HTML

 

PromontorBlog

Mozik, utazások, fotózás. Budapest, Újbuda. Fogyasztóvédelmi füstölgések. Sportkommentárok. Sörélmények. Rendkívül eredeti, ugye...

Friss topikok

Ők meg látogatnak

free counters (2008 november 28. óta)

Őket hirdetem

Bloggerunió

Magamat hirdetem

Első Magyar Háromcsillagos SuperBlog!

Ezt szívom

Budapest szmogtérképe

Ehhez próbálom tartani magam

Ehhez próbáld tartani magad

Creative Commons Licenc

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda VB 2011

Férfi kézilabda VB 2011

Női kézilabda EB 2010

Női kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda VB 2009

Férfi kézilabda VB 2009

Női kézilabda EB 2008

Női kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Női kézilabda VB 2007

Női kézilabda VB 2007

Pisisarc a Corvin Plázában

2018.12.07. 09:19 promontor

A minap a Corvin Plázában láttam és a folyosón sétálva az alábbi tájékoztató táblára lettem figyelmes:

corvinplazafizetoswc_2018_11_28_001c_478x413.jpg

Tájékoztató tábla a Corvin Plázában, 2018. november 28.

Mi van? Először azt hittem, rosszul látok. De nem. Valóban azt írja, hogy:

corvinplazafizetoswc_2018_11_28_001cc_478x353.jpg

"...kultúráltabb mosdóhasználat..."

"A fokozottabb kényelem és a még kultúráltabb mosdóhasználat érdekében toalettjeinket... fizetőssé tettük... Köszönjük megértéseteket!"

Aha. Nos, a kulturáltabb blogolvasás érdekében eltekintek az első reakcióm szöveghű idézésétől, legyen elég annyi, hogy bizonyos felmenők tradicionális mesterségével volt kapcsolatos.

Na, addig is, amíg kicsit lehiggadva a lényegre térek, két "apróság" kezdetnek:

  • Nem "kultúráltabb", hanem kulturáltabb.
  • Kedves Corvin Pláza! Nem ittunk pertut, engem ne tegezzenek le még egy tájékoztató táblán se. Amit kivételesen elnézek az Ikeának (mert skandinávok és mert jó fejek), azt nem nézem el egy tizenkettő egy tucat pesti plázának, akik se nem skandinávok, se nem jó fejek.

Na, akkor a fizetős WC.

Nem látok bele a Corvin Plaza pénzügyeibe, így nem tudom, hogy ez most egy kétségbeesett lépés, amivel a rosszul menő üzletmenetet akarják rendbehozni vagy csak a határtalan kapzsiság újabb megnyilvánulása. Gyanítom, az utóbbi. Akármi is az ok, nézetem szerint ez egy kicsinyes és alattomos húzás.

Hasonló témáknál mindig elő szokott kerülni az épületes ellenérv egyes kommentelőktől: "A wc megépítése pénzbe került, a takarítása pénzbe kerül, természetes, hogy fizetni kell érte." Világos, aminek költsége van, azért fizetni kell, ezt csak a gyengeelméjűek nem képesek felfogni, ugyebár.

Na, akkor következzen egy ki szájbarágó arról, hogy miért hamis ez az érv.

Gondolom a fenti illetők olyan üzletközpontokba járnak, ahol

  • A bejáratnál már beléptetőkapu van és önfeledten dobálják be a százast: hiszen az üzletközpont télen fűtött, nyáron hűtött, takarítani is kell. Költség, fizetni kell ugyebár.
  • Nyilván a mozgólépcső használata egy újabb százas (alkalmanként és emeletenként!), hisz az egy drága dolog, sokba volt beépíteni, sokba van a karbantartás is. Költség, fizetni kell.
  • Lift dettó.
  • A lépcsőház olcsóbb, emeletenként csak egy ötvenes, elvégre azt csak felmosni kell néha. 

Ugye folytathatnám a sort a végtelenségig.

Ja, hogy ilyen nincs. Hát igen: a valóságban nincs olyan üzleti vállalkozás a világon, ami úgy állapítaná meg az árait, hogy minden egyes költségfajtát külön felszámolna a fogyasztóinak. Ehelyett arra törekednek, hogy az összes bevételük (bármilyen címen is  szedjék be azokat) meghaladják az összes kiadásukat. Innentől pedig az, hogy a bevételeiket hányféle forrásból, milyen módon szedik be, az egy üzletpolitikai döntés.

Tehát annak, hogy bevezették a fizetős wc-t a Corvin Plaza nagyurai, annak nem a fent említett elv az oka. Hiszen ha ezen elv mentén vezették volna ezt be, akkor a plázájukban nyilván semmilyen más ingyenes szolgáltatás nem lenne elérhető. Márpedig ezekből számos van, ahogy azt büszkén hirdetik a honlapjukon: baba-mama szoba, belső játszótér, konnektor, telefontöltők, wifi, csomagmegőrzés, kerekesszék, elsősegély, pihenősarok. Mindnek van költsége, mégis mind ingyenes. Ahogy eddig a WC is az volt. Tehát arról szó sincs, hogy új költségelem keletkezett volna náluk kiadási oldalon. Felteszem azt se képzeli senki, hogy WC belépődíjból keletkezett bevétel mértékével egyező mértékben csökkentenék a boltoknak felszámolt bérleti díjat.

Na, akkor ennyit a "WC megépítése pénzbe került, a takarítása pénzbe kerül, természetes, hogy fizetni kell érte" elvről. Fenéket. A pisipénz szimplán egy profitnövelő áremelés.

További szájbarágó trolloknak, immár röviden:

  • Milyen kicsinyes dolog már egy százason rugózni? - Egyetértek, kicsinyes. De akkor nem csak az kicsinyes, aki sajnálja kiadni, hanem az is, aki elkéri, ugye?
  • Most komolyan egy ilyen piszlicsáré ügyről posztolsz? - Igen. Most komolyan egy ilyen piszlicsáré ügyben kommentelsz?
  • A pályaudvarokon-aluljárókban-stb. is fizetős a WC. - Igen. És? Az éttermekben, múzeumokban és stadionokban meg ingyenes. De ez mind lényegtelen, ez a poszt egy bevásárlóközpontról szól.
  • XYZ plázában is fizetős. - Jó, hogy mondod, legalább összeállítunk egy feketelistát. Mindazonáltal egyelőre szerencsére ezek kivételek. Én legalábbis most először találkoztam fizetős plázavizeldével.
  • Biztos túl sokan használták a WC-t. - Lehet. Biztos túl sokan járnak az üzletközpontban.
  • Biztos volt egy réteg, akik nem használták "kultúráltan" - Lehet. Azt kétlem, hogy azok között ne lenne ilyen, akik kifizetik a százast. Azaz a probléma nem lesz megoldva. A megoldás a rendszeres takarítás. Más plázák megoldják.
  • Én rengeteget vásárolok a Corvin Plázában és szerintem ez igazságosabb, mert én sosem használtam a WC-t, mégis az általam fizetett bevételből fedezték annak a fenntartását.. - OK, mostantól nem abból fedezik. Ezzel jobb lett Neked? Most kevesebbet fizetsz? Csökkentek netán az árak a Pláza boltjaiban?
  • Én rengeteget vásárolok a Corvin Plázában és szerintem ez igazságosabb, mert eddig én fizettem azoknak is a WC használatát, akik nem is vásároltak, csak belógtak "bliccelni". - OK, mostantól nem Te fizeted a "bliccelőket". Ezzel jobb lett Neked? Most kevesebbet fizetsz? Csökkentek netán az árak a Pláza boltjaiban?

Sag schon, növelik a profitjukat, hát nem ezt próbálja mindenki? Joguk van hozzá, nem? Nos, joguk biztosan van, de attól én még tisztességtelen lépésnek tartom, mondom is miért.

Szerintem a tisztességes kereskedelmi gyakorlat az átlátható árszabásról szól. Konvenciókról, amiket mindenki (vagy legalábbis a tisztességes többség) betart. Amikre a fogyasztó számíthat. Ha az általános gyakorlat az, hogy Magyarországon üzletközpontokban nincs pisisarc (márpedig jelenleg ez a helyzet), akkor az, aki ettől eltér, az megtéveszti és megkárosítja a fogyasztókat. Egy váratlan extra költséggel terheli a fogyasztót, amire az nem számít.

Persze nem akarom azt mondani, hogy azért, mert valami száz, ötven vagy húsz éve bevett üzleti gyakorlat, azon ne lehessen változtatni. Hiszen ezen az alapon ma nem léteznének fapados légitársaságok se: ők aztán igazán radikálisan felforgatták a konvenciókat.

A kérdés ilyenkor fogyasztói szemmel az, hogy a konvenciókat felborító új díjszabás hoz-e pozitív változást az ügyfeleknek. A fapados modell például hozott: némi lemondás árán sokak számára sokkal olcsóbbá tette a repülést. De vajon milyen pozitív hozadéka van a pisivám bevezetésének a fogyasztók számára? Szerintem semmi, ez egy szimpla áremelés képmutató indoklásba csomagolva.

Másik "kedvenc" példám az éttermekben a felszolgálási díj, aminek fogyasztói szemmel szintén semmilyen pozitív hozadéka nincs. Negatív annál inkább: lényegében egy burkolt áremelésről, illetve megtévesztési kísérletről van szó: a mezei fogyasztó azt látja az étlapon, hogy 1500 a rántott szelet (az apróbetűt a lap alján, vagy az utolsó oldalon nem nézi, mert megszokta, hogy az az ár van a számlán, amit az étlapon lát), ennek megfelelően itéli meg a helyet és rendel, aztán meglepődik, hogy 1650-et számláznak. Rosszabb esetben észre se veszi és még rá is teszi a borravalót, úgy fizet mondjuk 1800-at...

Nyilván ezért merték ezt meglépni, mert úgy ítélték meg, hogy "belefér", a fogyasztók majd "megértik", vagy legalábbis beletörődnek. Elvégre mi mást tehetne az, akire vásárlás közben rájön a szükség: morogva kipengeti. Majd megszokják, hogy mostantól ezért itt fizetni kell. Szokták mondani, hogy piaci verseny van, ha valakinek nagyon nem tetszik, az majd nem jár ide. Csak sajnos valójában nyilván a többség azért továbbra is bemegy a Corvin Plázába, hiszen azért jár ide, mert vagy a közelben lakik, vagy a közelben dolgozik, szóval "kézre" esik. Klasszikus lokális monopólium, amit a Corvin Plaza kihasznál.

Nos, sajnos bármennyire szeretném, nem merem bizton állítani, hogy rosszul számoltak. A többség nyilván lenyeli békát, esetleg igyekszik kerülni a WC használatát, de azért továbbra is oda jár majd vásárolni. Nem hinném, hogy 1-2 százaléknyi vásárló elvesztésénél komolyabb következményekre kellene számítaniuk. Persze 1-2 százaléknyi vásárló elvesztése nagyjából ugyanennyi bevételkiesést okozna a boltok forgalmában, ami akár jóval nagyobb összeg is lehet, mint a WC használata után befizetett 100 forintok, azaz összességében bőven előfordulhat, hogy az intézkedés veszteséget okoz. Csak az a baj, hogy a veszteséget nem az szenvedi el, aki bevezette az intézkedést, hanem a pláza boltjai. Akiknek meg nyilván korlátozottak a lehetőségeik a Plaza intézkedéseinek befolyásolására.

Én mindenesetre a továbbiakban nem vásárolok a Corvin Pláza boltjaiban és nem étkezem az ottani gyorséttermekben sem. Továbbá mindenkit arra bíztatnék, hogy ha egyetért velem, akkor a maga módján reagáljon a pisipénz bevezetésére. Írjon negatív értékelést a Facebook oldalukra, írjon tiltakozó bejegyzést a plaza vendégkönyvébe és legfőképpen lehetőség szerint csökkentse vagy akár teljesen szüntesse meg ott a vásárlásait. Ha sikerülne egy észrevehető tiltakozó hullámot generálni és mellé egy észrevehető bevételcsökkenést okozni, akkor a bérlők esetleg csatlakoznának a "morgáshoz", ami esetleg idővel jobb belátásra téríthet a Pláza tulajdonosait.

Szeretném remélni, hogy valami ilyesmi fog történni, mert ha nem, akkor könnyen meglehet, hogy a többi üzletközpont vérszemet kap és követi a rossz példát.

Szólj hozzá!

Címkék: budapest magyarország homár dörgedelem wc fogyasztóvédelem fizetős wc Corvin sétány Corvin plaza pisipénz pisisarc pisivám

Paulus Velocipedus 6.

2018.12.01. 08:46 promontor

"Biciklizni kezdtem" - nyilatkoztattam ki hat éve. Aztán megosztottam az első, második és harmadik és a további évek tapasztalatait. Azóta is biciklizem, ez a poszt a hatodik évről szól.

Mennyit bicikliztem?

Itt a válasz:

A 2017-18-os szezon eredménye 4891 km:

paulus2018_478x271.jpg

A tavalyi kb. 5400 km után nagyjából 500 km csökkenés. Ez nagyjából megfelel a várakozásaimnak, mert kiesett egy gyakori észak-pesti célpont, ahova már szerencsére nem kellett mennem az idén. A többi célpont nagyjából változatlan maradt. Mivel munkába és egyéb hétköznapi kitérőkre most már igazán napi rendszerességgel a bringát használom, növekedés akkor lenne várható, ha a hétvégi családi bringázások mennyisége növekedne. Erre az egy-két idei őszi jól sikerült bringázás után látok esélyt, hogy beválik-e, azt majd meglátjuk.

Endomondo

Az év egyik változása a telefonos útvonalmérő alkalmazásom lecserélése volt.

A kezdetektől a Sports Trackert használtam. Használtam, de nem mondanám, hogy választottam, mert a "választást" erősen behatárolta az a tény, hogy Windowsos telefonom volt, azon meg gyakorlatilag csak a Sports Tracker volt elérhető. Nem állítom, hogy tökéletes lett volna, egyszer pl. hónapokig nem volt elérhető a szerverük, de ennek ellenére nem terveztem lecserélni akkor se, amikor tavaly az utolsó Windowsos telefonom csúnya halála (durván összetört, amikor menet közben kiesett a zsebemből) után végül megkaptam az első Androidos telefonomat.

Nem terveztem, de végül lecseréltem, bár mint utóbb kiderült, "koholt vádak" alapján született meg a verdikt. Történt ugyanis, hogy a GPS elérés elkezdett bizonytalankodni. Egyre gyakrabban történt meg, hogy el se indult, vagy menetközben megszakadt a GPS kapcsolat, az így felvett útvonal meg persze használhatatlan volt (lényegében csak a menetidő maradt meg). Eleinte arra gyanakodtam, hogy a Sports Tracker kliens GPS kezelője van rosszul megírva, emiatt pár nap után a csere mellett döntöttem és némi internetes kutakodás után az Endomondo lett az új jelölt (a Strava volt még versenyben, amúgy).

Letöltöttem az Endomondo klienset, hát ezzel sajnos a problémák nem oldódtak meg, az Endomondo ugyanúgy megbízhatatlanul érte el a GPS-t, mint elődje. Na de akkor mi a fene a baj? Az, hogy az Android a hunyó vagy a telefon (Nokia, amúgy), azt nem tudtam meg, de némi netes keresés visszaigazolta, hogy a probléma létezik ezzel a készülékkel és megoldást is találtam rá. Nem "rendes" megoldást, a GPS sajna továbbra is lassan kapcsol be és néhanapján el is veszik menetközben. A megoldás az, hogy meg kell várni, míg megjön a GPS jel. Erre pedig letöltöttem egy külön alkalmazást, ami GPS Status névre hallgat. Ezt is elindítom az Endomondóval együtt, amikor ezen megjön a GPS jel, akkor általában már minden rendben lesz, indíthatom az Endomondón a mérést. Ha nagyon lassan jön meg a jel, lehet frissíteni az aGPS adatokat is, az is szokott segíteni. Elég körülményes, de bevált. 

Persze mire erre rájöttem, már megszoktam az Endomondót, így szegény Sports Trackert ugyan rehabilitáltam, de egyben érdemei elismerése mellett nyugdíjba vonult. Nem állítom, hogy az Endomondo tökéletes, de valamivel gazdagabb az ingyenes verzió szolgáltatáslistája, például egész jó az útvonalkezelője és a statisztikái is.

Bike Citizens

Pedig lehetett volna egy komoly versenytársa, ugyanis a tavaszi Bringázz a Munkába kampányban a részvételhez le kellett tölteni egy másik alkalmazást, a Bike Citizens-t. Ennek elvileg lett volna esélye kiszorítani az Endomondo-t, ha megnyeri a tetszésemet. De nem nyerte. Ilyen gyengén összegányolt programot régen láttam:

  • Már a regisztráció se ment zökkenőmentesen, a mobilos kliensről egyszerűen hiányzott egy gomb. Pontosabban ott volt, csak láthatatlanul, napokkal később jöttem véletlenül rá, amikor a képernyőn véletlenül mgérintettem.
  • A kampány részeként csapatba kellett jelentkezni, ez szintén nem ment. Se a csapat létrehozása, se a csapatba jelentkezés nem volt jól megcsinálva, napokig tartott, mire a kolégákkal vahagy megfejtettük, mit kell csinálni.
  • A csapat tagjainak illetve az általuk gyűjtött pontoknak a kijelzése szinte az egész kampány során hibás volt, a rendszer ritkán frissített, egyes menetek meg szimplán elvesztek.

Kár érte egyébként, mert legalább egy dologban tetszett a Bike Citizens: nagyon jó a hőtérkép funkciója, amely egy személy vagy csoport összes megtett útját egyszerre kijelzi a térképen, így nagyon jól látszik, hol biciklizem gyakran és hol ritkábban.

De ez az egy szellemes funkció nem mentette meg a Bike Citizens-t a törléstől. A kampány végeztével azonnal ment a kukába.

Közlekedési helyzet

A közlekedési helyzet szubjektív megitélésem szerint valamelyest romlott.

Ami kb. változatlan:

  • A bringás infrastruktúra olyan, amilyen:
    • Vegyesfelvágott jellegű (azaz régebbi korszerűtlen és újabb  korszerű megoldások kissé kaotikus keveréke), sok helyen hiányos, szűk, de használható.
    • Ha valahol építkezés van, akkor a helyzet tipikusan tragikus: bringás átvezetések nincsenek vagy szűkek, veszélyesek; táblázás, hogy merre menj a lezárt szakasz helyett, nincs.
  • A közlekedési morál olyan, amilyen:
    • A többség eléggé szabálytalan, de normális és óvatos.
    • Van egy tahó, tolakodó, agresszív kisebbség, akiktől óvakodni kell. (Példák most nem lesznek, pedig lenne miből szemezgetni, sajna.)

Ami változott:

  • Egyre több a dugó a városban. Ez nagyon nem tesz jót a közlekedők (főleg a négy vagy több keréken közlekedők) idegállapotának és szabálykövetési hajlandóságának. Erre figyelni kell két keréken is.
  • Az bringás infra lassan javul. Ahol új infrát csinálnak, az viszonylag jó és korszerű. Persze rossz kompromisszumok és blődlik előfordulnak.

Zárszóként balesetmentes közlekedést kívánok mindenkinek!

4 komment

Címkék: budapest közlekedés kerékpár bicikli critical mass kritikus tömeg villámposzt index címlap bringázz munkába endomondo paulus velocipedus trilógia

Sördeszka - gyulai sörzsákmány

2018.11.21. 08:28 promontor

Az őszi szünetben Gyulán jártunk. És ha már arra jártunk, felfedeztem egy kicsit a gyulai sörforradalmi helyzetet.

Ha Gyula és forradalom, akkor persze az igazi forradalom is eszünkbe juthat. Mármint a '48-as. Mégpedig annak tragikus lezárása. Gyula belvárosa tele van emléktáblákkal, ugyanis a később Aradon vértanúhalált halt honvédtábornokok többségét a világosi fegyverletétel után itt Gyulán tartották fogva. Mi öt emléktáblát számoltunk, de állítólag tíz későbbi vértanú raboskodott itt 1849 augusztusában...

Na de vágjunk bele a közepébe, íme a gyulai sörzsákmány, újmódi "hagyományom" szerint egy sördeszkán tálalva:

sordeszkagyula_2018_11_04_003c_478x305.jpg

Igazából a zsákmány két részből áll. Az első az "unalmas", a második az "izgalmas". Kezdjük az előbbivel.

Békésszentandrási Sörfőzde

Sag schon, mi ebben a felfedezés? Plánesőt, mi ebben gyulai?

