HTML

PromontorBlog

Mozik, utazások, fotózás. Budapest, Újbuda. Fogyasztóvédelmi füstölgések. Sportkommentárok. Sörélmények. Rendkívül eredeti, ugye...

Friss topikok

Ők meg látogatnak

free counters (2008 november 28. óta)

Őket hirdetem

Bloggerunió

Magamat hirdetem

Első Magyar Háromcsillagos SuperBlog!

Ezt szívom

Budapest szmogtérképe

Ehhez próbálom tartani magam

Ehhez próbáld tartani magad

Creative Commons Licenc

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda VB 2011

Férfi kézilabda VB 2011

Női kézilabda EB 2010

Női kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda VB 2009

Férfi kézilabda VB 2009

Női kézilabda EB 2008

Női kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Női kézilabda VB 2007

Női kézilabda VB 2007

100 év - észt kiadás

2018.02.24. 10:22 promontor

Volt nekem egy ünnepi posztom nemrég a 100 éves Finnországról.

Következzen most egy ikerposzt: emlékezzünk meg a 100 éves Észtországról!

eesti_100_jb_478x493.jpg

Igazából mentegetőzéssel kell kezdenem: Észtország tegnap volt 100 éves, késtem egy napot. Ugyanis 1918. február 23-án kiáltották ki Észtország függetlenségét Pärnu városában, ma meg ugyebár már február 24-e van. (Bár tulajdonképpen nem is késtem: az észtek hivatalosan 24-én ünnepelnek, ugyanis ezen a napon hirdették ki a  nyilatkozatot a fővárosban, Tallinnban...) 

Mentegetőzéssel kell folytatnom is: ez a poszt meg se fogja közelíteni a finn poszt információtartalmát. Ugyanis  míg Finnországnak amolyan botcsinálta szakértője vagyok, addig Észtországról ezt egyátalán nem állíthatom. Ugyan valószínűleg többet tudok az észtekről, mint az átlag magyar, de ezt a többlettudás messze van a finnekről felhalmozott többlettudásomtól. Ez persze nem meglepő, lévén Finnországban két részletben több, mint két évig éltem (először két hónapot, másodjára két évet), ezzel szemben Észtország kapcsán mindössze tízegynéhány rövidebb kiruccanást tudok felmutatni, amelyek többsége (két kivétellel) egynapos vizitecske volt és amelyek egy kivétellel Tallinn városára korlátozódtak. Az ezek során begyüjtött tapasztalatokhoz még hozzáadódik pár történelmi témájú könyv, bár ezek többsége (két kivétellel, megintcsak) csak érintőlegesen foglalkozott Észtországgal.

Így aztán ebben a posztban nem lesz Nagy Észt Közhelygyűjtemény Enciklopédia, se észt kulturális vagy éppen gasztronómiai ismertető, észt sportösszefoglaló meg végképp nem. Egyedül egy rövidke történelmi áttekintést mertem bevállalni. Emellett lesz kis nosztalgiázás észtországi emlékeimről, ennek kapcsán meghivatkozom egy-két korábbi posztomat és beillesztek pár szép képet Tallinnról és Narváról. A többinek meg tessék az internetről utánanézni, az észtek megérdemlik!

Történelem

Először is nézzük, mit is ünneplünk. Következzen Promontor Rövid és Velős Összefoglalója az Észt Történelemről. Nem meglepő módon lesz némi hasonlóság a korábbi finn összefoglalóval. Rokon népek, szomszédos területeken:

