Itt az archív mozinapló rovat következő darabja, az 1999-es év listája.
Mit kell tudni az archív mozinapló rovatról?
Arra gondoltam, hogy ha már megérte a tíz évet a blog, akkor emlékezzünk meg az elődről. Volt nekem egy honlapom, amit még 1998-ban csináltam és amit sokáig blogszerűen irogattam. Volt benne pl. mozinapló is.
Namármost ez a honlap már eltűnt a web feneketlen bendőjében (mond valakinek valamit a GeoCities név?), de a saját archívumomban még előásható a tartalma. Elő is ástam és úgy döntöttem, egy kis munkát megér, hogy újra publikus legyen. Ennek gondolom mind a négy (kb.) törzsolvasóm nagyon fog örülni, elvégre mi lehet annál jobb, mint tizensok éves poros mondatokat olvasni rég elfelejtett filmekről. (Mondjuk vannak még ötleteim, de azokról majd máskor...)
Szóval ez egy sorozat lesz, az 1998 és 2009 közötti mozilátogatásaim listája, évenkénti bontásban. Itt ugye van némi átfedés, mert a blog 2007 végétől élt, de egyrészt egy darabig még karbantartottam a honlapot, másrészt viszont a blogon csak a jobb filmekről írtam posztokat, szóval úgy döntöttem, az átfedésben lévő évek listáját is fel fogom tenni. A sorrendiség nem lesz teljesen lineáris, ugyanis 2003 előtt csak angol verzióban írtam a honlapot, az akkori listák fordítása viszont időbe telik, így a sorozatot az eredetileg is magyarul írt oldalakkal kezdem, a korábbiak majd később jönnek.
(Figyelem, a megszokottól eltérően ezekben a listákban a későbbi filmek vannak elől. Eredetileg így írtam a honlapon, megfordítani meg túl lusta vagyok.)
Háttérinformációnak annyit, hogy ez volt a honlapom első éve, eredetileg egy felsorolás volt a hobbijaimról, benne pár kedvenc filmemmel, de aztán gondoltam egyet, és elkezdtem beleírni a frissen megtekintett filmeket is. Hiába, sok időm volt akkoriban, facér mérnökként Helsinkiben: ugyan jártunk a magyar kollégákkal mindenfele, de azért sok magányos estém volt a számítógép előtt.
A honlap eredetileg csak angolul készült, nemzetközi környezetben nemzetközileg olvasható honlap dukál, gondoltam anno. Így a mostani lista egy utólagos fordítás eredménye. Talán egyszer az eredeti angol szöveget is felrakom, majd meggondolom még...
Ami így több mint 20 évvel később talán érdekes lehet, az leginkább némelyik, azóta "klasszikussá" vált film értékelése:
- Bár kedveltem a filmjét, azt nem gondoltam volna 1999-ben, hogy a füstölgő puskacsövekkel Guy Ritchie hollywoodi csúcsrendezővé avanzsál.
- Az méginkább meglepett, hogy a nézhetetlen, végtelenül idióta Taxi akkora siker lesz, hogy három folytatást is kap.
- A Mátrix sikere annyira nem lepett meg: ha Hollywood elkezd nyomni egy filmet, akkor az sikerre van ítélve. Ugyanakkor fenntartom eredeti véleményemet, miszerint egy jó filmről van ugyan szó, de azért sokkal kevésbé eredeti vagy zseniális, mint azt sokan gondolják.
Érdekes példa persze van még a fentieken kívül is. Úgyhogy ennyi elég is, jöjjön a filmlista. Vigyázat, hosszú lesz, 28 film szerepel rajta! Mondtam, hogy sok időm volt akkoriban...
Happiness / A boldogságtól ordítani (december 5.)
Elgondolkodtató, nagy hatású film. Unalmas és a legtöbbször meglehetősen ellenszenves embereket látunk (némelyiket kifejezetten undorító perverzitásokkal) meglehetősen fura, egyedi módon bemutatva. Megvetjük és kinevetjük őket, de aztán valahogy mégis elkezdjük sajnálni és bizonyos mértékig megérteni őket.
Conte d'automne / Autumn Az ősz meséje (november 27.)
Elragadó történet az egyik kedvenc francia rendezőmtől Eric Rohmertől.
Videodrome (november 20.)
Egy régebbi (1983) darab David Cronenbergtől... Egy darabig nem akarsz utána TV-t nézni.
Exodus (november 16)
Monumentálisnak szánt hollywoodi film a hatvanas évekből, amelynek minden centje pénzkidobás volt. Leon Uris híres regényének filmváltozatát látjuk, a zsidó állam megalapításának regényes történetét. A lényegében letehetetlen könyvet pár évvel korábban olvastam és kifejezetten kedveltem. Uris szenvedélyes és egyben olvasmányos stílusa annyira magával ragadja az olvasót, hogy az egyébként láthatóan és érthetően nagyon elfogult, propagandista történetet is megbocsátja. A film viszont egy dögunalmas melodrámát csinál az egészből.