Hát semmi. Békésszentandrási söröket rengeteg helyen lehet Pesten kapni, egy jól ismert, jól felépített, profi módon kezelt sörforradalmi brandről van szó. Gyulához legfeljebb még annyi köze van, hogy a gyulai Tutto Bello pizzéria rendelkezik békésszentandrási sörökkel, mind csapon, mind üvegben. De még csak nem is innen vannak a zsákmányolt sörök. (Nem mentünk be, csak a bejáratnál elhelyezett itallapról szedtem az információt.)

Egyszerűen csak annyi történt, hogy ha már útba esett Békésszentandrás, akkor gondoltam, beszerzek pár üveggel a "forrásnál". Egyrészt hátha olcsóbb kicsit, mint a pesti belvárosi sörboltokban (olcsóbb, de csodát ne várjon senki...), másrészt meg őszintén szólva elég régen ittam békésszentandrási sört.

Pedig anno, amikor a Csakajósör még a Rákóczi úton volt, a Black Rose nagy kedvencem volt és a Fekete Korsót is kedveltem. Aztán egyrészt jöttek más, újabb, izgalmasabb főzdék, másrészt valahol az Ogrénél elvesztettek engem. Nem mondom, hogy egyáltalán nem ittam azóta a söreikből, egy-egy különlegességüket kipróbáltam és a pesti kocsmájukban is jártam egyszer-kétszer, de a "törzsitalaim" között nem szerepeltek a söreik.

Szóval, gondoltam, ha már arra járok, adjunk nekik egy új esélyt. Van pár új sörük is, amit még nem kóstoltam, meg a régi kedvencekből is veszek akkor, hadd lássam, megmaradt-e valami a varázsból.

Összesen egyébként öt fajta sörükből vettem. A Black Rose és a Fekete ráadásul a régi szép idők emlékére két palackkal is került a sörösrekeszbe. Újdonságként pedig az 1993, az Óarany és a Mutti egy-egy palackja kapta meg az esélyt.

sordeszkagyula_2018_11_04_010c_478x282.jpg

Egyelőre ezekből egyedül a Muttit kóstoltam eddig, még az első gyulai esténken, a szállodai szobában (ezért nem is szerepel a már itthon készült fenti képen). New Age Hoplager, mondja a cimke, amivel kb. ki is találták a Hoplager-IPL Bermuda háromszög harmadik csúcsát, legalábbis elnevezésileg. Mondjuk ez a harmadik csúcs nem jelent igazából új tartalmat, szerintem ez egy IPL, azaz egy amerikai stílusú komlózás egy lagersörön. (Hiába a német származás, a Hallertau Blanc komló jellegében tipikusan amerikai ugyanis.) Korrekt megvalósítás, nincs vele semmi baj, de távol áll attól a hoplager stílustól, amit én kedvelek.

A fényképen látható megmaradt négy másik sör egyelőre a sorát várja, így nem tudok nyilatkozni az ügyben, sikerül-e rendszeresebb szerepet kapnia újra a szentandrási söröknek Promontor fogyasztási profiljában, vagy marad az alkalmankénti kóstolás. Reméljük a legjobbakat!

Viharsarki Sernevelde

Na, ez viszont valami új.

Ráadásul helyi felfedezés, előzetesen nem is tudtam arról, hogy már Gyulán is van serfőzde. Mentségemre szóljon, alig egy évesek. Igazából az étteremkeresés során akadtam rájuk teljesen véletlenül. A belvárosi vendéglők honlapjait böngészgettem és a sokat ígérő nevű Komló étterem itallapján szúrtam ki, hogy a nem sokat igérő soproni sörök mellett "gyulai sörkülönlegességek" is kaphatóak, mindjárt három is. Innen persze már gyorsan megvolt a forrás is, a Corner Pub., Gyula Máriafalva nevű városrészében.

Először mégis a belvárosi Komló étteremben próbálkoztunk, egyrészt az gyalogszerrel is közel volt a szállásunkhoz, míg a Corner Pubhoz autóval kellett volna menni, másrészt a Komló étlapja kifejezetten tetszett a családnak. Nos, próbálkoztunk, de a vacsorával nem volt szerencsénk, lényegében elhajtottak minket azzal, hogy teltház van, a szállóvendégek éppen most vacsoráznak, maximum az utcai teraszon tudnak leültetni minket. Ott viszont már sötét és viszonylag hűvös volt, ezért a lányok maximum egy sör megkóstolását engedélyezték számomra, utána tovább kellett állnunk.

A választottam egy American Brown Ale volt, ami viszont kifejezetten jól szerepelt. Markánsan pörkölt, mind ízében, mind illatában, a keserűség is a pörköltségből jött, szóval én ezt inkább egy stoutnak soroltam volna be. Az amerikai jelleget is inkább ez a harsány, erőteljes, domináns pörkölés hozta, kiegészítve egy nagyon enyhe gyümölcsös frissességgel, amit talán a komlózás adhatott hozzá. Besorolási kételyek ide vagy oda, jó kis darab volt.

Az élmény hatására komoly lobbizásba kezdtem, hogy az utolsó esténket esetleg mégis töltsük el a "külvárosi" Corner Pubban. Végül sikerrel jártam, amit talán a lányok se bántak, legalábbis elégedetten nyilatkoztak a választott ételekről. (Én finom házi kolbászkákat ettem, a többiek fűszeres csirkeszárnyat, sajtos-paradicsomos spagettit és mozzarellával töltött csirkemellt rendeltek.) Én eközben végigpróbáltam párat a főzde csapon elérhető söreiből:

  • Van nekik egy Czech Pale Lager névre hallgató sörük. Ezzel a névvel jól beletrafáltak az általam galahadi állhatatossággal keresett Szent Grálba, a "Jó Magyar Pilzenibe", szóval a léc igen magasan volt. Csapon ráadásul két változat is volt, én a szűretlent választottam. A Szent Grált továbbra sem találtam meg ugyan, de azért ez egy értékelhető próbálkozás volt: korrekt, kissé malátás irányba elmenő, egyszerű ízvilágú lagert kaptam.
  • Másodjára egy American IPÁt ittam, ez kb. hozta a kötelezőt, kellemes citrusos komlózást, selymes, malátás háttérrel. Soha rosszabbat.
  • Zárásként, a crème brûlée mellé másodszor is kipróbáltam a fentebb már kitárgyalt American Brown Ale-t, az ott elmondottak ezúttal is érvényesek voltak.

Távozáskor még vásároltam három üveg sört (ld. a képent alant), ebből a Czech Pale Lager szűrt változata lesz majd újdonság. Ha netán meglelném benne a Szent Grált, azt okvetlenül kiposztolom majd.

sordeszkagyula_2018_11_04_011c_478x290.jpg

Ezzel nagyjából le is zárult gyulai kalandozásunk sörügyi beszámolója. Végszóként csak annyit: örömteli, hogy a sörforradalom Gyulára is eljutott.

Hajrá Viharsarki Sernevelde, hajrá Corner sör!

2 komment

Címkék: sör gyula sörfőzde index2 sörforradalom békésszentandrási sörfőzde Corner sördeszka Corner pub viharsarki sernevelde corner sör sörzsákmány

Indítsa el a Gulag vonatot!

2018.11.10. 08:25 promontor

Meglátogattuk a szarvasi Mini Magyarországot (is) az őszi szünetben.

Aki nem tudná, a Mini Magyarország egy szabadtéri makettgyűjtemény, ami a történelmi Magyarország (vagy másképpen a Kárpát-medence) híres épületeit, várait mutatja be. Szerepel itt a Parlament, a pozsonyi vagy éppen a munkácsi vár, a marosvásárhelyi városháza és a kecskeméti Cifrapalota.

pano_478x255.jpg1. kép: Mini Magyarország anziksz

Ez a poszt azonban nem az egyébként összességében kellemes és hasznos vizit teljeskörű leírása lesz. Ehelyett egy szerencsétlen mondatot szeretnék szóvá tenni.

A fő profil mellett a kisebb gyerekek és a gyereklelkű felnőttek (ez utóbbi csoport kb. a férfi népesség 98%-át magában foglalja, beleértve engem is) nagy örömére a parkban egy csomó működő vasútmodellt is találunk. A két téma (vasút- és épületmodellek) összekapcsolásaként pedig állomásépületek is szerepelnek a makettek között. Ezeknél általában gombnyomással lehet elindítani az állomáshoz tartozó szerelvényt.

Az egyik ilyen makett a szolyvai (Kárpátalja) vasútállomás. Az ehhez tartozó ismertető tábla megemlékezik a háború után innen indított szerelvényekről, amelyeken málenykij robotra, azaz a Szovjetunióban végzendő kényszermunkára szállították az összegyűjtött helyi lakosságot:

minimagyarorszag_2018_10_28_006c_478x526.jpg

2. kép: Ismertető tábla a szolyvai vasútállomásról

Eddig rendben is lenne. Ami szerintem nincs rendben, az az állomáshoz tartozó gomb felirata:

minimagyarorszag_2018_10_28_006cc_478x230.jpg

3. kép: ...indítsa el a Gulag vonatot!

"A gomb megnyomásával indítsa el a Gulag vonatot." A lányom vette észre a feliratot, (kamasz)korára jellemző gúnyos kacajjal nyugtázva a dolgot. Hát igen, azt hiszem ez így félrement egy "kissé". Az egyébként támogatandó interaktivitással talán mégse kellene tragikus események megismétlésére felhívni a tisztelt látogatóközönséget. Mert ennyi erővel volna még pár hasonló morbid ötletem:

  • Egy mohácsi csata maketten gombnyomással elsüthetnénk a török ágyúkat, letarolva a rohamozó magyar lovasságot.
  • Egy francia forradalmat bemutató kiállításon cuki kis guillotine makettekkel lehetne lefejezni a főbb szereplőket, külön gomb dukálna (hoppá, ezt jól elírtam, nem is XVIII., hanem) XVI. Lajosnak, Dantonnak, Robespierre-nek. A látogatók politikai ízlés szerint választhatnának áldozatot. Az igazi multimédiás változatban a sikeres lefejezést az azt megtekintő csőcselék hatalmas üdvrivalgással fogadná.
  • Egy Kossuth téri maketten gombnyomással legéppuskázhatnánk a békés tüntetőket.

Folytathatnám a sort, de azt hiszem így is világos, hol vét a jó ízlés ellen ez a felirat.

2 komment

Címkék: utazás történelem vonat makett sztálin gulag blődli villámposzt index címlap mini magyarország

Kerüljünk egy jó nagyot!

2018.11.03. 08:54 promontor

Kekecposzt következik.

Aki ült már mellettem hosszabb ideig az anyósülésben, az tudja, hogy erősen kritikusan tudok viszonyulni az útjelzések esetleges hibáihoz, hiányosságaihoz. Miért nem volt itt tábla, mi ez a marhaság, minek ide sebességkorlátozás, stb. Ezen morgások egy része valószínűleg nem állná meg a kritikai elemzés próbáját, de azért az sajnos tagadhatatlan, hogy honi táblázási viszonyainkra ráférne egy kis alapos "ráncfelvarrás".

Nézzünk egy friss példát!

Az őszi szünetben Gyulán voltunk pár napot. Gyula a főváros felől a 44-es úton közelíthető meg, amelyre az M5 autópályáról (illetve az 5-ös útról) Kecskemétnél kell rátérni. Ez egy egyszerű útváltás, nem okozhat gondot rendesen kijelezni, gondolnánk. Egy alapvető feladat van, lehetőleg kerüljük el Kecskemét belvárosát. Ez könnyen teljesíthető, mert Kecskemétnek van egy remek északi elkerülőútja, a 445-ös, ezt kell megtalálni. A Google Térkép navigátora lazán veszi a feladatot:

m5_to_44_googledefault_478x442.jpg

1. ábra: A rövid átmenet az M5-ről a 44-es útra

Egyszerű: az M5-ről Kecskemét előtt a 74-es kijáratnál térjünk le az 5-ös útra. Onnan majd a 445-ösre kell áttérni, ami szépen rávezet a 44-esre. Az útvonal hossza 18,4 kilométer, amely várhatólag megtehető 14 perc alatt.

Nézzük, ezzel szemben mit tábláz ki az útkezelő az M5-ön (a kép a Google Térképről származik, de 2018 október 28-án is még ez volt táblázva):

m5_to_44_tablazas_478x270.jpg

2. ábra: M5, tábla a 74-es letérőnél: Békéscsaba (44-es út) egyenesen...

"Nehogy letérj utazó! Békéscsaba felé egyenesen menj tovább!" - üzeni a tábla. A gyanútlan utazó szót fogad, halad tovább egyenesen.

Elhalad Kecskemét mellett nyugatról és eléri a 91-es kijáratot, majd az 54-es úton keresztül, Kecskemétet délről megkerülve éri el a 44-es utat. Hurrá! Akkor most nézzük, mire volt ez jó:

m5_to_44_googlelong_478x432.jpg

3. ábra: A hosszú átmenet az M5-ről a 44-es útra

Az útkezelő által ajánlott útvonal hossza 27,9 kilométer, amely várhatólag megtehető 21 perc alatt. "Alig" 9,5 kilométerrel és 7 perccel hosszabb, mint az északi elkerülő. Az már csak egyéni észrevétel, hogy a fentebb említett október végi napon a 7 perc a valóságban biztosan több volt, lévén az 54-es mentén valamiféle útépítés zajlik, mindenféle tereléssel és sebességkorlátozással. Igazán "érdemes" tehát erre irányítani a nagyérdeműt.

Ha már építkezés és sebességkorlátozás: az szintén összegyűjtött morgásaimhoz tartozik, hogy a 44-es tele volt útépítéssel indokolt 40-es táblával és tapasztalatom szerint két kivétellel nyoma sem volt semmilyen útépítésnek. Az látszott, hogy az út mellett zajlik valami (gondolom az M44-es építése), csakhogy vasárnap lévén embereknek nyoma sem volt. De persze Magyarországon nem divat ilyenkor se letakarni, se megfordítani a táblákat. Minek is...

Amúgy a dolog már csak azért is fura, mert visszafele, Békéscsaba felől a táblázás teljesen korrekt:

44_to_m5_tablazas_478x289.jpg

2. ábra: Tábla a 44-es út végénél: Budapest a 445-ösön keresztül...

Ha közgazdász lennék, a forgalmi adatok alapján kiszámolnám, mekkore kárt okoz ez a hibás táblázás az országnak: megtévesztett autósok száma forgalmi adatok alapján szorozva átlag többletfogyasztás szorozva átlag üzemanyagár, plusz megtévesztett autósok száma forgalmi adatok alapján szorozva átlag időveszteség szorozva átlag órabér. Biztos nem kis összeg jönne ki.

Ha Levegő Munkacsoport lennék, kiszámolnám azt is, mekkora extra környezetszennyést okoz ez a felesleges kerülő (összes töbletfogyasztásra jutó CO2 kibocsátás plusz összes töbletfogyasztásra jutó koromkibocsátás, stb.)

De egyik sem vagyok, így csak morgok magamban...

Ha netán valaki kioktatna, hogy hülye vagyok, miért nem használok navigációs szoftvert: tudom, hogy lehetett volna, de ez nem változtat azon, hogy a táblázás rossz. A rendes táblázásnak pont az lenne a lényege, hogy mondjuk egy Budapest - Gyula útvonalon ne kelljen végig használni az útvonaltervezőt, hanem csak Gyula határában bekapcsolni.

Szólj hozzá!

Címkék: közlekedés utazás magyarország homár dörgedelem kecskemét autópálya autózás villámposzt autózz index2 autózz blog M5 Békéscsaba 44-es út

Dunaposzt

2018.10.28. 08:43 promontor

Rekordalacsony volt a minap a Duna vízállása. Ezt persze már mindenki megírta. Gondolom a napokban 27517 darab fénykép készült az Ínség-szikláról és 53216 a Margít híd lábazatánál a felszínre került kavicságyról.

Ideje csatlakozni a tömeghez, gondoltam, így én is nekiindultam a családdal a hosszú hétvége első napján az Ínség-szikla megtekintésének. Erről lesz is itt most egy képes beszámoló, amelyre a sorszámhúzó a 1273-as sorszámot adta. De hogy kitúnjek a tömegből gondoltam kiegészítem az aszályos Duna képeit az árvízi Duna képeivel. Aztán továbbgondoltam a dolgot és hozzácsaptam egy öszi dunaparti bringázásunk képeit is így pedig már egy három tételből álló remekművet sikerül majd létrehozni. Vagy nem.

A vezérfonal mindenesetre valami olyasmi lenne, hogy itt van nekünk a Duna. Én például átkelek rajta minden hétköznap kétszer, néha hétvégén is. Speciel szoktam is gyönyörködni a panorámában, szeretem a várat, a Parlamentet, a Gellérthegyet, de még a Bálnát is. Vagy éppen a hídakat. Viszont amikor ezekben gyönyörködöm, akkor a Duna csak mellékszereplő. Igazi főszereplővé ritkán válik. leginkább olyankor, amikor valami különlegeset produkál, mondjuk árvíz van, vagy most, amikor előbukkan az Ínség-szikla.

Pedig lehetne neki több figyelmet szentelni. Vagy legalább a mellékszerepében jobban értékelni: gyakrabban használni illusztráció gyanánt az életünkhöz. Ami kevésbé körmönfont módon megfogalmazva azt jelenti, hogy sétáljunk sokat a Duna partján és élvezzük a folyó hangulatát.

De nézzük sorban.

1: Ínség-szikla

Az aktualitás, ugyebár. Igazából már nyáron is volt egy időszak, amikor előbukkant, de akkor még lemaradtam róla. Most viszont hetek óta megint rekordalacsony vízállásokról harsog a sajtó, szóval ideje volt kiballagni a Duna partra. 

Mivel dél felől közelítettünk az objektumhoz, vetettünk egy pillantást egy frissebb "nevezeteségre", az ún. hajléktalanjacuzzira:

dunaposzt70_insegszikla_2018_10_20_001c_478x449.jpg

1. kép: Hajléktalanjacuzzi gitárossal

Erre amúgy elég felemás érzésekkel tekintek. Mert ugye egy hajléktalanok által épített és használt objektum a város közepén nem azt jelzi, hogy minden rendben lenne nálunk. Másfelől meg van benne egy elég jellegzetes magyar kreativitás, a "hogyan találjunk apró örömöket az életben akkor is, ha a béka feneke alatt vagyunk" mentalitás egy jellemző példja. A sajtó pedig hírét vitte és - mint a kép is mutatja - mások is látogatják, bár jelen esetben nem fürdőzés, hanem gitározás zajlik.

De haladjunk tovább. Mint a következő kép mutatja, a hajléktalanok nemcsak a filmekben és a regényekben találhatóak a híd alatt, hanem a valóságban is. Pontosabban konkrétan egy hajléktalant se láttunk, de a cuccaikat igen:

dunaposzt73_insegszikla_2018_10_20_035_478x637.jpg

2. kép: Hajléktalancuccok a híd alatt

Nem tudom, hogy a hajléktalanok normál esetben is eltűnnek innen napközben vagy csak valami aktuális okból (ami lehet az Inség-szikla megjelenése miatti megnövekedett gyalogosforgalom vagy éppen a friss hajléktalanszabályok miatti rejtőzködés) tűntek el innen, mindenesetre nem voltak itt.

De térjunk végre a tárgyra, azaz az Ínség-sziklára. Itt van, ni:

dunaposzt74_insegszikla_2018_10_20_037c_478x302.jpg

3. kép: Az Inség-szikla a Szabadság híd felől

A szikla tulajdonképpen egy "félsziget" csúcsánál található, így szerencsés esetben száraz lábbal is megközelíthető. Persze némi sorállás után.

dunaposzt75_insegszikla_2018_10_20_033c_478x325.jpg

4. kép: Inség-szikla közelebbről

Ha jól értem a szakértő leírást, csak a félsziget csúcsa a szikla, amely anyagában (dolomit) is különbözik a rakpartra szórt, azaz mesterséges kőtömböktől (andezit) és amely egy elég komoly, mélyebben rejtőző dolomittömb aprócska csúcsa:

dunaposzt77_insegszikla_2018_10_20_017c_478x413.jpg

5. kép: Inség-szikla

Hát, ennyi. Persze ráálltunk, azt ezt megörökítő képek megtekinthetők az albumban. Egy tétel kipipálva "Promontor Budapesti Bakancslistáján".

2: Árvíz

Ok, az aszály megvolt, jöjjön az árvíz. Illetve jobb lenne, ha nem jönne, de úgyis fog. Mint ahogy jött már párszor ebben az évezredben. Legutóbb pl. 2013-ban, amikor 891 centiméter magasan tetőzött a Duna. Fura belegondolni: amikor a napokban az Ínség sziklán álltam, olyan 50 centi lehetett a vízállás (később egészen 38 cm-ig apadt a folyó), azon a helyen egy 8 méter mélyen rejtőzködő vizihulla lettem volna öt évvel ezelőtt.

