HTML

 

PromontorBlog

Mozik, utazások, fotózás. Budapest, Újbuda. Fogyasztóvédelmi füstölgések. Sportkommentárok. Sörélmények. Rendkívül eredeti, ugye...

Friss topikok

Ők meg látogatnak

free counters (2008 november 28. óta)

Őket hirdetem

Bloggerunió

Magamat hirdetem

Első Magyar Háromcsillagos SuperBlog!

Ezt szívom

Budapest szmogtérképe

Ehhez próbálom tartani magam

Ehhez próbáld tartani magad

Creative Commons Licenc

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda VB 2011

Férfi kézilabda VB 2011

Női kézilabda EB 2010

Női kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda VB 2009

Férfi kézilabda VB 2009

Női kézilabda EB 2008

Női kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Női kézilabda VB 2007

Női kézilabda VB 2007

Mozinapló, 2021/2

2022.04.07. 11:24 promontor

2021 második féléve valamivel aktívabb volt, mint az első. Illetve ahogy a dátumokat elnézem, ez inkább a negyedik negyedév...

Feleségem története (október 9.)

Enyedi nagyon jó rendező, aki nagyon szép filmeket csinál. Olyanokat, amiben a képek, a színek, a mozdulatok, a gesztusok festményszerű hangulatot teremtve támogatják a film történetét.  Az így kialakított erős hangulat pedig mindig fontos eleme filmjeinek, amelyeknek megértéséhez fontos ennek a hangulatnak és a történetnek az összhangja.
Ugyanakkor ahhoz, hogy egy ilyen film igazán megérintse a nézőt, kell valami közös hullámhossz. Ez konkrétan teljesen hiányzott belőlem ebben az esetben, ez a történet engem tökéletesen hidegen hagyott. Hiába a szép képek, a hiába a remek színészi játék, egyszerűen nem érdekelt Störr és Lizzy összegyűjtött szenvedéseinek története.

good.gifDűne (október 25.)

Denis Villeneuve nagyon jó rendező, aki Enyedihez hasonlóan nagyon erős összhangot teremt a film története, a képek, a színek, a tempó és a színészi játék között. Akkor is, amikor a kortárs témához nyúl (Sicario, Felperzselt föld) és akkor is, amikor sci-fit rendez. A Dűne nem igérkezett könnyű falatnak és tartottam is tőle, hogy neki is beletörik majd a bicskája, de szerencsére tévedtem. Egyrészt jól jöttek Villeneuve erősségei, a látványvilág, az atmoszférateremtés. Másrészt sikerült megtalálni a kellő tempót: a Dűne egy nagy, epikus történet, amelynek a kibontásához nem elég egy mozifilmnyi idő, még akkor se ha az az átlagosnál hosszabb. Így nagyon helyesen ez a film a Dűne a történetnek csak az első fele, pár év múlva jön a folytatás. Néhány karakter így is elnagyoltabb lett a kelleténél, de a főbb szereplők, elsősorban pedig a főhős megkapja a kellő figyelmet. Szóval egy újab nagy sci-fi klasszikus kapott végre méltó filmes adaptációt. Várom a folytatást.

No time to die (november 1.)

Halottak napján ilyen címmel filmet nézni, van ebben valami fricska. Egyébként Bond behúz, lelő, leleplez, megment. És közben sokan meghalnak, szerencsére többnyire a gonoszak, akik meg is érdemlik.

good.gifSzenvedélyes szomszédok (november 19.)

Fel tud-e dobni egy kihülőfélben levő kapcsolatot egy váratlan, váratlanul őszinte és intim témákba betolakodó beszélgetés az addig ismeretlen szomszédokkal? Ki tudja. Viszont az erről szóló, spanyolos szenvedéllyel és iróniával fűszerezett film attól még élvezetes.

Öt Karinthy és Én (november 21.)

A kakukktojás, lévén ez nem mozi, hanem színházlátogatás volt. Nem színdarab, hanem a két előadó, Karinthy Vera és Bornai Tibor beszélgetős, versmondós, éneklős, sztorizgatós esteje, amelyben ismert és kevésbé ismert családi anekdotákkal kötik össze az előadott Karinthyak által szerzett vagy Karinthyakat megidéző szövegeket. A formátumból következően hullámzó, de összességében érdekes este volt.

