyar "bridzsetdzsonsz". Kellemes vígjáték, néhol remek poénokkal, máshol találó - de azért könnyed - társadalomkritikával. Remek közönségfilm, jobb az eredetinél.

Csodálatos Júlia (november 20.)

Kellemes mozi egy kellemes történet alapján. Neves szereplők korrekt játéka, korrekt rendezés, semmi különös, de élvezhető.

Monsieur Ibrahim és a Korán virágai (november 7.)

Egy valaha neves színész jutalomjátéka (egy valaha neves napon megtekintve...;-). A történet kedves, bár nem túl eredeti, egy fiatal fiú és idős fűszeres barátságáról. A mai iszlám fundamentalista időkben mindenesetre nagyon idillinek tőnik az, hogy a fiú zsidó és a fűszeres muzulmán volta nem akadálya a barátságnak, sőt. A film azt mutatja be, hogy a muszlim nem feltétlenül jelent az elvakult gyűlöletet és hogy a muszlimban jelen van egy békés, belső harmóniára törekvő irányzat, amelytől néhanapján a nyugati világ is tanulhatna (ilyen szempontból érdekes egybeesés, hogy az előző - koreai - film is egy nyugatitól eltérő életszemléletet mutat be).

good.gifTavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz (október 23.)

Ez az a film, aminek az értelmezéséhez nem ártana a buddhizmus mélyebb ismerete, továbbá elegendő idő, hogy elgondolkozzam rajta, amit persze a felgyorsult európai életritmus nemigen tesz lehetővé. Pedig a film azt mutatja be, lehet, máshogy is élni... A mélyebb megértés hiánya ellenére is azt tudom mondani, igazán csodálatos filmmel van dolgunk amelynek képi világa és parabolisztikus története is nagyon jól kitalált. Az élet tiszteletére nevelő történet az emberi élet körforgásáról és az életszakaszok során a bölcsebbé váláshoz vezető útról.

good.gifA barbárok inváziója (október 12.)

Valamikor a 80-as években láttam egy kanadai francia filmet, a címe Az amerikai birodalom hanyatlása, volt. A történetre már alig emlékszem, ránézésre amolyan Eric Rohmer féle beszélgetős mozi volt egy baráti társaság gyűlt össze egy tóparti házban és a (főleg szexuális) kalandjaikról, érzéseikről, gondolataikról beszélgettek, franciás könnyedséggel, de ugyanakkor filozofálgatva is. A cím érdekes ellentétben állt a film idilli hangulatával, amelyet a néha komolyra forduló beszélgetések tartalma magyarázott csak meg, bár őszintén szólva nem emlékszem, hogy igazán sikerült volna megfejtenem a rejtélyes címet, ha igen akkor azt mostanra már elfelejtettem. Ennek ellenére úgy maradt meg bennem ez a film, mint az egyik nagy moziélményem. Így aztán nagyon örültem, amikor meghallottam, hogy A barbárok inváziója ennek a korábbi filmnek a "folytatása". A történet sokkal kevésbbé idilli: az egyik főszereplő halálos beteg és a Londonból hazatérő tőzsdeügynök fia megpróbálja utolsó hónapjait szebbé tenni. Ebben egyrészt segítségére vannak a beteg barátai (az előző film főszereplői) és a fiú rengeteg penze, amelyet rámenősen arra használ fel, hogy a magyarhoz nagyon hasonlóan lerobbant állapotban levő kanadai egészségügy elszomorító és embertelen szolgáltatási szintjénél jobb körülméyeket teremtsen. A film kevésbbé beszélgetős, mint a korábbi történet és sokkal direktebben mutat be egy hanyatló, értékválsággal küzdő társadalmat, amelyet a pénz ural. A szemlélet merőben meglepő egy a "birodalom" központjának tőszomszédságában készült filmtől, már-már közép-európai szemmel mutatva be az elhanyagolt állami szektor nyomorúságát.

Stepfordi feleségek (október 10.)

Egy 1975-ös thriller újrafeldolgozása szatírává alakítva. Remek remake, mondhatnám, de sajna inkább csak közepes. Elég jó színészi alakítások (legalábbis női fronton) és az amerikai életforma (vagy inkább az egymás mellett élő életformák) mérsékelten gúnyos kifigurázása jellemzi a pozitív oldalon. Sajnos a sztori igazából semmitmondó, a happy-end nevetséges és több technikai baki is becsúszott.

Shrek 2. (szeptember 24.)

Az első rész mindig jobb, mondják a galivúdi receptgyár ismerői, ami az esetek többségében igaz is. Szerintem ezúttal is, bár szerencsére ettől még élvezhető a darab. A történet ugyan gyengébb, döcögősebb, a paródiaelemek így is nagyon jók.

good.gifSzezon (szeptember 4.)

A Moszkva tér rendezőjének új filmje, ha lehet, még jobb is, mint az előző. Ezúttal a rendszerváltozás utáni időszak hangulatát mutatja be a film, három pincérfiú történetén keresztül. A történet egyszerű és nem túl eseménydús, de ezúttal ezt nem érzem gondnak, a film lényege éppen a nagy történések hiánya, a nagyjából kilátástalan, kiszolgáltatott alkalmazotti lét bemutatása. Bár nem tökéletes alkotás, a Szezon remek film, amelynek a hangulata megfogja a nézőt. Még a végén életre kel a magyar film...

Édes álmok (Skagerrak) (augusztus 4.)

A Mifune rendezőjének új filmje, ezuttal nem Dogma (úgy tűnik abból Dogtegnap lett, kipukkant lufi...;-), viszont a dán színek mellé egy kis brit (skót) hangulat is keveredett. Bár a sztori igen egyenetlen, kiszámítható, de gyakran irreális fordulatokkal és a stílus is összevissza (az eleje egy Mike Leigh vagy Ken Loach stílusú szociodrámának indul, hogy aztán némi bakugrásokon keresztül egy fordulatos vígjáték keveredjen belőle), ennek ellenére jól szórakoztunk rajta. A Mifune azért sokkal jobb volt...

Trója (július 11.)

A történetet erősen átírták a halivúdi kritériumok alapján, ami nem feltétlenül tetszett. Viszont a háborúellenes "üzenet" szimpatikus.

Harry Potter 3: Az azkabani fogoly (július 4.)

Harry Potter az Harry Potter, mi egyebet mondhatnék még?

Belleville randevú (május 29.)

Gyenge történet (sajna), de remek rajzok! A film igazi értékei a rengeteg egyéni megoldás, szellemes képi ötlet, a remek zene és a képi világ sajátos, kissé sötét de ugyanakkor szeretere méltó hangulata.

good.gif Elveszett jelentés (május 15.)

Két amerikai Tokióban. Otthon észre se vennék egymást, de itt, egy érthetetlen és idegen világban, érzékenyebbé válva belső hasonlóságukra egymásba gabalyodnak. Ez persze nem egy szokásos szerelmi történet, a felek tudják, hogy a kapcsolatuknak nincs jövője és a film nem is elsősorban erről szól, hanem talán arról az elveszettségről, amit egy idegen országban érezhetünk és arról, hogyan segíthet ez az elveszettség abban, hogy egy kicsit jobban tisztába jöjjünk önmagunkkal.

good.gif Nagy Hal (május 11.)

