Negyedik alkalommal próbálom összeszedni az év során elfogyasztott legjobb söröket.

Bevallom őszintén, az idei választékból nehéz nagyon kiemelkedő sört találnom. Ittam persze sok finom sört, de amire még most az év végén is emlékeznék, mint markáns, meghatározó sörélményre, olyan valahogy nem nagyon volt. Pedig nyáron jártam szorgalmasan a sörfesztiválokat, az év többi részében elkocsmázgattam itt-ott és néha otthon is bontottam egy-egy üveg vagy doboz sört esténként.

Szerencsére hajlamos vagyok mostanában nem csak inni, hanem fényképezni is a söröket, meg néha jegyzetelgetni is róluk, így volt mit visszanéznem. Felfrissült emlékekkel, némi válogatás után azért összeszedtem pár figyelemre méltó sört.

Citromdíj: Bia Saigon Export

Ha már ilyen vegyes évem volt, akkor arra gondoltam, megemlékeznék az év legrosszabb söréről is. Szerencsére nem volt nagy a mezöny, a rossz söröket viszonylag biztos érzékkel kerülöm el, illetve ha mégse, akkor is inkább tudatos választásról van szó, mint pl. amikor sok év szünet után vettem egy doboz világos Budvart a boltban. Sejtettem, hogy rossz lesz, hiszen mindig is rossz sörnek tartottam, de sok év szünet után adtam neki egy új esélyt: ellenőrizzük le, hogy még mindig így gondolom-e. (A válasz sajna igen.)

A kategória nyertese is tudatos választás eredménye. A lányaimmal egy vietnami étteremben ebédeltünk és az itallapon thai, japán és vietnami sörök szerepeltek. A japán nagyüzemi söröket már ismertem, a thai-vietnami dilemmát meg az döntötte el, hogy vietnami kajához nyilván vietnami sör dukál. (A lányom persze nem zavartatta magát, rendelt egy thai sört, így igazából azt is megkóstoltam...)

Nos, elég ramaty sör volt. Vizes, édeskés, talán icipicit savanykás is, de leginkább ízetlen. Legközelebb már nem sört fogok rendelni a vietnami kajához, ami egyébként kifejezetten ízlett, hogy pozitívan zárjam le a poszt ezen részét.

A legjobb fesztiválsör: Szentandrás Behemót

A pár évvel ezelőtti állapotokhoz képest visszafogottabban járok sörfesztiválokra, de azért van néhány kedvenc. Főleg azok, amiket viszonylag könnyen el tudok érni, pl. a Corvin Sétány szezonnyitója és zárója, vagy a Westend tetőteraszán a Cseh Sörfesztivál. Emellett a Bikás parkban voltam egyszer, meg Óbudán. 

Az idei felhozatalból lehengerlő, emlékezetes újdonságra nem tudok visszaemlékezni. Két jelölt között hezitáltam, az egyik a Kauzen Pils, egy Bajorország északi részéből (azaz Frankföldről) származó sör. Bár a cseh vs. német pilzeni stílusok "csatájában" én általában cseh oldalon állok (az egy Radeberger kivételével), a Kauzen kifejezetten kellemes, friss, jól iható darab volt, ami több fesztiválon is megjelent, így több alkalommal is elégedetten teszteltem.

Végül jó hazafiként mégis inkább a Békésszentandrási Sörfőzde Behemót névre hallgató balti portere mellett döntöttem:

A békésszentandrásiak hagyományosan jók erős barna sörökben, elég, ha csak a legendás Black Rose-ra vagy a szintén remek Feketére gondolunk. Itt volt az ideje, hogy az erős barna lágerek egy újabb klasszikus fajtájában, a balti porterben is kipróbálják magukat. Nos, jelentem az eredmény több mint kielégítő!

A selymes, krémes, sűrű, enyhén alkoholos kortyérzet azonnal elvarázsol. Ezt a kortyolgatás közben előbújó mindenféle ízek (elsősorban fekete csoki, a háttérben piros bogyós gyümölcsök, némi karamell, dió) csak fokozzák és bár a komlózás elég visszafogott, a végén egy enyhén keserédes utóíz még hosszan emlékeztet arra, milyen remek sörfajta a balti porter, ha jól meg van csinálva!

A legjobb kocsmasör: Zichovec Husa

Idén nem voltam Csehországban, így kocsmalátogatásaim elsősorban Budapest különböző cseh kocsmáira korlátozódtak, az ezekben fogyasztott sörök közül került ki az idei legjobb sör. (Na jó, volt még Bécsben a Siebensternbräu és az 1516, Pesten a Kaledónia és a Kolbászda, de hogy őszinte legyek, a még mindig megbízható és ajánlott Kolbászda kivételével ezek csalódást keltő látogatások voltak...)

Ahogy 2020-ban, a színhely megint a Hetedik Lépcső, ahol rendre remek cseh kézműves söröket lehet kóstolni. Ezúttal egy Szent Márton napi sör nyerte el leginkább a tetszésemet, a Zichovec főzde Husa (azaz Liba) névre hallgató ünnepi söre. Kézműves sör, de aki azt hinné, hogy akkor ez biztos valami triplán komlózott libamáj ízesítésű IPA vagy valami hasonló extravagáns újdivatú sör, az nagyot tévedne. Bár a Zichovec (és persze sok más cseh kézműves főzde is) bátran főz ilyeneket, általában kifejezetten jókat is, ezúttal egy "szimpla" világos lágersörhöz van szerencsénk. A cseh kézművesek a klasszikusokban is nagyon jók ugyanis.

Ez egy 13 Balling fokos sör, ez a cseheknél már a speciál, azaz az erős sörök kategóriája, de mivel annak erősségben az alja, azért a Husa ízvilágában leginkább mégiscsak egy átlagos világos cseh láger.

Annak viszont egészen kiváló! Igazi keserédes klasszikus: a 13-as Ballingnak megfelelően viszonylag erős malátás teste van, ezt egyensúlyozzák ki a bőségesen adagolt leghíresebb cseh komlók, az obligát keserű mellett fűszeres jelleget is adó Žatec és Sladek. Mindehhez a láthatóan szüretlen test kenyeres, élesztős ízekkel teszi teljessé  az élményt, amit ráadásul a tartós utóíz elég sokáig meg is őriz.

(A fenti leírást persze elég sok cseh pilzenire el lehet sütni, szóval nehéz visszaadni, mitől olyan egyedi ez a sör, legalábbis az én bevallottan amatőr sörleíró szókészletem erre nyilvánvalóan alkalmatlan. Meg hát szerencsére annyira nem is egyedi ez a sör: ez egy nem véletlenül népszerű sörstílus, aminek a csehek igazi mesterei, így szerencsére sok remek példányát lehet fellelni!)

Egyébként, mivelhogy ez az év utolsó posztja:

Boldog Új Évet Kívánok!