Barcelonában jártunk januárban.

Itt sem először fordultam meg (a család igen), sőt, érdekes párhuzam, hogy a kilencvenes években is egy éven belülre esett barcelonai és párizsi nagyvizitem, meg most is. (Jelige, Dumas-tól elemelve: "Húsz év múlva...") Bár most csak a nyári párizsi utunkat mondanám nagyvizitnek, a barcelonai három és fél nap legfeljebb közepesnek mondható, ki is hagytunk jó pár "kihagyhatatlan" látnivalót . Ezzel együtt jó kis nosztalgiaút volt mindkettő. Lassacskán jobban érdekelnek a régen látott régi uticélok, mint az újak.

Részletes összefoglaló nem lesz, viszont lehet, hogy hagyomány lesz a felsorolásszerűen megosztott praktikus és nem praktikus megfigyeléshalmazból, amolyan vegyesfelvágott jelleggel. Az utazáshoz egyébként sok alapinfót ezúttal is a fapados blog megfelelő posztjából és a hozzáfűzött kommentekből szedtünk, ezt a forrást mindenkinek ajánlom, aki arrafele készül.

Közlekedés

• Fapadosok közül repül a Wizzair és a Ryanair is, a fapadosblog szerint érdemes vegyesen használni a kettőt, odafele a Wizz jó (reggel érkezik), visszafele a Ryan (este indul haza). Mi erről itt nem részletezett okból (esetleg egy homárjellegű posztban majd elmesélem) lemaradtunk és teljes egészében Wizz-el repültünk.
• A Wizz hajnalban indul Pestről és mivel a taxit drágállottuk, tömegközlekedést éjszaka két gyerekkel nem tartottam reális opciónak, reptéri minibusz meg ugye éppen nincs és amúgy se olcsóbb négyesben, ezért végül autóval mentünk ki. A hivatalos reptéri parkolási opcióknak öszintén szólva nem is néztem utána, a párom talált a szokásos kuponos oldalán egy ajánlatot, az 4800 forintért fedett parkolót és reptéri transzfert adott. Velük elégedettek voltunk, de persze sok hasonló ajánlat van, érdemes kicsit böngészni a webet, lehet van olcsóbb opció is.
• Visszafelé is korán kellett elindulnunk a reptérre, ez két szempontból is külön szervezést igényelt, egyrészt a szállással is egyeztetni kellett a korai távozást, másrészt ilyenkor a közlekedési opciók is ellenőrzendők, szerencsére ez egy vasárnapi kora reggel volt, olyankor a barcelonai metró egész éjszaka folyamatosan jár.
• A fapadosok Barcelonában a T2 terminálon szállnak le, ez a régi terminál, ott az új terminált nevezik T1-nek. A kettő között egyébként ingyenes kisbusz ingázik, de erre nekünk nem volt szükségünk.
• A reptér a belvárossal azonos zónában található és a legolcsóbb bejutást az egyzónás T10-es gyűjtőjegy biztosítja az R2 Nord elővárosi vonat használatával, aminek az állomása a fentebb említett T2-es terminál mellett található. (Ezügyben egyébként a már említett  Fapadosblog posztban benézték a szerzők a szükséges jegyfajtát és teljesen feleslegesen a kétzónás jegyet ajánlották, de egyrészt az ilyesfajta tévedéseik ritkák, másrészt a blog elég ismert ahhoz, hogy ezeket a tévedéseket a kommentelők rövid úton helyretegyék, mint ahogy az ezúttal is megtörtént. Amúgy mentségükre szóljon, hogy a weben elérhető források jegyárak ügyében elég zavarosak, érzek némi tudatos maszatolást azzal a motivációval, hogy rásózzanak a gyanútlan turistákra feleslegesen drága jegyeket...)
• Egyébként nekünk annyiban könnyebb dolgunk volt, hogy január végén még az R2 Nord volt az egyetlen kötöttpályás kapcsolat a reptérrel. Februárban viszont átadták a metró L9 Sud vonalát, ami a reptér mindkét terminálját érinti és nyílván sokakat fog elcsábítani. Mi mégse bánjuk, hogy nekünk ez a lehetőség nem volt adott, mert erre speciális reptéri jegyet kell venni (Bitllet aeroport), ami 4,50 euro, ráadásul a leírásokból még az se teljesen egyértelmű, át lehet-e szállni vele más metróvonalakra. Az általunk használt R2 Nord vasútvonalon viszont továbbra is használható a tízes gyűjtő, ami 99 centre jön ki fejenként és mivel át lehet szállni vele a metróra, lényegében bárhova eljuthatsz vele ezért az összegért. (Rövid hétvégére érkező egyéni utasoknak persze meggondolandó, hogy kell-e az a tízes gyűjtő, de ha azt vesszük, hogy oda-vissza 9 eurót a reptéri metróra is ki kell fizetni, akkor kétlem, hogy ne érné meg a gyűjtő, amit ráadásul meg is lehet tartani egy későbbi útra...)
• A barcelonai metró sokban hasonlít a párizsira, sűrű hálózat, jó lefedettség és járatsűrűség, de sok lépcső, szűk fehércsempés folyosókkal. A jegy - a már említett T-10 - olcsóbb, mint Párizsban, sőt a jelenlegi árfolyamon éppcsak drágább, mint az itthoni tízes gyűjtő, ha meg a nyújtott szolgáltatás reálértékét tekintem, még olcsóbb is.

