Talán már említettem, hogy Ausztriában jártunk nyáron. Van egy remittenda posztom a témáról, ideje elsütnöm, hogy aztán nemsokára sokkal felemelőbb csehországi sörélményekről is szó essen, mondjuk úgy Télapó tájékán.

Ugyan kissé - illetve dehogy kissé - elkéstem ezzel az írással, mert a poént épp a minap lelőtték előttem, de csak magamra vethetek. Ha nem hagytam volna hónapokig hányódni a a szöveget félig - sőt háromnegyedig - megírva, akkor a történelmi elsőség is engem illetne. De hagytam, így most csak másodikként fogok eljutni ugyanarra a következtetésre...

Bajorországi sörvadászat

Szóval Salzburg tartományban jártunk nyáron. Ahonnan Németország csak egy ugrás. Sőt, Salzburgból a Saalach völgyébe éppenséggel Németországon keresztül vezet az út, így kereszteztük is a határt néhányszor az egy hét alatt (jellemző, hogy először észre se vettük, mikor léptük át a határt, csak másfajta buszmegállók és a furcsa táblák tűntek fel egy idő után).

Az egyik alkalommal elhatároztuk, hogy beugrunk az útbaeső kisvárosba (Bad Reichenhall) vásárolni (na jó, én elhatároztam, a család pedig megadóan tűrt...). Sikerült körülbelül fél órát keringeni, mire találtunk egy abc-t. Arrafelé ugyanis kicsit mások az utcai hirdetési szokások, mint nálunk. Magyarországon, ha átvág az ember egy kisvároson, akkor nagyjából 27-szer fogja látni, hogy balra 1500/1200/800/300 méterre található a Spórolós, jobbra 800/stb-re a Együttműködő és ha netán hajlandóak vagyunk visszafordulni, akkor 2500 méterre találunk egy Gazdaságost is.

Na, ez Németországban nem dívik. Gondolom abból indulnak ki, hogy a helyiek úgyis tudják, hol a bolt, a turista meg nézze meg a templomot vagy a kastélyt, meg menjen fűrdőbe. Ha mégis vásárolni akar, akkor kérdezősködjön.

Persze az is lehet, hogy egyszerűen nem szeretik a túlburjánzó reklámtáblákat.

Így aztán végighajtottunk a többkilométeres főutcán úgy, hogy mindössze egy Aldit láttunk útközben (amit szerettünk volna kihagyni) és mire észbe kaptunk, már lassan el is hagytuk a várost. A másik dolog, ami láthatólag nem dívik Bad Reichenhallban, az a városszéli nagybolt, így a város elhagyása sem oldotta meg a gondjainkat. Nagy nehezen visszafordultunk és másodjára a főutcáról találomra lefordulva próbálkoztunk. Hosszas keringés és némi kérdezősködés után végül egy kis Norma boltot találtunk, ez a lánc viszont láthatólag nagyjából az Aldi választékát és színvonalát hozta. Ettől egyáltalán nem voltunk elragadtatva. Nincs ebben a városban egy rendes bolt?

"Rendes" boltot végül nem találtunk, a Norma mellette lévő mégkisebbbolt viszont közelebbről megnézve egy diszkont italüzletnek (Getränke Abholmarkt) bizonyult, minden igényt kielégítő sörválasztékkal. Miután sikerült telepakolnom a kosaramat négyfajta Oktoberfestbierrel, eszembe jutott, hogy az összehasonlító sörtesztemet egy német sörre is kiterjeszthetném. Így még gyorsan kiemeltem a rekeszből egy Löwenbräu Originalt, mondván, legyen akkor egy bajor-magyar sörteszt is Gizella és Erzsébet emlékére.

Itthon aztán kiderült, hogy ugyanúgy jártam, mint a Kaiserral. Az elnevezés nem pontosan ugyanaz, a honi verzió ugyanis Lager névre hallgat, ilyeténképpen hivatalosan sem lehet azonos sörnek tekinteni. Nademindegy, ezek az apróságok már múltkor se zavartak, összehasonlító teszt márpedig lesz és punktum.

Löwenbräu Lager

Nézzük mit állít az itthoni verzióról a Borsodi honlapja:

...Ma a Löwenbräut a világ több mint 50 országában forgalmazzák. A Löwenbräu, a müncheni sörök között is egyedülálló módon, a teltség és a szomjoltó, üdítő jelleg erényét egyaránt birtokolja. Az ital a bajor Tisztasági Törvény betartásával készül, amely Németország legrégibb, ma is érvényben lévő élelmiszeripari törvénye.