Tim Burton nagyon elgondolkodtató, nagyon egyéni és mégis nagyon amerikai (jó értelemben!) filmet készített. Egy nagyotmondó és igen színes képzelőerejű apa és a realista fiú konfliktusáról szóló történet, amelyben a fiú lassan rádöbben, hogy az apa képzelt világa talán valódibb, mint gondolta. Ez a megkapó fantáziájú film kifordítja az amerikai filmek szokásos kötelezően optimista (mondhatni voluntarista) üzenetét: nem azt mondja, hogy ha erősen akarjuk, minden álmunkat valóra válthatjuk, hanem azt, hogy még a megvalósíthatatlan álmaink is inkább mi vagyunk, mint az álomtalan valóságunk.

Hideghegy (április 25.)

Monumentális történet az amerikai polgárháború idejéből. Jó szereplők, látványos operatőri munka, sokkoló csatajelenetek, "a'la Hollywood 2000". A történet nem túl eredeti (az Odüsszeia mintáját követi elég felismerhető módon), bár jobb az átlagnál és eredetibb is, a fent említett "másolás" ellenére is.. A rendezés persze szintén profi. Mindenképp az ajánlott kategóriába tartozik.

good.gif A visszatérés (április 5.)

Csodálatos film! Egyszerű de mégis rejtélyes és mélyértelmű történet egy apa és két fia tragikus útjáról valahol Oroszországban (a "valahol" egyébként Viborg azaz Viipuri) a Ladoga tó partján. Remek operatőri munka és remek színészek!

Magyar Vándor (április 4.)

Nagy reményekkel vártam a Valami Amerika rendezőjének új filmjét, sajnos csalódnom kellett. Lazán csatolt jeleneteket láttam, összefüggő történet nélkül, amelyeknek az összes szerepe abban merült ki, hogy egy közepes szinvonalú gegparádé ("l'gag pour l'gag", mondhatnánk) aláfestését adják. Na jó, néhány jobb poén is volt, tehát azért nézhető volt a darab.

Minden végzet nehéz (március 30.)

Romantikusnak és szellemesnek kellene lennie ennek a filmnek, ehelyett inkabb középszerű és kiszámítható. A Nicholson elég jó, Diane Keaton nagyon jó, ez nagyjából elviszi a filmet, amit ennek ellenére sem ajanlanék jó szívvel.

good.gif A gyűrűk ura - A király visszatér (március 29.)

Profi mozi, nagy történet. Bár a film néhány helyen eltér a könyvtől, ez nem okoz alapvető gondot, a történet szelleme megörződik. A látvány pedig lenyűgöző, méltán söpörte be a film a technikai Oscarokat.

Master and Commander (február 2.)

Látványos, pergő kalandfilm.

Kontroll (január közepe)

2003 legsikeresebb magyar filmje. A forgatókönyv szokás szerint kissé egyenetlen, de a film hangulata megkapó és egyes jelenetei frenetikusak.

Igazából szerelem (január 3.)

Könnyed évkezdet: egy kellemes és romantikus vígjáték brit sztárparádéval és egy kis brit-jenki piszkálódással. 

Szólj hozzá!

Címkék: film mozi 2004 archívum dogma török ferenc mozinapló archív mozinapló

Mozinapló, 2017/2

2018.01.08. 10:36 promontor

Jöjjön a második féléves mozitermés, főlegi rágógumimoziözönnel. Mindössze néhány igényesebb darab fért bele, kicsit jobban oda kell figyelnem a választásaimra...

Valerian és az ezer bolygó városa (július 26.)

Luc Besson rokokós látványvilágú sci-fije. Mármint másodszor, mert ugye volt már egy ilyen, az Ötödik Elem. Bár lehet, az még csak barokkos látványvilágú volt. Egyébként az Ötödik Elem érzésem szerint sokkal jobb volt, azóta kb. klasszikussá nemesült, de persze majd az idő megmondja, mi lesz a Valeriannal. Ugyanakkor a stílusjegyek itt is hasonlók, pazar és kicsit humoros látványvilág, továbbá kacifántos, de azért intellektuálisan nem túl bonyolult kihívó sztori, amelynek fontos eleme (lenne) a főszereplők közötti kémia. Ezügyben van hiányérzetem, elég haloványan teljesített ez a páros, erősen elmaradva az Ötödik Elem párosától. Főleg a srác volt kiábrándító. Kinézetre amolyan L. di Caprio 2. lenne, gondolom ez volt a kiválasztás háttérszempontja, csak sajnos a kinézet mellé nem igazán társult színészi tehetség, legalábbis nekem nem jött be. A másik negatívum az alapsztori, amivel leginkább az a bajom, hogy ezt az Avatarban már láttam és ott se nagyon jött be, hogy finoman fogalmazzak, lévén túl didaktikus és nem kicsit hiteltelen.

Mindezek ellenére egy kellemes nyári mozinak elment, a gyengeségeket az egyedi, érezhetően franciás látványvilág és gagkészlet nálam kompenzálta.

Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja (augusztus 2.)

Ez egy egész jó darabja az aktuális halivúdi kalózfrencsájznak, majdnem olyan jó, mint az első darab. Van egy újabb szerelmespár (akik között a kémia is működik, szemben a fentebb említett Valeriannal), vannak morc kalózok, dagadó vitorlák, vicces Dzsonidepp, a szokásos zavaros kalózmítosz, szóval kapunk egy könnyed nyári koktélt, kb, jól eltalált arányokkal.

A remény masik oldala (szeptember 24.)

Aki Kaurismäki nagy kedvencem, most is hozza a szokásos színvonalat, szótlan finnek, enyhén börleszkes stílus, flegma humor, viszont mögötte ott van az emberi sorsok és nyomorúságok iránt érzett mély megértés. Ami - nyilván nem véletlenül - némi aktuális felhangot is kap, mert Kaurismäki ezt kiterjeszti mindenféle jöttment sötétebb bőrű migráncsra is. Minő pimaszság, ahelyett hogy az európai civilizációt védené ezektől a barbároktól...

Aurora Borealis (október 28.)

Nem volt ez rossz film. Talán nem érte el a nagy Mészáros Márta filmek katarzisát, kicsit olyan történelmi képeskönyv jellege volt, de egy tisztességesen megcsinált és eljátszott történet volt, múltunk, sorsaink egy újabb darabjának tisztességes, empatikus bemutatása.

Kingsman 2 (október 29.)

Hát, egye fene, szódával elmegy. A sztori meg a "mondanivalók" elég bénák, koncentráljunk a vicces poénokra meg az akciójelenetekre.

Szárnyas fejvadász 2049  (november 21.)

Egy legenda folytatásának mindig nehéz a dolga. Mármint művészileg, mert persze pénzügyileg nehéz bukni vele, a rajongók úgyis megnézik. A Szárnyas fejvadász folytatása sok szempontból felér az eredetihez, jó rendezőt választottak, jó színészeket. A képi világ is hozza a szintet. A nagy kérdés, hogy a történet felér-e az eredetivel. Szerintem nem. Sajnos, ha másodszor mondjuk ugyanazt, azzal csak epigonok vagyunk. Persze olvastam véleményeket, hogy itt azért nem ugyanazt mondja a film, hanem továbbgondolja a korábbiakat, de ezzel sajna nem értek egyet. Ettől még érdemes megnézni, döntse el mindenki maga, hoz-e újat a film, vagy "csak" egy jó ismétlés.

good.gifCoco (december 9.)

Ez egy nagyon aranyos tanmese a család és a karrier összeegyeztetéséről, a tehetség kibontakoztatásáról. Nem mellesleg remek bevezető a mexikói halottak napjának kultúrájába. Jó értelemben vett családi mozi.

