Ezt a posztot már régóta tervezem.
Sokféle sörblog és sokféle sörblogger van. Akad, aki minden keze ügyébe eső sörről ír, van olyan, aki magyar kézművesekre specializálódott, van, aki a magyar kiskereskedelemben kapható söröket értékeli szisztematikusan, van aki külföldi utazásai során gyűjti és kóstolja a helyi sörspecialitásokat. Az viszont szinte mindegyikre jellemző, hogy nem nagyon derül ki belőle, hogy melyek is a szerző(k) kedvenc sörei.
Ez tulajdonképpen érthető is. Kedvenc sörből nem sok van. Ez is olyan, mint bármilyen más kedvenc, nem lehet valakinek 127 darab kedvenc plüssállata vagy 317 kedvenc hűtőmágnese. Ha belegondolunk, a tipikus kedvencszámok nagyjából az 1, a 3, az 5, maximum a 10. Ennyi kedvencet szoktak listázni a "mi a kedvenc akármim" jellegű kérdésre adott válaszban.
Na, hát én most előállok és leleplezem önmagam. Következzen a kedvenc söreim listája!
Definíció
Na de mi a kedvenc?
Ehhez két kritériumnak kell egyszerre teljesülni.
- Nagyon ízlik
- Rendszeresen fogyasztom
Figyelem, külön-külön egyik kritérium sem elegendő. Az életemben egyszer kóstolt Citron Porter (Koppenhága, Carlsberg sörfőzde) vagy a Pivovar Groll világos lezsákja (Plzeň, Groll sörfőzde) lehet bármennyire meghatározó söremlék, nem sorolhatom a kedvenceim közé, mert sajna nem jutok hozzájuk rendszeresen.
Ugyanakkor a rendszeresen fogyasztott söreim közül se mondanám mindegyiket kedvencnek. Ez ugye egy kicsit érthetetlennek tűnik: ha nem kedvenc, minek fogyasztom rendszeresen? Valóban, minek?
Nos, a válasz valahol abban rejlik, hogy a kedvencnek azért jár valami kiemelt, "ünnepi" szerep. Ha mindennap mákos palacsintát ennék, egy idő után megcsömörlenék tőle és elvesztené a kedvenc "státuszát". De így, hogy mondjuk havonta-kéthavonta egyszer kerül az asztalra, így megőrizheti az ünnepi alkalom jellegét. Na, kb. ugyanez van a kedvenc sörökkel is.
Persze ez nem jelenti azt, hogy a közbenső időszakban rossz söröket iszom. Egyrészt vannak kedvelt, kellemes élményt adó, de nem túl kiemelkedő sörök, amiket szintén viszonylag rendszeresen fogyasztok. Másrészt pedig ismert tény, hogy a söruniverzum tágul, azaz van még bőven olyan sör, amit nem kóstoltam: fogyasztásom egy másik jelentékeny részét az ezekkel való kisérletezés teszi ki.
A harmadik kritérium: a piszkos anyagiak
Azt írtam, két feltétel kell a kedvencséghez, de igazából a rendszerességre vonatkozó kritériumnak van egy mögöttes feltétele: az ár.
Az ár megosztó tényező sörrajongó körökben. Van, aki szerint az ára nem számít, egy sör vagy jó, vagy nem jó. Ha jó, mindegy milyen drága. Ha nem jó, mindegy, milyen olcsó. Elvégre az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz sört igyunk. Van aztán a másik tábor, amely nagy örömmel fedez fel akciós söröket a diszkontokban, megállapítva, hogy egész jó, illetve ár-érték arányban kifejezetten remek vétel.
Szokás szerint én valahol középen állok ezügyben. Egyfelől persze, a lényeg az, hogy jó-e a sör. Szar sört akkor se veszek, ha olcsó. És ugyan híresen smucig alkat vagyok, a sörért általam kifizetett legmagasabb ár azért szépen emelkedett az utóbbi években, bőven infláció felett.
Ugyanakkor az árnak mégiscsak van szerepe. Mert hajlandó vagyok alkalmanként egy ezres felett kiadni egy háromdecis hiperszuper kraftért, egy exkluzív belgáért (speciel egy Vestvleteren 12-esért 2300 fabatkát adtam a minap), netán egy brit ritkaságért (ezért pl. 1800-at perkáltam), de ez az árszint csak alkalmi kóstolásokra elfogadott nálam, kizárólag új sörök megismerése végett.