Szállás

• A szállásunkat maradéktalanul tudom ajánlani (A Booking.com-on is foglalható és mi ott is foglaltunk a kedvezőbb lemondási feltételek miatt), nagyon jól felszerelt, modern apartman és a jó helyen is van, a centrum kb 15 perc séta és nekünk a környék is nagyon tetszett, a Poble Sec negyed kellemes hangulatú, viszonylag turistamentes, patinás környék, amolyan "igazi" barcelonai hangulatot áraszt, a szűk utcákon régi házak, kovácsoltvas korlátos erkélyekkel, kiakasztott száradó ruhákkal, itt-ott katalán zászlóval. Pár sarokra a Carrer de Blai kellemes sétálóutca elfogadható árú kocsma, kávézó és tapasozó helyek tömkelegével.

Történelem

Barcelona és Budapest a földrajzi távolság ellenére meglepően sok hasonlóságot mutat építészetileg. Ennek egyik oka a történelmükben rejlő hasonlóságok, bár a történelmi párhuzamok nyilvánvalóan véletlen egybeesések:

• Első jelentősebb korszaka mindkét városnak a római időkre nyúlik vissza, bár a Barcino néven futó Barcelona ekkor talán nem annyira jelentős város, mint a provinciai központ Aquincum.
• A középkorban is volt mindkét városnak jelentős korszaka, Barcelona a mediterrán kereskedelemből szerezte jólétét és a katalán-aragon állam főleg tengeri (Szicília, Nápoly, Athén stb.) terjeszkedéséből a politikai hatalmát. A Gót Negyed és a Katedrális őrzi e korszak emlékét.
• Hanyatlásuk is nagyjából egyidőben kezdődött, nálunk Mátyás halála, Barcelona esetében a spanyol egység létrejötte (Kasztília hegemóniájával) és Amerika felfedezése jelezte ennek kezdetét. Persze a hanyatlás nem ugyanazt jelentette Barcelona és Buda esetében, utóbbinak azért egyértelműen durvább sors jutott.
• A XIX. század vége viszont mindkét városban a gyors fellendülés és növekedés időszaka, ennek eredménye a két város szabályos szerkezete (Budapesten körutas, sugárutas, Barcelonában négyzethálós) és a nagy új városnegyedeket jellemző, erősen díszített neomindenféle építészeti stílus. Bőségesen adnak bámulnivalót a szecesszió szerelmeseinek is. Mindkét város törekedett fejlődésének demonstrálására is, Barcelona két világkiállítással (1888, 1929), míg Budapest a milleniumi kiállítással.
• A nagy fellendülésnek mindkét oldalon vesztes háborúk vetettek véget, Budapestnek az I. világháború és Trianon, Barcelonának valamivel később a spanyol polgárháború tett be. Mindkét városnak jutott diktatúra és elnyomás, ami egészen a XX. század végéig tartott. Barcelona előbb "szabadult" (Franco 1975-ben halt meg), így amikor Budapest még éppen csak azon gondolkodott, mit kezdjen magával, addigra Barcelona (és persze a demokratikus Spanyolország) már egy olimpiával ünnepelte a XX. század közepének lidércnyomásától való megszabadulást és az ezzel járó fellendülést.