Star Wars 8. - Az utolsó jedik (december 22.)

Na, ez is megvolt. Szerintem a jobb Csillagok Háborúja darabok közül való, én legalábbis nem éreztem vele semmilyen komoly problémát. Mondjuk talán azért, mert nem érzem nagyon szükségét, hogy a sztori vagy a karakterek mélységéről írjak doktorit, lévén szerintem ez egy látványos csihipuhi műfaj, ahol vannak jók és vannak rosszak, vannak csavarok (vagy nincsenek), vannak izgalmas űrcsaták, lézerkardpárbajok, vicces jelenetek, cukiságok, amikből gumi vagy plüssfigurákat fognak árulni a boltok. Szóval kicsit mindig távolságtartóan figyelem az olyan vitákat, hogy mondjuk az öreg Luke Skywalker jelleme összhangban van-e a fiataléval, vagy hogy a mostani rész fejleményei méltóak-e a jedi rend magasztos eszméihez. Szerintem az alapsztori rendben, látványvilág pipa, fordulatok, csavarok rendben, a karakterek alapvetően elfogadhatóan szimpatikusak vagy éppen gonoszak. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden kritikátlanul tetszik, a gagek egy része nekem sok volt, a porgok, Maz Kanata bejelentkezése vagy éppen a Kylo Ren és Hux egy-egy összezördülése nálam se aratott tetszést, de szerintem összességében rendben voltak a dolgok. Annyira legalábbis rendben, amennyire a korábbi részekben és ez elég egy jó rágógumi mozihoz...

4 komment

Címkék: film mozi star wars karib tenger kalózai 2017 mozinapló szárnyas fejvadász Coco Luc Besson Valerian Aki Kaurismaki

Az én meccseim, 2017

2017.12.30. 08:46 promontor

Na jöjjön akkor 2017.

Az.összbenyomás vegyes. Tulajdonképpen sok meccset láttam, de olyat, ami nagy benyomást tett volna rám, nem nagyon... Ráadásul olyan nagyon nem is volt jó évünk csapatsportokban, talán a kosarasokat lehet kivételként említeni. (A női kosarasainktól ezúton kérek elnézést, nagyon szépen szerpeltek az Eb-n, de sajna egy meccsüket sem láttam, így nem kerültek bele a listába, csak a férfiak...)

handball.gifMagyarország-Dánia 27-25 (férfi kézilabda vb nyolcaddöntő, 2017. január 22.)

Tulajdonképp "tudhattam" volna.

A magyar válogatott híresen rapszódikus, egyszer kikap Belarusztól (vagy mondjuk Ausztriától), máskor meg felszívja magát és elkalapál egy nagyágyút. Az előjelek amúgyis emlékeztettek a 2012-es londoni olimpiára, ahol a válogatott nem túl ambíciózus és nem túl épületes játékkal csoportnegyedikként jutott a negyeddöntőbe, ahol a másik csoport győztese várta. Mit tesz isten, ugyanaz a Gudmundur Gudmundsson volt akkor az ellenfél szövetségi kapitánya, mint most. És mit tesz Isten, megint kivertük a csapatát, igaz, akkor Izlandot, most meg Dániát küldtük haza.

Ha a papírformát nézzük, a mostani győzelem nagyobb fegyvertény volt. A dánok nyertek Eb-t és megnyerték a legutóbbi olimpiát, továbbá szinte "automatikus" résztvevői az elődöntőknek bármely világversenyen, tagjai a "négy nagynak" (francia, spanyol, horvát, dán), akiket a szakértők mindig esélyesnek tartank a végső sikerre. (Mondjuk mostanában ez lazult kissé, jönnek föl megint a németek, nagyon jók a norvégok, titkos esélyesnek számíthatnak a szlovénok, de ez most mindegy...). A Londonban megvert izlandi csapat ugyan szintén nagyon jó volt, de nem ennyire.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az olimpia és az olimpia utáni első vb fontossága azért nem egészen ugyanaz. Ebben a sportágban (is) azért sokan hajlamosak "olimpiai ciklusokban" gondolkodni és ebből a szempontból ez a vb ugye az első esemény volt, amolyan "majd meglátjuk" alapon állnak sokan hozzá. A dánok ráadásul friss olimpiai bajnokként érkeztek, ez valószínűleg kissé jóllakottá tette őket, nehéz ilyenkor a következő versenyre is ugyanúgy felpörögni.

Nem is igen sikerült nekik. Szerintem azt gondolták, a magyarokkal félgőzzel is elbánnak. Nos, félgőzzel nem bántak el velünk, egész gőz meg nem volt bennük. Mi viszont az addig nyújtottakhoz képest igencsak felszívtuk magunkat, végig jól, összeszedetten játszottunk. Még a money time-ból is jobban jöttük ki, pedig az azért bőven benne volt a meccsben, hogy az egyébként elég öreguras tempóban játszó dánok a végén csak behúzzák: hiába vezettünk szinte végig, az utolsó perceknek egy dán rohamnak köszönhetően egyenlő állásról vágtunk neki. De ezúttal mi lőttük a gólokat a végén!

Szóval jó kis meccs volt, még akkor is, ha - szemben azzal a bizonyos olimpiai negyeddöntővel - itt nem annyira mi nyertünk, mint inkább a dánok vesztettek. Ami abból is látszott, hogy ennél tovább már mi se jutottunk: a következő körben a minket komolyan vevő és egyáltalán nem félgőzzel játszó norvégok simán elintéztek minket.

handball.gifRhein-Neckar Löwen-Szeged 24-30 (férfi kézilabda, BL csoportmérkőzés, 2017. március 8.)

Azt hiszem, az év meccse volt ez a szegedi kézilabdacsapatnál.

Ugyan "csak" egy BL csoportmeccs volt, meglehetősen sok múlt rajta. A BL-ben a csoportbeli helyezés meghatározza nyolcad és negyeddöntők sorsolását. Ezzel a győzelemmel pedig a Szeged nagyjából bebiztosított magának egy viszonylag kényelmes nyolcaddöntőt. Vereség esetén valószínűleg a német Kiel jött volna szembe, míg a győzelemmel a sokkal gyengébb dán Silkeborgot lehetett megkapni.

Idegenben egy Bundesliga csapattal szemben még egy Veszprém se lenne egyértelmű esélyes, a Szeged még kevésbé. Már csak azért se, mert a szegedi csoportmeccsen is csak egy döntetlenre sikerült jutni a német oroszlánokkal. Szóval a papírforma Löwen győzelmet igért. Azonban előzetes esélyek ide vagy oda, ezen az estén kb egy csapat volt a pályán, a Szeged, amely végig vezetve, parádés iskolajátékkal vert egy Bundesliga topcsapatot. Nem is akármelyiket, a Löwen később megnyerte az azévi bajnokságot!

Tulajdonképp az egész nem is lett volna izgalmas, ha az ember nem ismeri a két csapat renoméját. Akkor ugyanis csak az egyértelmű fölény látszott volna. Így viszont végig az a kérdés motoszkált bennem, hogy lehet-e ezt a szenzációs játékot végig bírni, megtörténhet-e a csoda, győzhet-e a Szeged. És a válaszra azért várni kellett kb. 55 percet. A Szeged bírta és simán nyert. Jutalomként pedig egy extra kört kapott a kieséses szakaszban.

Magyarország-Ausztria 1-3 (jégkorong, divízió 1/A vb, 2017. április 24.).