De nézzük az előkotort árvizi képeket:

dunaposzt10_arviz_2013_06_09_023_478x268.jpg

6. kép: Árvíz 2013. június 9-én

dunaposzt14_arviz_2013_06_09_011_478x268.jpg7. kép: Nem jártak a BKK hajók sem...

Annak ellenére, hogy a pestiek jelentős részéhez hasonlóan árvíz idején ugyanolyan szorgalmasan lezarándokolok a Duna partra, mint alacsony vízállásnál, nem mondanám, hogy kedves volna nekem az áradó folyó látványa. Inkább fenyegető. Hatalmas erő van ilyenkor a vízben. Nézem az örvénylő sodrást meg a mindenfelé megakadt hatalmas uszadékfákat és arra gondolok, hogy hiába hiszi a XXI. század embere, hogy megzabolázta a természetet, valójában ez nincs teljesen így...

3: Dunaparty Megálló

Az extremitások után jöjjön a Duna megszokott, barátságos arca.

Amit ugye a bevezetőben elhangzott sommás itélet szerint nem élvezünk/használunk eléggé. Ez persze nem teljesen igaz, mert azért vannak remek helyek a pesti Duna parton (Római, Margitsziget, Kopaszi gát, hogy csak a legismertebbeket említsem), amelyek tömegeket vonzanak. Szóval a pesti polgár igenis kihasználja és élvezi a Dunát és a partját.

Az már más kérdés, hogy a város, mint intézmény elég korlátozott lehetőségeket ad erre a polgárainak: vagy egy forgalmas rakparti útnak használja, mint a belvárosban, vagy teljesen elhanyagolja, mint mondjuk Dél-Budán, ahol egy leharcolt ipari zóna választja el a lakónegyedektől. Persze ebben a jobb sorsra érdemes zónában is van egy két remek hely, ahol azért le lehet jutni a partra. Legtöbbször ez csak sétálási illetve bringázási lehetőséget jelent, de az is több, mint a semmi. És persze van ahol erre a lehetőségre már rátelepült a vendéglátás is.

Ilyen hely például a nagyjából az Újbuda és Budafok határán található Dunaparty Megálló:

dunaposzt39_dunapartymegallo_2018_09_15_018c_478x281.jpg

8. kép: Dunaparty Megálló

Az ötlet egyszerű. Nem kell ide valami előkelő és drága étterem (arra ott van kicsit délebbre a Vasmacska és társai) csak egy büfé, egyszerű strand- illetve utcai kajával, megfelelő italválasztékkal és persze asztalok/székek napernyőkkel, ahol lehet élvezni a jó időt és a folyópartot. Ha csak ennyi lenne a Dunaparty megálló, már az is remek lenne.

Szerencsére az alapötletet sikerült stílusosan megvalósítani:

dunaposzt40_dunapartymegallo_2018_09_15_019cy_pano_478x204jpg.jpg8. kép: Londoni busz a megállóban

Ha már megálló, akkor legyenek a büfék kiszuperált buszok, szól a koncepció. Kettő közülük londoni emeletes busz, az egyik az italokra, a másik a kajákra specializálódott. A fenti képen az előbbi, az italos látható. Nagy pozitívumként értékeltem az italválasztékban több csapolt Primator sör jelenlétét, engem ezzel kb. meg is győzőtt a hely. ;-). Ezért aztán azt a "stílustörést" is megbocsátottam, hogy az italosbusz mellett egy klasszikus fabódé is helyett kapott (pedig romos busz biztos lenne még az országban), már csak azért is, mert ott meg remek palacsintákat lehet beszerezni. Egyébként, ahogy a mellé kihelyezett útjelző tábla mutatja, gondoltak mindenre, van itt fagyi és mosdó is. És mint majd nemsokára kiderül, Amerika sincs olyan messze...

De előbb vegyük szemügyre a másik londoni buszt is:

dunaposzt42_dunapartymegallo_2018_09_15_020c_478x324.jpg9. kép: Másik londoni busz

Ahogy említettem, náluk lehet kaját beszerezni. Mi a lángosra szavaztunk, rég volt már a nyár és a Balaton, Pesten meg nincs olyan sok lángosos, ki kell használni az adódó lehetőségeket. Ételkritikát most nem mellékelek, legyen elég annyi, hogy gond nélkül megugrotta a kötelezőt.

Viszont ha már itt vagyunk, akkor érdemes megtekinteni a stílusosan kifestett partfalat:

dunaposzt44_dunapartymegallo_2018_09_15_025_024_partartpano_478x178.jpg10. kép: Part art

Újabb apróság, de nekem nagyon tetszett. hangulatos, passzol a környezethez. Ez az, amire a street art ki lett találva.

Ahol italfogyasztás van, ott mosdó is kell, erről is gondoskodtak, ld. a fehér konténert az alábbi kép baloldalán:

dunaposzt47_dunapartymegallo_2018_09_15_017c_478x246.jpg11. kép: Itt van Amerika!

De a mosdónál figyelemre méltóbb a jobboldali busz, az egyetlen, ami nem Londonból származott el. És tulajdonképp nem is busz, hanem egy klasszikus amerikai lakókocsi, telepakolva remek kempingezős matricákkal (Yellostone, Yosemite, stb.). Az étlap is próbál megfelelni az amerikai tematikának, burger, pulled pork szendvics, coleslaw, egy-két mexikói fogás. Italoknál koktélok és a Monyó amerikai stílusú (pl. American Beauty APA) sörei hozzák az életérzést.

Szóval remek kis hely ez arra, hogy bringázás közben megpihenjen itt a csapat egy órácskára és élvezze a dunai kilátást. Amit legyébként eginkább az indusztriális jelzővel tudnék illetni, lévén a túlparton a csepeli ipartelep található.

dunaposzt67_dunapartymegallo_2018_09_15_013c_478x160.jpg12. kép: Indusztriális dunai panoráma

A poszt végére nem maradt más hátra, mint az illusztrációk forrásául szolgáló fényképalbum belinkelése.

panofinal_478x214.jpg

Katt a képre!

Szólj hozzá!

Címkék: budapest duna dunapart árvíz aszály újbuda index2 2018 2013 rejtett kincsek dunaparty megálló Ínség szikla

Hogyan riasszuk el a fogyasztóinkat - mestermunka a DM-nél

2018.09.25. 10:36 promontor

Szomorú történet következik. Mármint szomorú azért, mert nem gondoltam volna, hogy valaha a dm-ről fogok negatív kicsengésű homárposztot írni.

Előrebocsátom, hogy a történet májusi, most meg ugye szeptember van. És a történet szövevényes is, szóval lehet, egy-két részletre nem pontosan emlékszem. De ezek a részletek a lényegen nem változtatnak: a lényeg pedig az, hogy a dm világrekord bénázást mutatott be...

A Drogerie Markt ugyanis egy kifejezetten jó minőségű üzletlánc magyar viszonylatban:

  • Van nekik jó minőségű sajátmárkás termékcsaládjuk remek ár-értékaránnyal.
  • Udvariasak és segítőkészek az eladóik. Ha pl. valami nincs a polcon és rákérdezek, hogy van-e a raktárban, akkor sosem kapom a rutin választ, hogy csak az van, amit a polcon látok (na persze). Ehelyett bemennek a raktárba és egész jó eséllyel kihozzák a hiányzó árut. (Bár mondjuk az is jellemző, hogy más láncokhoz képest sokkal kevesebbszer hiányos a polc...) De mondjuk általában is mosolygósak, kedvesek.
  • Régebben volt nekik egy egész jó pontgyűjtő rendszerük. A pontokat kis kuponfüzetre lehetett beváltani, amiben remek kuponok voltak. Általában egy kupon egy konkrét termék 10-50% árkedvezményes megvételére jogosított, de mindig volt legalább egy teljes vásárlásra vonatkozó 10, néha 20 %-os kedvezménykupon is, a kuponok ráadásul összevonhatóak voltak. (Mondjuk jó ideje már, hogy a kuponfüzetekről mobilalkalmazásra váltottak, ez viszont a Windows Phone-omra nem volt elérhető, szóval egy időre a pontbeváltás kiesett, bár a pontokat gyűjtöttük, mondván majd egyszer lesz Androidos készülék a családban. Aztán lett is, de persze a dm alkalmazása elfelejtődött...)

Kapcsolatunk aranykora a gyerekeink csecsemőkorára esett, babaápolási szerekben nagyon jók voltak. Ez az időszak persze régen elmúlt, így már évek óta ritkábban jártunk, de ha háztartási vagy piperecuccok kellettek, akkor azért a dm maradt a "minőségi opció". Különösen kedveltük a borotvacuccaikat, a tusfürdőiket vagy éppen a naptejeiket.

1. fázis: Meghiúsult vásárlás

Na igen, a naptejek. A sztori azzal kezdődött, hogy egy üzletközpontban pont a helyi dm mellett haladtunk el, amikor eszembe jutott, hogy - május lévén - lassan érdemes lenne beszerezni az idei naptejkészletet. Ráadásul ki is volt írva valami duplapontgyújtő akció, szóval nosza, mondtam, vegyük meg azokat a naptejeket!

Be is pakoltam párat a kosaramba, megyek a pénztárhoz, nyújtom a pontgyűjtő kártyámat. Az nem jó már, mondja a pénztáros, le kell cserélni újra. Tessék? Igen, sajnos újra kell regisztrálni, új kártya kell, csak azzal lehet pontot gyűjteni vagy beváltani. Aha, mondom némileg csalódottan, és mi lesz a régi pontjaimmal? Azokat át lehet vinni az új kártyára természetesen. OK, mondom rezignáltan, mit kell tennem? Újra kell regisztrálni. És hol lehet regisztrálni? Hát egyfelől a Zinterneten, másfelől itt a boltban is van egy Újraregisztráló Pult, ott van hátul.

Hátranézek, egy kuncsaft van csak a pultnál, beszélget az eladóval, OK, akkor odamegyek én is, gondolom. Három perc múlva viszont azt gondoltam, nem várok tovább, merthogy az eladó intenzív adatbevitel folytatott a tabletjén, aminek nem nagyon látszott a vége, én meg azt gondoltam, ennyit nem ér az egész, majd a Zinterneten. Kipakoltam a kosárból és távoztam.

Ezen a ponton álljunk meg egy pillanatra és összegezzük a részeredményeket, amelyek nem túl biztatóak. Bevezettek egy új pontgyűjtőkártyát úgy, hogy a régit rögtön használhatatlanná tették. A pénztárnál eldönthettem, hogy vásárolok pontgyűjtés nélkül vagy elhalasztom a vásárlást, amíg sikerül az új pontgyűjtő kártyához hozzájutnom. Egyik se túl vevőbarát opció. Racionális magyarázat meg nincs is a szigorúságra: azt még megértem, hogy beváltani már csak az új kártyáról engedik a pontokat, de ha amúgyis át lehet vinni a régiről, akkor miért nem lehet a régi kártyával legalább gyűjteni a pontokat? A duplapontokat, ugyebár, hiszen egy extra pontgyűjtő akció közepén vagyunk, remek időzítés. Ráadásul a helyszínen láthatólag meglehetősen lassan ment a regisztráció.

2. fázis: Meghiúsult bolti regisztráció

Gyenge kezdés. Ami után sikerült tovább rontani a helyzeten. A Zinterneten ugyanis azt írta a honlapjuk, hogy internetes regisztráció esetén pár hét múlva küldik a kártyát. Aha, közben meg lejár a duplapont akció. Meg egyébként is, ha nincs kártya, nincs szimplapont se. Ráadásul a dm-ben hajlamosak elfogyni a naptejek és az utánpótlás hajlamos akadozni. Szóval jó lenne mielőbb beszerezni az új pontgyűjtő kártyát.

Ennek megfelelően másnap ebédszünetben a munkahelyemről kiugrottam a legközelebbi dm-hogy személyesen megejtsem a regisztrációt és megkapjam az új kártyát. Nem sikerült, valaki éppen intézte a dolgot, jó lassan. Egy perc után legyintettem, majd legközelebb. Harmadnap ketten álltak az Újraregisztráló Pultnál, már mentem is tovább azonnal. Végül szombat délután zárás előtt ugrottam be a lakásunkhoz közeli helyi üzletközpontba, olyankor az kong az ürességtől, így bíztam benne, hogy nem lesz előttem senki. Ezt jól kifundáltam, tényleg nem volt senki.

De regisztrálni nem sikerült. Történt ugyanis, hogy meg kellett adni a kártyatulajdonos születési dátumát. Ez a feleségem volt, megadtam hát az ő születési dátumát. Nem jó, mondja sóhajtva az amúgy kedves Pultos Hölgy. Nem fogadja el a rendszer. Nézek értetlenül, erre láthatólag rutinosan elmagyarázza, hogy valószínűleg olyan régi kártyánk van, amihez eredetileg nem volt megadva a születési dátum, ezért a mostani megadott dátum helyességét nem tudja ellenőrizni. Én erre nézek értetlenül (és eléggé morcosan). Tudom, mondja megadóan, ez sajnos egy hiba a rendszerben, ilyenkor fel kell hívni az ügyfélszolgálatot, ők tudnak csak segíteni.

Újabb részeredmények, újabb csalódás nem is kicsi. Ez most komoly, kedves dm?

Először is, adtok két opciót az újraregisztrálásra, egyik rosszabb, mint a másik. Az internetessel hetekig tart, míg megkapom a kártyát. Az üzletben rögtön odaadnák, de ott meg meg nem férek hozzá, mert mindig foglalt. (Persze tudom, kivárhattam volna a sort, hát sajnos Promontor sem tökéletes, viszonylag nehezen bírja a sorállást, különösen olyankor, amikor a sorállásra csak az illető cég vagy szervezet hülyesége miatt  van szükség.) Egyébként persze az se világos, miért nem lehet az internetes regisztrációt egy ideiglenes kártyaszám kiadásával lezárni, amely kártyaszámmal addig is lehetne pontot gyűjteni, amíg az "igazi" kártya megérkezik. De nem, ez túl logikus, túl ügyfélbarát lenne.

Másodszor, azt meg már mekkora baki, hogy akinek a szüldátuma nincs meg az adatbázisotokban, azt nem engeditek újraregisztrálni? Könyörgöm, teljesen elment az eszetek? Ha nincs bent az adat, majd most megadja, mostantól megvan és kész. De nem, ez túl logikus, túl ügyfélbarát lenne. Inkább irányítsuk szerencsétlen ügyfelet egy újabb ponthoz, az ügyfélszolgálathoz. Ami majd segít. Mármint "segít" (talán) megoldani azt a problémát, amit a saját hülyeségetek okozott. Merthogy nekem az nem "segítség", hogy a újabb teendőket kapok a nyakamba...

3. fázis: Meghiúsult kapcsolatteremtési próbálkozások

A telefonos ügyfélszolgálat azonban elérhetetlen. Öt hívásból négyszer foglalt. Az ötödikre bejön a szokásos menüválasztásos géphang, végighallgatok 3 percnyi szöveget, beütök 3 számot, a végén a géphang közli, hogy az ügyfélszolgálat sajnos nagyon leterhelt, hívjam máskor. Bxxxxg!

Ha valaki azt gondolná, hogy csak ötször próbálkoztam, az nagyon téved, jóval több volt az, lehetett az napi 10-15 hívás is, több napon keresztül. állhatatosan, de egyre ingerültebben próbálkozva.

Közben azért gondoltam, megpróbálok másképp is kapcsolatba lépni a céggel. Írtam nekik emailt például, válasz nuku.

Írtam nekik a Facebook oldalukra. Na, ez utóbbi (mármint a Facebook oldaluk) igen tanulságos volt, találtam egy posztot, amelyben elnézést kérnek a telefonos ügyfélszolgálat "nehéz" elérhetősége miatt, türelmünket kérték, igérvén, hogy igyekeznek megoldani az újraregisztrációs gondokat. Persze nem maga a poszt volt tanulságos, hanem a kommentözön, ami alatta volt. Amiből kiderült, hogy nem vagyok egyedül. Rengetegen panaszkodtak arra, hogy késik a kártyájuk, hogy nem tudják felhívni az ügyfélnemszolgálatot, hogy nem tudtak újraregisztrálni a szüldátum probléma miatt, hogy nem tudnak a boltokban újraregisztrálni mert mindig sokan vannak és lassan halad a sor. És tanulságos volt az adminok reakciója is, ami annak időnkénti ismétlésére szorítkozott, hogy elnézést, sajnálják, türelmet kérnek. Ami lefordítva annyit jelentett, hogy konkrét segítséget ott se adtak.

Közben arra is rá kellett döbbenjek, hogy lassan nem az lesz a problémám, hogy későn kapom meg a kártyám és lemaradok a duplapont akcióról, hanem az, hogy nem fogom tudni átvinni a régi pontjaimat. Az újraregisztráció határideje ugyanis a vészesen közelgő május 24. volt. És ugyan a józan ész és a méltányos ügyfélkezelés azt diktálta volna, hogy ha az újraregisztráció a dm hibájából nem lehetséges, akkor a határidőt meghosszabbítsák, a dm nem mutatta jelét se a józan észnek, se a méltányosságnak, a honlapon változatlanul a 24-i határdiő szerepelt, a Facebook-on az ezzel kapcsolatos kommentekre nem reagáltak.

Ezen a ponton feladom a gyors kártyáhozjutási opciót és megpróbálkozom a Zinternetes újraregisztrációval. Nem lesz duplapont, várok pár hetet, remélem lesz még naptej, mire megjön a kártya, sag schon, ebbe mind belenyugszom. Csak a pontjaimat szeretném átvinni. Persze sejtem, hogy nem fog ez menni, és igazam is lesz. Pontosan ugyanabba a problémába akadok bele: hiába adom meg a feleségem szüldátumát, a rendszer kidob, szerinte ez hibás adat.

Eljutottunk a mélypontra. Nagyjából egy héten át hiába próbálkoztam a dm-et elérni. Az ügyfélszolgálat összeomlott, egyszerűen nem létezett olyan csatorna, amelyen keresztül bármi értelmeset reagáltak volna. 

4. fázis: A Rossmann hadművelet

OK, ha nem, hát nem. Nézzük, milyen alternatívák vannak. Naptej ügyben háklis vagyok, az egy bizalmi termék, se leégni, se bőrrákot kapni nem akarok. Annak idején azért voltam hajlandó a dm sajátmárkás naptejeire áttérni, mert jó teszteredményeket produkáltak. Némi kutakodás után arra az eredményre jutok, hogy mára kb. mindegyik diszkontlánc sajátmárkás terméke ugyanolyan jó. Szóval vehetek naptejet az Aldiban, a Lidlben vagy éppen a Rossmannban, mindegyik hozza ugyanazt, amit a prémium márkák.

A röpke piackutatást a Rossmann nyerte, nem meglepő módon náluk volt a legnagyobb választék. 30-as és 50-es faktorú naptej egyaránt volt, ráadásul színtelen is, azaz olyan, ami nem (nagyon) fogja meg a pólót. Ez mondjuk nem lep meg, a Rossman kb. dm2-nek volt elkönyvelve  a családban, ami van az egyikben, az van a másikban is, csak másképp hívják. Korábban nem nagyon jártunk ide, a dm közelebb volt, kedveltük, nem volt rá komoly ok, hogy a távolabbi Rossmannt látogassuk. Most viszont lett komoly ok és a munkahelyemhez közel volt is egy Rossmann. 

Kis kutakodás a honlapon: kiderül, hogy itt egy faék egyszerűségű vásárlói kártya van. Nincs névhez kötve, csak be kell mutani a pénztárnál és ad 5% kedvezményt (kivéve, amikor akciós hét van, olyankor nincs kedvezmény, olyankor akció van). A régi szép idők dm-es kártyája jobb volt ennél az 5%-nál, de hol van az már.

Szóval irány a Rossmann. Kikértem a vásárlói kártyát, beszereztem a nyári naptejadagot és mellesleg körül is néztem egy kicsit. Ránézésre a sajátmárkás cuccok még olcsóbbak is egy árnyalatnyit, a minőséget meg majd szépen lassacskén leellenőrizzük. Ennek jegyében tusfürdő is kerül a kosárba meg még pár apróság.

dm_to_rossmann_478x119.png

5. fázis: Jobb későn, mint soha (?)

A történetnek nincs teljesen vége.