Hasonlóságok tehát vannak, de azért ne vigyük őket túlzásba.

Budapest, bár méretben hasonló, gazdasági és infrastrukturális fejlettségben nem ugyanaz a súlycsoport, mint Barcelona. Valószínűleg már a XIX. században se volt az, azóta pedig tovább nyílt az olló. Az egy főre jutó nemzeti jövedelemről nem találtam statisztikát, de meglepne, ha nem lenne jelentős (többszörös) különbség a katalán metropolisz javára. Jól mutatja ezt pl. a közlekedési infrastruktúra: Barcelonának van 10 rendes metróvonala (meg egy félkész) és egy kb. 20 vonalból álló elővárosi vasútrendszere, egy évi 35 milliós forgalmat bonyolító reptere (Ferihegy kb. 10 milliónál tart). A gazdasági erő különbsége presztizsben is jelentkezik, Barcelona a már említett világkiállítások mellett rendezett egy olimpiát is, erről Budapest csak álmodozik (szerintem hiába), de például rendelkezik olyan "világmárkákkal' is, mint az FC Barcelona focicsapat vagy a Sagrada Familia.

Gaudiváros

Ha már a párhuzamoknál tartunk, mindkét város adott első osztályú szecessziós építészklasszisokat a világnak, Barcelona Antoni Gaudit, Budapest Lechner Ödönt. És bár Lechnernek nagy rajongója vagyok (évtizedekig naponta csodáltam a kőbányai Szent László templomot vagy éppen az Iparművészeti Múzeumot, továbbá áhitattal zarándokoltam el pl. a pozsonyi Kék Templomhoz), be kell valljam, hogy Lechner konformista kishivatalnoknak tűnik Gaudi vad, szabadon szárnyaló, utolérhetetlenül egyedi zsenijéhez képest. Aki nem hiszi, járjon utána, Barcelona a legjobb hely erre.

A praktikumok:

• Gaudi nagy biznisz, mára mindegyik műve belépőjegyes attrakció, nem is olcsó, legalábbis nekünk csóró magyaroknak biztosan nem. Nem mindig volt ez így, a kilencvenes években a Güell Park még teljesen ingyenes volt, a Sagrada Familiában pedig csak a tornyok megmászása volt fizetős attrakció. Ez "jól" megváltozott, bár a Güell park külső részei azért még ingyenesek, igaz, aki nem áldoz a fizetős területre, az lemarad a legszebb részekről.
• Mi három Gaudi alkotást tekintettünk meg (Sagrada Familia, Casa Mila, Güell Park), mindhárom többórás programnak bizonyult, pedig néhány extrán fizetős tétel kimaradt. A Sagrada Familiába pl. csak az alapjegyet vettünk (15€), ezzel megnézhető a templom és az alagsori kiállítás, de ezúttal kimaradt a torony (a templom+torony kombó majdnem a duplája, 29€ lett volna) és a Güell Parkban is csak magát a parkot néztük meg, kihagyva a Gaudi Házat és a Casa del Guarda-t.
• Jegyvásárlás lehetséges az interneten, ez januárban nem annyira fontos, egyik helyen se volt nagy sor a helyszínen, de gyanítom, nyáron érdemes ezzel a lehetőséggel élni. A Güell Park ráadásul egy eurós engedménnyel is ösztönzi az internetes vételt. Az előre megvett jegyek időre szólnak, késni valószínűleg nem érdemes, mi mindenesetre nem "próbáltuk ki".
• A Casa Mila volt a legdrágább jegyünk, de nem sajnáltuk. A jegyárban benne van az audioguide és emlékeim szerint a húsz évvel ezelőtti állapotokhoz képest sokkal több a látnivaló. Akkor a tető és az udvarok mellett mást nem nagyon mutattak meg, most a padláson berendeztek egy nagy kiállítást és egy korhűen berendezett lakást is meg lehetett nézni.
• A Güell Parkban volt a legnagyobb a tömeg, jelentős ázsiai kontingens képviseltette magát. Nem volt elviselhetetlen, de gyanítom, hogy nyáron viszont már az. Persze valószínűleg igaz ez a többi Gaudi épületre is.
• A Sagrada Familia építése jól halad, legalábbis húsz évvel ezelőtti emlékeimhez képest sok újat láttam, annak ellenére, hogy pl. még mindig csak négy toronynál tartanak: merthogy lesz majd 18 és bármennyire is nehéz elképzelni, a még megépítendő 14 torony mind magasabb lesz, mint a mostaniak. Azt igérik, hogy 2026-ra (Gaudi halálának centenáriumára) kész lesz. Erről nem vagyok teljesen meggyőződve, de azért 2030 körülre beterveztünk egy újabb vizitet az elkészült Sagrada Familia megtekintésének szándékával.
• Két további épületet (Palau Güell és Casa Batlló) csak kívülről csodáltunk meg, sajnáltuk, de ezúttal ennyi fért bele, mind időben, mind büdzséileg. Majd a már említett 2030-as látogatás során ezekre is sor kerül.