Egészen más a leányzó fekvése, ha ugyanezt az összeget rendszeresen kellene kiadnom. Ahhoz igen csak nagyot kellene "dobnia" egy ilyen drága sörnek. Persze elképzelhető, hogy majd egyszer találok egy olyan 1000+ forintos sört, ami annyira elvarázsol, hogy bekerül a kedvenceim közé, de eddig ez nem történt meg. A helyzet az, hogy a posztban felsorolandó öt sör mindegyike az 500 forint alatti kategóriában található, legalábbis a poszt megírásának idejében.
Palackozott vs. Csapolt?
Ez egy örök dilemma, vajon melyik a jobb. A többség a csapoltra szavaz, egyrészt mert jellemzően frissebb a csapolt sör, másrészt pedig egy patinás kocsmai környezet, illetve a barátok társasága olyan szubjektív tényezők, amelyek emelik a sörfogyasztás élményét.
Régebben én is így gondoltam, de ahogy családos emberként csökkent a kocsmai és növekedett az otthoni sörfogyasztásom, megtanultam becsülni a palackozott (sőt, dobozos!) söröket is. A legfontosabb előny, hogy a sör hőmérsékletét sokkal ideálisabban be tudom állítani. A kocsmai csapolt sörök többsége szerintem túl hideg, legalábbis Magyarországon mindenképp. Ez még a lager sörök esetén is így van, a felsőerjesztésűeknél pedig teljesen egyértelműen hibás a szokásos erősen lehútött csapolás. Otthon meg az ember egy idő után kitapasztalja, melyik sörnek mennyi idő kell, miután a hűtőből kivettem. Így aztán szinte mindig ideális hőmérsékleten tudom kibontani a palackot.
Ezúttal palackozott!
A kérdés persze nem eldönthető: mindkettő jó, mindkettőt szeretem. Tehát az a döntés, hogy ebben a posztban az otthon fogyasztott, palackozott kedvenceimet sorolom fel, tisztán szubjektív. illetve ha lesz kedvem folytatni, akkor időbeli, csak ki kell várni a kedvenc csapolt söreim listáját!
Na, csapjunk a lovak közé, következzen végre Promontor öt kedvenc palackozott söre. A sorrend nem számít, nincs legkedvencebb meg kevésbé kedvenc, mindegyik "csak" simán kedvenc.
Na tessék, itt van Promontor a rengeteg cseh sörös posztjával, erre elsőnek egy német sör szerepel a listán, mi ez a pálfordulás, kérem szépen?! Hát, az van, hogy én mindenféle jó sört szeretek, nincs cseh kizárólagosság ezügyben. Ettől még a cseh söröknek van nálam egy speciális, kiemelt státusza, talán azért, mert ifjúkori prágai sörélményeim szerettették meg velem a sört, de arról szó sincs, hogy más nációk söreit bojkottálnám.
A német sörök pedig szorosan ott vannak a csehek mellett, a sörkultúrájuk semmivel sem gyengébb. Így aztán az évek során szépen végigkóstoltam az itthoni boltokban kapható mindenféle német söröket, köztük a pilzeniket: Bitburger, Berliner Kindl, Veltins, Krombacher, Wernesgrüner, Warsteiner, stb. Vegyes eredménnyel, vannak köztük gyengébbek, vannak jobbak (Wernesgrüner, Warsteiner), de szerény véleményem szerint a Radeberger kiemelkedően a legjobb.
Mondhatnánk, hogy a Radeberger Szászország válasza a Pilsner Urquell-re. A legtöbb német pilsner elég száraz, szikár, kicsit elveszik benne a maláta, marad a markáns, kicsit néha gyógyszeres keserű egy kicsit vizes, erősen szénsavas testen. Na a Radeberger az nem ilyen, itt megvan az a maláta-komló egyensúly, ami a cseh pilzeniek sajátja. Megvan továbbá a sör fűszeressége is, ami élvezetessé teszi és lágyítja a komló markáns keserűségét. Ugyanakkor azért ez érezhetően nem csak egy cseh pilzeni másolata. Egyrészt azért más a komló, másrészt azért megőriz valamit a németek szikárabb, szárazabb stílusából. Remek darab!
