Franciaország - Horvátország 24:19

Tudhattam volna. Hát nyerhet más Zágrábban kézilabda vb-t mint a franciák? Az meg, hogy a hazai csapat ellen játszanak, az nem számít. Hiszen gyakorlatilag a "hazai" csapat ellen játszottak a francia nők is 2003-ban és mégis nyertek. Akkor is az utolsó negyedórában törték meg a "hazai" csapatot, most is.

Persze ezt a párhuzamot nem lehet a végtelenségig erőltetni. Az akkori francia csapat nem volt a világ legjobbja: ötven percig lejátszottuk őket a pályáról, csak aztán összeroppantunk. Ez a csapat viszont nem játszott alárendelt szerepet az első háromnegyed órában sem: sokáig egyenlő erők titáni küzdelmét láthattuk. Aztán valami történt. Hogy a franciák tudtak még egy árnyalatnyival szorosabbra húzni a védőfalukat, vagy egyszerűen a horvátok fáradtak el a végére, vagy mindkettő, az tulajdonképpen mindegy. Gyanítom, hogy mindkettő. Látni azt lehetett, hogy a franciák védelme egyszerre csak összeáll, a horvátok meg egyre tanácstalanabbul szaladgálnak keresztbe-kasul, gólt azonban az istennek se tudnak lőni.

A végén már próbálkozni se mertek. Cervar se tudott érdemben beavatkozni (ha magyar edző lett volna, akkor most fórumokban menne a kioktatás, hogy hülye Cervar későn kért időt, meg az összevissza cseréivel csak rontott a helyzeten), akárkit küldött be, gólt senki nem tudott lőni. Az utolsó percekben a horvátok lelkileg is összeroppantak, így lett a kétgólos francia előnyből öt a végére.

Ez volt az a vb, ahol az elejétől fogva mindenki francia-horvát döntőt várt. A döntő kimeneteléről előzetesen megoszlottak a vélemények, de abban mindenki egyetértett, hogy ez a két csapat volt a legjobb. Így aztán a döntő után nincs más dolgunk, mint hogy leszögezzük: aki itt nyert, az volt a legjobb. A franciák.

A magyarokról

Hatodikak lettünk, ez "minden idők harmadik legjobb vb helyezése, "holtversenyben". Én előzetesen a 7-10. helyre vártam a mieinket, ennél előbbre végeztek. Igaz, nem a mieink erejét itéltem meg pesszimistán, hanem a spanyolokét: őket nemcsak biztosan a középdöntőbe vártam, hanem azt hittem, nagy versenyfutásban lesznek az elődöntőért. Ehhez képest Korea kiverte őket. Koreát aztán mindenki legyőzte a középdöntő csoportban. Mi is. Miután nagy megelégedésemre legyőztük Svédországot is, így kerültünk előrébb a középdöntőcsoportban az általam vártnál.

Egyfelől maximálisan elégedett vagyok az eredménnyel. A nekünk "járó" sáv tetején végeztünk. Négy kiélezett meccsen (román, szlovák, svéd, koreai) hét pontot hoztunk, ez az elmúlt olimpiai ciklusnál jobb eredmény. Hiába hozott Skaliczky néhány nagyobb bravúrt, mint a mostani a csapat (pl. a dánok vagy a spanyolok elleni győzelmek), valahogy a végén mindig lemaradtunk a vágyott eredményről (ld. az oroszok vagy az izlandiak elleni fájdalmas vereséget.) Ez a mostani gárda kiélezett helyzetekben nem botlott, a vele nagyjából egy szinten jegyzett csapatoktól nem kapott ki.

Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy a korábban látottakhoz képest olyan nagyon sokat biztosan nem léptünk előre. A csapat által mutatott játék erősen ingadozó színvonalú volt, frenetikus szakaszok váltottak görcsös, tanácstalan szakaszokat, mind a támadásban, mind a védekezésben. Az egyéni teljesítmények is vegyesek voltak, maradéktalanul én még Nagy Lászlóval sem voltam elégedett, de persze milyen jó lett volna, ha mindenki az ő szintjét hozza. Még az első sorunknak is volt olyan tagja, aki a közepesnél gyengébben teljesített (pl. Gál Gyula), a tartalékok meg szerintem az elvártnál kevesebbet tettek hozzá a játékunkhoz.