Ugyanis egyszer csak kaptam a dm Facebook oldalától egy üzenetet. Benne egy négyjegyű számmal. Ami arra való, hogy a feleségem születésnapja helyett ezt írjam be. Mármint másnaptól, merthogy akkortól működik. Aha. kicsit vicces megoldása a problémának, de legyen. Másnap irány a Zinternetes Újraregisztrációs honlap, nekifutok újra. Sikerül, kiírja, hogy küldi a kártyát.

Boldogság, heppiend. Mondjuk a törzsvásárlói honlap egy zavarosan fogalmazó, igénytelenül összecsapott katyvasz, pl. nem értem, hogy jutok társkártyához és azt se, hogyan fogom tudni beváltani a pontjaimat. Az előbbit megkérdezem a Facebook oldalon, meglepő módon egész gyorsan válaszolnak: automatikusan küldenek társkártyát is - jé, ez logikus és vevőbarát, visszatért a dm-hez a józan ész - csak regisztrálni kell majd, amikor megérkezik. Ez kicsit aggaszt, de végülis pár héttel később tényleg két kártyát kapunk egyszerre és a társkártya registrálása is flottul megy.

A pontbeváltás részletei meg egyelőre olyan nagyon nem érdekelnek. Igazság szerint elegem lett kissé a dm-ből ebben a pár hétben, meg hát ott van a Rossmann is, ahol láthatólag még egy picit mintha olcsóbbak is lennének kb. ugyanazok a dolgok...

Azt azért a dm javára kell írni, hogy az alsóbb szinteken a korábban dicsért erények valamennyire érzékelhetőek voltak: a bolti személyzet kedves, megértő és segítőkész volt, a facebook oldaltól is végülis kaptam választ, ha kicsit lassan is, sőt némi késéssel az emailemre is megjött ugyanaz a válasz. Csakhát a "gyalogok" nem sokat tehetnek, ha valahol, valamelyik magas polcon valaki ilyen fundamentálisan elcsesz egy folyamatot.

Összegzés

Nem tudom, ki találta ki ezt a kártyacserét a DM-nél, de az biztos hogy jó sok kuncsaftot felbosszantottak vele. Azt hiszem, igazi iskolapéldáját láttuk annak, hogy egy egyébként kifejezetten normális, vevőbarát cég hogyan tudja lábon lőni saját magát.

Arról már sok éve leszoktam, hogy "soha többé be nem teszem ebbe a boltba a lábam" kijelentéseket tegyek. Legalábbis egy nagy hálózat boltjaira biztos nem mondom ezt, egy egyboltos maszekot bizony gond nélkül kiiktatok az életemből, de még egy dm-nél sokkal ramatyabb társulat esetén is legfeljebb részleges/időleges bojkottot hírdetek óvatoskodva. 

Szóval eszemben sincs a dm-et bojkottálni. Benézek hozzájuk továbbra is, én is, a feleségem is. A poszt kedvéért gyorsan le is ellenőriztem, hogy az új kártyáinkal május vége óta erre 4 alkalommal került sor. Csak éppen eközben a Rossmannban 7 alkalommal jártunk. Ha meg a vásárlások összegét nézzük, a Rossmann fölénye még jelentősebb: több, mint háromszor annyi pénzt költöttünk náluk, mint a dm-nél. És ez tavalyhoz képest drasztikus változás, akkor kb. minden tizedik DM vizitre jutott egy Rossmann vizit (összesen 2 alkalom egész évben), az elköltött pénz is hasonló elsöprő arányban jutott a DM-nek.

És a megváltozott költési arányok valószínűleg tartósak lesznek. Az árszint a Rossmannál kicsit alacsonyabb, a termékeik egy-két kivétellel ugyanolyan jók, mint a dm-esek. Igazából egy-két fogápolási cucc mellett pont a naptej az, amiért talán visszemegyek majd jövő tavasszal a dm-be. (Én ugyan elégedett vagyok a Rossmann naptejeivel, de a csajok szerint nem olyan jó az illatuk. Úgyhogy nekem jó lesz az 50-es Sun Ozon a Rossmanntól, ők meg kapnak 30-as Sun Dance-et a dm-től...) Akárhogy is, amíg nem csinál valami hasonló hülyeséget a Rossmann, addig a dm-nek nem sok esélye van helyreállítani a korábbi állapotokat.

Hogy mi a tanulság? A fene tudja. Mindenesetre kiváncsi lennék, megérezte-e a dm forgalma ezt a májusi malőrt. Remélem, hogy igen. Nem azért remélem ezt, mert rosszat kívánok a dm-nek, hanem azért, mert ez azt mutatná, hogy nem olyan birkatürelmű a magyar fogyasztó, mint amilyennek sokan gondolják. Meg azért, mert ez az egyetlen fogyasztói "üzenet", amit komolyan vesznek a kereskedők.

Szólj hozzá!

Címkék: homár dörgedelem fogyasztóvédelem dm rossmann drogerie markt active beauty

Archív mozinapló, 2006

2018.08.21. 08:57 promontor

Itt az archív mozinapló rovat következő darabja, a 2006-os év listája.

Mit kell tudni az archív mozinapló rovatról?

Arra gondoltam, hogy ha már megérte a tíz évet a blog, akkor emlékezzünk meg az elődről. Volt nekem egy honlapom, amit még 1998-ban csináltam és amit sokáig blogszerűen irogattam. Volt benne pl. mozinapló is.

Namármost ez a honlap már eltűnt a web feneketlen bendőjében (mond valakinek valamit a GeoCities név?), de a saját archívumomban még előásható a tartalma. Elő is ástam és úgy döntöttem, egy kis munkát megér, hogy újra publikus legyen. Ennek gondolom mind a négy (kb.) törzsolvasóm nagyon fog örülni, elvégre mi lehet annál jobb, mint tizensok éves poros mondatokat olvasni rég elfelejtett filmekről. (Mondjuk vannak még ötleteim, de azokról majd máskor...)

Szóval ez egy sorozat lesz, az 1998 és 2009 közötti mozilátogatásaim listája, évenkénti bontásban. Itt ugye van némi átfedés, mert a blog 2007 végétől élt, de egyrészt egy darabig még karbantartottam a honlapot, másrészt viszont a blogon csak a jobb filmekről írtam posztokat, szóval úgy döntöttem, az átfedésben lévő évek listáját is fel fogom tenni. A sorrendiség nem lesz teljesen lineáris, ugyanis 2003 előtt csak angol verzióban írtam a honlapot, az akkori listák fordítása viszont időbe telik, így a sorozatot az eredetileg is magyarul írt oldalakkal kezdem, a korábbiak majd később jönnek.

(Figyelem, a megszokottól eltérően ezekben a listákban a későbbi filmek vannak elől. Eredetileg így írtam a honlapon, megfordítani meg túl lusta vagyok.)

Háttérinformációnak annyit hogy ebben az évben már egész nagy volt a kölyök, így viszonylag rutinszerűen lehetett a nagymamáknál leadni egy-egy estére-délutánra. Ehhez képest a 21 film, amit teljesítettünk, tulajdonképp nem is olyan sok. 

good.gifAz ember gyermeke (november 20.)

Valami nem stimmel. Még nem tudjuk, mi fogja a vesztünket okozni, a felmelegedés, vagy a harmadik világháború (vagy leginkább a kettő együtt), de az biztos, valami nagy baj készülődik. Legalábbis ez sokak félelme, és ez kifejeződik a rengeteg világvége filmben is, ami mostanában kijön Hollywood műhelyeiből. Ez is egy ilyen film, a jobbik fajtából, Alfonso Cuaron rendezésében. Itt az alapsztori abból a kissé misztikus feltételezésből indul ki, hogy mi lenne, ha egyszer csak nem születne több gyerek. Hát, ez valami olyasmi társadalmi szinten, mint amikor valakivel közlik, hogy rákos és van hátra öt éve: még élhetsz valamennyit, de a halál árnyéka rajtad van. Ti emberek, még leélhetitek a saját életeteket, de gyerekeitek már nem lesznek. Nem egy kellemes tudat, bele is roppan a társadalom, de ez már a film sztorija. Nagy Britannia még tartja magát, a világ többi része összeomlott. Persze a brit demokrácia már a múlté, egyfajta katonai diktatúra tart rendet, illetve tart fenn egy folyamatos rendkívüli állapotot, hogy megbírkózzon a menekültek áradatával, a terroristákkal és a gazdasági összeomlással. Ez idáig elég sematikusan hangzik, de a film nem az. Valahogy sikerül egy nagyon érdekes és aggasztó látomásban elegyíteni azt, ami ma van, azzal, amivé mindez válhat. Apropó Cuaron: egyike a Hollywoodban nemrég befutott mexikói kontingensnek. Én valamikor a 90-es években láttam tőle a Sólo con tu pareja című filmet (a magyar címe valami olyasmi volt, hogy "Rettegés az AIDS idején", de ebben nem vagyok biztos. Abban sem, hogy rendes moziforgalmazásban láttam-e, vagy valamilyen filmfesztivál/filmhét kapcsán, valószínűleg az utóbbi), ami egy szellemes és frenetikus vígjáték volt, még Mexikóban. Manapság már Hollywoodban filmez, a legismertebb filmje valószínűleg a Harry Potter és az azkabani fogoly, nem mellesleg az eddigi legjobb Harry Potter, szvsz.

good.gifHétköznapi menyország (november 18.)

Hétköznapi történet egy visszavonuló karmesterről, aki egy kis faluban találja meg a nyugalmat és a boldogságot. Tipikus skandináv mozi, hétköznapi és kevésbé hétköznapi emberek problémáiról, a boldogság és a harmónia kereséséről.

Szabadság, Szerelem (november 15.)

'56 a'la Hollywood. Ami persze nem baj, kellenek ilyen "könnyű" filmek is '56-ról. Végülis látványos, jól megcsinált film, neves szereplőkkel, akik korrektül jtszanak. Ezt a filmet lehet majd két-három évente vetíteni a tévében, iskolai osztályoknak bemutatni (az eseménytörténet is jól követhető benne). Ráadásul van benne egy egészséges adag patetizmus is, ami bizony ránk fér: ez a film azt üzeni, legyünk büszkék '56-ra, ami egy kis nemzet bátorságának és szabadságvágyának a jelképe. Így látta a világ '56-ot és elsősorban lássuk így mi is. A részleteket, a hibákat, az árnyaltabb értékelést hagyjuk máskorra.

Az ördög Pradát visel (november 11.)

Élvezhető vígjáték a "hogyan csinál a megszeppent, fiatal csitri karriert" fajtából. Meryl Streep nagyon kell a sikerhez, de azért a többiek is elfogadhatóak.

good.gifSírugrók (november 1.)

Szlovéniáról valahogy mindenkinek az jut eszébe, hogy egy problémamentes, jómódú kis ország délnyugaton, amelyik könnyedén szabadult meg nemcsak a délszláv káosz, hanem a kelet-európai gazdasági nyomorúság nyűgétől is. És ez persze igaz is. De azért ez a film mégiscsak valahogy olyan Underground-os emlékeket ébreszt bennem: mintha a szlovének sem lennének teljesen mentesek az elragadó, de egyben ön- és közveszélyes délszláv temperamentumtól.

Da Vinci Kód (szeptember 18.)

Nem olvastam a könyvet, úgyhogy nem tudom megitélni, hogy jól sikerült-e az adaptáció. Önmagában viszont nem egy nagy durranás. Persze Tom Hanks meg Audrey Tautou hozza a kötelezőt, de attól ez még csak egy átlagos holywoodi kalandfilm.

Magyar szépség (augusztus 24.)

Az amerikai szépség magyar parafrázisa, ami persze elég sokat elmond mind a filmkészítés, mind a társadalmak különbségeiről. Kezdve a filmkészítéssel, a magyar filmek típushibája a gyenge, döcögős, következetlen forgatókönyv, ami sajna erre a filmre is igaz, még annak ellenére is, hogy persze sok mindent az amerikai eredetiből vettek át. A gyenge forgatókönyvön a jeles szereplőgárda és a helyenként sziporkázó rendezés sem segít. Ezzel együtt azért nem egy teljesen reménytelen film ez, sokat megmutat a magyar "középosztálybeli" valóságból. Már az is egy remek ötlet, ahogy a kezdeti képsorokban az új lakópark a nagy lakótelep tövében épül, jelképezvén, hogy a kitörés a dzsumbujból bizony igencsak viszonylagos. Aztán a film erősen gunyoros, kicsit groteszk stílusa is nagyon találó, valahol azt jelezvén, hogy itthoni állapotaink az amerikai ideál karikatúrái csak: minden igyekezet, törekvés ellenére valahol minden felemás, lerobbant változata csak a nyugati mintának.

good.gifA karib tenger kalózai 2. - A Holtak Kincse (július 20.)

Bár eredetileg kicsit fanyalogva írtam az első részről, utólag meg kell állapítsam, hogy nagyon jó kis darab volt, igazi kosztümös-kardozós-stb. csemege. Legalább kétszer végigélveztem tévében is, ami nálam nagy szó. Most fanyaloghatnék a második részről is, mert a sztori továbbra is eléggé zavaros, de valószínűleg ugyanúgy járnék, mint az első résszel: a remek gegek, a látványos csatázós, vívós, stb. jelenetek ezt a filmet is hosszú távon menthetetlenül - és talán nem is érdemtelenül - klasszikussá avatják majd. A kalózos filmek Csillagok háborújává, vagy valami hasonlóvá.

good.gifKebab Connection (július 16.)

Német válasz a Bazi nagy görög lagzira. Talán még jobb is, mint az eredeti. A "szokásos" multikulti poénok mellett rengeteg filmparódia található benne, főleg kungfu filmekről, de még a Patyomkin páncélos híres lépcsőjelenete is új értelmezést nyer.

A velencei kalmár (június 24.)

Újabb látványos Sekszpír adaptáció. Elég felejthető.

Tutira kamuzunk (június 11.)

Kellemes komédia francia zsidókról és persze nem csak zsidókról. A tehetség és a szerelem mindent legyőz, ugye.

Az eltakarítónő (június 9.)

Kellemes fekete komédia, bár kicsit kiszámítható.

good.gifAz igazság fogságában (május 18.)

Amikor itthon bemutatták, akkor a tartalmi ismertetők illetve a kritikák alapján úgy döntöttem, hogy kihagyom, mert - bár dicsérték a filmet és Atom Egoyan színvonalas rendező - nem igazán fogott meg a téma. Aztán Helsinkiben volt egy szabad délelőttöm, beestem a legközelebbi moziba és éppen ezt vetítették, így megnéztem. Nem bántam meg. Az ötvenes évek Amerikája a tömegmédia korának kezdete, ugyanakkor a társadalom a mainál - vagy legalábbis a hatvanas évekhez képest - még sokkal konzervatívabb (a felszínen mindenképp). A film két korabeli szupersztár története, egy humorista duó két tagjáé, akik karrierjük csúcsán állnak és "jó dolgukban" nem tudják már, mit csináljanak: dorbézolnak, csajoznak, kábítószereznek, titokban összeverik a nekik nem tetsző nézőket, elcsábítanak feleségeket, bármi belefér, következmények nélkül. A médiának szüksége van rájuk és az üzlet érdekében minden elsimítanak. Aztán egyszer egy lányt holtan találnak a szállodai szobájukban és bár ezt is eltussolják, ezúttal átlépnek egy határt és a saját lelkiismeretük már nem hagyja őket nyugodni: a duó röviddel ezután felbomlik és bár egyénileg is sikeresek maradnak, karrierjük lassan leszálló ágba kerül. Bár az eredeti megérzésemet is korrektnek tartom, azért valamennyire mégis megfogott a film. Jók a szereplők, jó a rendezés, markáns a hangulat és végülis mond is valami izgalmasat és időtlent a média hatásáról, a sztárokról, még akkor is, ha - számomra kevésbé izgalmasan - a sztárokra koncentrál.

good.gifMatch Point (május 13.)

Ezúttal nem a szokásos Woody Allen-es bohóckodás zajlik, hanem egy Balzac-os karriertörténet és Dosztojevszkíj Bűn és bűnhődésének modern, némi cinizmussal átitatott (pl. a bűnhődés elmarad) keverékét láthatjuk. Egyébként a film remek, és nekem mint erősen plebejus beállítottságú nézőnek különösen tetszik a felső tízezret bíráló vonulata a filmnek, amely egyébként már előfordult Woody Allennél (ld. Small time crooks): bár a modern tömegdemokráciában már az elkülönülés már nem annyira teljes, azért azt még mindig megnézik, kit engednek be a köreikbe. Az időnkénti vérfrissítés persze elengedhetetlen, de a befogadásnak számos feltétele van, többek között az azonosulás és engedelmesség képessége.

Jégkorszak 2. (április 15.)

Az első részt imádtuk. Ez most egy icipicit gyengébb, de azért így is jót szórakoztunk.

good.gifNagypályások (április 5.)

"Régi idők focija" orosz változatban. Nem hiszem, hogy a rendező ismerte Sándor Pál klasszikusát, bár a történet alapja nagyon hasonlít. Minden más viszont különbözik: a Nagypályások egy sötét és kegyetlen mozi egy sötét és kegyetlen világról. A foci itt a barátságot és egy jobb világba való hitet szimbolizálja (vagy talán a menekülést a valódiból) egy vad és széteső Oroszországban, közvetlenül a világháború és a forradalom előestéjén. Nemcsak a világ, a mozi is kegyetlen, némely jelenete vér nélkül is kifejezetten brutális.

Casanova (március 14.)

Kellemes szórakozás. Az alapsztori és a főszereplők is elég jók, de igazából a mellékszereplők és a remek poénok viszik a hátukon a filmet.

good.gifRokonok (február 24.)

Korrekt megfilmesítése egy nagy műnek. Szabó évtizednyi szünet után először forgat magyar filmet. A film méltó az eseményhez: egy időtlen alkotás a korrupt elitekről. Biztos nem Szabó legjobb filmje ez (pl. a Szembesítés sokkal jobb) de jól beleilleszkedik Szabó nagy témájába, az egyén és a hatalom viszonyának, az egyén korrumpálásának, megalkuvásainak bemutatásába. Külön fűszerezi a hatást Szabó saját életrajzának nemrég napvilágra került sötét foltja: Szabó az ötvenes évek végén kényszerből, illetve emberi gyengeségből besúgó lett. Életművének több darabjának valószínűleg ihletője lett ez, s bár Szabó, mint ember talán kisebb lett ezáltal a szememben, az mindenképp érdekes, hogyan válik egy emberi gyengeség a rendezői nagyság forrásává.

Zhatura (február 13.)

Pontosabban Jumanji 2. Sablonos, kiszámítható, de látványos. Végülis nézhető.

Rashevsky tangó (január 14.)

Élvezhető filmecske egy belgiumi zsidó családról. A nem túl eredeti történet a zsidó identitáskeresés (vagy megörzés) különböző útjait mutatja be a családtagokon keresztül. A nem túl eredeti végkövetkeztetés valami olyasmi, hogy a különbözöségeik ellenére ők azért mégiscsak egyek, mégiscsak zsidók. A nem túl eredeti és meglehetősen kiszámítható történetet a kedves, gyarlóságaikkal együtt is szerethető karakterek teszik elviselhetővé.

Szent Lajos király hídja (január 7.)

Impozáns szereplőgárda és híres regény, mi kell még egy nagy filmhez? Talán egy jó rendező, de az sajnos hiányzott, így aztán a film viszonylagos csalódást kelt. Néhány nagy pillanat (pl. Kathy Bates vagy Harvey Keitel némelyik jelenete) emlékezetes marad, de az egész valahogy nem állt össze. Persze még így is jobb a film a hollywood-i átlagnál. És persze el kellene olvasni a könyvet is.

Szólj hozzá!

Címkék: film mozi 2006 archívum karib tenger kalózai szabó istván mozinapló archív mozinapló

Kultúrnapló 2018/1 (Mozi, kiállítás, stb.)

2018.08.03. 08:22 promontor

Elég múzeumintenzív félévünk volt, ezért gondoltam, ne csak a mozikról legyen lista:

good.gifNemzeti Galéria (február 10.)

Két időszaki kiállítást néztünk meg, mindkettő remek volt:

  • Korniss Péter Folyamatos emlékezet című kiállítása lényegében egy életműkiállítás, Korniss legjobb fényképeit mutatja be több évtizedes távlatban. A hatvanas évek mára eltűnt falusi életmódját, a hetvenes-nyolcvanas évek ingázó munkáslétét, végül a kilencvenes évek Erdélyből érkező, Budapesten munkát vállaló asszonyait bemutató fotósorozatok hatalmas élményt jelentettek számomra. Korniss elképesztő módon tud emberi sorsokat, régi és új életmódok  együttélését és ellentétét kifejezni. Mondanám, hogy ezt látni kell, de persze a kiállítás már bezárt. Nincs más hátra, figyelni kell, mikor lesz újabb Korniss tárlat valahol...
  • A Keretek között a hatvanas évek szocialista művészetét, illetve művészetpolitikáját mutatja be. Azt a bizonyos "három T-t", azaz a Támogatott, Tűrt és Tiltott művészetet. Ez is nagyon érdekes volt, történelemlecke a művészeteken keresztül. Persze ez is már bezárt, szóval ajánlani nem tudom...

