Olvasom Hunort és kuncogok. Most éppen Laoszál tart:
Laosz elsősorban nem Laosz, hanem Lao... Amikor a franciák az Indokína Kulturális Program keretén belül ellátogattak ide, tobb Lao királyság is létezett, amit nem kis leleménnyel Laos néven foglaltak össze. Mivel csak a lao nép gondolja ezt másképp és hát ők vannak kevesebben, a köztudatban mai napig tartja magát a Laos meghatározás.
...A laosziak órához való viszonya láthatóan újkeletű. Ha mondjuk, ki van írva, hogy a hajó kilenckor indul, akkor ez azt jelenti, hogy kilenckor biztosan nem indul. Lehet, hogy nyolc óra három perckor, valószínűbb, hogy tizenegy előtt hat perccel, de hogy kilenckor nem, az biztos. Ez egy fix pont, és így igazából nehéz bármit is lekésni.
...
Laoszban a pénz neve KIP. A legnagyobb címlet két amerikai dollárt kóstál, de ilyet csak ritkán láttunk. A jellemző címlet a 0.5$-os bankjegy. Van 0.0001$ -os bankjegy is, de ezt már csak kabalából tartják. Pénzügyekben könnyű eligazodni, mert egy liter rizspálinka 0.5$. Hotel 4 l pálinka, kaja a piacon 1 l pálinka, vendéglőben 4l. A palackozott víz nagyon drága, kb. 0.4-0.6 l pálinka.
Több kollégám is járt Ázsiában. Indiában pl. minimum négyen voltak rövidebb-hosszabb időre, irigykedem is rájuk, ahogy illik, Hunor mellett leginkább talán Péterre, aki több hónapot töltött kint és a sok utazás mellett még jógázni is tanult (pontosabban fordítva). De vannak Indokínát, Kínát és Koreát megjárt kollégáim is, sőt ha már volt kollégáknál tartunk, az egyikük most is Japánban tanul. Hoppá, hisz' vele találkoztam is ott, tehát tulajdonképpen én magam is jártam Ázsiában, bár Japán semmiképp sem a legjellemzőbb szeglete a hatalmas kontinensnek. Sőt, voltam Isztambul ázsiai partján és Bursában is, mondjuk ez csak arra jó, hogy formailag elmondhassam, kétszer is tapodta a lábam Ázsia földjét, de nem összevethető irigyelt kollégáim tapasztalataival.
Szóval több kollégám is járt Ázsiában. Viszont Hunor az egyetlen, aki könyvet írt az útjáról. Volt miről írnia. Hunor ugyanis nem egy szokásos pár hetes társasutazásra fizetett be egy utazási irodában és nem is egy hivatalos úton vett részt egy konferencia kapcsán, hanem igazi világvándorhoz méltó utat tett meg. Először is kivett fél év fizetésnélküli szabadságot, aztán fogta a hátizsákját és ezt a félévet nagyjából végig Ázsiában töltötte. Azért csak nagyjából, mert kakukktojásként Középföldén is járt, hát ezért egyszer még külön számolunk.
Szóval, a könyv. Igazából ez egy útinapló. Hunor annak idején szorgalmasan írogatta beszámolóit és pár napos vagy inkább hetes késéssel, ahogy éppen az ázsiai internetkávézó infrastruktúra engedte, feltette az internetre. Nem tudom, hányan várták elvonási tüneteket mutatva az újabb és újabb beszámolókat, én mindenesetre köztük voltam. Egyrészt remek helyeken járt, másrészt remek a stílus. Hunort (aki egyébként csíkszeredai illetőségű) olvasva hajlamos vagyok táplálni magamban a székely életszemlélet amúgy sokak által méltatlanul közhelyesnek tartott mítoszát: néha szelíd humor, máskor csípős kópéság, természetszeretet, mély emberismeret, továbbá az emberi civilizáció nagyszerűsége iránt mutatott erőteljes szkepszis hatja át a szöveget.
Azt nem tudom, hogyan és mikor döntötte el Hunor, hogy ázsiai kalandjai némi szövegpofozgatás után kiadja. Lehet, hogy utitársai, többek közt (illetve elsősorban) Nóra vagy Cz noszogatásának engedett (ha már az úton annyit zrikálták egymást). Az is lehet, hogy ezt a kicsit hiú formáját választotta a baráti segítségnek. De ez mindegy is. Kiadta, én meg megint elvonási tüneteket mutatva várom azt az esti félórát, amit mostanság könyvolvasásra vagyok képes fordítani, hogy újraolvassam, újrakacagjam Hunor ázsiai kalandjait.
És ha már Hunor egy jótékony cél szolgálatába állította a könyvét, akkor az a legkevesebb, hogy én is csapok neki egy kis reklámot. Úgyhogy akit érdekel, milyen könyvet sikerült Hunornak összehoznia, az klikkoljon bátran ide:
Demeter Hunor: Országok, ahol mindig beverem a fejem
Van, illetve Hunor igérete szerint lesz (amint leküzdi a flash, php és egyéb zavaros technológiákkal kapcsolatos kezdeti tudatlanságát) itt minden, mi szem-szájnak ingere: részletek a könyvből, koordináták, fényképek, zenék, videók. Én kiváncsiam várom őket.
(77,1)
