HTML

PromontorBlog

Mozik, utazások, fotózás. Budapest, Újbuda. Fogyasztóvédelmi füstölgések. Sportkommentárok. Sörélmények. Rendkívül eredeti, ugye...

Friss topikok

Ők meg látogatnak

free counters (2008 november 28. óta)

Őket hirdetem

Bloggerunió

Magamat hirdetem

Első Magyar Háromcsillagos SuperBlog!

Ezt szívom

Budapest szmogtérképe

Ehhez próbálom tartani magam

Ehhez próbáld tartani magad

Creative Commons Licenc

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda VB 2011

Férfi kézilabda VB 2011

Női kézilabda EB 2010

Női kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda VB 2009

Férfi kézilabda VB 2009

Női kézilabda EB 2008

Női kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Női kézilabda VB 2007

Női kézilabda VB 2007

Archív útinapló, 2004

2018.07.14. 09:25 promontor

Jöjjön egy újabb archív poszt, egy utinapló 14 évvel ezelőttről.

Mit kell tudni az archív útinapló rovatról?

Arra gondoltam, hogy ha már megérte a tíz évet a blog, akkor emlékezzünk meg az elődről. Volt nekem egy honlapom, amit még 1998-ban csináltam és amit sokáig blogszerűen irogattam. Volt benne pl. útinapló is.

Namármost ez a honlap már eltűnt a web feneketlen bendőjében (mond valakinek valamit a GeoCities név?), de a saját archívumomban még előásható a tartalma. Elő is ástam és úgy döntöttem, egy kis munkát megér, hogy újra publikus legyen. Ennek gondolom mind a négy (kb.) törzsolvasóm nagyon fog örülni, elvégre mi lehet annál jobb, mint tizensok éves poros mondatokat olvasni rég elfelejtett utazásokról.

Szóval ez egy sorozat lesz, az 1998 és 2009 közötti utazásaim listája, évenkénti bontásban. Itt ugye van némi átfedés, mert a blog 2007 végétől élt, majd meglátom, mi lesz az átfedő évekkel. A sorrendiség nem lesz teljesen lineáris, ugyanis 2003 előtt csak angol verzióban írtam a honlapot, az akkori listák fordítása viszont időbe telik, így a sorozatot az eredetileg is magyarul írt oldalakkal kezdem, a korábbiak majd később jönnek. A szöveg némi formázástól, meg az elavult linkek frissítésétől eltekinve eredeti, az utókor bölcs megjegyzéseit sárga háttérrel jelzem.

(Figyelem, ezekben a listákban a későbbi utak vannak elől. Eredetileg így írtam a honlapon, megfordítani meg túl lusta vagyok. Meg kb. ugye mindegy is...)

Háttérinformációnak annyit hogy az előző évben született első gyermekem, azaz értelemszerűen nem a nagy világjárások éve volt ez.

Farnborough (november 23-24)

Hivatalos úton voltam a London melletti Farnboroughban, amely kétévenkénti repülősójáról híres, de egyébként egy nem túl érdekes hely. A White Residence névre hallgató szállás (ahol lassan törzsvendégnek számítok) egy kellemes - vörös téglás családi házas - környéken egy kellemes BB jellegű magánház, kb. 15 percnyi sétára a vasútállomástól. Amúgy csak két estém volt szabad:

  • Az elsőn egy helyi kolléga invitálását elfogadva a római eredetű (Venta Belgarum) Winchester városában vacsoráztunk, a kellemes Wykeham Arms pubban, később pedig a Royal Oak-ban is meglocsoltuk kiszáradt torkunkat. Bár már sötétben érkeztünk a városba és csak egy kb. húsz perces sétára futotta (a látnivalók között volt Nagy Alfréd szobra, a katedrális és a Római Fal a folyóparton) az esti, kissé kihalt Winchester is igen impozáns volt, megérne később egy alaposabb látogatást!
  • A második éjszakán Londonban tettem egy háromórás rövidke sétát, amibe persze nem fért túl sok: A Waterloo állomásról indulva először a London Eye-t látogattam meg, ami egy nagy óriáskerék a Parlamenttől nem messze, jó kilátással. Ezután átsétáltam a Trafalgar Square-re, majd a Covent Garden és a Soho forgalmas utcáiban bolyongtam, térkép nélkül pillanatok alatt eltévedve. Már visszafelé tartva betértem a The Wellington pubba, ahol egy pint sör mellett megnéztem a PSV-Arsenal meccs első félidejének végét, majd visszatértem a vasútállomásra, ahonnan egy még egy egyórás vonatút várt hazáig.