West Side Story (december 19.)

Egy ekkora klasszikusnál mindig az a fő kérdés, képes-e az új feldolgozás kilépni a nagy előd árnyékából. Nos, a válasz az, hogy félig-meddig. Spielberg igazi profi, beleteszi a filmjeibe a munkát, a látványt, a jó színészeket. Ez most is így volt. Viszont nála azért mindig kérdés, hogy képes-e azt a szükséges extra szikrát is beletenni, amiből egy igazán nagy klasszikus születhet. Szerintem ezúttal nem sikerült. Szóval hiába tökéletes szinte minden, hiába sikerült egy-két szerepben, jelenetben még túl is szárnyalni az eredeti filmet, valahogy összességében én nem éreztem azt, hogy ez a film bármiben is több vagy akár más lett volna, mint az 1961-es eredeti.

good.gifMese a barátságról (december 29.)

Tipikus first-world problem: hogyan birkózzunk meg saját középszerűségünkkel, miközben szembesülünk mások (főleg barátaink) váratlan sikerével. Ez akár érdektelen is lehetne, de szerencsére a legjobb beszélgetős francia filmek hagyománya itt is érvényesül és egy kifejezetten élvezhető, egyszerre vicces és elgondolkodtató filmet kapunk, ahol a szereplők jól megmutatják fenti kérdésre adott tipikus válaszokat.

2 komment

Címkék: film scifi mozi sci-fi színház index2 mozinapló denis villeneuve Steven Spielberg Enyedi Ildikó

A bejegyzés trackback címe:

https://jozsefbiro.blog.hu/api/trackback/id/tr3716807184

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2022.04.08. 18:21:05

Most én is elég sok filmet láttam moziban, nagyjából kéthetente egyet, így az említettek közül többet is megnéztem.

A Feleségem története (erről írtam hosszabban is, itt: www.szofa.eu/iras/bodrogi-csongor-utazas-a-szerelem-melyere ) nekem nagy élmény volt, bár nekem továbbra is a Testről és lélekről a kedvencem Enyedi Ildikótól.

A Szenvedélyes szomszédok nekem kissé lapos volt. Igen, ezt fogalmaztam meg magamban, mikor véget ért: lapos. Nem emelkedik föl. (Egyébként erről is írtam: www.szofa.eu/iras/bodrogi-csongor-kik-elnek-mellettunk )

A Mese a barátságról groteszkül vicces. Ugyanakkor egy nagyon is valós és mély problémát szólaltat meg: a féltékenység valójában minden barátságban ott rejtőzik (és vannak is benne pozitív energiák), ha persze többnyire nem válik is olyan betegessé, mint ebben a filmben.

Nekem különben a legnagyobb tavalyi filmélményem a Soha többé nem fog havazni című lengyel film volt, de nagyon tetszett például Az igazság bajnokai című dán mű is, amelyben minden van az égvilágon: akciófilm, dráma, vígjáték, filozófia, társadalmi tartalom. Ez utóbbit kifejezetten ajánlom olyanoknak is, akik nem az echte "művészfilmek" rajongói.

promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2022.04.09. 10:05:20

@Csöncsön: Nálam is a Testről és lélekről a nagy Enyedi kedvenc. Ami a Szenvedélyes szomszédokat illeti, igazat adok Neked, szerintem sem ás túl mélyre, csak - szemben Störr kapitánnyal - az alaphelyzet engem megérintett. Van ez így, néha a remekmű hidegen hagy, a középszerű megszólít.
Ezzel együtt valószínűleg a Mese a barátságról lesz a legmaradandóbb számomra a fenti termésből.
A havi két filmet nagyon irigylem, remélem közelíteni tudok majd hozzá. A dán filmmel én is szemezgettem, mint ahogy a szófás cikkben emlegetett Brühl filmmel is és az általad írtak alapján megerősödött bennem az elhatározás, hogy még "levadászom".
süti beállítások módosítása