Van nekünk lassan két éve (ha jól rémlik) a Serfőző.

A legnagyobb előnyük, hogy vannak: szorgalmasan és rutinosan szervezgetik a sörfesztiválokat (szezonnyitót és szezonzárót, csehet és németet, pestit, budait, vidékit) tavasztól őszig. Igyekeznek a magyar népléleknek (vagy legalábbis az enyémnek) megfelelő keretfeltételeket teremteni: nincs belépő, nem fizetős a wc, nincs kötelező visszanemváltott pohár, vannak viszonylag elfogadható árak. Nagy pozitívum, hogy sörfesztiválokat rendeznek, nem műsorfesztivált sörrel, így nem kell az éppen divatos lakodalmas rockegyütteseket vagy sztendápkomédiásokat hallgatnom, max.valami visszafogott sörkonform kisérőzenét kapunk vagy egy kis Katona Csabát, dehát őt kedveljük, mert aki szereti a történelmet, a sört (meg a sörtörténelmet) és nochdazu még van jó humora is, az rossz ember nem lehet és egy sör mellett bármikor elhallgatom.

Legnagyobb hátrányuk a rutin, illetve az ebből adódó középszerűség és slendriánság. Igérnek specialitásokat, különlegességeket, a valóságban alig hoznak valami újat: lényegében azokat a söröket fesztiválozzák a beszervezett importőrökön vagy kocsmákon keresztül, amiket az alapos sörkedvelő amúgy is megtalál itt-ott. Közzétesznek sörlistákat, amik csak körülbelül teljesülnek, hiányzók mindig vannak, valahogy valami mindig "közbejön", ráadásul főleg a beigért egzotikusabb főzetekkel történik ez meg gyakran. Elég közepes a csaposfelhozatal is, van, ahol kérdésre elég sokat tudnak és mondanak el egy-egy sörröl, de van ahol még az alaptípusokról sincs fogalmuk.

Kb. ugyanezt a megszokott szintet hozta a Német Sörfesztivál is: volt előzetes sörlista több elgépelt névvel (pl. Hacker-Pschor, Kösritzer, Thurn und Taris, Weinheinstephan, ejnye már...), volt beigért, de aztán a fesztiválon nem megtalálható sör (pl. Büble, Scherdel) és nem nagyon volt igazából komoly újdonság. (Még a hiányzók sem voltak azok, a Büble söröket rendszeresen látom nagyobb boltokban, Scherdelt meg lehet kapni a Battyhany tér mellett.) Ez bizony egy ilyen gazdag sörkultúrával rendelkező ország esetén nagyon nagy kár: ha már a német nagykövet volt a fővédnök, akkor igazán lehetett volna pár speciálisabb, itthon valóban nem kapható német sörrel megörvendeztetni a nagyérdeműt! (Azt, hogy nem lehetetlenre vágyok, a V4 Sörfesztiválnak lesz alkalma bebizonyítani, ahol a hírek szerint jó pár szlovák és lengyel újdonság lesz, olyanok, amiket még tényleg nem lehetett itthon kóstolni...)

1. kép: A fesztivál egyik fele (nem egy monstre esemény volt ez...)

Ez nem történt meg, a ziccer kimaradt. Nem kaptunk Kölscht, nem kaptunk dortmundi altot, berlini weissét vagy éppen bajor falusi búzát. Kaptunk helyette egy n+1-ik Serfőzős fesztivált, ahol persze volt jó sör és volt finom kolbász, tehát Promontor is sörbe, méghozzá azért jóféle sörbe fojthatta bánatát. A második után már egészen megbocsátó voltam a rendezvény esetleges hibái kapcsán.

Úgyhogy az általános értékelést (értsd: Promontor Szokásos Kákacsomós Maximalista Morgását) lezárva, nézzük a konkrétan elfogyasztott söröket:

1516: Hát ugye a Weihenstephaner az Weihenstephaner és ugyan itthon leginkább a búzáiba lehet itt-ott belebotlani, azért tudnak búza nélkül is jó sört főzni, ahogy azt pl. egyik kedvencemmel, a Korbiniannal már sokszor bizonyították. Bizonyított az 1516 is, jó kis friss pincesör malátás, élesztős, harmonikus ízekkel. Soha jobb indítást!