De ha már zsidó államalapítás és irodalom: bármennyire kedveltem is Uris világhírű könyvét, nyomába sem ér a témában Kardos G. György három regényének (Avraham Bogatir hét napja, Hová tűntek a katonák, a Történet vége). Na, azokat érdemes elolvasni!
Les Roseaux Sauvages / Vad nád (november 12.)
Francia film André Téchiné rendezésében. Nem ismertem ezt a rendezőt, az Orionban futott egy életműsorozata, abból csíptem el ezt a darabot. Tinédzserek a kora 60-as évek Franciaországában. A szokásos felnövéstörténet (szerelem és az élet egyéb nagy dolgainak felfedezése) mellett kapunk egy kis bepillantást az algériai háború okozta politikai viharokba is. Egy korrekt módon megcsinált, érdekes film.
Eyes Wide Shut / Tágra zárt szemek (november 2.)
Nagyon jó film, bár talán nam annyira, mint Kubrick korábbi alkotásai. Azért persze bőven ajánlott. Fura, hogy mi itt Európában egy bővebb változatot láthatunk, mint az amerikai közönség...
History is made at night / Éjszaka írt történelemt (október 31.)
Ha kritikus hangulatban lennék, jól lehúznám a kiszámítható és unalmas forgatókönvet, a közhelyes hidegháborús kémfilmes kliséket és persze a buta sztereotípiákat Finnországról. Szerencsére nem voltam kritikus hangulatban, amikor beültem a moziba. Sokat segített persze az elfogadásban Irene Jacob minden klisét legyőző kisugárzása (gyanítom, ez a nőnemű nézőkre kevésbé hatott, nekik a sokkal unalmasabb Bill Pullman jutott) és néhány őrült finn gag.
An ideal husband / Az eszményi férj (október 30.)
Egy Oscar Wilde vígjáték fergeteges filmes feldolgozását látjuk remek színészekkel. Tökéletes szórakozás!
eXistenZ (október 29.)
Újabb sci-fi a virtuális valóság témaköréből. Kifejezetten jó darab, ami persze a rendező (David Cronenberg) ismeretében nem annyira meglepő. A történet maga nem túl eredeti, de nagyon erős a film atmoszférája és azért egy-két igazán egyedi ötletet (pl. a csontpuska) is kapunk.
Summer of Sam / Egy sorozatgyilkos nyara
Spike Lee nem okoz csalódást, kötelező darab. A hangulat ugyanaz, mint a Do the right thing esetében: a Nagy Alma sötét oldalát látjuk itt is...
8 and a half women / 8 és 1/2 nő
Nem a kedvenc Peter Greenaway filmem. Bár egy csomó megkapó részlet van benne, főleg az operatőri munka miatt, időnként kifejezetten untatott és igazából még utólag se nagyon értem, miről is akart szólni ez az egész. Persze Greenaway nem az a közérthető rendező, nem merném magabiztosan állítani, hogy mondjuk a Rajzoló szerződését, vagy a Szakács, a tolvaj és a feleség és a szeretőjét megértettem, de azok a filmek legalább valamilyen ösztönös szinten nagyon megfogtak és a mozivászon elé szegeztek. Szemben ezzel a filmmel.
Hamlet (szeptember)
Bár a kritikák odavoltak ezért a filmért, engem nem nagyon érintett meg. Hiába a sztárgárda, a látványos fényképezés, valahogy olyan lapos, rutinszerű volt az egész. Ha már Shakespeare, akkor inkább Kenneth Brannagh és a Sok hűhó semmiért!
Notting Hill / Sztárom a párom (szeptember)
Hugh Grant & Julia Roberts, hírnév, szerelem. Na ja, le kell róni az adót Hollywoodnak.
Star Wars I: The Phantom Menace / Baljós árnyak (szeptember)
Olyan sok rosszat hallottam a filmről, hogy igazán alacsonyra tettem a lécet. A film szerencsére nem volt annyira szörnyű, de azért a sztori végtelenül bugyuta és egyértelműen gyengébb, mint az eredeti trilógia bármelyike. Persze a látvány rendben volt, szerencsére. Reméljük a következő részhez jobb forgatókönyvet írnak.
Twice Upon a Yesterday (augusztus)
Amolyan Sliding Doors (Nő kétszer) 2. Talán egy picit gyengébb, mint az "eredeti" de azért ez se rossz.
Play-time (augusztus)
Egy Jacques Tati gyöngyszem: egy börleszk-szerűség a hatvanas évekből a modern világ csodáiról, furcsaságairól. Nagyon jó!
Destiny of her own (illetve Dangerous Beauty) (augusztus)
Remek kosztümös darab, látványos, jó színészekkel.