Két katartikus vb után következett a kijevi divízió 1 vb. Krakkóban feljutottunk, Szentpéterváron helytálltunk, mi más lehet az elvárás, mint az újbóli feljutás, mondaná a laikus drukker.

Promontor azonban szemilaikus drukker, azaz némi fogalmam már van a sportági erőviszonyokról; így aztán realista énem egyáltalán nem "várta el" a feljutást. Bivalyerős mezőny várt ránk Kijevben, ráadásul egy megygyengült csapattal érkeztünk. Egyrészt voltak fontos hiányzók, Banham visszavonult, Sofront eltiltották, Sebők finn bajnoki döntőt játszott. Másrészt a jelentős kontingenst adó fehérvári hokicsapatnak harmatgyenge Ebel szezonja volt, formán kívül játszottak és láthatólag probléma volt a csapategységgel is.

A szövetségi kapitánynak viszonylag hosszú felkészülés állt rendelkezésére, hogy kezelje a problémákat. A hiányzó vezéregyéniségek miatt láthatólag egy egységes, fiatal, hajtós csapatot próbált összehozni. Ez tulajdonképp  sikerült neki és az első meccsen, az ukránok ellen végülis győzni tudtunk. Ez annak ellenére sem volt "sima" ügy, hogy  Ukrajna éppcsak feljutott az eggyel lejjebbi divízióból. Egyrészt hazai pályán játszottak, másrészt a hokisaik jók, technikai tudásuk alapján ebben a divízióban van a helyük, Ezt be is bizonyították, igencsak megnehezítvén a dolgunkat.

Dehát ez így volt Krakkóban is, minden meccs nehéz volt, mégis feljutottunk. Kijevben viszont jöttek az osztrákok. Akik előttünk vannak a világranglistán, akiknek előttünk jár a bajnokságuk és számunkra egyelőre elképzelhetetlenül mély a merítésük.. Az Ebel persze részben a több pénz miatt erősebb, televásárolják a csapataikat légiósokkal, de csak részben. Az Ebelből ugyanis még így is simán kitelne mondjuk 3 olyan osztrák válogatott, amelyikkel igencsak meggyűlne a bajunk.

Kijevbe csak egyet hoztak, de azzal is meggyűlt a bajunk, annak ellenére, hogy tulajdonképp nem lehettem elégedetlen azzal, amit láttam. A fiatal, hajtós, rakkolós csapatunk ugyanis helyenként igazán impozánsan lejátszotta az osztrákokat a pályáról, legalábbis az első két harmadban. Szurkolói énem mélyen igazságtalannak tartotta, hogy két harmad után nem vezettünk, bár szemiszakértő énem pontosan tudta, hogy az eredmény nem hazudik és azt is, hogy a neheze még csak most jön. Jött is. A harmadik harmadban ugyanis az osztrákok tudták fokozni az iramot és viszonylag könnyedén szereztek két gólt. Utána meg jött az, ami a fiatal, rakkolós, de vezéregyéniség nélküli csapatok tipikus baja: hiába rohansz, hiába hajtasz, nincs benned annyi, hogy hátrányból visszagyere egy erős, rutinos ellenféllel szemben.

Szóval kikaptunk. Nem volt ez egy szégyenteljes vereség egyáltalán, tisztességgel hajtott a csapat, helyenként már egyenrangú ellenfele volt az esélyesebb osztrákoknak. Valószínűleg pont ezért fájt annyira a vereség. Ráadásul ott volt a nagy kérdés: hogy lesz képes ez a csapat kevesebb, mint 24 óra alatt kiheverni a vereséget, mind mentálisan, mind fizikálisan. Merthogy várt ránk a következő forduló, a villámgyors, fürge koreaiakkal.

A választ persze hamar megudtuk és nem örültünk neki. De ez már egy másik meccs volt...

handball.gifVeszprém-Barcelona 34-30 (férfi kézilabda, BL bronzmérkőzés, 2017. június 4.) és Szeged-Barcelona  31-28 (férfi kézilabda, BL csoportmérkőzés, 2017. november 19.)

Az év, amikor mindkét magyar kézilabdacsapat megverte a Barcelonát a BL-ben. És az év, amikor ennek egyik csapatnál sem tudtak ennek igazán önfeledten örülni.

A Veszprémnek ugyanis a BL bronzmeccsen sikerült mindez. Ami ugye azt jelenti, hogy előtte el kellett veszteni az elődöntőt. Innentől kezdve pedig olyan nagyon jól már nem végződhetett az a bizonyos kölni F4 hétvége. A bronzmeccs tipikus kérdése mindig az, melyik csapat képes inkább felülemelkedni az elvesztett elődöntőn és megtalálni a motivációt egy bronzérem elérésében. Ezúttal a Veszprém volt ez a csapat.

A Szeged összel, egy csoportmeccsen (itt a teljes video) futott össsze a katalán topcsapattal. Tekintettel arra, hogy kb. évtizedenként egyszer szoktak győzni ellenük, az eredmény - és persze a mutatott játék - megsüvegelendő. Csak éppen a szegedi őszi szezon kakukktojásáról beszélünk, amit előtte és utána produkált a Tiszta-parti csapat, az bizony siralmas volt.

good.gifMagyarország-Csehország 85-73 (férfi kosárlabda Eb, csoportmérkőzés, 2017. szeptember 4.)

A magyar férfi kosárlabda válogatott igen ritka vendég a kontiensbajnokságokon. Legutóbb 1999-ben jutottunk ki, de már az is nagy szenzáció volt, mert előtte meg 1969-ben. A '99-es kijutás csúcsszereplője egyébként az első és azóta is egyetlen magyar NBA játékos, Dávid Kornél, továbbá említésre méltó még Gulyás Róbert, aki szép európai karriert futott be. Az a csapat ezzel együtt is csak epizódszerepet játszott az Eb-n, bár tisztességesen harcoltak, szoros meccseket játszva, mindhárom találkozójukat elvesztve búcsúztak a csoportkörben.

Idén kicsit másképp festett a dolog, amiben persze benne volt az is, hogy míg '99-ben 16 csapatos volt a torna, most 24 csapat szerepelt. Aztán azzal se jártunk rosszul, hogy a csoportkörben a házigazda románokkal kerültünk egy csoportba, lévén Románia az Eb leggyengébb résztvevője volt, az egyetlen olyan rendező ország, amely magától nem jutott volna be a selejtezőkből. (Ez a bekerülés egyébként nem sorsolás, hanem némi sportdiplomácia eredménye volt, minden rendező választhatott maga mellé egy válogatottat, a románok pedig engedtek a magyar szövetség lobbizásának és minket választottak, valószínúleg az így megnövekvő jegybevétel reményében...)

Tehát máris volt egy legyőzhető csoportellenfél, már csak egy második kellett, hogy a hatcsapatos csoport négy továbbjutójába beleférjünk. Ezek pedig a szakmai konszenzus alapján a csehek voltak. Ők ugyan velünk szemben viszonylag picit gyakrabban voltak az utóbbi idően Eb résztvevők, ráadásul 2015-ben a 7. helyen végeztek, de az inkább egy egyszeri kiugrás volt. Ezúttal gyengébb csapattal jöttek: bár egy NBA-s irányítót fel tudtak mutatni, húzóemberek hiányoztak. Reális célként lehetett kitűzni a legyőzésüket.