Hannsdorfer Dunkel: ez egy előzetes listán nem szerepelt márka volt, ötfajta sörrel, amiből a dunkelt választottam és nem bántam meg. Könnyű, harmonikus barna, nagyon jól itatja magát, a legjobb cseh barnák rokona, könyveltem el magamban.

Otthon aztán próbáltam rákeresni a Hannsdorfer sörökre és legnagyobb meglepetésemre a cseh Holba sörgyár jött elő, ugyanis az északmorva Hanušovice városának német neve Hannsdorf. Ilyenformán persze akár érthető is a rokonság a cseh barnákkal, de igazából az a kereséseimből végül egyáltalán nem derült ki, hogy a Hannsdorfer márka az valójában honnan származik. Lehet a Holbának valamilyen próbálkozása (kézműves sorozat vagy csak szimplán rebranding a német piacra), de lehet egy kis főzde márkája is, ki tudja. Ez utóbbi esetben viszont lehet ez egy hanušovice-i főzde, de lehet bárhol Németországban is, mondjuk egy morvaországból elszármazott család vállalkozása.

Szóval érdekes rejtély ez, ami megfejtésre vár, aki tudja a megoldást, kommentelje be!

2. kép: Itt csapolták a Hannsdorfer söröket, Aki tudja, ki főzi, mondja meg!

Schneider Weisse Tap 1, ez egy világos szüretlen búza, ami majdnem pont olyan, mint amilyennek egy bajor világos szüretlen búzának lennie kell. Ami nem véletlen, mert hogy a Schneider Weisse márka az a Promontor-Féle Nagy Bajor Sörrangsorban a Weihnstephanerrel holtversenyben tanyázik az első helyen, leginkább az eldönthetetlen Vitus vs. Aventinus párbaj (a sörvilág El Clasico-ja) érdemeként. De visszatérve a Tap 1-re, ez egy alap búza, nagyon kellemes, harmonikus, kicsit inkább a savanykás citromos vonal (amit annyira nem kedvelek, inkább a banános iskolára esküszöm), de az élesztősség azért visszahozza.

Progusta IPA: Az árlistán csak "IPA német kézműves sör" (sic!) néven szerepelt, szerencsére valahol hátul a barakban volt egy cetli a konkrét márkával, így fény derült a gyártóra is. Az IPA egyébként nem egy német műfaj, Ők ugye a hagyományos típusaikat olyan tökéletességgel főzik, hogy a sörforradalmat náluk akár okafogyottnak is tekinthetnénk. De persze azért itt-ott főznek IPÁt arrafelé is, pl. a Camba próbálkozásával találkoztam már és nem bántam meg. Ezt se bántam, bár volt egy amolyan yet another IPA érzésem, de a műfaji követelményeket magabiztosan hozta, finom gyümölcsös illatok, remek keserédes, gyümölcsös test. Érezhetően "kontinentálisra" volt belőve, nem az amerikai IPÁk vadsága és vetélkedő ízorgiája, mint inkább egy komplex, de azért stabil és harmonikus ízvilág volt a cél.

3. kép: Itt csapolták a Progusta IPÁ-t

St. Michaelsberg pils (Ha tényleg ez volt az...): ez csalódás, túl hideg, túl szénsavas, íze alig, kár volt.

Weihenstephaner Hefeweissbier Dunkel Komplex, egyszerre édeskés, karamelles, ugyanakkor néha enyhén savanykás, máskor kicsit banános is. Kb. tökéletes, na.

Fóti 500: Jöjjön egy magyar versenyző is. A fótiak amúgy is alapvetően a németes vonalat viszik, nézzük mit hoztak ide. Kellemes testes láger virágos komlós illat, malátás de azert komplex test, kár hogy egy picit melegen csapolták, ettől eltekintve egyáltalán nem lógott ki a mezőnyből.

4. kép: A fótiak pavilonja

Thurn und Taxis búza: Korrekt búza, citrusos, savanykás, friss. Kár hogy én a banános-élesztős vonalat kedvelem, abból semmi nincs.

Naszóval, kb. ennyi. Reméljük, lesz folytatás, lehetőleg belőve az idén kimaradt ziccereket. Úgy legyen.