Namármost, ebből a szövegből az se derül ki, hogy ezt a sört importálják vagy licensz alapján itthon főzik. Gondolhatnánk akár azt is, hogy eredeti import német nedűt kortyolunk. A palack persze eloszlatja az illúziónkat. Nem import ez, itthoni:

Gyártja és forgalmazza: Borsodi Sörgyár Zrt. Bőcs... a Spaten-Löwenbräu Gruppe licence alapján

Összetevők: ivóvíz, árpamaláta, kukoricagríz, komló

Hm, kukoricagríz. Mintha a tisztasági törvényben erről nem esne szó. Hát nem is, abban csak árpa, víz  és komló említtetik. Szóval megint egy csaló magyar főzet versenyez majd a külhoni versenyzővel. A kérdés ezután csak az lehet, hogy a bajor oroszlán jobban teljesít-e, mint az osztrák császár.

Löwenbräu Original

A bajor palack ránézésre ugyanolyan fapados, mindennapos fogyasztásra szánt átlagsörnek tűnik, mint a magyar társa: a palack, a kupak és a címkézés nagyjából ugyanazt az "én egy olcsó átlagsör vagyok" üzenetet közvetíti, mint magyar társa. Persze a szöveg kicsit más:

Gebraut nach dem deutschen Reinheitsgebot...Zutaten: Wasser, Gerstenmalz, Hopfen, Hopfenextrakt

Ez le meri írni, hogy a Tisztasági Törvény szerint főzték. Az összetevők is ennek megfelelőek: víz, árpamaláta, komló és komlókivonat. Tengeri sehol. Ez bíztatóan hangzik, csakúgy, mint a Product of Germany felirat és a Münchner Bier: Geschützte Geographische Angabe pecsét. (Azaz hiteles müncheni sörrel van dolgunk.)

Kóstolás

Nézzük akkor, mi a különbség a német és a magyar óccsósör között.

A magyar versenyzővel kezdem, mondván essünk túl a nehezén. Lehet, fordítva kéne, a második sörnél már tompulnak az érzékek, lejjebb kerül a küszöbérték. Viszont félek a kóstolást és a napot magyar sörrel befejezni, így marad a végére a bajor nedű.

A borsodi főzésű ital sajnos azt hozza, amit soproni vagy éppen kőbányai illetőségű társai szoktak. A malátás és a komló markáns és természetes ízei helyett valami furcsa émelygős édesség keveredik egy szúrós, gyógyszeres keserűvel. Amíg nem figyelünk túlzottan oda (mondjuk egy kocsmai beszélgetés során) és persze gyorsan megisszuk, amit elénk tettek, addig a szénsav nagyrészt elrejti ezeket az ízeket. Persze nem árt valami erős sörkorcsolyát (pl. agyonsózott mogyorót) csipegetni utána, hogy elnyomja az utóízeket.

A sörkóstolás viszont pont arról szól, hogy ízlelgetünk, aztán várunk az utóízekre (is). Ráadásul én lelkiismeretesen végigiszom a sört, hogy érezzem a szénsav lassú fogyása során bekövetkező változásokat. Nos, nem akarom magam sajnáltatni, mert senki nem kötelezett engem erre az önkínzásra, viszont mindenkit lebeszélnék arról, hogy magyar sört (de legalábbis Löwenbräu Lagert) íly módon fogyasszon. A kortyok egyre szúrósabbak, kellemetlenebbek, az utóíz pedig olyan, mintha tévedésből valami nem szopogatni való gyógyszert szopogattunk volna el.

A magyar versenyző elfogyasztása határozottan megviselt, így némi szünet, egy pohár víz és egy szelet szendvics elfogyasztása után nyitottam csak ki a bajor versenyzőt.

Ettől se voltam elragadtatva túlzottan: egy csipetnyi nem túl emlékezetes, de azért felismerhetően malátás íz, egy másik csipetnyi, elég jellegtelen komlókeserűvel vegyítve, közepesnél talán egy picit kevesebb szénsavval (ami nálam jó pont). Tipikus átlagláger, nagyon ínyenckedni nem lehet vele: nem fognak az újabb és újabb kortyok újabb és újabb ízeket mutatni. Viszont "jól csúszik", nicsenek kellemetlen ízek és szagok, így nem kell minden korty után rögtön egy marék sósizé.

Szóval kocsmázni a haverokkal elvileg jó lenne, mert nem vonja el a figyelmünket nagyon se pozitív, se negatív irányba, lehet a beszélgetésre koncentrálni. Ugyanakkor ez a kocsmázás halandó magyar számára nem értelmes opció: egy honi kocsmában a bőcsi változatot fogják csapolni, ami ugye ellenjavallt, egy bajor kocsmába viszont olyan ritkán vetődünk el, hogy ott kifejezetten hülyeség lenne pont a legközépszerűbb bajor sört választani.

Végkövetkeztetésként, bármilyen fura, de ugyanarra juthatunk, mint a Kaiser esetében, annak ellenére, hogy a bajor Löwenbräu azért sokkal jobb osztrák társánál:

Ne igyunk se Löwenbräu Lagert (mert nem jó), se Originalt (mert ugyan elmegy, de van nála sokkal jobb is).