Persze egy dolog, hogy ki "legyőzhető" és egy másik, hogy sikerül-e valóban legyőzni. Erre a harmadik csoportmeccsen derülhetett fény. Az elsőn szoros vereséget szenvedtünk Horvátországtól, a harmadik harmadban még vezettünk, a végén persze az esélyesebb horvátok rákapcsoltak és behúzták a meccset. Papírforma, de tisztes helytállás. A másodikon Montenegro nagyon simán vert minket, ez azért megmutatta, hol a helyünk. De a lényeg a csehek ellen jött.

Tulajdonképp sima meccs volt, rajt-cél győzelem. Az első negyedet nagyon simán nyertük, onnantól pedig szépen tartottuk a különbséget. Persze volt hullámzás, többször közelebb jöttek, ilyenkor lehetett körmöt rágni, de aztán valaki mindig megrázta magát (leggyakrabban Hanga, aki mára komoly klasszissá nőtte ki magát, a nagy kérdés, meglesz-e személyében a második magyar NBA játékos) és meglett a vágyott bravúrgyőzelem.

Innentől kezdve már csak a papírformát kellett hozni a románok legyőzésével, hogy meglegyen az áhított továbbjutás. Nos, a papírformát hoztuk és én egy pillanatra el is gondolkodtam azon, hogy a románok elleni diadal kerüljön be ide az év meccsei közé. Elvégre egy román csapatot saját pályáján (plánesőt Kolozsváron) legyőzni szurkolói szemmel speciális élmény. De aztán győzőtt a sportszakmai racionalitás: ennek az Eb-nek a magyar csúcsteljesítménye a csehek elleni meccs volt, annak van itt a helye.

Azt azért látni kell, hogy ez az Eb-nek egy "alsóházi" afférja volt. A tornát két sima vereséggel zártuk, a spanyolok és a szerbek pont annyit adtak ki ellenünk, amennyi egy tisztes, de szerény tudású csapat legyőzéséhez kell egy hosszú tornán. Nekünk a reális célunk a közeljövőre nézve az lehet, hogy túllépjünk a '99-es nemzedék egyszeri Eb részvételén és legközelebb is kijussunk az Eb-re. Erre van reális esély, de garancia nincs. Azaz lehet izgulni majd a selejtezőkön...

handball_sad.gifFranciaország-Magyarország 29-26 (női kézilabda vb nyolcaddöntő, 2017. december 10.)

Valahol szomorú meccs volt ez. Nem önmagában azért, mert kikaptunk. Hanem inkább azért, mert tulajdonképp semmi rosszat nem lehetett elmondani a csapatra: küzdött, hajtott, kihozta magából azt, amit tud. Csak sajna ennyit tud.

Ami azért szomorú, mert olyan valaha klasszis vagy annak gondolt játékosokra kell ezt mondani, mint Görbicz, Szucsánszky vagy éppen Zácsik. Na jó, Szucsánszky de facto sérülten játszott, ez jogos "kifogás", bár akkor meg felmerül a kérdés, hogy miért nem volt helyette jobb. Görbicz már levezet, neki megbocsátunk az epizódszerepért. Zácsik nagy veszteség, belőle régebben sokkal szebb karriert néztem ki. A többiek (Háfra, Klivinyi, stb.) teljesítménye tulajdonképpen kiegészítő emberként akár elfogadhatónak is minősíthető, csak hát régebben még a kiegésztő csapattagok is el-el kapták néha a fonalat. Igazából persze mindenkinek "megbocsátunk", hiszen ahogy mondtam, hajtott, küzdött ez a csapat. Voltak jó teljesítmények is amúgy, jó volt Bíró Blanka a kapuban, továbbá jók voltak a szélsőink.

A rezignáltság összességében inkább a női szakág hanyatlásának szól. Ma sajnos az a helyzet, hogy egy francia-magyar  meccsen sima 1-es a papírforma és kb. a csoda kategória lett volna, ha mi nyerünk. És felesleges mentegetni a csajokat azzal, hogy a vb lebonyolítás lutri és ha a nyolcaddöntőben egy igyengébb csapat jön szembe, akkor lehet, hogy továbbjutunk. Ugyanis a csoportmeccsek pont arról szólnak, hogy előrébb kell végezni, hogy gyengébb csapat jöjjön szembe. Mi viszont két vereséggel kezdve eleve csak a csoportharmadik helyért voltunk versenyben, ami viszont a másik ág ismeretében nem sok jót igért. Szóval ebben a csapatban ez volt benne, egy 9-16. helyezés.

Rasmussen értékelés

Kim Rasmussen második világversenyét abszolválta a válogatott élén. A tavalyi Eb-n 12. majd idén 15. lett a csapat. Ilyen eredmények pár éve még nagy kudarcnak minősültek. Mátéfi és Németh András ehhez hasonló eredményekbe keményen belebukott, Rasmussen ezzel szemben maradhat. Felmerül a kérdés, miért. Nem csak bennem amúgy, Idézném Fradista Utazó véleményét, miszerint "aki nem tudja szállítani (a csodát - a szerk.) azt felesleges is megváltóként kezelni. Arra, mondhatjuk így is, igazából nincs szükségünk. Rasmussen nem tudott semmi olyat hozzátenni a válogatotthoz, ami indokolná az ő szükségességét.". 

Nos, én ezzel a véleménnyel vitatkoznék. Nézzük az érveimet pontokba szedve:

  • Ami pár éve még fájdalmas meglepetésnek számított, az mára papírforma. Némi késéssel a sportág vezetői is észrevették, hogy a magyar női kézilabda visszaesett. Éremesélyesek nem vagyunk, Igazából a nemzetközi középmezőnybe tartozva mutatunk rövidtávon ingadozó, középtávon hanyatló teljesítményt.
  • Igazából Mátéfi és Németh sem önmagában egy gyenge eredménybe bukott bele, hanem az olimpiai részvétel elbukásába. Rasmussen egyelőre nem tart ott, számára jövőre jön el az első komoly vizsga ezzel kapcsolatban. Eddig nem hozta azt, amit reméltünk tőle, de ennek nincs is olyan nagy jelentősége. A szövetség megtette a tétjeit, erre az olimpiai ciklusra nézvést Rasmussenre. A kérdés az, nyernénk-e most bármit a leváltásával, a ciklus felénél?
  • Ha az eddigi eredményeit nézzük, akkor egyfelől persze csalódás, hisz két gyenge világversenyen vagyunk túl, másfelől viszont némi javulás azért talán látható. Tavaly kikaptunk a nálunk gyengébbnek sorolt csehektől. idén legalább azokat megvertük, akiket "kellett". Ez persze a jövőre nézve semmire se garancia, de azt azért Rasmussen korábbi pályafutásából tudjuk, hogy képes lehet gyengébb csapatokól kihozni kiugró eredményt, ld. akár válogatott szinten a lengyeleket vagy klubszinten a Bukarestet.
  • És persze a fő kérdés az, ki lenne az, akit a helyébe hoznánk? Külföldről nála olyan sokkal jobbat, aki a "garantálná" azt a csodát, amit ő "esetleg" hoz, biztos nem találunk. Továbbá annak a valakinek előlről kell kezdenie az ismerkedést a magyar játékosállománnyal.  Akkor nézzünk olyat, aki a hazai bajnokságban dolgozik? Ambros Martin foglalt, Elek Gábor nem vállalja (és nem is gondolom jobbnak Rasmussennél), a többi csapatunk edzőit annyira nem ismerem, de ha arra gondolok, hogy idén hogy kizúgtak a csapataink a kupákból, akkor azt sem hiszem, hogy lenne jobb hazai jelölt. Hacsak nem hozzuk vissza Hajdú Jánost, aki némileg meglepő módon az utóbbi időszak legjobb eredményeit hozta a magyar szövetségi kapitányok közül. Beugróként sikeresen abszolvált fontos rangadókat (negyeddöntős győzelem Románia ellen a pekingi olimpián és nyolcaddöntős siker Spanyolország ellen a négy évvel ezelőtti vébén). Nála jobban egyedül a megboldogult Karl Erik Bøhn szerepelt, az egyetlen világversenyén elért bronzéremmel. De hát gyanítom, se Fradista Utazó, se a nálam szakértőbb kézilabdás közönség nem Hajdú Jánost szeretné Rasmussen helyén látni.