  • Az észt nép jó régóta arrafele él. Hogy pontosan mióta, az a fene tudja. Pontosabban a szakértők azt állítják, ők tudják; szerintük az i.e. 4. évezredben már ott voltak. Higgyük el nekik.
  • Az írott észt történelem kb. akkor kezdődik, amikor a dánok meghódítják a mai Észtország területét. A források szerint a hódító II. Valdemár dán király 1219-ben alapította meg Tallinn városát.
  • Szemben a finnekkel, a terület valamivel "huzatosabb" volt, így az obligát orosz hódításig sem maradt egy kézen a terület: a dánokat előbb a Német Lovagrend, később a svédek váltották. A kialakuló helyi elit leginkább a városokban letelepedő németekből állt, az észt többség szegény, elmaradott és alárendelt volt.
  • Az orosz hódítás valamivel előbb következett be, mint a finneknél, Svédország 1721-ben kényszerült lemondani a területről Nagy Péter javára.
  • A XIX. század során az észtek nemzeti öntudatra ébredtek és emancipálódtak, kb. ugyanúgy, ahogy mi magyarok és minden más európai nép. Megszületett az észt nemzet. Már csak az volt a kérdés, lesz-e alkalma elszakadni Oroszországtól.
  • Lett. Az önállóságot,a világháború és az Orosz Birodalom összeomlása hozta el. Az 1917. novemberi orosz forradalom után röviddel, 1918. február 23-án, azaz tegnap száz éve az Észt Megmentés Bizottsága kikiáltotta Észtország függetlenségét.
  • A valódi függetlenségre kellett várni egy kicsit. Először a német hadsereg szállta meg az országot, majd a bolsevikok tértek vissza. Utóbbiakat azonban egy rövid függetlenségi háborúban kiverték és az 1920-ban megkötött Tartui Békében a Szovjetunió elismerte Észtország függetlenségét.
  • Ami mindőssze 20 évig tartott. Szemben a finnekkel, Észtország nem tudta megvédeni magát a 2. világháború előestéjén és Sztálin hódítását a háború végén a nyugati hatalmak is morgolódva ugyan, de tudomásul vették. 
  • Így aztán 1945 után a kontinens boldogtalanabb oldalára kerültek ahol negyven évig tartó politikai elnyomást, gazdasági pangást és oroszosító törekvéseket kellett elszenvedniük.
  • A szabadulást számukra is a Szovjetunió válsága hozta el. A függetlenséget végül 1991. augusztus 20-án kiáltották ki (bizony, ez a nap azóta Észtországban is nemzeti ünnep!), kihasználva a Gorbacsov elleni puccskisérlet utáni zűrzavart. Ezt végül az oroszok is elfogadták, a szovjet-orosz csapatok 1994-ben elhagyták az országot.
  • A független Észtország gazdasági sikersztori, a nálunk jóval mélyebbről indult ország mára lehagyott bennünket és mint a világ egyik legdigitalizáltabb országa vált ismertté. Egyébként ők is 2004-ben csatlakoztak az EU-hoz, 2011-ben pedig már az eurót is bevezették.
  • Külpolitikailag a 2003-as NATO csatlakozás jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni: a NATO nyújtotta biztonsági garancia nélkül Észtország függetlenségét sokkal inkább fenyegetné a putyini Oroszország, márcsak azért is, mert az ország egyik legjelentősebb biztonsági problémája a jelentős orosz kisebbség. Míg az utóbbiak helyzete valamelyest konszolidálódott az utóbbi években, az orosz szomszéd szándékai nem túl megnyugtatóak: Észtország előreláthatólag még sokáig az orosz biztonsági fenyegetés árnyékában fog élni.

Naszóval, ennyit az észt történelemről.

Következzen a "resztli":

Tallinn

Észtország számomra elsősorban Tallinnt jelenti, lévén ide ruccantam át rendszeresen Helsinkiből. Ez a fajta átruccanás egyébként milliónyi finnek is rendszeres tevékenysége, Észtország és elsősorban Tallinn számára a finn bevásárlóturizmus komoly bevétel. És hát Tallinnban van mit nézni, ahogy azt az alábbi anziksz is mutatja. De megírtam én ezt korábban is, tessék elolvasni Tallinni Útmutatásaimat!

