Először az fn.hu-n jelent meg a hír február 18-án délután, hogy a kerület visszakozott: nem adják magánkezelésbe a farkasréti iskolát. Aztán nem sokkal később az Inforádió, majd az SZMK hírlevele és honlapja is megerősítette a hírt, amit aznap sok sasadi családban tárgyaltak nagy örömmel és megkönnyebbüléssel. Másnap az iskola 77. születésnapján tartott délutáni gyűlésen is érezhető volt a felszabadult és örömteli hangulat. És a torta is jobban esett így...;-)


A sajtó az ügy decemberi kirobbanása után most egy második nagy hullámban újra felkapta a témát, a hír 19-én és 20-án több országos TV műsorán szerepelt. Az én kedvencem az Ablak tudósítása volt, amely a konkrét ügy mellett meglátta azt, aminek a hazai közéletben nagy jelentősége lenne: a civil összefogás fontosságát. Ugyanezt emeli ki Sólyom László üzenete, amely elsősorban erkölcsi és ugyanakkor azért nem lebecsülendő politikai támogatást jelent a helyi közösségnek.

Mert ez a kis történet elsősorban erről szól: van nekünk egy demokráciánk, választásokkal négyévente, szabad sajtóval, gyülekezési joggal, stb. De ahhoz, hogy ez jól működjön, nem elég a négyévenkénti (kétszeri) szavazás és nem elegek a pártok. Az általunk választott képviselők előtt illetve pártok szeme előtt ugyanis mindennapos döntéseik során nem feltétlenül a választók érdeke vagy akarata lebeg. Sőt. Sokkal inkább befolyásolják ezeket a döntéseiket gazdasági érdekek, vagy éppen pártpolitikai játszmák, rosszabb esetben a korrupció. A választóikat sokkal inkább befolyásolandó, terelhető tömegnek tekintik, mint partnernek. Ez nem magyar specialitás, a modern tömegdemokrácia mindenütt ilyen. De azért vannak különbségek.

Amerikában pl. mindenki kitanulta és alkalmazza a lobbizás művészetét. A pénz és a hatalom ott is nagy úr, de a választók különböző csoportjai az őket érintő vagy érdeklő ügyekben rendkívül aktívak és folyamatos nyomás alatt tartják a képviselőiket, akik így kevésbé feledhetik, hogy mandátumukat a választóktól kapták. Nálunk általában a választók sokkal kevésbé aktívak és sokkal inkább hagyják magukat megvezetni. Még ha tudják is, hogy semmibe veszik őket, akkor is inkább tűrik. Megvonják a vállukat, ők nem tehetnek semmit azok ellen ott fent. Sok beszélgetésben lehetett ezt hallani Sasadon is az elmúlt hetekben: "ha valaki kiszemelte ezt az iskolát, akkor úgyis ráteszi a kezét".

Nos, szerencsére a szülők válságstábja nem így gondolkozott. Nem elégedtek meg egy egyszeri fellángolással, a szokásos morgással, hanem megszervezték magukat és nekiláttak módszeresen fellépni az önkormányzat vezetésének szándéka ellen. Nem fulladt ki a kezdeményezésük pár nap után, és nem is merült ki csak a "tagadásban": a tanulmányuk megmutatta, hogy az "alapítvány" ajánlata ellentétes a közérdekkel. Azt nem tudom, hogyan zajlottak a tárgyalásaik az önkormányzattal, és azt sem tudom, végül mi volt az utolsó csepp a pohárban, amitől az önkormányzat vezetése megváltoztatta eredeti szándékat, de azt gondolom, hogy (természetesen az igazuk mellett) a tiltakozók szervezettsége és elszántsága döntő szerepet játszhatott ebben.

És még valami: a politikai racionalitás is inkább azt diktálta, hogy az önkormányzat ebben a helyzetben most visszalépjen. Egyfelől  az "alapítvány" ajánlata első, második, harmadik és sokadik látásra is egyértelműen csak nekik volt kedvező, a kerület polgárainak érdekeivel teljes mértékban ellentétes volt. Ráadásul az egész ügy meglehetősen nagy nyilvánosságot kapott és az szülők elszántsága nyilvánvalóvá tehette, hogy ha az önkormányzat az "alapítványnak" ítéli az iskolát, akkor a tiltakozás tovább folyik majd, ráadásul valószínűleg jogi útra is terelődik, amelynek a kimenetele egyálalán nem biztos, hogy az önkormányzati döntést erősítette volna meg. Másfelől, ha nekünk itt Sasadon nagyon fontos is ez az iskola, (és nyilván az "alapítvány" is azért nézte ki magának, mert jó üzletetet szimatolt benne) azért akkora jelentősége és értéke valószínűleg mégsincs ennek az egész ügynek, hogy a helyi hatalomnak megérje az ezzel járó folyamatos és nagy nyilvánosságot kapó negatív hírverés.