Radeberger Pilsner
- Rate beer pontjaim: 44/50 (Illat: 8/10; Megjelenés: 4/5; Íz: 9/10; Kortyérzet: 4/5; Összbenyomás: 19/20)
- Beszerzés: Legtöbb szupermarketlánc, pl. Auchan, Spar, CBA
- Ár: Normál ár 400 Ft fölött, akciósan 280-300 Ft (dobozos)
- Csapon is van? Fene tudja, biztos, de bevallom, ezer éve nem ittam Radebergert csapon...
Na, akkor álljon helyre a világ rendje, jöjjön egy cseh sör.
Egy cseh pilzeni méghozzá, az egyik kedvenc sörtípusom. A csehek tudnak valamit, az egyszerre markánsan komlózott és harmonikusan kiegyensúlyozott (maláta, élesztő, komló) sörökben utolérhetetlenek. A kategória mezőnye igen erős: maga az Urquell is remek sör, de kevésbé ismert versenytársai talán még jobbak is, pl. a 12-es Konrad vagy a Bernard Sváteční ležákja is rendszeres vendég a hűtőmben. De a kedvenc mégiscsak a "Lovag", a sör, ami pilzenibb a pilzeninél. Már írtam róla amúgy, szóval csak ismételni tudom magam: az ötször (köztük utoljára hidegen) komlózott Rytíř egy ideális pilzeni, erős, fűszeres, üdítő komlóízzel, amit a háttérben lassan, de biztosan ellensúlyoz egy mérsékelten édes, kenyeres, enyhén kekszes maláta.
Svijanský Rytíř
3: Postřižinské Jubilejní Ležák
Jöjjön még egy cseh világos lager. Ezt a sört Hrabal születésének 100. évfordulójára főzték, tudtommal eredetileg egy eseti főzetnek szánták, de olyan jól sikerült, hogy megragadt a sörgyár állandó választékában. Ez is hidegkomlózott darab, mint a Svijany "lovag", de azzal ellentétben ennek ellenére inkább a malátás oldalán van a cseh maláta-komló egyensúlynak. Van egy domináns édeskés íze, amit a komlózás kicsit fűszeres, gyantás íze ránt vissza zseniálisan a harmonikus íztartományba.
Postřižinské Jubilejní Ležák
- Rate beer pontjaim: 45/50 (Illat: 8/10; Megjelenés: 5/5; Íz: 9/10; Kortyérzet: 5/5; Összbenyomás: 18/20)
- Beszerzés: Bohemia Sörszalon
- Ár: Normál ár 390 Ft, akciósan 2000Ft/8 palack; (+üveg)
- Csapon is van? Igen, a Hrabal Sörözőben rendszeresen megtalálható. (Ugyanakkor szerintem csapon a másik nymburki 12-es, a Francin jobb: kicsit "vizesebb" és egy árnyalatnyival kevésbé édes, emiatt "ivósabb", jobban illik a kocsmai környezethez, illetve jobban csúszik mondjuk egy hermelin mellé...)
4: Diesel
Miután lefedtük a világos lagerek univerzumának legjobbjait (német és cseh pilzenik, plusz cseh oldalon az édesebb, malátásabb 12-es lezsákok), ideje, hogy valami más is szóba kerüljön. A Diesel a honi sörforradalom egyik "klasszikusa", a 2013-ban alapított Legenda Sörfőzde egyik kezdetektől főzőtt söre. Ugyanakkor egy kicsit elfelejtett klasszikusról van szó. Az induláskor sokkal nagyobb figyelmet és jobb kritikát kapott a Pokerface és a Jokerface, később pedig a Legendát picit elsodorta egyrészt a még újabb főzdék rohama, másrészt egy gyengébb időszak, amikor pár romlott vagy éppen silányabb főzet került ki a főzdéből. Az "elsodrás" következményeként a Legenda és a főzetei, köztük a Diesel kikerült a sörforradalmi hype fősodrából. Szerencsére azért a főzde és a Diesel is megmaradt, amiért a magam részéről hálát adok a sör isteneinek.
A Diesel ugyanis egy kiváló sör.
Már írtam róla, tehát ezúttal is nagyjából ismétlem magam: "Hatalmas, tartós habbal indít, lehet harapdálni egy kicsit, jó keserű hab. Kellemes citrusos, mézes illata van. A sör remekül hozza az amerikai IPÁk és APÁk komplex, gyümölcsös (főleg citrusos, de nem citromos és nem savanyú) és egyben markánsan keserű ízvilágát. Kicsit könnyebb, vizesebb darab, de szerintem speciel ez inkább előnye: egy súlyosabb IPA hajlamos a végére sziruposodni, itt ez a veszély nem fenyeget. Friss, itatja magát, de mégis komplex."