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (egy februári hétvége)

Itt az állandó kiállítások (kereskedelem története, vendéglátás története, reklámtáblák) mellett két időszaki kiállítást láttunk:

  • Volt egy magyar sörtörténeti kiállítás, ami a szokásos infókon (hogy készül a sör, mi a maláta, a komló, stb.) adott egy kis áttekintést a magyar sörfőzés történetéről. Volt benne makett egy XVIII. századi kis vidéki főzdéről, aztán jött a nagy XIX. századi ipari forradalom, Dreherrel, Haggenmacherrel, onnantól ismerős volt a dolog. Persze érdekes volt a sok relikvia, régi palackok, cimkék, plakátok...
  • Volt egy kiállítás az Ibuszról, sok plakáttal, ez is érdekes volt, összevetni a 30-as és a 60-70-es évek turizmusát...

good.gifSztálin halála (március 15.)

Meglepő, hogy egy amerikai film képes jókat mondani Oroszországról, ezúttal sikerült. Mindezt egy frenetikus fekete komédia keretében, amely egyébként a humora révén távoli unokatestvére a Tanúnak is.

Fekete Párduc (március 18.)

A kisebbik lányom kedvéért mentem el megnézni ezt a filmet. Szerintem ez jó bizonyíték arra, hogy az apák mi mindent meg nem tesznek a lányukért. 

József és a színes szélesvásznú álomkabát (Madách Színház, március 19.)

József napon Józsefről, stílusos, nem? Amúgy színes, szélesvásznú. Zene is van, slágergyanús. Katarzis, na az nincs. 

Savaria Múzeum (március 29.)

Zárás előtt érkeztünk, így kicsit rohanós lett a vizit, amiért nagy kár, mert amúgy remek kis múzeum ez. A helytörténeti állandó kiállítás Szombathely őskori és római kori történelmét mutatja be, emellett egy antropológiai vándorkiállítást láttunk (hogyan lehet egy csontdarabkából kitalálni, hogy nézett ki valaki 2000 éve, milyen betegségei voltak, meg ilyesmik...).

Felsenmuseum Bernstein (március 31.)

Aprócska falu, aprócska múzeum. Magánmúzeum egyébként és tulajdonképp nem is annyira apró. Bányamúzeum, ásványgyűjtemény és életműkiállítás egyben. A bányamúzeum a környék mára már nagyrészt bezárt bányáinak állít emléket és részben a földalatti, régi tárnákban alakították ki. Bernstein (magyarul Borostyánkő) faluban nemesszerpentint, másnéven borostyánkövet bányásztak elsősorban, így ennek (az igazi borostyánnal nem összetévesztendő, de ahhoz hasonló kinézetű) ásványnak állít emléket a múzeum, amelynek alapítója Otto Potsch, egy helyi kőfaragó, szobrász, amolyan igazi régivágású ügyeskezű "népi" művészember: a múzeum legutolsó része az ő élettörténetét és műveit - elsősorban nemesszerpentinből faragott szobrait - mutatja be.

A falu felett két perces séta a bernsteini vár, ami sajna nem megtekinthető (szállodaként üzemel), de azért érdemes kívülről vetni rá egy pillantást.

Lajkó az űrben (március 31.)

Egy újabb fekete komédia az átkosról, nem is rossz. Ezúttal a szovjet űrkutatás hőskorának titkos történetével ismerkedhetünk meg. Virág elvtárs imádná.

Nádasdy Múzeum (április 1.)

Éppen egy húsvéti családi programra estünk be, így aztán a szokásos belépő helyett csak egy pár száz forintos gyerekbelépőt kellett kiperkálni. De az eredeti belépő is megérte volna, ez is egy gazdag múzeum érdekes kiállításokkal. Persze szép az épület maga is, a sárvári vár, egy gyönyörű díszteremmel, gazdag berendezéssel. Nem kis meglepetéssel szereztem tudomást arról, hogy a vár egy időben a bajor Wittelsbach uralkodócsalád tulajdonában állt és műtárgyaik egy része (étkészletek, porcelánok) a vár állandó gyűjteményét gazdagítja. De van itt térképgyűjtemény, üvegkiállítás és huszárkiállítás, bár az utóbbit egy kicsit elfogultnak éreztem.

3 óriásplakát Ebbing határában (április 2.)

Ezt a nagyobbik lányom nézte ki magának, de nekem is nagyon tetszett. Az amerikai filmek azon igen értékes vonulatába tartozik, amelyek úgy maradnak galivúdiak és kapnak Oszkárt, hogy közben a Valahol Amerikában kisvárosi kisemberéről mondanak valami nagyon érdekeset, szívhezszólót és elgondolkodtatót. 

Hatvan, kastélymúzeum (május 1.)

Kiruccanás egy múzeum kedvéért. Nem mintha nagy rajongója lennék a vadászatnak, de egyszer egy ilyen témájú múzeumot is meg lehet nézni. Meg persze a vadászat végülis az állatvilágról is szól, az meg a gyerkőcöket kifejezetten érdekli, szóval nem igérkezett ez rossz programnak. Ha eltekintek attól az apróságtól, hogy hiába próbálkoztunk az Erzsébet kártyámmal (holott a pénztáros szerint elfogadják) és attól a komolyan zavaró és rohadtul idegesítő tényezőtől, hogy a Kárpát-medence vadait bemutató kiállítás termeit agyonhűtötték és majdnem megfagytunk (azaz érdemes jó meleg pulóverekkel, továbbá huzatérzékenyeknek sállal és sapkával felszerelkezve meglátogatni a létesítményt!), tulajdonképp jó kis múzeum volt ez. Pontosabban nem is kicsi, a vadászat témakörét tényleg alaposan körbejárják a kiállítások. Mondjuk nekem a vadászat mellett irodalmi és történelmi okokból is érdekes Széchenyi Zsigmond emlékszoba tetszett leginkább, illetve a kastély történetét bemutató termek.

good.gifKutyák szigete (május 5.)

Wes Anderson, na. Egyébként a japán környezet és a bábfilmes formavilág kifejezetten passzol a wesandersonos stílushoz.

Orosz nap, Albertfalvi Közösségi Ház (május 12.)

A feleségem fedezte fel ezt a kerületi rendezvényt. Bevallom, engem az orosz süteménykóstolóval győzőtt meg, de a helyszínen a program se volt rossz, kaptunk pl. Csehov jeleneteket orosz amatőr színtársulattól oroszul, orosz népdalokat, filmrészleteket orosz némafilmkből, gyerekkórust, festmény és képkiállítást. Az orosz pirog a lengyellel szemben alulmaradt (remélem ezt Putyin nem hallja meg), de a Napoleon torta kárpótolt.

Solo: Egy Star Wars-történet (június 3.)

Nekem továbbra sincs nagy bajom a sztarvórsz frencsájz új korszakával, szerintem ez egy abszolút fogyasztható darab volt. Speciel jobbnak is tartom, mint az Utolsó Jedit, vagy akár a Rúzsvan-t, a fordulatok kb. ültek, a hangulat és a látvány megvolt. Szóval számomra rejtély, miért pont ennél a filmnél jött el a bukás. Illetve rejtélynek nem rejtély, ha sokat nyomsz valamit, előbb-utóbb ráunnak, de érzésem szerint itt nem a filmmel volt baj, hanem az időzítéssel.

Body kiállítás (június 6.)

Az ötlet maga remek és azt kell mondjam, a megvalósítás is. Kb. két óra tömény, de érdekfeszítő biológia. Bele lehet feledkezni a preparátumokba, de közben kapunk elég információt is, mind áttekintő tudást, mind apró, de érdekes infó morzsákat. A tömeg se volt túl nagy, bár lehet, hogy az utolsó hetekben ez változni fog.

Szörnyek és szerelmek (június 19.)

Fantasy köntösbe öltöztetett Dekameron, avagy tanmese az emberi vágyakról és gyarlóságokról. (A film stílusában és történetében erősen idézi a Dekameront, ezt eredetileg az alkotók ütletének tartottam, de mint utólag kiderült számomra, létezik egy XVII. századi irodalmi alapanyag, ami ugyan ezáltal jóval későbbi, mint az említett Dekameron, de stílusában és tartalmában sok hasonlóságot mutat vele, szóval a rendező csak újrafelfedezte  azt.) A stílusa és a látványvilág nagyon passzol a történethez, de összességében úgy éreztem, hogy a szélsőséges, de egyszerű, sablonos, kiszámítható történetek miatt a film végeredményben unalmas.

4 komment

Címkék: film mozi színház kiállítás 2018

Nagyüzemi K. und K. Pale Párbaj

2018.07.24. 08:22 promontor

Ezt a posztot megigértem, márpedig az igéretet illik megtartani, ugyebár.

Szóval kijött ugye a Dreher az első felsőerjesztésű sörével, amely a Dreher Pale Ale nevet kapta a keresztségben. Ugyan én nem vagyok tömegfogyasztója a magyar nagyüzemi söröknek, de ha kijön valami újdonság, akkor egy-egy esélyt szoktam neki adni. Ez az esély tehát a Dreher Pale Ale-nek is kijár.

De ha már nagyüzem és pale ale, akkor adódott az ötlet: nézzük meg, hogy teljesít a magyar nagyüzem másokhoz képest. Lehetett volna magyar kisüzemekhez hasonlítani, elég sok kisüzemi APA lelhető fel mindenfelé, némelyik lassan már rendszeres vendég a közértekben is. Ez a fajta verseny azonban kicsit olyan almát a körtével jellegű verseny lenne, a kisüzemiek sokkal drágábbak, ráadásul a felsőerjesztésű sörök világa nekik hazai pálya. 

Igy aztán nagy örömmel szereztem be a tavaszi kirándulásunk alkalmával két osztrák nagyüzemi Pale Ale sört, mondván, hogy akkor csináljunk K. und K. sörvetélkedőt, annak is van hagyománya a blogon és talán egy fokkal méltányosabbak a versenyfeltételek a műfajban kezdő Dreherrel szemben.

Szóval, a versenynek hivatalosan három résztvevője van, a Dreher Pale Ale, a Stiegl Colombus Ale és a Zipfer Pale Ale. Versenyen kívül azért nem álltam meg, hogy hozzá ne kóstoljak egy kisüzemi APA-t is, ez lett a Monyótól az American Beauty, ha már ennek a receptjével trollkodták meg a Nagy Testvért...

Sörteszt know-how

A módszertant már a sokszor leírtam, aki nem olvasta, annak kedvéért idemásolom a szöveget, akinek ismerős, az ugorhat a keretes anyag végére.

Pontozás:

A sörök pontozására a nagy sörportálok (RateBeer, BeerAdvocate) rendszerét alkalmazom, eszerint a söröket öt kategória szerint pontozom, rááadásul kategóriánként eltérő skálán: illat (0-10), megjelenés (0-5), íz (0-10), kortyérzet (0-5), összbenyomás (0-20). A kategóriák jelentéséről kicsit bővebben itt  (meg itt, itt és itt) található bővebb infó. Az összpontszám az öt kategóriapont összege (elvileg maximum 50 pont), tízzel elosztva: így egy iskolai osztályzatra hajazó végeredményt kapunk.

Az így kapott pontszám persze egyszerre jellemzi a sört és azt, aki a sört értékeli. Ahhoz, hogy ebből a kettős jellemzésből a sörre nézvést is megtudjunk valamit, ahhoz valamennyire ismerni kell a pontozó pontozási szokásait: mit jelent egy 4.1-es vagy egy 2.7-es pontszám? Nos, nálam valami ilyesmit:

  • 4 feletti pontszámot csak egészen kiváló söröknek adok, olyanoknak, amiket - ha módom van rá - bármikor szívesen újrakóstolok. Ezek meghatározó sörélmények, illetve kedvencek.
  • 3-4 közötti pontszám általában kellemes, korrekt söröknek jutnak, amik ugyan nem annyira emlékezetesek, de azért fogyaszthatóak és bármikor szívesen újrafogyasztom őket, ha szembejönnek.
  • 2-3 pont között már problémásabbak a sörök, ezek azok, amelyeket maximum egy újabb - ellenőrző - kóstolás kedvéért szerzek be megint, de egyébiránt inkább kerülöm őket. Na jó. ha éppen nincs más, akkor azért megihatóak éppen, ezekben a sörökben is van értékelhető élmény, de az összkép már inkább negatív.
  • 2 alatt silány, rossz, vagy legjobb esetben is "olyan semmilyen" sörök vannak. Ez a feketelista, ezeket tessék kerülni.

A RateBeer-en is szoktam pontozgatni néha az eddig (lapzárta 2018 május végén) leadott  206 értékelésből (ebből 181 részletes, 25 "tick") 22 volt 4-es felett, 5 volt 2-es alatt, 59 pedig 2-3 között. A maradék, tehát majdnem az értékelt sörök 60 %-a pedig 3 és 4 közötti nedű. Szóval viszonylag pozitívan állok a sörökhöz, de ebben talán az is benne van, hogy ha ízlik egy sör, azt szívesebben pontozom, mint ha nem ízlik.

Disclaimer 1: Csapolt vs. palackozott

Ez a teszt palackozott sörökről szól. Tekintettel arra, hogy a tesztelt osztrák sörök beszerzése még palackban is problémás, csapoltan meg végképp lehetetlen (na jó, egy kivétellel), ezt gondolom ezúttal nem kell magyarázni.

Disclaimer 2: Összehasonlíthatóság

A posztot nemrég kezdtem írni. Az itthon beszerezhető Dreher Pale Ale-t kétszer is kóstoltam, az első után csak jegyzeteltem, a szöveg a második kóstolás után született, de próbáltam átlagolni a két kóstolást. Az osztrák cuccokból viszont csak egy palackom volt. Összességében a tesztek pár nap időkülönbséggel zajlottak. Ha egyidőben kóstoltam volna a söröket, szerintem ugyanez a sorrend született volna.

Típusbesorolás

Na de akkor mit is fogunk inni?

Pale Ale, ez áll az üvegeken. Azaz felsőerjesztésű világos sör. Az, hogy amerikai (APA, azaz American Pale Ale) lenne, azt egyik üvegen sem állítja a gyártója. Ugyanakkor mindegyikben tipikus amerikai komlót használnak, tehát felvetődik a kérdés, hogy miért ne tekintsük ezeket APA söröknek. Már csak azért is, mert az APA az egy viszonylag jól meghatározott típus, a pale ale viszont olyan tág határokat hagy, hogy max. egy gyüjtőnév lehet.

Persze az APA besorolás ellen is lehetne éppen érveket találni. Az APA esetében nem csak a komlónak, hanem a többi összetevőnek (maláta, élesztő) is illene amerikainak lenni, a magam részéről pedig erősen kétlem, hogy mondjuk a Dreher amerikai malátát hozna be a Dreher Pale Ale kedvéért. Ugyanakkor APÁt főznek mindenütt a világban, szerintem sok kézműves APA is készül(het) helyi malátából. Az igazság az, hogy a tipikus APA élményt alapvetően a markáns, gyümölcsös, citrusos, gyantás amerikai komlók adják. Amilyenek ezekben a sörökben is vannak.

Szóval a magam részéről ezt egy APA tesztnek tekintem. Ez viszont elég magasra teszi a mércét, az APA a sörforradalom egyik jellegzetes típusa, ami már elég régóta előbújt a nagy testvér IPA árnyékából. Ennek megfelelően elég sok remek példányát ittam az utóbbi években, magyart és külföldit egyaránt és ennek megfelelőek az elvárásaim.Vajon meg tudnak-e ezeknek felelni ezek a nagyüzemi példányok?

Tesztek

Nézzük akkor a versenyzőket részletesen, a tesztek sorrendjében:

sordeszka_2018_04_01_004_478x637.jpg

Az osztrák csapat

Stiegl Colombus 1492 Pale Ale

Az ismerkedést múltkor megejtettem, itt csak idézném magamat:

A Stiegl sörök egy részét pár éve egy osztrák nyaralás alkalmával végigkóstoltam, finoman fogalmazva sem voltak túl meggyőzőek, így a Columbustól Pale Ale-től sem várok valami világmegváltó felfedezést, a nagymellényű marketingszövegük pedig kifejezetten égő. De azért a sört ne ítéljük el látatlanban, egy próbát megér.

Na, akkor nézzük azt a próbát:

Világos narancs tiszta test, kis hab, mondjuk viszonylag tartós, nagy folyamatosan gyöngyöző bubikkal. Mérsékelt citrusos aroma, amibe ráadásul élesztő és valami savanyú is keveredik. Nem túl harmonikus egyveleg. A test könnyű, vékony, vizes, mérsékelten szénsavas. A mérsékelten gyümölcsös alapízt itt is elrontja valami savanykásság. Mérsékelten kesernyés utóíz, kicsit száraz, gyógyszeres.

Összességében csalódást kelt, szinte semmi komplexitás nincs benne, friss ivósörnek meg a markánsan jelenlévő savanyú íz és illatkomponensek teszik alkalmatlanná.

Pontozás2,4 (Illat: 5/10; Megjelenés: 3/5; Íz: 5/10; Kortyérzet: 3/5; Összbenyomás: 8/20)

Zipfer Meisterwerke Pale Ale

Ismerkedésként ismét idézet a múltkori posztból:

Marketingnagyszájúságban a  Zipfer Pale Ale sem marad alul, annyi kezdeti előnyük van nálam, hogy az ők legalább megadták sörükben használt komlótípust* és mivel Zipfer söröket még nem kóstoltam, nincs meg a "na, képesek voltak a sok **ar után egy iható löttyöt összekotyvasztani" hendikep.

Nézzük akkor, hogy teljesít a második osztrák versenyző:

Opálos narancsszínű test. Piszkosfehér hab, szép krémes állagú. Mérsékelt gyümölcsös, gyantás illatok. Meg egy kis édeskés kenyérillat mellé. Az ize keserédes, enyhén gyümölcsös beütéssel és érezhető alkoholmelegséggel. Mérsékelt, de tartós keserű utóíz. Mérsékelt szénsavasság, kicsit szúrós, kellemetlen. Azért összességében ez egy elfogadhatóan összerakott sör, kisebb hibákkal. Bár volt egy "na már megint egy APA" érzésem, azért ez egy élvezhető darab volt.

Pontozás3,4 (Illat: 7/10; Megjelenés: 4/5; Íz: 7/10; Kortyérzet: 3/5; Összbenyomás: 13/20)

Dreher Pale Ale

Nézzük, mit mond magáról a Dreher Pale Ale? 

Egyrészt definiálja a Pale Ale típust: "Pale Ale egy brit eredetű, ale típusú sörfajta, aminek a színe az arany és a vöröses réz között mozog. Közepesen testes sör, amit kellemes, malátás aroma és íz jellemez, valamint kiegyensúlyozott keserűség, ennek köszönhetően könnyen iható."

Másrészt meg be van vetve a hidegkomlózás, háromféle komlóval, közülük kettő (Chinook, Citra) igazi amcsi nagyágyú, markánsan keserűek egyfelől, intenzív déligyümölcsös, gyantás illatbombák másfelől.

Szóval ebből akár egy tényleg jó APA is kijöhet.

Első próba, dobozból: Mérsékelt illat, enyhén érezhető trópusi gyümölcsös, enyhén mézes, élesztős aromák. Hab kesernyés-savanykás. Test lagersárga. Íz édeskés, enyhén gyümölcsös, talán szőllős. Kis savanykás fanyarság. Markáns keserű utóíz, gyógyszeres, száraz. Erős szénsavasság, szúrós, nem túl kellemes kortyérzet. Böfögtet. Se a nyári frissítő jelleg, se az ale-es gyümölcsösség nem nagyon jön át. Nem túl kellemes kompozíció, utóíz túlsúlyos. Igazából, ha elfelejtek beleszagolni és nem ismerem a cimkét, lagernek nézném... 