Molnár Gyula azt is bizonyította, hogy profi politikus. Egyrészt még a születésnapi demonstráció előtt lépett, ezzel elérve, hogy a várható újabb hírhullám már az iskola megmeneküléséről szóljon és ő ne a gonosz iskolabezáró, hanem (legalább részben) a felelős és az oktatás ügyét szívén viselő politikusként jelenhessen meg. Nyilatkozataiban és közleményeiben alkalmazta azt a jól bevált módszert is, amelyet minden irányváltoztató politikus szívesen használ, nevezetesen, hogy azt állítja, hogy ő tulajdonképpen mindig is ezt akarta, csak mások félreértették, félremagyarázták az ő szándékait. Elmondta például, hogy végig a nyilvánosság előtt zajlott az ügy (egyrészt nem végig, másrészt ami nyilvánosság előtt zajlott, az sokkal inkább a tiltakozásoknak, és nem az ő szándékának köszönhető), hogy az önkormányzatnak komoly kritériumai voltak (érdekes módon ezek jelentős részéről korábban egyáltalán nem esett szó) és hogy tulajdonképpen "csupán" az iskola müködési formája volt kérdéses (aha, a párszázezer forintos éves tandíj megléte vagy hiánya Molnár Gyulának "csupán"...). Az is ravasz, ahogy a beérkezett "ajánlatokról" illetve "pályázatokról" beszél, ami azt sugallja, mintha itt egy pályázatról lett volna szó (hát nem volt).

Szóval igazán kár volt aggódni, ugyebár. Kár, hogy a február 26-i önkormányzati ülés napirendje, amely újbudai honlapon elérhető, nem erre utal. A farkasréti iskolával kapcsolatos előterjesztés és a mellékletek megfogalmazásaiból is látszik, hogy azokat eredetileg még a magánkézbe adás határozott szándékával írták. Bármit is mond a helyi koalíció, aki figyelte az ügyet, az tudja: ha nincs a szervezett tiltakozás, akkor a farkasréti iskolát átadnák az "alapítványnak".

Úgyhogy a lecke adott: ha hagyjuk, akkor a politikusok, helyben vagy országosan, szépen átlépnek rajtunk és meghozzák a saját szájuk íze szerinti döntéseket. De minden tökéletlensége ellenére mégiscsak demokráciában élünk: ha kiállunk az érdekeinkért, ha használjuk a modern politika eszköztárát, akkor talán rákényszeríthetjük őket a mi érveink és céljaink figyelembevételére. Nem ördögtől valók a politikusaink sem (na jó, némelyik talán igen...;-), tudnak racionálisan dönteni, le fognak ülni velünk tárgyalni, nem esélytelen a dolog. Tessék tehát lobbizni!

Szívesen írnám, hogy ezzel lezárult az ügy és az iskola sorsa rendeződött, de valami azt súgja, lesz még írnivalóm. Február 26-án lesz az önkormányzati ülés, nyilván érdekes vitával. Lesznek találkozók az szülők és az önkormányzat között, és szerintem fel fog még vetődni ennek vagy talán egy másik iskolának az ilyen olyan-módon való magánkézbe adása, a "választékbővítés" és az "alapítványok".

Úgyhogy FOLYT. KÖV.

Kapcsolódó blogbejegyzéseim:

• Újbudai módszerek 4: sasadi polgárok (2008. február 23.)
• Újbudai módszerek 3: a XI. kerület valódi érdeke... (2008. február 17.)
• Újbudai módszerek 2: hány gyerek lesz... (2008 február 4.)
• Újbudai módszerek: hogyan szabaduljunk... (2007. december 28.)

Kapcsolódó linkek:

• A tiltakozók honlapja: http://www.farkasreti.hu/