OK, szóval ez egy könnyen csúszó, harmonikus ivósör markáns amerikai komlózással. Na de mi benne a rendkívüli? Próbáljuk megfejteni a titkot!
Light IPA, mondja a meghatározás a cimkén. Session IPA, mondják manapság a könnyű, alacsonyabb alkoholtartalmú IPÁ-kra, amik elvileg ilyen könnyen csúszó "nyári" sörök. Ez utóbbiakból kóstoltam párat ilyen-olyan sörfeszteken, de meg se közelítették a Dieselt. Nem lebecsülve őket, mindig volt egy kicsit olyan érzésem, hogy "túlkomlózott szódát" ittam: komló (aroma és keserű) volt bennük, maláta alig.
Ha meg feljebb mentem az alkoholtartalommal, a "normál" IPA, esetleg a double IPA tartományába, akkor ugyan megjelent a maláta is, de a sör elvesztette a könnyen iható jellegét, helyette nehéz, testes szopogatnivaló "kóstolósörré" változott. Amivel persze nincs baj, ilyenek a belga tripelek, vagy a bajor duplabakok is. De a kettő között hiányzott valami. Az, amit a Diesel tud.
A Diesel ugyanis az IPÁk "pilzenije". Egyfelől hozza az IPÁk citrusos-gyantás-mézes aromáit és ízeit, másfelől viszont van érezhető, de mégse nehéz malátás teste. Könnyen iható, mert a kettő között megvan a harmónia. Ritka adottság ez, nagyon kevés hasonló IPÁt ittam eddig. Talán még a Lobkowicz Ale ad hasonló ízélményt (fogyasztom azt is rendszeresen), igaz, az nem IPA, legalábbis a cimke szerint nem az. De a cimke mindegy is, lehet, hogy a Diesel sem IPA tulajdonképp.
Akármi is, remek sör.
Diesel
- Rate beer pontjaim: 45/50 (Illat: 9/10; Megjelenés: 4/5; Íz: 9/10; Kortyérzet: 5/5; Összbenyomás: 18/20)
- Beszerzés: Legenda Sörfőzde
- Ár: 500 Ft a Legenda Sörfőzde Centerben
- Csapon is van? Fene tudja. Eddig egyszer futottam bele a Legenda egyik belvárosi sörözőjében, de annak már jó pár éve. Nem győzött meg, túl hideg volt. Egyébként a Legenda Sörfőzde Centerben még sosem láttam csapon.
A cseh sörök kultusza nem jelenti azt, hogy minden cseh sört imádok. Csehországban is főznek gyenge, rossz söröket, bár kevesebbet, mint mondjuk Magyarországon. Meg főznek olyanokat is, amelyek lehet, hogy jó minőségűek, nekem mégsem ízlenek. Ízlések és pofonok, ugyebár. A Primator söreit pl. általában egyáltalán nem kedvelem, szerintem messze nem olyan jók, mint amilyen tekintélyük van sörrajongó körökben. Van azonban egy kivétel, ami olyannyira kivétel, hogy rögtön kedvenc is.
A Primator Stout.
Stout, azaz felsőerjesztésű fekete sör, amelyet ikertestvérétől a portertől elvileg a pörkölt (nem malátázott) árpa használata, illetve a nagyrészt ennek köszönhető erősen keserű, pörkölt malátás, kávés íz különböztet meg. (A porterek inkább csokis, kakaós ízűek elvileg.) Aztán persze a valóság az, hogy vannak stout ízű porterek meg porter ízű stoutok.
A Primator Stout pl. legalább anyira csokis, kakaós, mint amennyire kávés, szóval inkább olyan vegyesfelvágott. Annak viszont nagyon jó. Az illata inkább kakaós, némi földes, kenyeres beütéssel. Ez a kenyeres, savanykás kovászos komponens az ízében is megtalálható, természetesen szerényen megbújva a domináns pörkölt maláta és étcsoki mögött. Emellett jól itatja magát, egyszerre "vizes" és selymes kortyérzettel, keserű (illetve a háttérben némi kenyeres savanykás) utóízzel.
Remek ivósör, egy angol klasszikus, kis csehes beütéssel.