Na, akkor ennyit a Rasmussen-kérdésről.

Mi lesz jövőre?

Hát, nyilván sok izgalmas meccs és esemény.

  • Férfi kézilada Eb januárban, Lubomir Vranjes debütálása. Nincs konkrét elvárásom, a csoportokat és az ágrajzot elnézve bravúr lenne, ha beférnénk a legjobb nyolcba  A 9-10. hely inkább reális, de persze azért is meg kell küzdeni...
  • Fehérvár meccsek az Ebelben: vajon bejutunk a rájtszásba? Tippem szerint nem, de az új edzővel azért növekedtek az esélyek...
  • Magyar hokibajnokság: megállítja valaki a Miskolcot? Szerintem nem.
  • Férfi hoki vb áprilisban, itt Budapesten. Új szövkap (más hokikulturális háttérrel), nagyjából új nemzedék, amelybe vezéregyéniségek kerestetnek. Nincs nagy elvárásom, szerintem az 5. hely felett bármilyen eredmény siker. Ha a papírformát nézem, akkor a briteket kell verni a bentmaradásért az utolsó meccsnapon. Ha optimista vagyok, akkor egy jól sikerült csapatépítéssel esetleg elkapható Lengyelország és/vagy Olaszország. Kazahsztán és Szlovénia szerintem túl nagy falat.
  • Kézilabda klubcsapatok: Vajon nyer megint a Győr BL-t és bejut végre a Fradi a négyes döntőbe? Szerintem egyik sem, de lehet drukkolni. Ugyanez férfi vonalon: vajon bejut megint a Veszprém a kölni négyes döntőbe? Talán. És vajon lesz Fradi/Szeged bajnoki cím? Nem hiszem.
  • Női kézilabda Eb decemberben, a kijutás tuti, a többi lutri.

Végezetül jó szurkolást kívánok mindenkinek 2018-ban is!

Szólj hozzá!

Címkék: sport barcelona vb franciaország ausztria csehország veszprém kézilabda jégkorong dánia kosárlabda női kézilabda 2017 férfi kézilabda évértékelő beszéd Magyarország Eb

100 év

2017.12.06. 07:08 promontor

Ünnepi poszt következik: 100 éves a független Finnország.

sf100_forpost_478x174.png

Először is nézzük, mit is ünneplünk. Következzen Promontor Rövid és Velős Összefoglalója a Finn Történelemről.

  • A finn törzsek legjobb tudásunk szerint i.e. 2000 körül érkeztek a mai Finnország területére. Vagy nem.
  • Az írott finn történelem kb. akkor kezdődik, amikor a svédek meghódítják Finnországot. Ez egyébként nyilván egy hosszabb folyamat volt, de nagyjából a XII-XIII. századtól kezdve Finnország a Svéd Királyság keleti tartományaként üzemelt.
  • A helyi elit ekkor a főleg a tengerparti városokban letelepedő svédekből állt, a finn többség szegény, elmaradott és alárendelt volt, a felemelkedés útja számukra sokáig csak a svéddé váláson keresztül vezethetett.
  • A terület keleti része, a mai Karélia gyakran cserélt gazdát, az oroszok és a svédek rendszeresen háborúztak érte.
  • A XIX. század elejére az oroszok annyira megerősődtek (erről a lengyelek tudnának mesélni), hogy a 1809-ben, a sokadik svéd-orosz háborúban végleg elfoglalták Finnroszágot. A helyi (svéd) rendek a porvooi országgyűlésen hűséget esküdtek Oroszországnak és megalakult a Finn Nagyhercegség, amelynek mindenkori uralkodója az orosz cár volt, de amely kb. száz éves fennállása folyamán több-kevesebb gazdasági (pl. önálló valuta) és politikai autonómiát (pl. saját parlament) élvezett az Orosz Birodalmon belül.
  • A XIX. század során a finnek nemzeti öntudatra ébredtek és emancipálódtak, kb. ugyanúgy, ahogy mi magyarok és minden más európai nép. Megszületett a finn nemzet. Már csak az volt a kérdés, lesz-e alkalma elszakadni Oroszországtól.
  • Lett. Az önállóságot a világháború és az Orosz Birodalom összeomlása hozta el. Az 1917. novemberi orosz forradalom után nem egészen egy hónappal, december 6-án, azaz pont ma száz éve a finn parlament kikiáltotta Finnország függetlenségét.
  • Ezt a Lenin vezette bolsevik kormány korábbi igéreteinek megfelelően hamarosan el is ismerte. Azt nem tudni, eredetileg mennyire gondolták komolyan az elismerést, de mire a több évig tartó orosz polgárháború végetért, a kivérzett szovjet állam nem volt abban a helyzeten, hogy visszavonja beleegyezését. Azaz Finnország független állammá vált.
  • A finn állam első évtizedei elég viharosak voltak. Lezavartak egy véres polgárháborút, aztán a nehezen konszolidálódó országot telibe találta a 2. világháború, azon belül is Sztálin elvtárs azon törekvése, hogy az elkóborolt finn báránykát visszaterelje a birodalmi akolba. Ezt végül némi - de abszolút megérdemelt - szerencsével megúszták.
  • Így aztán 1945 után a kontinens boldogabbik oldalára kerültek és az adódó lehetőséget jól kihasználták: a hatvanas évektől kezdve gazdaságuk rohamtempóban fejlődött, a kilencvenes évek elejére lényegében elérték a skandináv országok szintjét, ami egy olyan országban, amely sokáig kb. ugyanolyan reménytelen irigységgel tekintett gazdag nyugati szomszédjára, Svédországra, mint mi Ausztriára, nem kis teljesítmény. (Mert ugye hol vagyunk mi attól, hogy olyan gazdagok legyünk, mint Ausztria).
  • A gazdaság ráadásul csak egyik eleme a finn sikersztorinak: stabil, demokratikus politikai rendszer, társadalmi szolidaritás és felelősségtudat, irigylésre méltó jóléti rendszer, alacsony korrupció, élvonalbeli oktatási rendszer jellemzik az országot az utóbbi 3-4 évtizedben.
  • A szovjet birodalom összeomlása egyfelől okozott egy pár éves gazdasági válságot, másfelől viszont tágította Finnország külpolitikai mozgásterét. Finnország 1995-ben csatlakozott az EU-hoz, és az eurót is az első hullámban bevezető országok közé tartozott. A finn gazdaság komoly befektetőként jelent meg a balti államokban, elsősorban a nyelvrokon Észtországban. Ugyanakkor Finnország - bár a kérdés azóta is folyamatosan felvetődik - nem lépett be a NATO-ba, viszont továbbra is igen komolyan veszi a hadseregét, ritka európai példaként fenntartja a sorozás intézményét.
  • Az általános sikersztorit árnyalja az utóbbi néhány év gazdasági válsága, amely tartósnak mutatkozik és ami miatt komoly viták vannak a jóléti rendszer és a munkaerőpiac átalakításáról, de például hozzájárult a hagyományos politikai pártok gyengüléséhez és a "szokásos" európai szélsőségek politikai megjelenéséhez is. (Bár azt hiszem, bármikor lecseréném a Jobbikot az Igaz Finnekre...)