tallinnanziksz_478x398.jpg

Narva

Ahogy írtam az elején, Tallinnból egyszer mozdultam ki, akkor is csak egy napra. Nem bántam meg, Narva vára a határfolyóval, melynek túlpartján a kihívó szomszédvár, Ivangorod néz farkasszemet egyrészt gyönyörű látvány, másrészt igazán jelképes, sűrű történelmű helyszín: csatázott itt Nagy Péter orosz cár és XII.Károly svéd király a XVIII.században vagy éppen a Vörös hadsereg és a Wehrmacht a XX. században. De írtam én Narváról korábban is, tessék elolvasni!

narvaanziksz_478x337.jpg

Ami kimaradt

Hát, lényegében minden más. Szóval el kéne szánnom magam és egyszer visszamenni hosszabb időre. Megnézni Tartut, Pärnut, átkompolni Saaremaara vagy Hiumaara (a két nagyobb szigetre a szárazföldtől nyugatra), kirándulni a csodaszép északi erdőkben...

Sörök

Az észt sörökkel való ismerkedésem sajnos olyan időszakra esett, amikor még híre hamva se volt a sörforradalomnak. Így aztán számomra az észt sört elsősorban a Saku Originaal jelentette, amely alapvetően egy sima világos lagersör. Viszont annak elég jó, illetve mindenképp jobb, mint a hasonló finn példányok, így aztán Tallinból mindig vittem haza néhány palackkal. Emellett egy idő után felfedeztem a tallinni óvárosban az Olde Hansát, ami ugyan egy nem túl olcsó turistahely, de volt házisörük, fűszeres és mézes, ezekből aztán látogatásaim alkalmával gyakran rendeltem egy korsóval.

Ezután hosszú szünet következett és nem kis irigységgel fedeztem fel, hogy a Sörvadászat blognak igen tekintélyes Észt Szekciója van: Észtországban is kitört a sörforradalom, ennek kapcsán pedig nemcsak mindenféle kisözemi sörök jelentek meg, hanem a nagy gyártók is aktivizálták magukat és az annak idején még szerény szortimenttel rendelkező Saku is érdekesebbnél érdekesebb sörökkel rukkolt elő. Ezek persze sajnos Magyarországra nem jutnak el, de Lengyelországban azért sikerült találnom párat.

Emellett a kisüzemiek közül a Pöhjala sörei jelentek meg itthon, persze méregdrágán, de azért sörfesztiválokon kóstoltam párat és bizony nem rosszak. Szóval az észtek jól belehúztak sörileg is, csak sajna túl messze vannak ahhoz, hogy ezt komolyabb mértékben megtapasztalhassam.

Blogajánló

A végére egy kis olvasnivaló Észtország ügyben másoktól, ha nem is a legfrissebb, de azért érdekes, nagyon is:

  • Tallinnban és Annyit: Az észt csoda magyar szemmel, szenzációmentesen. Amiből kiderül, hogy ugyan ott se minden fenékig tejfel, meg az is, hogy nagyon mások a történelmi, társadalmi hagyományok, de azért nagyon tanulságos, hogy érhet el komoly eredményeket egy fejletlen, szegény kis ország. Hát nem úgy csinálták a dolgokat, ahogy mifelék...
  • Sörvadászat, Észt Szekció: fent már ajánlottam, de megérdemli a kiemelést. Több, mint 200 észt sörposzt, igazi kincsesbánya!
  • A hundred years of the Republic of Estonia: a hivatalos ünnepi honlap, itt a helye...
  • A magyar kapcsolat: Észt Intézet Budapesten
  • Kicsit részletesebb történelmi összefoglaló az észt függetlenségi deklarációról, bónuszként a litván sztorival ugyanebből az időszakból...

Szólj hozzá!

Címkék: utazás történelem évforduló észtország függetlenség tallinn tallin narva sörcímke Saku Pöhjala

A bejegyzés trackback címe:

https://jozsefbiro.blog.hu/api/trackback/id/tr3013693398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.