HTML

 

PromontorBlog

Mozik, utazások, fotózás. Budapest, Újbuda. Fogyasztóvédelmi füstölgések. Sportkommentárok. Sörélmények. Rendkívül eredeti, ugye...

Friss topikok

Ők meg látogatnak

free counters (2008 november 28. óta)

Őket hirdetem

Bloggerunió

Magamat hirdetem

Első Magyar Háromcsillagos SuperBlog!

Ezt szívom

Budapest szmogtérképe

Ehhez próbálom tartani magam

Ehhez próbáld tartani magad

Creative Commons Licenc

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda VB 2011

Férfi kézilabda VB 2011

Női kézilabda EB 2010

Női kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda VB 2009

Férfi kézilabda VB 2009

Női kézilabda EB 2008

Női kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Női kézilabda VB 2007

Női kézilabda VB 2007

A fejléckép titka: Rautatieasema

2009.04.12. 21:13 promontor

A PromontorBlog fejlécképe öt fényképet tartalmaz. Csupa olyan helyről, ahol valamikor jártam. Nem teljesen lehetetlen kitalálni egyik helyszínt sem, de azért nem egyszerű. Ez a poszt lerántja a leplet a negyedik fénykép rejtélyéről, amely egyébként valószínűleg a legkönnyebben megfejthető: a helsinki pályaudvarról készült valamikor '99 tavaszán.

A szemből szerintem némileg gőzmozdonyra emlékeztető épület nem akármilyen sorba illik bele. Helsinki talán legkarakteresebb, legegyedibb épitészeti korszakának, az úgynevezett nemzeti romantikának a kiemelkedő darabja az Eliel Saarinen tervezte indóház. Közvetlenül mellette található a Nemzeti Színház, pár száz méterrel arrébb a szintén Saarinen tervezte Nemzeti Múzeum, hogy a legismertebb társait említsem, de rengeteg kevésbé híres, ugyanakkor nem kevésbé érdekes hasonló épület található elszórva a belvárosban. A nemzeti romantika egyébként a szecesszió északi változata (bár egyesek szerint meg két külön stílus, szóval a fene tudja), és személyes értékelésem szerint a helsinki pályaudvar nem feltétlenül a legreprezentatívabb példány: érzékelhetően egyszerűbb forma és kevesebb díszítőelem jellemzi, mint egy "átlagos" nemzeti romantikust. Ami nem is baj, egy pályaudvar ne legyen agyondíszítve. (Kivételnek fogadjuk el a Nyugatit...)

A pályaudvar közlekedési szempontból mindenképp Helsinki központja (bár az egy metrómegállónyira levő Kamppi a maga távolsági és környéki buszpályaudvarával szoros versenyben szorul csak a második helyre), nemcsak az ide befutó távolsági és helyiérdekű vonatok miatt: van itt metrómegálló és rengeteg busz- és villamosvonal is érinti, többnek a végállomása is itt van.

Nagy aluljárórendszer köti össze a pályaudvart a szomszédos területekkel, ami különösen a hosszú, hideg és szeles teleken praktikus. Az aluljárórendszer egyben város a városban, boltokkal, gyorséttermekkel, csatlakozással a környező nagyáruházakhoz. Magam is gyakran fordultam meg például az itteni Alepában, nézegettem/vásároltam CD-ket az Anttilában, válogattam ruhaneműt vagy éppen ajándéknak valót a Sokosban. (Apropó Sokos: míg a budapesti nagyáruházak az elmúlt évtizedben gyakorlatilag tönkrementek, addig Finnországban élnek és virulnak, minden nagyvárosban van Stockmann és Sokos: a magam részéről hiányolom a hasonló áruházakat csodaszép városunkból.)

Helsinki amúgy nem tartozik a nagy európai turistacélpontok közé, kissé rosszmájúan szokták róla mondani, hogy a város három legjelentősebb látványossága Tallinn, Stockholm és Szentpétervár. Annyiban maximálisan egyetértek, hogy akit Helsinkibe vet jó sorsa és jut ideje kiruccanásokra is, annak érdemes a három említett városba átugrania.

