Tősgyökeres városlakóként ösztönösen meglepődöm minden olyan állat városi jelenlétén, amely nem sorolható be a kutya-galamb-csótány kultúrkörbe.
Amikor egy ilyen ritka példánnyal találkozom, először hátrahőkölök a sokkhatástól. Amint viszont túl vagyok az első megrázkódtatáson, felülkerekedik bennem a tudományos érdeklődés. Ilyenkor alaposan megvizsgálom, elcsodálkozom a természet és az evolúció csodáján. Ha van nálam fényképezőgép, akkor gondosan dokumentálom a felfedezést, hogy a jövő generációi is okuljanak belőle.
Ideje tehát közzétennem a minapi felfedezésemet. A ritka példány a házunk bejárata előtt időzött, az emberek jelenlététől egyáltalán nem zavartatva magát, így volt időm nemcsak jól megbámulni, de még a fényképezőgépemet is előkapni. Még a vakutól se rémült meg, igazán nyugodt típus.
Legyen a neve Tettigonia Sasadicus:
(A képre kattintva egy nagyobb verzió is előjön)