Taxi (augusztus)
Luc Besson neve (mint forgatókönyvíró) vitt be erre az idióta, bugyuta filmre. Szörnyű.
Matrix (július)
A Mátrix egy egész jó sci-fi. Illetve cyber-fictionnek mondanám leginkább: az emberiség egy virtuális valóság szolgaságában él, amelyet a Mátrix nevű szuperkomputer hozott létre. Keanu Reeves lesz a rokoszenves, jóképű főhős, aki kiszabadít minket a rabságból a filmre szabott két óra során. Talán az előző mondatból is kiderül, hogy nem igazán tudtam komolyan venni ezt az egészet. Azt pl. elég nehezen fogtam fel, miért kell egy telefonhívás ahhoz, hogy a valódi és a virtuális világ között közlekedj, annak ellenére is, hogy persze jól esett látni, milyen komoly szerephez jutott ezáltal a Nokia Banántelefonja ;-) Emellett is találtam pár furcsa illetve (valószínűleg nem szándékosan) vicces történetszálat ebben a magát talán a kelleténél kicsit komolyabban vevő filmben, de összességében azért ez egy kifejezetten jól megcsinált, látványos, élvezhető darab volt.
Little Voice (június)
Megható anti-karrier történet egy tehetséges lányról, aki ugyan gyönyörűen énekel, de nem vágyik a hírnévre.
Lock, Stock & Two Smoking Barrels / A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső (június)
Újabb kellemes brit mozi a "Trainspotting" kategóriából. Illetve nem is, ez egy önálló kategória inkább. Bár stílusában emlékeztet a Trainspottingra, annál könnyedebb: ez nem nagyon akar mondani semmit, szimplán szórakoztatni szeretne. Ez sikerül is neki, vicces stílus, néhány zseniális poén teszi emlékezetessé. Kedveltem.
Saving Private Ryan / Ryan közlegény megmentése (május)
Általában nem értékelem túl nagyra Spielberg "komoly" filmjeit. Azt hiszem Spielbergre hosszútávon az Indiana Jones, az E.T. és a tisztán szórakoztatásra törekvő, látványos társaik miatt fogunk emlékezni. Ezekhez képest mondjuk a Schhindler Listája vagy éppen a Ryan közlegény szerintem inkább középszerű alkotások. Persze ez egy magas színvonalú középszer, profi történetvezetéssel, remek színészekkel, minden szempontból Hollywood csúcstermékei ezek is, csak éppen ezeknél a témáknál a profizmus nem elég, kellene még valami szikra, ami hiányzik, legalábbis szerintem.
Ezzel együtt is ez egy jó film. Némelyik háborús jelenet (főleg az elején az Omaha Beach poklát bemutató rész) az általam eddig látott legjobbak közé tartozik, amennyiben jól bemutatják a háború kaotikus poklát.
De azért nem állom meg, hogy ideszúrjak pár olyan filmet, amik talán még ennél is jobbak:
- Talvisota (finn, 1989)
- Stalingrad (német, 1993)
- Idi i smotri (orosz, 1985)
Star Trek: Insurrection (április 5.)
A Star Trek filmekben nehéz csalódni. Aki szereti a TV sorozatot, az pontosan tudja, mire számíthat. Ez a darab se kivétel és néhány komolyabb sci-fi csalódás (pl. Lost in Space) után pontosan egy ilyen "ódivatú", de kiszámítható élményre vágytam.
Elizabeth (március)
Valószínűleg nem a legjobb történelmi film, amit láttam. A történelmi hűség sem igazán erénye. Ugyanakkor a jó színészi játék és a sajátos hangulat (több kommentelő emeli ki a Keresztapával mutatott hasonlóságokat) miatt szerintem érdemes megnézni.
Szerelmes Shakespeare (március)
Könnyed szórakozás és egy nem meglepő Oscar. Jó forgatókönyv, jó színészi játék, jó poénok, főleg azok, amelyek Shakespeare eredeti darabjaira és jeleneteire reflektálnak. Persze ha azért ha az avoni mesterhez hasonlítjuk (márpedig ennél a filmnél ez az összehasonlítás eléggé kézenfekvő), akkor azért összességében ez egy kicsit sótlan és súlytalan történet. De ha tudjuk, mire számítsunk (egy profi Oscar-kompatibilis vígjátékra), akkor nem fogunk csalódni.
Egy Bogár élete és Z, a hangya (tél)
Két kellemes animációs film. A Bogár szerintem technikailag jobb, de ezt Z viccesebb karakterei (főleg Woody Allen) kompenzálják. Azért összességében a Bogár jobban tetszett. Viszont meg kell várni a legvégét, akkor jön a legjobb gag!
Eleven hús (tél)
Kedveltem, bár szerintem nem érte el Almodóvar korábbi filmjeinek szintjét. Ezzel együtt is izgalmasabb és eredetibb, mint az utána következő pár film...