Naszóval, ennyit a finn történelemről.

Nézzük inkább meg, mit adott-ad Finnország a világnak, miért érdemes őket dicsérni-ünnepelni. Következzen Promontor Nagy Finn Közhelygyűjteménye Enciklopédiája:

Tájak, városok:

  • Helsinki, a főváros nem rossz hely. A látnivalók persze nem érnek fel Párizs vagy Róma kincseivel, de az érdeklődő turista talál látnivalót. És hát ott van a tenger, meg a szigetek...
  • Keleten vár a tóvidék: fenyők, sziklák, tólabirintus, evezés!
  • Nyugaton vár Turku és Åland
  • Északon vár Lappföld. Rénszarvasok és szúnyogok. Télen északi fény, hó és jég. Nyáron éjféli nap, ősszel ruska, azaz a természet őszi színorgiája.
  • Szintén még északon kicsit kommercializálódott látnivaló Lappföld déli peremén az Északi Sarkkör (Napapiiri) Látogatóközpont, amelynek legnevezetesebb lakója a Télapó (Joulupukki). Ez Rovaniemitől északra található, inkább a gyerekeknek érdekes látnivaló.
  • Finnországban azonban talán az a legjobb, hogy nagy és ritkán lakott, rengeteg tóval, erdővel. Keressünk egy távoli tavat, partján egy faházzal (mökki) és töltsünk el ott pár napot (Ehhez nem kell finn ismeretség, rengeteg mökkit lehet kibérelni...). Szaunázzunk, utána fürödjünk a tóban, rakjunk tábortüzet, süssünk kolbászt és sörözzünk, beszélgessünk, bámuljuk a lenyugvó napot éjféltájban.

Kultúra:

  • Imádom Mika Waltarit, a világ egyik legjobb történelmi regényírója. A leghíresebb regénye a Szinuhe, ami szerintem is jó, de én pl. jobban szeretem a Mikael sorozatot vagy a Turms, a hallhatatlant.
  • Waltari klasszikus, Sofi Oksanen kortárs és persze egészen más tészta. Női szerző, női témákkal. Pontosabban a témák univerzálisak, a látásmód női. Vagy a fene tudja. Mindenesetre nagyon jó.
  • Ha már irodalom, itt kell megemlítenem Antti Tuuri nyilván nem véletlenül most kiadott egényét, a Téli Háborút. Kedvenc téma, már rajta van a könyv a karácsonyi kivánságlistámon.
  • Kedvelem Aki Kaurismakit, aki jelezte, hogy létezik finn filmművészet. Mellesleg a finn humort is feltette a térképre.
  • Annyira nem vagyok oda Alvar Aaltoért, aki jelezte, hogy van finn építészet, Eliel Saarinent jobban kedvelem.
  • Zenében kezdjük a felsorolást Sibeliussal, bár olyan nagyon nekem nem kedvencem, igaz, én kevés zeneszerzőt értékelek, aki Bach után született.
  • Az Apocalyptica, sem kedvencem, viszont jó átvezetés a komolyzenéből a heavy metalba, ami a finn néplélekhez igen közel álló műfaj, ahogy az amúgy nálam nevezetesebb személyeknek is feltűnt már.
  • Ezzel együtt a metal zenei korszakomon már elég régen túl vagyok, így nagyjából még egy finn metalzenekarnak sikerült átlépni az ingerküszöbömet, a Lordinak. Ők voltak azok, akik megtörték a finneket sújtó Nagy Eurovíziós Átkot és megnyerték a 2006-os Eurovíziós dalversenyt. Ráadásul nem is akárhogy: ahelyett, hogy beadták volna a derekukat és valami szokásos nyálas konzervdallal neveztek volna, beküldtek egy karakán metalnótát. A fricskának sikere volt, a népeknek bejött, a finnek megtörték az átkot.
  • Amit viszont nagyon szeretek, az a világzene. Ennek pedig kedvenc finn képviselője a Värttinä. Daloskedvű vidám finn csajok, remek zenékkel.
  • Szintén világzene a Hedningarna. Ők azonban svédek, mit keresnek itt akkor? Nos, kicsit azért finnek is, legalábbis a legjobb éveik szerintem azok voltak, amikor két finn énekesnővel bővültek. A vad, kemény, lendületes instrumentális viking zenét ekkor kicsit meglágyította, dallamosabbá és izgalmasabbá tette a finn női énekhang. Tökéletes párosítás volt!

Sport

Mint ismeretes, Finnország északon van, nagy a hideg, sok a hó. Ennek megfelelően a finnek hagyományosan jók a téli sportokban, de azért egy általában egészséges, sportos nemzetről lévén szó, vannak eredményeik más sportágakban is. Ez utóbbi abban a számomra némileg meglepő tényben is megnyilvánul, hogy a nyári olimpiákon több érmet gyűjtöttek, mint a télieken.

  • A nemzet csapatsportja természetesen a jéghoki. Ebben sokáig csak másodhegedűsök voltak a nagyok (kanadaiak, oroszok, csehek, svédek) mögött, de aztán a `90-es években előretörtek, nyertek vb-ket, játszottak olimpiai döntőt. Ma már bárki ellen lehetnek győzelmi reményeik, ha jó napjuk van. Promontor kedvencei, vb-n, olimpián mindig nekik szurkolok.
  • A sífutás szintén nemzeti sport, tömegsport és élsport is egyben. Helsinki nagyobb parkjaiban telente szinte minden ösvény sífutópályává alakul és általában tele is vannak. Öregek és fiatalok, felnőttek és gyerekek járnak ide rendszeresen. Ha befagy a tenger, azon keresztül is vezetnek sífutónyomok. Bár ma már nem tömeges, de Helsinkiben volt olyan kollégám, aki a szomszédos Espooból a tenger jegén síelve járt télen munkába (nyáron meg evezett, de ez mellékszál). A profi sportban is jók, számos vb és olimpiai érmük van, bár pár éve egy nagy doppingbotrány söpört végig náluk, nem tudom, azóta visszatértek-e az elitbe. Egyébként a finnek elismertségét jelzi, hogy az újmódi, korcsolyázó stílus feltalálását gyakran tulajdonítják egy finn sifutónak, Pauli Siitonennek, de az igazság az, hogy egyrészt voltak korábbi példák, másrészt Siitonen egy vegyes technikát használt, nem a ma ismert korcsolyázó technikát. 
  • A másik nagy finn síléces sportág a síugrás. Itt Matti Nykänen "a" megemlítendő nagy finn, sokak szerint a világ valaha volt legjobb síugrója. Nyert négy olimpiai aranyat, meg egy csomó más versenyt is. (Viszont mára a bulvárlapok botrányhősévé változott, italozás, asszonyverés van a rovásán, utóbbiért még börtönre is ítélték.)
  • De hagyjuk el a téli sportok világát. Nem vagyok egy nagy autóverseny rajongó, de finn poszt nem létezhet Keke Rosberg, Mika Häkkinen, Kimi Räikkönen vagy éppen Ari Vatanen, Tommi Mäkinen, Markus Grönholm említése nélkül. Na, hát most már meg vannak említve. Ugorjunk.
  • Manapság már nem annyira menők a finn futók, de vannak nagy klasszikusaik, Paavo Nurmi a 20-as, Lasse Virén a 70-es évek nagy hosszútávfutósztárja volt.
  • A világ futballrajongói nem sokat köszönhetnek a konzisztensen eredménytelen finn focinak, de mi magyarok hálásak lehetünk, mert így legalább van egy válogatott, amelyet viszonylag következetesen el tudunk páholni, mégha néha mulatságos körülmények között is. Ugyanakkor azért ne nézzük le őket, mindezek ellenére pl. nekik van BL győztes labdarúgójuk, szemben velünk. Méghozzá kettő is...
  • Újabban egyébként más csapatsportágakban is érnek el meglepő sikereket. Ráadásul ezek tartósnak is tűnnek. Az európai férfi röplabda szcénába pl. egy 2007-es negyedik hellyel robbantak be és ugyan azóta nem értek el ilyen jó helyezést, viszont rendszeres Eb-vb résztvevők, amiről mi nem is ámodhatunk. Férfi kosárlabdában is meglepően jók, 2011 óta rendszeres Eb résztvevők, 2014-ben a vb-re is kijutottak. Éljátékosuk, Lauri Markkanen még csak húsz éves, de már az NBA-ben játszik.
  • A végére "kis színesnek" a pesäpallo-t hagytam, ez egy különbejáratú finn sport.