Második próba, palackból. Ezúttal kicsit hidegebben kóstoltam, a hideg mindig segít elfedni a hibákat, adjunk ennyi segítséget a haza versenyzőnek. (Persze a komplexitás se jön ki egy igazán jó sörből, de azt már az első kóstolás után tudtam, hogy ezzel most nem vesztek sokat.) Tiszta, sárga test. Piszkosfehér, mérsékelten tartós hab. Semleges aroma, pici citrusosság és egy kis élesztő kiérezhető. Beleharapok a habba, alig érezhető savanykás íze van. A teste elsősorban könnyű. Enyhe gyümölcsös malátásság, jé, ilyet a Dreher nem szokott, ezt értékelem. Nem egy komplex csoda, de elmegy. Mérsékelten keserű utóíz, sajnos itt azért előjön az a kellemetlen gyógyszeres hatás, ami annyira sajátja a magyar nagyüzemi söröknek. Mérsékelt vagy talán annál erősebb szénsavasság a szájban, ráadásul másodjára is böfögtet. 

Ami pozitívum: elfogadható darab mérsékelt gyümölcsös aromákkal és ízekkel. Ami negatívum: ez nem APA, sokkal inkább egy átlagos eurolager (tudom, ez ale, csak hát nem nagyon érezni...), feldobva egy icipici amerikai komlóadaggal.

Pontozás2,7 (Illat: 6/10; Megjelenés: 3/5; Íz: 6/10; Kortyérzet: 2/5; Összbenyomás: 10/20)

Konklúzió

Nézzük először is az összesített sorrendet:

  1. Zipfer, 3,4
  2. Dreher, 2,7
  3. Stiegl, 2,5

Nézzük akkor a szöveges értékelést pontokba szedve:

  • A Zipfer egyértelmű nyertes, hoz egy alapvetően korrekt, bár nem túl izgalmas APA élményt. 
  • A Dreher és a Stiegl mindketten elég gyenge darabok, igazából csak "nyomokban" emlékeztetnek egy rendes APÁra, a Dreher annyiban jobb, hogy talán kevésbé van szétesve.
  • Ajánlani mindhárom sört csak komoly korlátozással tudom. A Zipfer elmegy, de Ausztriában van azért nála érdekesebb és jobb sör (pl. a múltkori zsákmányból a Gösserek is jobbak, de legalább egyedibbek voltak). A Dreher elmegy "menekülősörnek", ha olyan étterembe vet a sors, ahol Drehereket lehet csak inni, bár akkor már az Urquell és a Dreher Bak is jobb választás. A Stieglt meg jobb elfelejteni.

Versenyen kívül: American Beauty

Bár már több Monyo sört kóstoltam, bevallom őszintén, az American Beauty eddig kimaradt. De ha már ez is kőbányai és a főzde volt olyan bátor, hogy megszólítsa a Drehert, akkor gondoltam, kóstoljuk meg ezt is. Vajon jogos-e az önbizalom, lemossa-e a kézműves (oppardon, kraft) főzet a nagyüzemit? Mondjuk ha azt nézem, hogy az American Beauty kb. háromszor drágább, akkor el is várom, hogy lemossa.

Sárga, kicsit ködös test, a szokottnál kicsit sápadtabb, világosabb. Nagy fehér hab, elég hamar eltűnik. Egy harapásra van időm, a kesernyés-savanykás íz nem kedvencem. Aroma fronton intenzív  gyümölcsös, gyantás, virágos illatok jönnek, sokat igérő, komplex élmény. A sör maga friss, gyümölcsös ízű, mérsékelten keserű, de nagyon száraz, keserű utóízzel. Van benne egy savanykás, sós, savas ízkomponens, amit nemigen tudok mire vélni és nemigen tetszik. Közepesnél kicsit erősebb szénsavasság. Van ebben a sörben valami száraz, enyhén savanykás, "fehérboros", "pezsgős" jelleg, amit nem nagyon kedvelek. Ez valószínűleg nem hiba, hanem koncepció, bizonyos belga sörökben tapasztaltam hasonlókat, csak szerintem ez a jelleg egy APA esetében nem jön be. Legalábbis nekem nem.

Pontozás2,9 (Illat: 8/10; Megjelenés: 3/5; Íz: 5/10; Kortyérzet: 3/5; Összbenyomás: 10/20)

A versenyen kívüli tesztnek két tanulsága van.

Egyrészt, az American Beauty egyszerűen más súlycsoport. Az illlatorgia jelezte, hogy szemben a hipergazdaságos nagyüzemi sörökkel, itt nem spóroltak az anyaggal. Pont ezért nem akartam "hivatalosan" összevetni a két sört. Nem ugyanaz az ár, de nem is ugyanaz az osztály.

Másrészt az is látszik, hogy egy kézműves (oppardon, kraft) főzet nemcsak nagyon jó lehet egy nagyüzemihez képest. Lehet az nagyon rossz is. Akár azért, mert valamit elszúrnak, akár azért, mert a serfőző mester koncepciója nem jön be az egyszeri fogyasztónak, mint ahogy az ezúttal történt. Ez egy ilyen műfaj, nem óvatoskodnak a duhajok...

Akárhogy is, itt a végső összegzés:

A Dreher Pale Ale nagyüzemi fronton ugyan előrelépésnek tekinthető, de nem túl nagynak. Itthon a Soproni IPA pipálja le, Ausztriában a Zipfer Pale Ale-je jelent magasabb minőséget. Az, hogy a Stiegl-t lepipálja, az inkább az osztrákok szégyene, mint a Dreher büszkesége.

2 komment

Címkék: sör sörteszt stiegl zipfer monyo Magyarország Ausztria Dreher American Beauty APA Dreher Pale Ale American Pale Ale

Archív útinapló, 2004

2018.07.14. 09:25 promontor

Jöjjön egy újabb archív poszt, egy utinapló 14 évvel ezelőttről.

Mit kell tudni az archív útinapló rovatról?

Arra gondoltam, hogy ha már megérte a tíz évet a blog, akkor emlékezzünk meg az elődről. Volt nekem egy honlapom, amit még 1998-ban csináltam és amit sokáig blogszerűen irogattam. Volt benne pl. útinapló is.

Namármost ez a honlap már eltűnt a web feneketlen bendőjében (mond valakinek valamit a GeoCities név?), de a saját archívumomban még előásható a tartalma. Elő is ástam és úgy döntöttem, egy kis munkát megér, hogy újra publikus legyen. Ennek gondolom mind a négy (kb.) törzsolvasóm nagyon fog örülni, elvégre mi lehet annál jobb, mint tizensok éves poros mondatokat olvasni rég elfelejtett utazásokról.

Szóval ez egy sorozat lesz, az 1998 és 2009 közötti utazásaim listája, évenkénti bontásban. Itt ugye van némi átfedés, mert a blog 2007 végétől élt, majd meglátom, mi lesz az átfedő évekkel. A sorrendiség nem lesz teljesen lineáris, ugyanis 2003 előtt csak angol verzióban írtam a honlapot, az akkori listák fordítása viszont időbe telik, így a sorozatot az eredetileg is magyarul írt oldalakkal kezdem, a korábbiak majd később jönnek. A szöveg némi formázástól, meg az elavult linkek frissítésétől eltekinve eredeti, az utókor bölcs megjegyzéseit sárga háttérrel jelzem.

(Figyelem, ezekben a listákban a későbbi utak vannak elől. Eredetileg így írtam a honlapon, megfordítani meg túl lusta vagyok. Meg kb. ugye mindegy is...)

Háttérinformációnak annyit hogy az előző évben született első gyermekem, azaz értelemszerűen nem a nagy világjárások éve volt ez.

Farnborough (november 23-24)

Hivatalos úton voltam a London melletti Farnboroughban, amely kétévenkénti repülősójáról híres, de egyébként egy nem túl érdekes hely. A White Residence névre hallgató szállás (ahol lassan törzsvendégnek számítok) egy kellemes - vörös téglás családi házas - környéken egy kellemes BB jellegű magánház, kb. 15 percnyi sétára a vasútállomástól. Amúgy csak két estém volt szabad:

  • Az elsőn egy helyi kolléga invitálását elfogadva a római eredetű (Venta Belgarum) Winchester városában vacsoráztunk, a kellemes Wykeham Arms pubban, később pedig a Royal Oak-ban is meglocsoltuk kiszáradt torkunkat. Bár már sötétben érkeztünk a városba és csak egy kb. húsz perces sétára futotta (a látnivalók között volt Nagy Alfréd szobra, a katedrális és a Római Fal a folyóparton) az esti, kissé kihalt Winchester is igen impozáns volt, megérne később egy alaposabb látogatást!
  • A második éjszakán Londonban tettem egy háromórás rövidke sétát, amibe persze nem fért túl sok: A Waterloo állomásról indulva először a London Eye-t látogattam meg, ami egy nagy óriáskerék a Parlamenttől nem messze, jó kilátással. Ezután átsétáltam a Trafalgar Square-re, majd a Covent Garden és a Soho forgalmas utcáiban bolyongtam, térkép nélkül pillanatok alatt eltévedve. Már visszafelé tartva betértem a The Wellington pubba, ahol egy pint sör mellett megnéztem a PSV-Arsenal meccs első félidejének végét, majd visszatértem a vasútállomásra, ahonnan egy még egy egyórás vonatút várt hazáig.

A brit vasutak egyébként elég megbízhatatlanok, három esetből kétszer is kb. tíz percet késtek, mégpedig rögtön az indulásnál.

Hajdúszoboszló (október 16-20)

Kellemes fürdőváros Szoboszló, a rengeteg német fürdővendég által elköltött pénz jótékonyan hat a városképre is, amelyet kádárkori kocka-szocreál stílusú, de jól karbantartott hotelek, kellemes sétálóutcák és parkok jellemeznek. Mi a Hotel Béke vendégei voltunk, amelynek egy nagyobb külső és egy kisebb belső uszodája van továbbá több termálvizes medencéje. Alapvetően jól éreztük magunkat, bár azt nem értem, a vacsoránál miért kellett lasszóval vadászni az italos pincérre, egy alkalommal egyáltalán nem sikerült italt rendelnünk. Debrecenbe is többször átruccantunk. A Déri Múzeumban nemhagyhattuk ki az ideiglenesen hazánkban állomásozó Munkácsy-trilógiát, még akkor se, ha általában nem vagyok az akadémista festők nagy híve (hajrá impresszionisták!). A Nagytemplom szintén kihagyhatatlan, bár nyilván nemfogom egy napon emlegetni mondjuk a Sagrada Familiával. A belvárosi sétákon kívül még a Nagyerdőre is jutott egy kis időnk, amit különösen Eszter élvezett. Fogyasztottunk is, egyrészt cukrásztermékeket a Gara és Mandula cukrászdákban (helyi érdekesség, hogy a somlói galuskát sajátos módon nem csokiöntettel, hanem csokipudinggal készítik; érdemes kipróbálni, bár szerintem az öntettel jobb), másrészt néhány remek akciós könyvet a Tóth Könyvkereskedésben, bár itt sérelmeztem, hogy a kasszánál nagyon sokat kellett várnunk, nem a nagy sor, hanem a lassú kiszolgálás miatt.

Rohrmoos (augusztus 8-13)

Rohrmoos egy kis falu az Enns völgyében (az Óperencián is túl) egy Schladming nevű kisváros felett a hegyoldalban. Lélegzetelállító a kilátás a Dachstein vonulat déli oldalára, amit a szobánk ablakából is élvezhettünk. A szállásunk egyébként egy Abelhof névre hallgató parasztgazdaságban volt, ahol Eszter lányom először látott igazi lovat, nyulat, tehenet és egyéb állatokat. Alapvetően a költözésünket akartuk kipihenni, így nem voltunk túl aktívak, de azért Scladmingban többször sétáltunk, felmásztunk egy tengerszemhez (Riesachsee, Untertal), felautóztunk a közeli Planai hegy csúcsára és még egy lovaskocsikázáson (Kutschenfahrt) is részt vettünk.

Szentendrei Néprajzi Múzeum (június 17.)

Rövid látogatás a Szentendrei Néprajzi Múzeumban (a Skanzenban). Bár már harminhét éves a múzeum, még mindig bővítik, néhány évente egy-egy újabb tájegységet hozzáadva a kínálathoz. Eszter lányomnak leginkább a kecskék tetszettek, meg a hintát is élvezte.

Alsópáhok (január 25-30)

Öt szép napot reméltünk eltölteni az alsópáhoki Kolping Hotelben. Ezalatt kirándulásokat terveztünk többek közt Keszthelyre, Hévízre és Szigligetre. Bár Keszthelyre valóban eljutottunk (még a Festetics Kastélyban is voltunk egy vezetésen), terveink nagy részét keresztülhúzta egy csúnya vírusfertőzés, amely itt kezdődőtt és még hetekig ágynak döntött. A Kolping hotel egyébként bababarát szálláshely és az alapvető elvárásainknak valóban megfelelt, de azért távol állt a tökéletestől. Az emeleti szobánk például nem volt lépcsőmentesen megközelíthető, nem volt a szobában hajszárító (a recepción lehetett kérni, de előfordult, hogy már mindegyik ki volt adva), kevés volt a tárolóhely három személyre, több tájékoztató felirat hiányos volt. Még tőbb hasonló kifogásunk volt: egy magát mostanában négycsillagossá minősítő szállodához méltatlan hiányosságok ezek, ráadásul túl nagy számban.

Szólj hozzá!

Címkék: anglia utazás ausztria 2004 archívum farnborough Magyarország Hajdúszoboszló Alsópáhok rohrmoos

A Nagy Balti Porter poszt

2018.06.26. 08:23 promontor

Emlegettem már a balti portert. Meg azt is, hogy jó pár palackkal hoztam Lengyelországból. Na, hát akkor sörbírálati gyakorlásként most szépen mindegyiket kiértékelem.

Ez persze megint kevéssé praktikus posztjaim egyike lesz, merthogy balti porterhez igen nehéz hozzájutni kis honunkban. Ráadásul ha valaki netán hozzá is jut egyhez, akkor is célszerűbb ezeket nehéz, ízgazdag, alapvetően édes söröket inkább hideg téli estéken kóstolgatni, ehhez képest én meg leadom a posztot a nyár közepén. De hát így jött ki a lépés. Talán annyi praktikum lesz a dologban, hogy aki nyáron megy Lengyelországba, azt emlékeztetem arra, hogy érdemes ilyen söröket beszerezni és hazahozni.

Meginni meg jó lesz télen is, eláll az. Annyira eláll, hogy az utolsó lengyel palackot most tavasszal ittam meg, azaz két évvel a beszerzés után. (Bár ez talán túlzás volt: ugyan még a lejárati idő előtt volt és persze még iható volt, azért már kicsit megfáradt. De a korábban fogyasztott tételek tökéletesek voltak...)

A tesztelt sörsor persze nem csak a lengyelországi beszerzésből állt. Egyrészt volt szintén két éve ősszel egy V4 sörfesztivál az Aréna Plázában (kár, hogy nem lett folytatása), onnan is volt egy-két üveg lengyel porter. Másrészt két versenyző beszerezhető itthon is, bár sajna elég körülményesen és nem is mindig.

Sörteszt know-how

Jó pár dolgot már a múltkor leírtam, aki nem olvasta, annak kedvéért idemásolom a szöveget, akinek ismerős, az ugorhat a keretes anyag végére.

Pontozás:

A sörök pontozására a nagy sörportálok (RateBeer, BeerAdvocate) rendszerét alkalmazom, eszerint a söröket öt kategória szerint pontozom, rááadásul kategóriánként eltérő skálán: illat (0-10), megjelenés (0-5), íz (0-10), kortyérzet (0-5), összbenyomás (0-20). A kategóriák jelentéséről kicsit bővebben itt  (meg itt, itt és itt) található bővebb infó. Az összpontszám az öt kategóriapont összege (elvileg maximum 50 pont), tízzel elosztva: így egy iskolai osztályzatra hajazó végeredményt kapunk.

Az így kapott pontszám persze egyszerre jellemzi a sört és azt, aki a sört értékeli. Ahhoz, hogy ebből a kettős jellemzésből a sörre nézvést is megtudjunk valamit, ahhoz valamennyire ismerni kell a pontozó pontozási szokásait: mit jelent egy 4.1-es vagy egy 2.7-es pontszám? Nos, nálam valami ilyesmit:

  • 4 feletti pontszámot csak egészen kiváló söröknek adok, olyanoknak, amiket - ha módom van rá - bármikor szívesen újrakóstolok. Ezek meghatározó sörélmények, illetve kedvencek.
  • 3-4 közötti pontszám általában kellemes, korrekt söröknek jutnak, amik ugyan nem annyira emlékezetesek, de azért fogyaszthatóak és bármikor szívesen újrafogyasztom őket, ha szembejönnek.
  • 2-3 pont között már problémásabbak a sörök, ezek azok, amelyeket maximum egy újabb - ellenőrző - kóstolás kedvéért szerzek be megint, de egyébiránt inkább kerülöm őket. Na jó. ha éppen nincs más, akkor azért megihatóak éppen, ezekben a sörökben is van értékelhető élmény, de az összkép már inkább negatív.
  • 2 alatt silány, rossz, vagy legjobb esetben is "olyan semmilyen" sörök vannak. Ez a feketelista, ezeket tessék kerülni.

A RateBeer-en is szoktam pontozgatni néha az eddig (lapzárta 2018 május végén) leadott  206 értékelésből (ebből 181 részletes, 25 "tick") 22 volt 4-es felett, 5 volt 2-es alatt, 59 pedig 2-3 között. A maradék, tehát majdnem az értékelt sörök 60 %-a pedig 3 és 4 közötti nedű. Szóval viszonylag pozitívan állok a sörökhöz, de ebben talán az is benne van, hogy ha ízlik egy sör, azt szívesebben pontozom, mint ha nem ízlik.

Disclaimer 1: Csapolt vs. palackozott

Ez a teszt palackozott sörökről szól. Tekintettel arra, hogy a tesztelt sörök beszerzése még palackban is problémás, csapoltan meg végképp lehetetlen (na jó, egy kivétellel), ezt gondolom ezúttal nem kell magyarázni.

Disclaimer 2: Összehasolíthatóság

A posztot jó régen, kb. a két éve kezdtem írni. Az itthon beszerezhető két sört kétszer is kóstoltam, az első után csak jegyzeteltem, a szöveg a második kóstolás után született, de próbáltam átlagolni a két kóstolást. A többiből viszont csak egy palackom volt. Összességében a tesztek elég nagy időkülönbséggel zajlottak. A pontozás elvileg biztosítja az eredmények összehasonlíthatóságát, de gyanítom, a valóságban ez nem feltétlenül van így. Ha egyidőben kóstolnám a söröket, elképzelhető, hogy némileg más sorrend születne. Ugyanakkor nagy eltérés a pontszámokban szerintem nem lenne.

Tesztek

baltiporter_478x433.jpg

A tesztelt kontingens egy része

Na, akkor csapjunk a lovak közé:

Okocim Porter

Az egyik lengyel nagyüzemi versenyző (Carlsberg tulajdon). Az Okocim márkanév ugye Magyarországon sem teljesen ismeretlen, főleg az idősebbek emlékezhetnek rá még a "KGST időkből", amikor a krónikus hazai sörhiányt enyhítendő lengyel sörök is megjelentek az ABC-k polcain. Persze ezek normál lagerek voltak, balti portert most iszom tőlük először, nézzük hogy teljesít.

Fekete test, barna hab, krémes, selymes állaggal, van időm beleharapni (mármint a habba, merthogy jó tartós), tiszta fekete csoki. Kakaós, csokis illat. A sör maga is folyékony étcsokira emlékeztet. Érezhető alkoholmelegség, selymes kortyérzet, mérsékelt szénsavasság. Az utóíz tartós, kellemes, keserédes. Lehetne picit komplexebb, kicsit túl domináns az étcsoki, de desszertsörnek nagyon jó.

Pontozás3,7 (Illat: 7/10; Megjelenés: 5/5; Íz: 7/10; Kortyérzet: 4/5; Összbenyomás: 14/20)

Witnicki Porter Lubuskie

Ezt emlékeim szerint a V4 sörfesztiválon szereztem be. A Browar Witnica egy közepes lengyel sörgyár, ennél többet nemigen tudok róla. De nézzük a sört:

Sötétbarna, majdnem fekete test, némi rubin beütéssel. Meleg, sárgásbarna hab. Mérsékelt, de komplex aroma, némi kakaó, némi bogyós gyümölcs, talán cseresznye, némi medvecukor. A hab selymes, krémes állagú, ízre elsőre édes, aztán marad némi enyhe keserű utóíz, kellemes. Maga a sör elsőre meglepően vízes, de aztán az utóízben már érezni az alkoholt is. Egyébként édes alapíz, némi pörkölt malátával a háttérben. Némi komplexitás felfedezhető, kis csoki, erdei gyümölcs, karamell, de azért nem túl sok. Selymes, de vizes kortyérzet. Jó kezdet, laposodó vég.

