Olvasom, hogy a PSZÁF felfüggesztette az ingatlanalapok forgalmazását, mert az elmúlt napokban (hetekben) rengeteg pénzt vontak ki belőlük a befektetők. Az ok: a megemelkedett betétkamatok miatt az ingatlanalapok már nem tudtak versenyképes hozamot garantálni. Ajjaj, mondom, mi lesz az én pénzemmel? És hány csontváz dől még ki a szekrényből?

A globális pénzügyi válság az elmúlt hónapban némileg megtépázta a megtakarításaimat. Itt az ideje, hogy összeszámoljam, hogy is állok jelenleg. Hát, nem túl jól. Lassan kezdem azt hinni, úgy vagyok a befektetéseimmel, mint az a Parkinson által leírt típus, aki mindig garantáltan marhaságot csinál (ld. Parkinson újabb törvényei, a Hülyeség Haszna című fejezet).

Mostani befektetéseim jelentős része a kamatadó bevezetése előtti időszakhoz kötődik. Ekkor - 2006 augusztusában - gondoltam úgy, hogy érdemes pénzecském egy részét még kamatadómentesen, hosszú távra befektetni. Nézzük, miket sikerült választanom bankom szuper ajánlataiból:

1. Raiffeisen Alapok Alapja - Konvergencia: 26%-os veszteség (a 2006 augusztusi értékéhez képest).
2. Raiffeisen Részvény Alap: 27%-os veszteség.
3. Raiffeisen Ingatlan Alap: Erről a bank azt állítja, bő két év alatt 17% nyereséget hozott (éves szinten 7,5%-ot), csak éppen ezt most felfüggesztették. Hogy mi lesz, nem tudni.

Aztán nézzük befektetéseim egy másik jelentős szegmensét, a nyugdíjpénztárakat:

• A kötelező nyugdíjpénztáram minap elküldött kimutatása alapján 2008 első félévében a pénztár hozama -8% volt. Ebben az október ugye még nincs benne.
• Az önkéntes pénztáram (hiszen a felelősen gondolkodó polgár félretesz öreg napjaira, ugyebár, gondoltam én nagyokosan valamikor a '90-es évek elején) az interneten elérhető első és második negyedéves tájékoztatója összességében 6% körüli veszteségről számol be, ebben a mostani krízis szintén nincs még benne.

Szóval remekül állunk.

Na jó, de a helyzet nem lehet annyira sötét, nyugtatgatom magam. A megtakarításaim nagyobb része bankbetétben fekszik (emiatt hossz idején persze lúzernek éreztem magam tőzsdéző ismerőseim körében, de mostanában azért nem rossz), az biztonságban van, az állam szavatolja. Néha persze motoszkál bennem, nem vagyok-e túlzottan naiv: "haha, a magyar állam, ez jó...", mondja a bennem lévő kisördög.

Továbbá a veszteségek a jelenlegi állapotot tükrözik, ha elmúlik a válság, idővel a fenti befektetések magukhoz térhetnek. A veszteség csak akkor lenne valós, ha a mostani árfolyamon kellene kivenni a pénzemet. Ez a nyugdíjpénztáraknál eleve nem lehetséges, a befektetési jegyeknél meg ugyan lehetséges lenne, de egyelőre nincs szükségem ezekre a pénzekre és eszemben sincs hozzájuk nyúlni: talán fognak még ezek többet is érni.

De vajon valóban minden rendbe fog jönni? Hát, ez az, amiben nem vagyok biztos.

Itt van pl. az ingatlanalapom esete. Egyrészt most olvasom, hogy tulajdonképp hülye voltam, mert egy olyan konstrukcióba fektettem a pénzem, amibe előre bele volt kódolva egy mostani bukta lehetősége (nevezetesen, hogy illikvid -azaz lassan értékesíthető - ingatlanbefektetéseket gyakorlatilag látra szóló formában értékesítettek), meg azt is, hogy az összes alap közül épp az enyém a leginkább érintett. (Lassú felfogású Dr. Watsonként ekkor jövök rá, miért is hirdette a bank a Vegyespáros Kombinált Betét akciót egész októberben...)

Olvasom aztán azt is, hogy az ingatlanalapok szabályozásán most törvényileg változtatni fognak, pl. aki fel akarja majd venni a pénzét, annak nem 2-3 napot, hanem 90-et vagy akár még többet kell várnia. Netán zártvégűvé alakítják az alapokat, akkor meg a lejáratig maximum a tőzsdén lehetne velük kereskedni. Azaz a szabályozás is ki fogja fejezni valamennyire azt a tényt, hogy az ingatlan lassan likvidálható befektetés.