Zászlótan

Jól kiokosodtam a katalán zászlók kapcsán. Igen zászlók, merthogy több is van:

• Létezik csillagmentes változata, ami Senyera névre hallgat. Ez a hivatalos katalán zászló, azaz a jelenlegi katalán autonómia államilag is elfogadott zászlaja, amit ilyenformán a katalóniai állami intézményeken lehet látni elsősorban. Kinézetre olyan, mint egy árpádsávos lobogó, csak piros-fehér helyett piros-sárga csíkozású.
  
• Van aztán az Estelada, a "csillagos" lobogó, ami a Senyera módosított változata, a rövidebb oldalon egy háromszögbe helyezett ötágú csillaggal. Ennek két változatával találkoztam. A gyakoribb az Estelada blava, amelyben a háromszög kék, benne a csillag pedig fehér. Ritkábban látnia az Estelada vermella-t, amiben a háromszög sárga, a csillag pedig vörös. Az Estelada a a függetlenséget követelő katalánok zászlaja, amit Barcelonában leggyakrabban erkélyek korlátján lógatva lehet látni, így demonstrálván egy-egy lakó nemzeti érzelmeit.

Camp Nou

• Elsétáltunk a Camp Nou mellett is, kellő áhítattal. Érdekes, hogy a csajok odavoltak egy stadion-előtt-pózolós fotóért, ez valószínűleg a fiú osztálytársak irányából átszűrődő hatás. Focirajongók nyílván hüledezve veszik tudomásul, hogy a stadionlátogatást kihagytuk, sajnáltam rá a fejenként 23 eurót (gyerekeknek 18). Focimeccs érdekes módon kettő is volt az ottlétünk alatt, egy kupameccs mellett egy bajnoki rangadót is kihagytunk (szintén főleg smucigsági okok miatt), pedig a helyiekkel együtt örülhettünk volna az Atletico Madrid elleni 2-1-es győzelemnek.
• A Camp Nou egyébként kívülről erősen Népstadion jellegű építmény, ami talán nem teljesen véletlen, nagyjából egyidőben épültek. Nem csoda, hogy a mára kicsit régimódi stadion lecserélésén már jó ideje gondolkodnak, a legújabb hírek szerint végül nem új stadion épül, hanem felújítják a mostanit: de persze a kinézete teljesen megváltozik majd.

Nagyjából ennyi. Sok minden kimaradt, amit egyébként láttunk (erőd a Montjuic tetején, Gót Negyed, Rambla, Esernyős Ház, Passeig de Gracia, Kolombusz emlékmű) és persze sok minden kimaradt magából a vizitből is (Tibidabo, olimpiai és világlkiállítási létesítmények, Montserrat, Tengerészeti Múzeum stb.), dehát ez már csak így van.

Marad a végső jó tanács: Barcelona jó hely, tessék megnézni.