Pontozás3,5 (Illat: 7/10; Megjelenés: 4/5; Íz: 7/10; Kortyérzet: 4/5; Összbenyomás: 13/20)

Cornelius Porter

Ez megint egy közepes főzde és ha agyonlőnek se emlékszem, hogy a lengyel utunkról hoztam vagy a V4-en zsákmányoltam. De mindegy is.

0,4 literes palack, egye fene, egy erős balti porterből végülis ennyi elég. Fekete test, drapp hab, csak sajna gyorsan eltűnik. A szénsavasság is minimális. Igen, ez a sör maradt idénre, és valószínűleg nem kellett volna ennyit várni a kinyitásával. Az illata ennek ellenére vonzó fekete csoki, erdei bogyós gyümölcsök érződnek, ha kissé mérsékelten is. Az íz is komplex,van csoki, dió, és a már említett gyümölcsök. És persze likőrös alkoholmelegség. Az utóizben mérsékelt pörkölt keserűség. Szóval kicsit fáradt volt már ez a sör, de így is élvezhető volt. Kiváncsi lennék, milyen ereje teljében...

Pontozás3,2 (Illat: 8/10; Megjelenés: 2/5; Íz: 7/10; Kortyérzet: 2/5; Összbenyomás: 13/20)

Saku Porter

Észt versenyző, Lengyelországból beszerezve.

Az észt sörökkel kb. úgy vagyok, mint a finnekkel. Valamikor régesrég, amikor kint voltam Finnországban, elég sokat ittam őket. A Saku alapsörét, az Originaalt pl. rendszeresen betáraztam a tallinni kiruccanásaimon. Nem volt rossz, de ha arra gondolok, hogy azóta hányfajta új sört hozott forgalomba a Saku (és más észt főzdék), akkor bizony sajnálom, hogy nekem csak az Originaal jutott. Így nagy örömmel emeltem le a krakkói élelmiszerbolt polcáról az ott található két-három Saku palackot, köztük ezt a portert.

De elég a nosztalgiázásból, nézzük magát a sört. Először is jegyezzük meg, hogy az alkoholtartalma "csak" 6,9%, ez porterszinten kifejezetten mérsékelt. Kérdés, hozza-e az elvárt baltiporteres ízgazdagságot egy ilyen "híg" nedű:

Gyönyörű, sűrű, majdnem teljesen fekete test. Selymes, sűrű, vastag kávébarna hab. Nem túl tartós, de épp van időm kicsit beleharapni. Édeskés alap, keveredve egy csipetnyi rozskenyeres savanyúsággal és pörkölt dióval. Aztán gyorsan eltűnik, ideje rétérni a sörre magára. Hasonló élmény ez is: édeskés alapíz, de mindenféle érdekességgel a háttérben. pörkölt magvak, dió, mandula, néhol még piros gyümölcsök is előjönnek. Máskor meg kakaós, tejcsokis ízek. A kenyeres savanykásság viszont itt nincs meg. Selymes, csábító kortyérzet, kifejezetten mérsékeltszénsavasség, a végén az édes utóízt egy árnyalatnyi keserűség kiséri. Nagyon jól eltalált, harmonikus desszertsör.

Pontozás3,8 (Illat: 7/10; Megjelenés: 4/5; Íz: 8/10; Kortyérzet: 4/5; Összbenyomás: 15/20)

Grand Imperial Porter (Pivowar Amber)

Na, akkor térjünk át az itthon is beszerezhető versenyzőkre.

Van a Bartók Béla úton egy lengyel izé, a Gdansk. Izé, azaz nehezen meghatározható műfajú hely. Egyfelől lengyel könyvesbolt. Lengyel könyvek lengyelül, ez egy rétegpiac, aminek nem igazán vagyok célközönsége, lévén nem beszélek lengyelül. De egyben kávézó is, ahol ugyan korlátozott mértékben, de a lengyel gasztronómia is megtapasztalható. Néhanapján van napi menü, lengyel levesekkel és pierogival. Van lengyel sör is időnként, palackozott. Remek hely lenne, beugrani néha egy zurekre vagy pierogira, mellé egy lengyel sörre. Lenne, ha kiismerhető lenne a nyitvatartása, illetve ha nem lenne mindig tele, amikor épp nyitva van. (Mondjuk az, hogy tele van, jelzi, hogy nem csak lenne, hanem ténylegesen is jó hely, csak irigykedem, hogy én nem férek be...) Ezzel együtt az étlapon szereplő sörök között található egy porter, a Grand Imperial. Nincs mindig készleten, érdemes telefonon egyeztetni, hogy van-e, meg hogy mikor vannak nyitva, de az egyetlen Magyarországon beszerezhető lengyel balti porter megéri az erőfeszítéseket.

Illetve nézzük, megéri-e valóban.

Majdnem fekete test, sűrű, krémes kávébarna hab, Elég tartós, így van időm belekóstolni, krémes tejeskávés íz. Illatra csoki, kakaó, dió. Enyhe földesség. A sör maga erősen édes, tejcsokis. Még az utóízben is alig találni keserűséget, ami van, az is inkább pörköltes, mint komlós. Minimális likörös alkohol is kiérződik, ha megerőltetem magam. Selymes, minimálisan szénsavas kortyérzet. Érdemes csokival vagy valamilyen édes sütivel, keksszel fogyasztani, akkor jobban kijön a benne rejlő minimális keserűség...

Pontozás3,5 (Illat: 7/10; Megjelenés: 4/5; Íz: 7/10; Kortyérzet: 4/5; Összbenyomás: 13/20)

Pardubicky Porter

Ez a másik itthon kapható Balti Porter, Igaz, ez cseh gyártású és hála a több cseh sörökre specializálódott kisboltnak, több helyen is kapható, itt most a Bohémia Sörszalonnak csapok egy kis reklámot, illetve megjegyzem, hogy a Bohémia Sörözőben csapon is szokott lenni. Így aztán nem meglepő, hogy ezt a sört a már kóstoltam is régebben, van is róla ratebeer-es tesztem (ld. itt, 3.5 pontos) még 2012-ből. Most viszont újrakóstoltam.

Gyönyörű kávébarna hab, krémes. Ízre kakaó, plusz egy kis földes savanykás-kesernyés beütés. A sör maga egyrészt hozza a szokásos krémes, csokis, karamellás, kakaós porterízt, (amivel rögtön be is kell ismernem, hogy 2012-es megallapátásom, miszerint ez egy duplabak lenne, téves voltát: nagyonis porter ez) másrészt viszont van benne egy enyhe kesernyésség és némi földes, kenyeres jelleg, ami egyrészt kicsit eltér az eddig kóstolt "porter mainstreamtől", másrészt jót tesz a stílusnak, ad neki egy érdekes komplexitást, továbbá ki is egyensúlyozza egy picit. Ez jót tesz neki, mai fejjel pár ponttal feljebb értékelném, illetve értékelem is, ld. alább. De előtte még megjegyzem, hogy a kortyérzet viszont visszatér az eddig tapasztaltakhoz porterfronton: nagyon selymes, nagyon lágy, enyhén szénsavas sör ez.

Pontozás3,7 (Illat: 7/10; Megjelenés: 4/5; Íz: 7/10; Kortyérzet: 4/5; Összbenyomás: 15/20)

A hiányzók

Van három fontos hiányzó:

  • Az egyik a Zywiec Porter. A Zywiec egy lengyel nagyüzemi márka, régebben (leginkább az antivilágban) eléggé ismert volt Magyarországon is, a népviseletben táncoló párra a söröscimkén jól emlékezhetnek az idősebbek. Manapság Heineken tulajdon és egész pöpec söröket is forgalmaznak, van pl. saisonjuk, APÁjuk, ezek se rosszak. De most a Zywiec Porter a téma: ebből ugyan vettem Lengyelországban, de még kint meg is ittam, jegyzetek persze nuku. Aztán meg elfelejtettem az utolsó napokban újat venni. Ez nagy hiba volt, mert amúgy emlékeim szerint remek darab volt, így utólag azt gondolom, talán jobb is, mint bármelyik, amelyiket hazahoztam.
  • A másik a Baltika Porter. A Baltika egy orosz sörgyár (Carlsberg tulajdonban, amúgy), először még a '90-es években találkoztam a söreikkel alkalmi szentpétervári hivatalos útjaimon. A Baltika márka jellegzetessége a számozás, mindegyik típusnak van egy száma is, pl. a 4-es egy bécsi ászok, a 8-as egy búza. Aztán felfedeztem az itthoni Arbat bolthálózatot és náluk beszerezhető volt szinte a teljes Baltika választék. Nem emlékszem, hogy a "szinte" régebben is igaz volt-e, ma viszont sajna az: az egyetlen Baltika sör, amit az Arbat boltjaiban nem látni, az a 6-os, a Baltika Porter. Ha belegondolok, tulajdonképp nem emlékszem arra,mikor ittam Baltika Portert először, arra se, hogy mikor utoljára, akár az is lehet, hogy az Arbatnál sose volt és máshol, valahol külföldön akadtam össze vele. De az biztos, hogy halványodó emlékeim szerint nagyon jóféle sör volt.
  • A harmadik a Gipsy Porter. Ez egy cseh kézműves főzde, a Kocour terméke. Ennek a bírálata egyébként szerepel a rate beer-en és emlékszem is, hol szereztem be: a Pivohalléban. Szóval elvileg van esély rá, hogy itthon beleakadjon valaki, de mivel kakukktojásnak már van egy másik cseh balti porter az alábbi listán, végül úgy döntöttem, ezt a portert kihagyom...

Konklúzió

Nézzük először is az összesített sorrendet:

  1. Saku Porter, 3,8
  2. Pardubicky Porter, 3,7
  3. Okicim Porter, 3,7
  4. Grand Imperial Porter, 3,5
  5. Witnicki Porter Lubuskie, 3,5
  6. Cornelius Porter, 3,2

Nézzük akkor a szöveges értékelést pontokba szedve:

  • A mezőny igen sűrű, mindegyik porter alapvetően finom, korrekt sör volt, nagyjából hibátlanok is. Bármelyiket érdemes megvenni és meginni.
  • Utólag kicsit elgondolkodtam, nem érdemelt volna-e némelyik több pontot. Lehet, hogy igen. Visszaemlékezve, a Saku például igazán remek darab, lehet, hogy benézhetett volna négyes fölé az a pontozás.
  • Valószínűleg három tényezőre vezethető vissza, hogy ez nem történt meg. Először is, nehezen adok négyessel kezdődő osztályzatot, ezek közé csak nagyon "katartikus" sörélménnyel vagy egy gyakran fogyasztott nagy kedvenccel lehet bekerülni, Ezen amúgy változtatni kellene, mert így felülről kicsit nyomottak az osztályzataim, feljebb kéne vinni a "katarzishatárt".
  • Másrészt, bármennyire is nagy sörök ezek a balti porterek, nem a kedvenc stílusom. Pontosabban megkedveltem őket: arra jók, hogy évente egy-két-három alkalommal egy desszert mellé vagy utána megigyon egyet az ember, de azért ha egy random időpontban elém tennének 10 különféle stílusú sört, hogy válasszam ki, melyikhez lenne éppen kedvem, balti portert igen ritkán választanék.Ez persze megint egy szubjektív szempont, amit nem szabadna a pontozásnál figyelembe venni, ezen is "dolgoznom" kell még.
  • A harmadik ok meg a "Zywiec Porter árnya" lehetett. Az annyira jó volt, hogy ha pontoztam volna, valószínűleg nyeri a "versenyt". Így viszont könnyen lehet, hogy ösztönösen is neki tartottam fenn azt a bizonyos négyessel kezdődő osztályzatot.

Akárhogy is, itt az összegzés:

A balti porter egy erős, édeskés, komplex, szopogatós barnasör. Aki szereti az ilyeneket vagy éppen csak nyitott egy új sörfajtára, annak nagyon ajánlott.

A beszerzéshez pedig irány Lengyelország!

Szólj hozzá!

Címkék: sör utazás csehország észtország lengyelország index2 cseh sör balti porter Saku Okocim Saku Porter Okocim Porter Baltika Porter Zywiec Porter

Sörtervezési segédlet cseh sörfesztiválra - Vol. 6 (2018)

2018.06.13. 08:40 promontor

Holnap kezdődik végre.

Nem, nem a huszonegyedik, hanem a tizenegyedik. Ugyanis a cseh sörfesztiválra gondolok...

Természetesen megint nekiálltam, hogy összerakjam a cseh sörfesztiválra a szokásos táblázatomat.

A sör- illetve főzdelista hiányosságait sokszor emlegettem, a helyzet nem vátozott. Illetve annyiban igen, hogy a fesztivál honlapja (csehsornapok.hu) megszűnt, csak a facebook oldal maradt. Mondjuk tavaly ilyentájban (értsd: egy héttel a kezdés előtt) már voltak rendszeres facebook posztok az érkező főzdékről, idén ilyenek nincsenek. Ehelyett van egy főzdelista. Az ebben található főzdéket rendeztem prioritási sorrendbe. Persze valószínűsíthető, hogy lesznek hiányzók és lesznek meglepetések, ahogy mindig. Majd a rendezvény alatt próbálom frissíteni a táblázatot...

Így aztán a táblázat a tavalyi elvekre épül:

  • Nincs külön sor az egyes söröknek, csak a főzdéknek. Az egyes sörökre a Megjegyzés oszlopban utalok alkalomadtán.
  • Előre raktam és zölddel jelöltem a mindenképp kipróbálandó , idén debütáló főzdéket. 
  • Utána következnek sárgával a már ismert, de Magyarországon nem rendszeresen elérhető, illetve a nagy kedvenc főzdék: Ezekre akkor kerítek sort, ha a zöld kategória már kimerült. Itt lesznek azok a főzdék is, amelyek tavaly már debütáltak, érdemes lehet ezekről a tavalyi posztom kommentjeit végigolvasni... (Idén valahogy úgy alakult, hogy itt csak kis kézműves főzdék szerepelnek...)
  • A végére maradtak - pirossal jelölve - azok a főzdék/gyárak, amelyek vagy nem kedvencek, vagy nagyon könnyen elérhetők itthon. (Idén valahogy úgy alakult, hogy ide került be az összes közepes és nagy sörgyár...)
  • Ezúttal linkszegény lesz a táblázat, akit érdekel egy adott főzde vagy annak itthoni elérhetősége, annak egyrészt Google a barátja, másrészt rákereshet a korábbi segédletes posztjaimban. Kivételt képeznek a "zöld" főzdék, ezekre van link, már ha találtam...

A forrás egyelőre a fesztivál facebook oldala. Érdemes emellett figyelni a Hrabal Söröző facebook oldalát, a sörök egy részét, köztük az újdonságokat is ők hozzák, ezekről pedig részletesen szoktak posztolni. Illetve tavaly posztoltak, remélhetőleg idén is fognak...

Jöjjön tehát a táblázat:

Főzde Megjegyzések
Zichovec Kis főzde Prágán túl, vegyesen főz cseh klasszikusokat és a főbb újhullámos típusokat. Remélem jó sok sörük lesz.
Hradecký  Klenot
Kis főzde Hradec Králové (magyaroknak ismertebb nevén Königgrätz) városából. Ők is vegyesen főznek sok mindent.
Pilgrim Na, ez vajon mi? Ilyen nevű főzdét Csehországban nem talál a Google. Sör van ilyen néven, azt a trebici Podklasterni Pivovar főzi. Az ő márkanevük az Urban is, azokkal meg már szerepeltek párszor a korábbi években, szenzációs főzetek voltak. De vajon róluk van-e szó? Az idei feszt nagy rejtélye. De majd elzarándokolok a helyszínre, remélhetőleg ott kiderül. Vagy nem...
Raven Új főzde a feszten (Plzenből), de igazából aki résen van, már ismerheti őket, a Hrabalban már többször volt csapfoglalásuk.
Velický Bombarďák Újhullámos főzde, tavaly is voltak már.
Frankies Újhullámos főzde Breclavból, tavaly is voltak már.
Zámecký pivovar BŘECLAV Másik főzde Breclavból, kicsit hagyományosabb sörválasztékkal, ami mellé egy-két ale is bekerül. Szintén voltak már tavaly is.
Mazák Újhullámos főzde, tavaly is voltak már.
Kout Ez egy nagyon jó főzde, a 10-esük frenetikus, de ha ritkán is, itt-ott fellelhetőek Pesten a söreik (Pl. Budán a Pivohalléban, Pesten a Hopaholicban). A feszten is voltak már többször.
Kocour Ez egy nagyon jó főzde, de ha ritkán is, itt-ott fellelhetőek Pesten a söreik (pl. Budán a Pivohalléban). A feszten is voltak már többször.
Ferdinand Nem rossz, de elérhető a Ferdinand éttermeiben.
Bernard  Némelyik kedvenc, de elérhető a több helyen.
Postřižinské (Nymburk) Némelyik kedvenc, pl. a Jubilejni, de elérhető a Hrabalban.
Černa Hora Nem rosszak, de több helyen elérhetőek itthon.
Lobkowicz Nem rosszak, de több helyen elérhetőek itthon. Mondjuk ha lenne Lobkowicz Baron, azt azért biztosan innék...
Konrad Nagy kedvenceim, de elérhetőek pl. a Bohemia Sörszalonban.
Nova Paka Nem rosszak, de elérhetőek pl. a Bohemia Sörszalonban.
Pernštejn Nekem nem kedvenceim és elérhetőek pl. a Bohemia Sörszalonban.
Bohemia Regent Nekem nem kedvenceim és elérhetőek pl. a Bohemia Sörszalonban.
Žatec Nekem nem kedvenceim és elérhetőek pl. a Bohemia Sörszalonban.
Permon Nem rosszak, sőt, de több helyen elérhetőek itthon.
Svijany Vegyes színvonal, a Rytir nagy kedvencem, de több helyen elérhetőek itthon.
Rebel (Havlíčkův Brod) Nem is tudom, kaphatóak-e itthon, tulajdonképp nem is rosszak, de azért annyira nem is jók...
Litovel Nem rosszak, de több helyen elérhetőek itthon.
Ježek Nem rosszak, de több helyen elérhetőek itthon.
Eggenberg Ritkán kapni őket itthon, de nem kedvenceim.
Primátor A Stout kivételével nekem nem kedvenceim és elérhetőek több helyen.
Holba Nekem nem kedvenceim és elérhetőek több helyen.
Rychtář Nekem nem kedvenceim és elérhetőek több helyen.
Zubr Nekem nem kedvenceim és elérhetőek több helyen.
Krušovice Átlagos nagyüzemi, plusz kapható is sok helyen.
Pilsner Urquell Átlag feletti nagyüzemi, dehát pilzeni kapható sok helyen. (A Kozel is hozzájuk tartozik, azt tippelném, az is lesz csapon...)
Budweiser Ha minden igaz, nem a "nagy" Budweiser, hanem a Samson féle főzde sörei lesznek kint. Akárhogy is, ezek nekem átlagosak, másrészt sok helyen felbukkannak itthon. (Frissítés: Nem a Samson az, hanem az "igazi" Budvar. Ami érdekes lehet, az a Cvikl.)
Staropramen Átlag alatti nagyüzemi, plusz kapható is sok helyen.

Na, kb. ennyi.

Illetve még egy gyors lista az "illusztris hiányzókról", akiket nagyon sajnálok:

  • Purkmistr
  • Dalešice
  • Krakonoš (Trutnov)

Frissítések:

A fesztivál során gyűjtött tapasztalatokat kommentekben gyűjtöm.

14 komment

Címkék: budapest sör foci vb cseh csehország hrabal bernard cerna hora sörfesztivál pivo cseh sör ferdinánd sör ferdinánd sörház hrabal söröző pivo söröző bernard sör cseh sörfesztivál kocour sörfőzde postřižinské Primator Kocour

Archív mozinapló, 2005

2018.06.09. 08:44 promontor

Közkivánatra itt van az archív mozinapló rovat következő darabja, az izgalmas 2005-ös év listája.

Mit kell tudni az archív mozinapló rovatról?

Arra gondoltam, hogy ha már megérte a tíz évet a blog, akkor emlékezzünk meg az elődről. Volt nekem egy honlapom, amit még 1998-ban csináltam és amit sokáig blogszerűen irogattam. Volt benne pl. mozinapló is.

Namármost ez a honlap már eltűnt a web feneketlen bendőjében (mond valakinek valamit a GeoCities név?), de a saját archívumomban még előásható a tartalma. Elő is ástam és úgy döntöttem, egy kis munkát megér, hogy újra publikus legyen. Ennek gondolom mind a négy (kb.) törzsolvasóm nagyon fog örülni, elvégre mi lehet annál jobb, mint tizensok éves poros mondatokat olvasni rég elfelejtett filmekről. (Mondjuk vannak még ötleteim, de azokról majd máskor...)