A legnagyobb gondnak az erőnlétet tartom. Egy kilenc mérkőzésből álló sorozatot egyszerűen nem bírunk végig. Ezúttal a svédek elleni meccs után elkészültünk az erőnkkel: ha nem a harmatgyenge Korea az ellenfelünk, akkor azon a meccsen is kikapunk, mint ahogy ezért kaptunk ki a németektől is a helyosztón. Most képzeljük el, hogy a másik középdöntőcsoportban mi vagyunk az egyik szereplő a német-dán vagy a norvég-lengyel meccsen, és a Korea elleni formát mutatjuk. Vajon bejutottunk volna az elődöntőbe?

Úgyhogy nem nagyon értettem egyet Hajdú János optimista nyilatkozatával a jövő évi eb-t illetően. Nem vitatom, hogy elvileg benne lehetne ebben a csapatban egy kiugró teljesítmény (=érem). Végülis láttuk, hogy többen is alulteljesítettek, tudnak, mutattak ennél jobbat. Ha valaki gatyába rázná ezt a csapatot és tartósan ki tudná belőlük hozni a maximumot, akkor ez összejöhetne. Ehhez azonban igen sok dolognak kellene egyszerre összejönni, amihez nagy-nagy szerencse (vagy egy mágikus edző) kellene: nem véletlen, hogy az utóbbi években ez nem jött őssze.

Tehát egy kis valószínűségű eseményt igért be a kapitány olyan stílusban, mintha az adott lenne. Ez szerintem hamis vágyakat fog kelteni, aztán egy év múlva jönnek az újságcímek, hogy "éremért megyünk", meg a szurkolói kommentárok, hogy most majd ki mindenkit fogunk megverni. (Arról nem is beszélve, hogy ha tényleg átadja a kapitányi címet, akkor pláne nem elegáns az utód "bőrére" nyilatkozni.)

Szerintem viszont reálisan azt lehet várni, hogy legközelebb is a "sávunkban" maradunk, ami speciel azt jelenti, hogy valószínúleg valamivel rosszabb helyen végzünk a mostaninál. (Meg kell nézni az archívumokat, legtöbbször ez történt velünk egy jobb eredmény után.) Ilyen értelemben én azt is nagy előrelépésnek tartanám, ha megismételnénk a hatodik helyünket.

A szlovákokról

A szlovákokról nemcsak azért tartom fontosnak írni, mert ők voltak a vb meglepetéscsapata, hanem azért is, mert mindezt először ellenünk demonstrálták. Az ominózus döntetlen után igencsak mérges voltam a mieinkre és nagy blamázsnak tartottam az eredményt. Részben most is annak tartom: nemcsak az előzetes esélylatolgatás alapján, hanem a vb-n elért eredmények illetve helyezés alapján is jobbak vagyunk náluk és ezt illett volna bebizonyítani.

Ugyanakkor nemcsak ellenünk bizonyítottak. Romániát és Koreát is a várakozásokra rácáfolva verték meg és a svédek ellen is épphogy csak kikaptak: Végül tehát lemaradtak mögöttünk, de az eredményeik csak egy árnyalatnyival voltak rosszabbak, mint a mieink. Szóval egy komolyan veendő csapattá váltak.

Ami igencsak fontos tény a számunkra, mert ebben az évben fogunk még velük kétszer is találkozni. A jövő évi eb-re ugyanis azonos selejtezőcsoportból kellene kijutnunk. Illetve valószínűleg csak az egyikünk fog kijutni, tekintettel arra, hogy az ötös csoportból csak két csapat jut ki és mellettünk még a horvátok is ebben a csoportban vannak, és hacsak nem követnek el csoportos öngyilkosságot a mai vereség után, nehezen tudom elhinni, hogy a horvátok ne legyenek benne a két továbbjutóban.

Az esélyeink jelenleg igen jók arra, hogy mi legyünk a másik továbbjutók: itthon legyőztük a horvátokat, idegenben pedig a görögöket. A szlovákok eddig csak a görögökkel játszottak és idegenben ki is kaptak, szóval alaposan lemaradtak mögöttünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy lebecsülhetnénk őket: kétszer játszunk ellenük, minimum egyszer le is kell őket győzni, ha az előnyünket meg akarjuk tartani. Nem lesz sétagalopp.