Gasztronómia:

  • ...

Hát igen, a finn gasztronómia még a 93 ezer négyzetméteren világhírű magyar konyhánál is kevesebbet adott a világnak, legalábbis az én szubjektív megítélésem szerint. Pontosabban adni adott ezt-azt, csak a világ nem nagyon kért belőle.

Na jó, hagyjuk a trollkodást, fussunk neki mégegyszer, vannak itt érdekes és jó dolgok. (Ezek egy része persze nem annyira finn, mint inkább északi specialitás, dehát a gulyásról is tudjuk, hogy eszik-készítik azt másfelé is...)

Gasztronómia:

  • Runeberg torta: Sűrű, mandulás muffinszerű tésztatornyocska, a tetején kis málnalekvárral. Állítólag Runebergnek, a XIX.századi híres finn (izé, finnországi svéd) költőnek a kedvence volt. Manapság idénytortaként üzemel, január elejétől február elejéig, Runeberg születésnapjáig lehet kapni, utána eltűnik a boltokból és cukrászdákból egy évre. Sajna. (Bónusz találós kérdés: vajon ki írta a finn himnuszt és milyen nyelven...)
  • Karjalanpiirakka, azaz karéliai pirog. A karéliai eredetű, rozsos tésztából készült, rizses, esetleg krumplis pirog minden közértben kapható Finnországban, de a menzákon vagy éppen a hotelek büféreggelijein is mindennapos kenyérhelyettesítő tétel. Önmagában elég semleges, enyhén sós ízű. Felmelegítve, főtt tojássárgájával megkenve viszont kifejezetten finom!
  • Salmiakki, azaz szalmiáksóval (ammónium-kloriddal) ízesített gumicukor. Most mentegethetném a finneket azzal, hogy a skandinávok is szeretik, de az igazság az, hogy a finnek salmiakki-imádata felülmúlhatatlan. És persze érthetetlen is, a salmiakki igazán szörnyű, nekem konkrétan hányingerem van tőle. Ezek az őrült finnek meg nem elégszenek meg a szalmiákos gumicukorral, létezik ilyen ízesítéssel pl. csoki vagy éppen vodka is. Beteges.
  • Lakka, azaz mocsári hamvas szeder. Finnország az erdei bogyók országa. Ezeknek a bogyóknak egy része nálunk is ismert, a különbség legfeljebb az, hogy Finnországban ezek nyár közepére-végére érnek csak be. Viszont rengeteg van, az erdők tele vannak velük, a bogyószezon komoly, sajtóban tárgyalt esemény, a piacokon/boltokban megjelenő primőr bogyókat izgatottan várják a helyiek. A lakka a finn bogyók koronázatlan királya, legalábbis a hozzám hasonló délről jött idegen számára, ugyanis ilyen bogyó nálunk nincs. A lakka sárga vagy sárgásbarna színű, azaz tulajdonképpen ő az erdei bogyók szőke királynője. Én egyébként leginkább lekvár (lakkahillo) formájában fogyasztottam, Aki ki akarja próbálni itthon, az Ikeában próbálkozhat, bár a finn verziók szerintem jobbak.
  • Leipäjuusto, a foltos sajt: ez egy natúr, édeskés, kicsit vizes sajt, amit állítólag leginkább kávéhoz fogyasztanak, de lehet erdei gyümölcsök mellé kisérőnek. Nekem se a kávé, se az édességként fogyasztott sajtok nem kedvenceim, így csak egyszer-kétszer kóstoltam, de magában, illetve kenyérrel nem egy nagy eresztés. Azt viszont bizton állíthatom, hogy a finneknek igaza van, ez kávé és bogyók mellé dukál.
  • Mämmi, ez egy húsvéti édesség, Nagyon ronda. Ami az ízét illeti, egyszer megkóstoltam, ez elég is volt, élvezhetőség tekintetében besoroltam a salmiakki mellé. Ezzel az véleményemel nem vagyok egyedül...
  • Hernekeitto, ez egy nagyon sűrű, majdnem főzelékszerű borsóleves. Nem rossz. Tipikus régi szegények eledele, sűrű, tápláló. Ma is alapvető menzakaja, szokás szerint csütörtök a napja.
  • Térjünk át az italokra: a finn sörivó nemzet (is). Amikor arrafelé éltem, sörforradalomnak még híre hamva se volt, így csak a helyi nagyüzemi sörökkel tudtam megismerkedni. A Lapin Kulta és társai nem nagyon nyűgöztek le, olyan semmilyen egyenlagerek voltak, Mondjuk esti vagy tóparti szaunázáshoz így is jól csúsztak. Ha meg minőségibb söröket akartam inni, akkor a szerencsére elterjedt brit és cseh importsöröket fogyasztottam, ezek kocsmákban és boltokban is elérhetőek voltak.
  • Viszont mindenképp megemlítendő a hagyományos finn házisör. Ebből igazából kettő is létezik, a Kalja és a Sahti. A kalja az egy igen könnyű sörfajta, 1-2%-os alkoholtartalommal, régen szinte víz helyett, üdítőként itták. Menzákon ma is széles körben elterjedt, a mi munkahelyi étkezdénkben is volt, én is ittam néhanapján. A Sahti viszont egy erős házisör, bevallom, ilyet még nem kóstoltam. (Pedig egyszer még egy itthoni főzde is lefőzött egy adagot...)
  • Nem vagyok egy rövidital fogyasztó, ezen belül pedig vodkát talán ha egyszer ittam életemben, de italfronton mindenképp megemlítendő a Finlandia vodka. Ez egyébként a Koskenkorva vodka export változata, Speciálisabbak a különböző bogyólikőrök, azon belül is Lakkalikööri, ami nem meglepő módon a fent már említett Lakkából készül.

 Azt hiszem, kb. ennyi.

Végszóként csak annyit:

Ezúton kívánok Finnországnak és a finneknek további sikeres évszázadokat!

Hyvä Suomi!

Szólj hozzá!

Címkék: történelem ünnep finnország jégkorong évforduló függetlenség helsinki lappföld turku rautatieasema tóvidék index2 lapin sota salmiakki Mika Waltari Runeberg Aki Kaurismaki lakka karjalanpiirakka