Mindez szép és jó a jövőre nézve, de a mostani helyzeten nem biztos, hogy segít. Ha tíz nap után tovább folyik majd a tömeges pénzkivétel az ingatlanalapokból, (márpedig erre van esély, pl. Zoli is ki akarja venni a pénzét...) akkor az már majdnem mindegy, hogy 3 vagy 90 nap alatt lehet a pénzt kivenni: nagy mennyiségű ingatlant 90 nap alatt is csak óriási veszteséggel lehet eladni. Ha hitelt vesznek fel az alapok, az is csak egy kicsit javít a helyzeten, mert ugyan az ingatlanokat tovább lehet megtartani, de a hitelek (amik ugye nem épp olcsóak mostanában) szépen megterhelik az alapokat és elviszik a hozamot.

Szóval az egyik tanulság, hogy közös lónak túrós a háta. Hiába hiszem én el, hogy az alap ingatlanjai rendesen vannak felértékelve és hosszabb távon biztosíthatják az igért hozamokat, és hagynám bent ezért a pénzem az alapban, ha sokan veszik ki a pénzüket, az nem csak számukra jelent majd veszteséget, hanem engemet is veszteségbe kényszerítenek. Sőt, lehet, hogy az jár legrosszabbul, aki a végére marad, bár azért én nagyon remélem, hogy a felfüggesztés után már úgy számolják a hozamokat, hogy a tömeges felvételek miatti veszteséget azokra is ráterhelik, akik aktuálisan felveszik a pénzt. Elvégre "miattuk" van a veszteség, arról nem is beszélve, hogy ez jobban ösztönözné őket arra, hogy bent hagyják ők is a pénzüket.

De persze aki ki akarja venni a pénzt, az is joggal háborog: amikor jegyzett az alapból, akkor azt látra szólónak hirdették, tehát miért is ne vehetné ki a pénzét? Neki az kellhet sűrgősen, hitelkifizetésre, lakásvásárlásra, bármire. Meg ha csak máshová akarja vinni, ahhoz is joga van: ha most ezt a lehetőséget elveszik tőle, akkor őt becsapták, mondhatja némi joggal. És hiába mondja pl. a Raiffeisen Bank közleménye, hogy ők dolgoznak egy kedvező áthidaló kölcsönkonstrukción addig is, amíg a befektetők pénzükhöz jutnak, az azért eléggé bicskanyitogató, hogy a bank nem adja oda a "saját" pénzem és helyette hitelt ajánlgat, hogy még ezen is neki legyen haszna.

A legügyfélbarátabb megoldás az lenne (ahogy az indexes cikk is írja), ha a tulajdonos bank megtámogatná az alapot oly módon, hogy megveszi a benne lévő ingatlanokat azon az árfolyamon, amire ő maga értékelte (és amely értékelés alapján ígért hozamokat a befektetőknek...) és a befolyó készpénzből kielégítené a kiszállni vágyó befektetőket. Aztán ha megnyugszanak a kedélyek és visszajönnek a befektetők, akkor akár vissza is adhatja az ingatlanokat az alapnak.

Csak hát erre meg a bank mondhatja, hogy ő ilyesmit nem igért, az ingatlanbefektetés nem kockázatmentes befektetés és ezen az alapon speciel nem volt se hozam- se tőkegarancia. Szóval mire fel kéne neki beszállni? Békeidőben ezzel együtt is egy bank valószínűleg az alapja mögé állna, hogy elkerülje a hírnevét romboló bedőlést, de most nem békeidők vannak. Kell az a pénz a banknak másra is.

Szóval nem vagyok túl nyugodt. Ráadásul a csapból is az folyik, hogy a pénzügyi válság csak az első lépés, jön majd a reálgazdasági visszaesés is. Ha optimista vagyok, ez a munkahelyemen akkor is befagyott fizetést, elmaradt jutalmakat és juttatásokat jelent. Ha pesszimista vagyok, akkor meg a munkahelyemet. Persze nem akarom sajnáltatni magam: még mindig jobb a megtakarításaimban elszenvedett veszteségeket számolgatni, mint azt, ki tudom-e fizetni a megemelkedett törlesztőrészletemet, vagy netán elárverezik a fejem fölül a lakást. Ettől szerencsére nem kell tartanom. (Hitelem soha nem volt, most sincs, és soha nem is lesz. Ahhoz ez az ország túl megbízhatatlan...)

De azért félek, hogy lesz még alkalmam további veszteségeket számolgatni.