Szóval ez egy sorozat lesz, az 1998 és 2009 közötti mozilátogatásaim listája, évenkénti bontásban. Itt ugye van némi átfedés, mert a blog 2007 végétől élt, de egyrészt egy darabig még karbantartottam a honlapot, másrészt viszont a blogon csak a jobb filmekről írtam posztokat, szóval úgy döntöttem, az átfedésben lévő évek listáját is fel fogom tenni. A sorrendiség nem lesz teljesen lineáris, ugyanis 2003 előtt csak angol verzióban írtam a honlapot, az akkori listák fordítása viszont időbe telik, így a sorozatot az eredetileg is magyarul írt oldalakkal kezdem, a korábbiak majd később jönnek.

(Figyelem, a megszokottól eltérően ezekben a listákban a későbbi filmek vannak elől. Eredetileg így írtam a honlapon, megfordítani meg túl lusta vagyok.)

Háttérinformációnak annyit hogy ebben az évben sikerült egész sok filmet (31) megnéznünk. A lányomat egyre többet lehetett a nagymamákra bízni, így ezek a mozik a szülői kikapcsolódás fő alkalmaivá váltak.

Kőkemény család (december 29.)

Az obligát karácsonyi családi mozi, egy kis szerelem, egy kis szeretet, egy kis komédia, egy kis tragédia, egy kis szeretet, politikai korrektség, egy kis szeretet, és persze egy kis szeretet, ha még nem mondtam volna. Kicsit lapos, de nézhető. A magyar cím a szokásos értelmetlen, félrevezető jópofáskodó magyar címferdítés, a kitalálóját jól pofán kéne vágni...

Harry Potter és a Tűz Serlege (december 10.)

A látvány a szokásos de a történet szerintem laposra sikeredett. Túl hosszú is a film, és sok az összefüggéstelen, zavaros elem, illetve a megmagyarázatlan és logikátlan fordulat.

Grimm (november 26.)

A Grimmben nincs meg a korábbi "nagy" Gilliam filmek intellektuális ereje és talán a látványvilága sem olyan egyedi és erőteljes, de azért egy átlag fantasy filmnél jóval színvonalasabb darab. Mindenképp megéri a mozijegy árát...

bad.gifFej vagy írás (november 11.)

A Sztárom a párom magyar vátozata: a híres nő (esetünkben egy szupermodel) és a szerény névtelen férfi (esetünkben egy műegyetemista) románca. A halivúdi eredeti sokkal jobb, a magyar változat elképesztően gyenge, a sztori szinte nem is létezik, a színészi játék feledhető.

2046 (október 29.)

Egy igazi művészfilm, amely egy életérzésről szól és amelyben a film látványvilága, színei, beállításai tökéletes harmóniában vannak ezzel a hangulattal. Sajnos nem voltam ráhangolódva erre a hangulatra, így nem fogott meg a film. Magyarul untam, de ez szerintem inkább az én hibám, mint a filmé: jobban fel kellett volna készülnöm rá.

good.gifÉjszakai őrség / Nócsnoj dozor (október 24.)

A birodalom visszavág. Az oroszok a hidegháború elvesztése után hazai pályán hívták ki az amcsikat: közönségfilmet készítettek. A halivúdi dominancia megtöréséig még hosszú az út, de az Éjszakai Őrség ezzel együtt is figyelemre méltó. Minden elem adott hogy egy újabb kultuszfilmmel gazdagodjon a fantasyk népes rajongótábora. Egyedi képi világ, gyors ritmusú és meglepő fordulatokat tartogató sztori, remek szereplők jellemzik. Trilógiáról lévén szó, a folytatás is adott, már várom is. Az amcsik persze tudják mit kell tenniük a hegemóniájuk megőrzéséhez: egyszerűen megvették a filmet, így aztán azt nemzetközileg a 20th Century Fox forgalmazza.

good.gifHervadó virágok (október 15.)

Lassú léptű, látszólag unalmas mozi, se izgalom, se ézelmek. Aztán egy idő után érdekessé válik a történet, ahogy a már nem teljesen fiatal néző szembesül azzal, hogy a szintén nem teljesen fiatal szereplők milyen különböző életutakat járnak be. A főszereplő egy gazdag, öregedő agglegény, aki már nem is akar családot. Aztán egyszer csak kap egy névtelen levelet, amelyben arról értesíti egykorvolt barátnője, hogy van egy majdnem felnőtt fia. Némi habozás után útra kel, hogy felkeresse a szóbajöhető barátnőket és megtalálja a fiát. Ahogy sorban látogatást tesz a volt barátnőknél, szembesül azzal, milyen különböző módon félresiklott életutakat jártak be és ahogy legtöbbjükön látja a boldogtalanságot, lassan rájön,hogy a saját élete is félresiklott. Ahogy járja tovább az útját, egyre inkább meg akarja találni a fiát, mintha a vele való találkozás helyrehozhatna egy elrontott életet. Legalábbis ez az én értelmezésem, bár a szikár történet elég rejtélyes ahhoz, hogy másképp is lehessen interpretálni.

Kész cirkusz (szeptember 17.)

Újabb magyar változata a mostanában népszerű fanyar humorú akciófilmnek, amelyben a pancserek sikeresen szállnak szembe a profikkal, akiken így jót nevethetünk (mint pl. Guy Ritchie-től a Lock, Stock & Two Smoking Barrels). Nem rossz próbálkozás végül is, jól keveri a műfaj általános szabályait a helyi ízekkel.

Lélektől lélekig (szeptember 13.)

Egy korrektül rendezett és játszott film, amely a XIX. századi "felsőbbrendű" Angliát mutatja be. Arrogáns brit tudósok az afrikai busmanokat tartják a majmok és az ember közti kapocsnak. Elméletük bizonyítására foglyul ejtenek két busmant, akit állatnak tartanak és annak is kezelnek, amíg néhányan közülük rá nem jönnek, hogy ők is emberek. A történet éppen a "felsőbbrendű" európaiak embertelenségét és alig leplezett barbarizmusát bizonyítja.

The Island (szeptember 3.)

Egy újabb sci-fi köntösbe bujtatott akciófilm. A mélyenszántó sztori ezúttal a tudatlanságban tartott klónók kezerű sorsát mutatja be egy anti-utópisztikus világban. Szerencsére akad egy hős, akinek feltűnik, hogy valami itt nem kóser, először megszökik, magával véve a helyi bombázót, majd egy még hősibb gesztussal visszatér, hogy lerombolja a börtönvilágot. Mit tesz isten, sikerül is neki. Hoppá, most lelőttem a poént, bocs. Az intellektuálisan nem túl megterhelő sztorit a korrekt akciók és Scarlett Johansson csábos mosolya teszik elviselhetővé.

Sky Kapitány és a holnap világa (augusztus 30.)

Szándékoltan a negyvenes évek képregényeinek stílusát idéző film, amelyet a modern számítógépes filmtrükkök turbóznak fel, kissé fura keveréket alkotva így. Ez az érdekes keverék teszi élvezetessé a filmet, mert a sztori amúgy elég kiszámítható.

good.gifDeus ex machina (augusztus 20.)

Dalok a második emeletről palesztín változatban. Egy társadalom mindennapi őrületét mutatja be sokkolóan szürreális jelenetekben. Nem terrorista merényletek, hanem mindennapi agressziók jelennek meg a filmben, pl. ahogy valaki áthajítja a szemetét a szomszéd kertjébe, vagy ahogy másvalaki akkora lyukat ás az út közepére, hogy az arra járó autók garantáltan defektet kapjanak. Később a film kicsit talán ellaposodik, de a Ramallah és Jeruzsálem közti ellenőrzőpont, vagy a "palesztin nindzsa" és a zsidó milicisták szürreális jelenete így is emlékezetes marad.

good.gifMég egy csók (augusztus 2.)

Bár alapvetően jó a film, mégis csalódott vagyok, mert Ken Loach korábbi filmjei (például a kedvencem, a Raining Stones) sokkal erőteljesebbek. Ez a film "csak" egy a sok jó brit film közül, amelyek a mai brit életet mutatják be, de semmi több.

good.gifMint egy angyal (július 27.)

Agnes Jaoui előző filmjét (Le gout des autres / Ízlés dolga) az év legjobbhai közé választottam, így nyílvánvaló volt, hogy az új filmjét is meg kell néznem. Nem csalódtam, az új mű ugyanolyan izgalmas és magával ragadó, mint az elődje. A rendezőnő fő témája, úgy látszik, annak bemutatása, mennyire hajlamosak az emberek vágyálmokat kergetni a magánéletükben, és milyen nehezen jönnek rá, hogy könnyedén megtalálnák a boldogságukat, ha a környezetükben lévő embereket nem megbántanák, hanem tisztelnék, szeretnék és bíznának bennük.

good.gifTangó és tulipán (júlus 25.)

Egy nagyon kedves, magával ragadó film: egyszerű történet egy ötvenes háziasszonyról, aki egy társasutazáson lemarad a buszról és családjától elszakadva Velencében köt ki, ahol kissé fura és hóbortos, de nagyon szeretnivaló emberek között megtalálja önmagát és a boldogságot. Közhelyesen hangzik, de remek szereplők lehelnek életet a karakterekbe és hihetővé teszik az otimista és naív történetet, vagy ha talán hihetővé nem is, vonzóvá mindenképp.

bad.gifMennyei királyság (júlus 24.)

Látványos és véres tömegjelenetek, ahogy az egy Ridley Scott filmben dukál. A történet sajna hihetetlenül bárgyú és idegesítően didaktikus.

Galaxis utikalauz stopposoknak (június 18.)

Egész jó kis film lett belőle. Trillian és Arthur románca kicsit túl lapos, de a rengeteg poén és a remek képi világ jó hangulatba hozott, és ezért meg is bocsátom ezt a gyengeséget.

Star Wars III. rész - A Sith-ek bosszúja (június 9.)

Közepes a történet és a színészi játék, de látványos és izgalmas harci jelenetek. Ahogy vártam, úgyhogy nem is csalódtam.

Repülő tőrök klánja (május 25.)

Tigris és Sárkány gyengébb kiadásban. Rendkívűl látványos harci jelenetek és míves történet jellemzik a filmet, bár néha európai szemnek túl keleties (azaz túlzottan szimbólikus és cizellált) a történet. Ezzel együtt is élvezhető.

5x2 (május 16.)

Egy válással végződő házasság története visszafelé az időben, öt epizódban bemutatva. A hiábavalóság érzetét kelti a film, bár a korrekt színészi játék ellenére is kissé üresnek éreztem.

good.gifSorstalanság (április 10.)

Végülis szerettem a filmet, már amennyire egy lágerfilmet szeret az ember. Néhány hibás döntés eleve lehetetlenné tette, hogy elérhesse a könyv szinvonalát. Ilyen volt pl. Morricone zenéje, ami túl "profi" és túl érzelmes a Sorstalansághoz, szerintem ide valamilyen elidegenítő zene illett volna. A fényképezés szintén túl szép és túl konvencionális volt (látszik, hogy Koltai operatőr). A könyv eredetiségét nehéz visszaadni, nem triviális a filmes átültetés, de az alkotók meg sem próbáltak valami filmesen egyedit kitalálni, inkább konvencionális megoldásokat választottak. Így viszont esélyük sem volt az igazi nagyságra, született egy korrekt, átlagosan jó feldolgozás. Néhány fontos üzenet így is átjött: jól érzékeltette a film a zsidók fatalizmusát, beletörődését; a különböző (leginkább kudarcra itélt) túlélési technikákat a táborokban; a főhős rendkívüli szerencséjét, akinek szintén kudarcot vallott a technikája, de hihetetlen szerencsével mégis túlélte.

good.gifA bukás (április 5.)

Bruno Ganz tökéletes alakítása csak egy érv a film mellett, amely történetileg is hiteles, megrázó módon mutatja be Hitler őrűlt uralmának még őrűltebb utolsó napjait. Ekkor már Hitler is látta az elkerülhetetlen összeomlást, de hagyta szenvedni népét, mert "a vesztes nép pusztulást érdemel". Ennek megfelelően a film értelmetlen és sokkoló halálok sorozatát mutatja be: tízéves újoncok esnek el Berlin utcáin orosz golyózáporban, vagy éppen bújkáló dezertőröket lőnek le Gestapós különítmények. Hitler hatalmát mutatja, hogy sokan még ekkor is istenítették, belső meggyőződésből engedelmeskedtek neki és még az öngyilkosságba is követték. A legmegdöbbentőbb Göbbelsné példája, aki hat gyerekét is meggyilkolta, mondván, hogy nem érdemes élniük a jövendő, nemzetiszocializmus nélküli, világban. A film erős figyelmeztetés: óvakodj a diktátoroktól!

good.gifDallas Pashamende (március 27.)

Remek atmoszférájú film, remek színészekkel (mindkét főszereplő nagyot alakít) és egy kissé kiszámítható, kissé galivúdiasan közhelyes, de ennek ellenére magyar viszonylatban meglepően élvezhető és "folyékony" történet. A film fő erénye a képek és a főleg amatőr szereplőgárda által teremtett hangulat, illetve a sokkoló környezet. Biztos, hogy egy ilyen film nem fogja megoldani a cigányság problémáját, de legalább együttérzést kelthet a "ganz unten" élő, reménytelen és kiszolgáltatott emberek iránt.

good.gifRay (március 13.)

Remek zene, remek színészek, remek történet. Irány a lemezbolt, ide az első Ray Charles lemezt!

good.gifMeet the Fockers (március 8.)

Ezt a filmet Zsuzsa kedvéért néztük meg, egyfajta nőnapi ajándékként. Meglepetésemre legalább annyira élveztem, mint ő. Könnyed vígjáték remek alakításokkal és frenetikus gag-ekkel. Magamra ismertem azokban a zavarba ejtő helyzetekben, amikor a szülők már az első bemutatkozó látogatáson megosztják fiuk gyerekkori titkait a menyasszonnyal...

good.gifLány gyöngy fülbevalóval (március 6.)

Míves munka egy nagy festő életéről, pontosabban annak egy epizódjáról, még pontosabban arról, hogyan született meg a Lány gyöngy fülbevalóval című kép. Remek szereplők, érzékletes ábrázolása a korabeli Delft életének, a gazdag, magát megmutatni akaró, de azért még spórolós polgár életének és az ebből ugyan kilógó, kevéssé értett, de a gazdag mecénásnak köszönhetően mégiscsak jól élő és némi művészi szabadságot élvező festőnek. És persze a a tehetséges cselédnek, aki talán mindenkinél jobban érti a festő munkáját, de a társadalmi korlátok nem teszik lehetővé tehetségének kibontakoztatását.

Kávé és cigaretta (február 13.)

Sok epizódból álló Jarmusch stílusgyakorlat. A jelenetek színvonala szerintem kissé egyenetlen, de a jobbak miatt az egész film megéri. Nálam Cate Blanchett "önduója" és az Alfred Molina féle teaivós jelenet jött be igazán, ezek tényleg tudtak valami lényegeset mondani az emberi kapcsolatokról, míg a jelenetek többsége inkább csak lárpúrlár bohóckodás volt.

good.gifLuther (február 12.)

Kedvenceim a történelmi filmek, így lehet, hogy az elfogultságom miatt adom meg az ajánlott jelet, de engem ez a film magával ragadott. Annak idején sokat tanultunk a reformációt kiváltó okokról, közülük is leginkább az egyház romlottságát megtestesítő búcsúcédulákról. A film mai szemmel is látható érzékletességgel mutatja be, hogyan csináltak üzletet a kegytárgyak és búcsúcédulák árusításából: aki járt már Rómában és látta a mai emléktárgyárusokat, az a különös deja vu hatása alatt hamar rádöbben, mennyire "modern" jelenség volt ez. Luther sikerének politikai okaira talán kevéssé derít fényt a film, bár az erkölcsi dilemmák mellett a politikai eseményeket is részletesen mutatja be: nem igazán derül ki, miért álltak Luther mellé nagy és hatalmas német fejedelmek, olyanok, akik korábban a katolikus egyház és Róma hű követői voltak. A film szerint Luther tanainak erkölcsi ereje győzte meg őket. Lehet, hogy részben így volt, de túl cinikus vagyok ahhoz, hogy ezt teljes egészében elhiggyem. Sokkal inkább az a vágy motiválhatta Luther hatalmas pártfogóit, hogy Róma politikai hatalmától, az ezzel járó gazdasági terhektől megszabaduljanak, és a Rómával szövetséges német császár (a Habsburg V. Károly) hatalmát gyengítsék. Akárhogy is volt, a film attól még remek darab, remek szereplőkkel.

good.gifBálnalovas (január 15.)

Két makacs ember harcát mutatja be a film egy olyan közösségben amely hagyományainak, kultúrájának a megörzését próbálja elérni, mindezt egy modern környezetben, ahol a tömegkultúra és a modern élet mindent maga alá gyűr. Az alaphelyzet tragikuma az, hogy éppen az a két ember küzd egymással, akik igazán szívükön viselik a közösség megörzésének ügyét: a nagyapa, aki a kis tengerparti falu maori törzsének vezetője és fiú utódját keresi, és lányunokája, aki szeretné bizonyítani, hogy lányként is méltó a szerepre. A film pozitív végkicsengése azt sugallja, hogy olyan modern fogalmak, mint a nemek egyenjogúsága összeférhet egy ősi maori törzs kivülálló számára mókásnak tűnő és funkcióját vesztett hagyományaival. Reméljük, tényleg így van. Reméljük, mert ugyanakkor az is látszik, hogy, ha ezek a mókás hagyományok eltűnnek, akkor a közösség összetartó ereje megroppan és kallódó, talajtvesztett, tartás nélküli emberek laza halmazává válik.

Hallhatatlanok (január 12.)

Érdekes képi világ, a sztori is elmegy, de azért nem fog a sci-fi klasszikusai közé bevonulni. Talán a sztori nem eléggé átgondolt és eredeti, néha kifejezetten érdektelennek éreztem.

Nyócker (január 2.)

Szellemes, invenciózus képi világ, közepes szöveg (gyakran nehezen érthető, amiről nem tudom, hogy a film hangmérnöke vagy a mozi rossz akusztikai rendszere okozta-e) és közepes történet. Ezzel együtt kellemes szórakozás és értékes próbálkozás.

Szólj hozzá!

Címkék: film mozi 2005 star wars archívum mozinapló archív mozinapló

Spontán sasadi street art

2018.05.30. 09:13 promontor

Egyszer már írtam a sasadi csomópontról, most itt van az új alkalom.

Nem, nem az Etele Plaza vagy a Budapest ONE építéséről nyilvánítok véleményt. Ez egy sokkal hétköznapibb témájú villámposzt lesz, amelynek alapvető funkciója az, hogy a budapesti polgárok apróságokban megnyilvánuló kreatívitásának dicséretét zengje.

csikktarto_2018_05_27_005c_478x344.jpg

A poszt témája a fenti képen látható. Konkrétan az a kicsit meredek rész a lépcsőt előtt, ahol a kerékpárosok illetve a kerekesszékkel közlekedők tudnak továbbhaladni az egyik átkelőtől a másikig, illetve várakozni, ha éppen nincs gyalogos zöldhullám (értelemszerűen az egyik irányban van, a másikban meg nincs...).

A képen talán az is látszik, hogy a burkolat más árnyalatú, mint a lépcső előtti-utáni vízszintesebb részeken. Vajon miért?

Erre a kérdésre a második kép adja meg a választ:

csikktarto_2018_05_27_001_478x359.jpg

Ahogy közelebbről megnézve látható, ezen a szakaszon felmarták az aszfaltot és egy párhuzamos vájatsort alakítottak ki. Ennek vélhetőleg télen lesz némi csúszásgátló hatása, legalábbis feltételezésem szerint.

De mi az a sok fehér izé a vájatokban? Nézzük csak:

csikktarto_2018_05_27_004c_478x266.jpg

És íme, a zseniális pesti polgár remekül megtalálta a vájatok második funkcióját: ide lehet dobni a cigarettacsikkeket! 

Ne legyünk vaskalaposok, semmiképp se tekintsük ezt szimpla szemetelésnek. Ez kérem egy unalmas, kicsit rejtélyes funkciójú objektum kreatív újrahasznosítása. Spontán kompozíció, modern street art! Amiben ráadásul további remek lehetőségek rejlenek. Például a csikkek elhelyezése rejtett morzeüzeneteket tartalmazhatna, mondjuk egy frappáns Humphrey Bogart aranyköpést. Esetleg kottának felfogva egy-egy klasszikus dallamot is felidézhetne.

Most mondja valaki, hogy nem kreatív nép a magyar!

Szólj hozzá!

Címkék: budapest kultúra magyarország cigi újbuda sasad villámposzt index2