A brit vasutak egyébként elég megbízhatatlanok, három esetből kétszer is kb. tíz percet késtek, mégpedig rögtön az indulásnál.

Hajdúszoboszló (október 16-20)

Kellemes fürdőváros Szoboszló, a rengeteg német fürdővendég által elköltött pénz jótékonyan hat a városképre is, amelyet kádárkori kocka-szocreál stílusú, de jól karbantartott hotelek, kellemes sétálóutcák és parkok jellemeznek. Mi a Hotel Béke vendégei voltunk, amelynek egy nagyobb külső és egy kisebb belső uszodája van továbbá több termálvizes medencéje. Alapvetően jól éreztük magunkat, bár azt nem értem, a vacsoránál miért kellett lasszóval vadászni az italos pincérre, egy alkalommal egyáltalán nem sikerült italt rendelnünk. Debrecenbe is többször átruccantunk. A Déri Múzeumban nemhagyhattuk ki az ideiglenesen hazánkban állomásozó Munkácsy-trilógiát, még akkor se, ha általában nem vagyok az akadémista festők nagy híve (hajrá impresszionisták!). A Nagytemplom szintén kihagyhatatlan, bár nyilván nemfogom egy napon emlegetni mondjuk a Sagrada Familiával. A belvárosi sétákon kívül még a Nagyerdőre is jutott egy kis időnk, amit különösen Eszter élvezett. Fogyasztottunk is, egyrészt cukrásztermékeket a Gara és Mandula cukrászdákban (helyi érdekesség, hogy a somlói galuskát sajátos módon nem csokiöntettel, hanem csokipudinggal készítik; érdemes kipróbálni, bár szerintem az öntettel jobb), másrészt néhány remek akciós könyvet a Tóth Könyvkereskedésben, bár itt sérelmeztem, hogy a kasszánál nagyon sokat kellett várnunk, nem a nagy sor, hanem a lassú kiszolgálás miatt.

Rohrmoos (augusztus 8-13)

Rohrmoos egy kis falu az Enns völgyében (az Óperencián is túl) egy Schladming nevű kisváros felett a hegyoldalban. Lélegzetelállító a kilátás a Dachstein vonulat déli oldalára, amit a szobánk ablakából is élvezhettünk. A szállásunk egyébként egy Abelhof névre hallgató parasztgazdaságban volt, ahol Eszter lányom először látott igazi lovat, nyulat, tehenet és egyéb állatokat. Alapvetően a költözésünket akartuk kipihenni, így nem voltunk túl aktívak, de azért Scladmingban többször sétáltunk, felmásztunk egy tengerszemhez (Riesachsee, Untertal), felautóztunk a közeli Planai hegy csúcsára és még egy lovaskocsikázáson (Kutschenfahrt) is részt vettünk.

Szentendrei Néprajzi Múzeum (június 17.)

Rövid látogatás a Szentendrei Néprajzi Múzeumban (a Skanzenban). Bár már harminhét éves a múzeum, még mindig bővítik, néhány évente egy-egy újabb tájegységet hozzáadva a kínálathoz. Eszter lányomnak leginkább a kecskék tetszettek, meg a hintát is élvezte.

Alsópáhok (január 25-30)

Öt szép napot reméltünk eltölteni az alsópáhoki Kolping Hotelben. Ezalatt kirándulásokat terveztünk többek közt Keszthelyre, Hévízre és Szigligetre. Bár Keszthelyre valóban eljutottunk (még a Festetics Kastélyban is voltunk egy vezetésen), terveink nagy részét keresztülhúzta egy csúnya vírusfertőzés, amely itt kezdődőtt és még hetekig ágynak döntött. A Kolping hotel egyébként bababarát szálláshely és az alapvető elvárásainknak valóban megfelelt, de azért távol állt a tökéletestől. Az emeleti szobánk például nem volt lépcsőmentesen megközelíthető, nem volt a szobában hajszárító (a recepción lehetett kérni, de előfordult, hogy már mindegyik ki volt adva), kevés volt a tárolóhely három személyre, több tájékoztató felirat hiányos volt. Még tőbb hasonló kifogásunk volt: egy magát mostanában négycsillagossá minősítő szállodához méltatlan hiányosságok ezek, ráadásul túl nagy számban.

Szólj hozzá!

Címkék: anglia utazás ausztria 2004 archívum farnborough Magyarország Hajdúszoboszló Alsópáhok rohrmoos

A bejegyzés trackback címe:

https://jozsefbiro.blog.hu/api/trackback/id/tr4713914462

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.