Primator Stout
- Rate beer pontjaim: 44/50 (Illat: 8/10; Megjelenés: 4/5; Íz: 9/10; Kortyérzet: 4/5; Összbenyomás: 18/20)
- Beszerzés: Beerbox, újabban szupermarketek, pl. Interspar
- Ár: 380 Ft a Beerboxban (+üveg)
- Csapon is van? A Doktor Blažejben általában szokott lenni. Mondjuk túl hidegen csapolják, ofkorsz.
Illusztráció a kedvencekről
Amik kimaradtak
Naszóval, túlestünk a listán, megvan az öt kedvenc.
Viszont meg kell állapítsam, messze nem ad teljes képet sörfogyasztási szokásaimról, sőt még a sörkedvelési preferenciáimról sem. A fenti lista erősen pilzeni túlsúlyos, ami annyiban jogos, hogy végülis tényleg a kedvenc sörtípusom és tényleg gyakran iszom a fenti vagy egyéb példányait.
Viszont jó pár szintén kedvelt sörtípus teljesen kimaradt:
- Pedig igen gyakran iszom pl. könnyű cseh barnasöröket. Tíz évvel ezelőtt pl. valószínűleg az ebbe a körbe tartozó barna Kozelt mondtam volna egyik (ha nem a) kedvenc sörömnek, de ez leginkább a csehországi sörözési élényeknek, azon belül is a Fekete Ökörnek volt köszönhető. Viszont a mára a magyar boltokban is megjelent dobozos sajnos a középszernél is gyengébb, így teljesen leszoktam a fogyasztásáról. Helyette van sokféle jó cseh barna, gyakran megfordul a hűtőben a Konrad Kapucinja, a Postřižinské Tmávé vagy éppen mostanában leginkább a Budvar barnája. Mindegyik jó, viszont egyértelmű kedvenc nincs, ezért inkább "vetésforgó" szerint fogyasztom őket.
- Kimaradtak a bajor búzák, pl. a Weihenstephaner és a Schneider Weisse sörei, közülük is kiemelten a búzabakok: a Vitus és az Aventinus.
- Kimaradtak a belgák, dubbelek, tripelek, saisonok, flamand vörösök. Pedig visszatérő kedvenckandidátusok itt is lennének, mondjuk a Westmalle sörei, vagy a Dupont Saison, ha nagynéha hozzájutok.
- Kimaradtak a britek. Amik sajnos leginkább hiányoznak itthon. A Fuller's jó söröket főz, jobb híján ezekből veszek néha, de úgy tíz-tizenöt igazi brit pubot London vagy éppen Oxford belvárosából igazán átteleportálhatna a Sörforradalom Istene, mert a jó csapolt angol ivósörök nagyon hiányoznak a pesti sörpalettáról.
- Kimaradtak a eredetileg amerikai, manapság pedig nemzetközi sörtípusok, az IPA, APA, BIPA, stb. Kimaradtak az egzotikus, elfelejtett, majd felkapott régi típusok, a balti porter, a kölsch, a gose, a berliner weisse, stb. (Na jó, ezek egy részéért egyáltalán nem vagyok oda, hogy őszinte legyek...)
A kimaradás oka részben az, hogy mint fentebb említettem, nem lehet valakinek 27 kedvenc söre. De a kimaradás oka az is, hogy a legtöbb fenti kategóriát egyszerűen nem ismerem még eléggé. Belga, német, amerikai vagy éppen brit vonalon elképesztő választék van és én ennek csak kis nagyon hányadát kóstoltam. Belga sörökből sokfélét lehet itthon kapni, itt-ott-amott egészen kiemelkedő választékban, nem is tartok sehol sem a felderítésükben. Kb. ugyanez igaz az amerikai és egyéb IPA-APA-stb. áradatra: néha veszek egyet-egyet, de ez csak csepp a tengerben, ráadásul sok tétel el is tűnik a boltokból egy idő után. A német és főleg a brit választék pedig eleve rendkívül limitált itthon.
Mindez egyben azt is jelenti, hogy a kedvenclista óhatatlanul egy pillanatkép. Változott a múltban: a mostani kedvencek egy része nem is létezett mondjuk tíz évvel ezelőtt. És változhat a jövőben is, ha felfedezek valamilyen újdonságot.
Ami tiszta haszon, jöhet majd egy új "kedvencposzt" pár év múlva...