  • Tallinn komppal 2-3 óra (pl. Tallink, Eckerö Line, de van még több társaság) azaz akár egy nap alatt is megjárható oda-vissza (én elég sokszor megtettem), de a komptársaságoknál általában hotelszobát is lehet foglalni Tallinnban egy-két éjszakára a kompjegy mellé. Megéri, Tallinn tényleg gyönyörű és ha valaki ott alszik legalább egyszer, akkor az óvároson kívüli rejtettebb kincsekre is jut ideje (ezek viszont egy másik poszt témái lehetnének, talán majd máskor). Több éjszaka esetén pedig Tartu vagy Narva sem elérhetetlen.
  • Stockholmba 16 órás a hajóút (Silja Line vagy Viking Line), kényelmesebbeknek érdemes az éjszakai kompon kabint foglalni, a fiatalabb és strapabíróbb utasok átmulathatják az éjszakát a hajón. A Helsinki és Stockholm között közlekedő többemeletes monstrumok a hozzánk hasonló szárazföldi patkányoknak amúgy is hatalmas élményt jelentenek (ha már a Titanicról lemaradtunk...), amit külön tetéz a főleg finnekből álló közönség fergeteges, néha féktelenek tűnő mulatozása. Rossz nyelvek szerint sok finn annyira elfárad az éjszakai tivornyázástól, hogy Stockholmban ki se teszi a lábát a kabinjából, hanem csak rápihen a hazaút során eszközlendő második tivornyára. Ezt mi semmiképp se tegyük, mert Stockholm megintcsak gyönyörű város és Tallinnhoz hasonlóan érdemes esetleg néhány éjszakára hotelszobát is foglalni a komptársaságon keresztül. A komp egyébként megáll Ålandon, időmilliomosoknak érdemes lehet itt is kiszállni és biciklizni egy jót, megéri.
  • Szentpétervár mind hajóval, mind vonattal megközelíthető, ez azonban előzetes szervezést igényel, lévén Oroszországba vízum kell és az orosz bürokrácia láthatólag egyáltalán nincs rászorulva a vízumdíjakra: illetve tíz éve biztosan nem volt, a vízum beszerzését általában több hétre taksálták az utazási irodák. Egyébként is drága mulatság egy pétervári kirándulás, az utazási irodák ajánlatai sokkal drágábbak voltak, mint hasonló időtartamra szóló tallinni vagy stockholmi túrák.

De térjünk vissza Helsinkibe. Turistaként még a nagyon alapos látogatók is kipipálhatnak mindent két-három nap alatt és bár határozottan kellemes városról van szó, egyetlen látványossága sem olyan, amiről utólag bárki azt mondaná, hogy ezt látnia kellett. Én viszont szerencsére nem turistaként voltam ott, hanem hosszabb időre. Élni pedig Helsinki nagyon is élhető város. Remek infrastruktúra, sok park, jó levegő, jó közlekedés (különösen biciklivel, de a tömegközlekedés is teljesen OK), kiváló közbiztonság, élénk kulturális és éjszakai élet. És nyugalom, kiegyensúlyozottság.

De egy tengertelen magyar számára legfőképpen a nagy víz a lenyűgöző. Pontosabban a tenger és a szigetek. Illetve szigetvilág. Aki megnézi Helsinki térképét, (vagy éppen Finnország bármely tengerparti szakaszának térképét) az hamar rájön, hogy Finnország nem csak az ezer tó, hanem az ezer sziget országa is (egyébként az "ezer" elképesztő alulbecslése a tényleges számoknak: a hivatalos statisztika szerint 187,888 tó és 179,584 sziget található Finnországban). A Helsinkihez tartozó számos sziget közül én most négyet emelnék ki:

  • Suomenlinna: Alias Sveaborg/Viapori. A svéd Maginot vonal a XVIII. századból. A gyengülő svédek építette hatalmas tengeri erőd, amely az erősödő és a finn területekből egyre nagyobb darabokat kiharapó oroszok megállítására szolgált. Volna. 1748-ban kezdték építeni és évtizedekig pofozgatták, erősítgették. Rengetegbe került és bevehetetlennek hirdették, hitték. Aztán 1808-ban, amikor a napóleoni háborúk egy mellékszálaként Oroszország megtámadta Svédországot, akkor gyakorlatilag ellenállás nélkül feladták az erődöt. Hát, nem ez a svéd hadtörténet legdicsőségesebb eseménye, maradjunk annyiban. Ma az erődrendszer az Unesco világörökség része és a helsinkiek egyik kedvenc piknikelő-sétálóhelye. Magam is gyakran látogattam ki ide. (Érdemes a turistajáratok helyett a helyi tömegközlekedési járatként működő kisjahóval utazni amelyen érvényes a normál buszjegy.) Órákat lehet bóklászni az ódon falak, a nagy XX. századi bunkerek és lövegek között, vagy ki lehet ülni sütkérezni a jégkorszakban szép simára csiszolt (és Finnországra nagyon jellemző) gránitsziklákra a tengerparton.
  • Seurasaari: Elsősorban is itt található a szabadtéri néprajzi múzeum. "Magyarul" a skanzen. ;-) A Skanzen emlegetése egyébként teljesen helyénvaló, a finnek a svéd példát követve hozták létre a saját néprajzi múzeumukat, ami egyébként csak nyáron (májustól szeptemberig) van nyitva. Pontosabban ekkor szednek belépőt és csak ekkor van az egyes épületeknél népviseletbe öltözött múzeumi alkalmazott, akit faggatni lehet az épülettel kapcsolatos tudnivalókról. Amúgy a szigeten szabadon lehet sétálni, bóklászni és mókusokat etetni olyankor is, amikor az épületek zárva vannak.
  • Korkeasaari: A helsinki állatkert. Tulajdonképp ez a legkevésbé érdekes sziget szerintem, mindenesetre itt csak egyszer voltam és nem éreztem szükségét újabb látogatásnak. Azt az egyet viszont nem sajnálom, végülis állatkertbe is kell menni néha.
  • Lauttasaari: Lauttasaarinak egyelőre nincs nevezetessége, de csak idő kérdése, hogy az a négyemeletes, hatvanas-hetvenes években épült ház zarándokhely legyen, ahol két évig laktam. ;-) Lauttasaari Helsinki központjától kb. tíz perc busszal, egy kellemes lakónegyed sok parkkal, két dombbal, az egyik tetején egy II. világháborús légvédelmi ágyú is ott felejtődött. Van a szigeten két iskola, több kisebb irodaház, jópár bolt és helyiérdekű kocsma, egy víztorony, több jachtkikötő. A sziget déli részéről pedig szép időben lehet bámulni a Tallinn és Stockholm felé induló hatalmas kompokat, meg persze mindenféle más hajót, vitorlást, csónakot, kajakot is.

Jól elkalandoztam a pályaudvartól. Nyilván sokat tudnék még írni Helsinkiről, de ez nem könyv, hanem csak blogbejegyzés. Talán majd máskor írok még a témáról.

3 komment

Címkék: utazás finnország tallinn szentpétervár stockholm helsinki fejléckép suomenlinna hetvenkedés rautatieasema főpályaudvar lauttasaari seurasaari korkeasaari

A bejegyzés trackback címe:

https://jozsefbiro.blog.hu/api/trackback/id/tr39943567

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jacint70 · http://jacint.blog.hu 2009.04.13. 20:01:37

Klassz kis beszámoló... Mindig is el akartam menni Finnországba... Hokimeccsen nem voltál véletlenül? ;-)))

jónévez 2009.04.13. 20:52:18

A hozzászólásom az utolsó mondatot ismétli (nagyjából): Igen írj még a témáról, mindig is nagyon érdekeltek az északi országok!

promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2009.04.15. 09:26:25

@jacint70: Voltam, bár csak kétszer, és ugyan mindkettő Finnországban történt, egyik sem a Nagy Kinttartózkodás ('98-99) idején. Majd egyszer megírom. Viszont tévében sokat néztem, ott nem volt gond, hogy közvetítik-e a vb-ket, ugyebár. Végigkövettem két finn vb ezüstöt, meg egy olimpiai bronzot. Nem volt az rossz csapat, bár a nagy '95-ös sikert nem tudták megismételni...

@jónévez: Üdv a blogon! Lesz még ilyen poszt, ezt megígérhetem. ;-)
süti beállítások módosítása