Állandóan figyelni kell! Mindig résen kell lenni!

Mert akinek egy pillanatra ellankad a figyelme, az könnyen pórul járhat. Ahogy pl. velem történt a múltkor.

De ez a mai egy heppiendes sztori lesz. (Merthogy résen voltam...)

Elromlott nálunk a biztonsági szelep. Ez egy olyan izé, aminek az a feladata, hogy a melegvíztárolóban ne keletkezhessen tartósan túlnyomás. Ha a nyomás elér egy határértéket, a szelep megnyílik, elfolyik egy kis víz és a nyomás egy idő után normális értékűre csökken. Így nem kell attól tartani, hogy a túlnyomás valami komolyabb bajt okoz, az elfolyt víz pedig általában nem túl jelentős mennyiség, tehát nem fenyeget egy horribilis vízszámla sem.

Kivéve,  ha elromlik a szelep, mert akkor viszont folyamatosan ereszt. Ilyenkor ki kell cserélni a nevezett alkatrészt. (Pató Promontor Páléknál persze erre csak akkor kerül sor, amikor a vízszámla szokatlanul magas értéke már a családfő Smucigságküszöbét is átlépi, de ez egy másik történet...)

Namármost, ez a dolog ittlétünk óta harmadszor romlott el, a legutóbbi csere pedig alig három éve történt, ami szintén kiakasztotta Promontor Smucigságdetektorát:  háromévente kiadni kb. 10 ezer forintot egy biztonsági szelepért, plusz még kb. 5 ezret a szerelésért nem feltétlenül gazdaságos megoldás, ráadásul az említett szelep az valami speciális Frankhonból származó izé, amit beszerezni sem túl könnyű.

Így aztán Promontor alkalmazni kezdte a Magyarországi Lakáskarbantartás Főtételét: akármennyire is nem szakmád, muszáj kitanulnod minden építőipari mesterségeknek legalább az alapjait, különben átvernek. (Ez persze csak leegyszerűsített megfogalmazás, ha a dolog kvantitatív aspektusát is meg akarjuk fogni, akkor valami olyasmi jön ki, hogy a hozzáértés mértékével fordítottan arányos az elszenvedett átverési veszteség mértéke.)

Jelen esetben  pl. az derült ki, hogy a budai hegyvidéken általában túl magas a víznyomás, ami időnek előtte tönkreteszi azt a fránya kifinomult francúz csodatechnikát. Tehát a jelenlegi konstellációból mindenképp hiányzik egy nyomáscsökkentő. További nyomozásom eredményeképp fény derült a tágulási tartály szerepére is, amely abban áll, hogy túlnyomás esetén a víz ne folyhasson el, hanem a fent nevezett tartályba kerüljön át.

Ez viszont komolyabb szerelést igényelt, amire új szerelőt kellett keresnem, mert az eddigi csak szűken vett vízszerelést vállalt.

Igazából ezt a nyomozást már régen meg kellett volna tennem.

Amikor először elromlott a szelep, még zöldfülű bentlakók voltunk: ha jól emlékszem, a második évben történt az eset. Mivel a ház ekkor kb. 8 éves volt, feltételeztem, hogy a szelep is ennyi évnyi használat után romlott el. Ez se túl hosszú idő, de addigra már volt némi ismeretem a melegvíz-fűtésrendszer minőségi problémáiról, illetve ennek kapcsán két szervízelésen is túl voltam, így rezignáltan fogadtam az újabb csapást.

Egy Safötő (Chaffoteaux et Maury) márkájú gázkazán+melegvíztároló kombót sikerült anno beépíteni a lakásba  (Száradjon le a keze annak az OTP Ingatlanos építtetőnek, aki kiválasztotta azt az ócskavasat. Franciáktól csak bort, mondatja velem az eddigi élettapasztalat, na jó, jöhet a konyak és a sajt is...) Namármost, a Safötő szervíz persze a biztonsági szelep cseréjét nem vállalta, lévén az nem gáz, hanem vízszerelés, az nem az ő asztaluk. Persze szívesen kihozzák a csak náluk beszerezhető speciális biztonsági szelepet, természetesen a szokásos kiszállási díj fejében. Ha ezt sokallnám, befáradhatok a telephelyükre és megvehetem ott a csodaszelepet.

Befáradtam, megvettem, aztán kihívtam a bejáratott vízszerelőmet és ezzel elintézettnek véltem a dolgot.

El is volt, kb. három évre. Amikor megint elromlott a szelep, éppen valami egyéb sűrű elfoglaltságom volt, emiatt a könnyebb ellenállás irányába mentem. Megint kifáradtam a szervíz telephelyére és megint a vízszerelővel szereltettem fel a szelepet.

 A mostani tönkremenetel uán viszont - bár jobb dolgom most is lett volna - már nem odázhattam el az alaposabb utánajárást.

Nosza, nézzük a Zújbudai Kisokost, az tele van mindenféle szerelővel.

Így is volt. Mondjuk az érdekes volt, hogy a fűtésszerelőknél lényegében ugyanazokat találtam, mint a vízszerelőknél meg a bojlerszerelőknél, dehát ha a kiadót nem zavarta felesleges nyomdaköltség, hát legyen.

Nézzük az első jelöltet, Mester Gerzson, 1234 éve a lakosság szolgálatában. Azonnal, rögtön, magas színvonalon, reális áron, hívjuk bizalommal. Hívom bizalommal, vázolom a helyzetet, mondja érti. Ha csak a biztonsági szelepet akarom cserélni, akkor az kb. 40 ezerből kijön, de a tágulási tartály tényleg jobb megoldás. Igaz, az már komolyabb szerelés, meg drága cucc, az mindennel együtt olyan 120-150 ezer forint lesz. Kicsit hüledezek magamban, hangosan csak annyit mondok, hogy nem gondoltam volna, hogy ekkora összegről van szó, ezt meg kell beszélnem az Asszonnyal.

Emlékeztetőül, az eddigi cserék 15 ezerbe fájtak, ehhez képest egy 25 ezer extra költség egy nyomáscsökkentőre elég húzósnak tűnik. A gugli szerint ugyan a nyomáscsökkentők árai eléggé szórnak, de azért ott is gyanús, hogy egy lakásba talán az olcsóbbak (~5 ezer Ft) is megteszik. A 80-110 ezer pedig kifejezetten sokkoló a tartályos opcióra,  Különösen, ha figyelembe veszem, hogy egy gyorskeresés bőven 10 ezer alatti árakat hoz tágulási tartályra. 

Második hívás, Aranykezű Eduárd, okleves vízgázfűtés- és léggömbszerelő, kerületi lakosoknak kedvezmény, díjmentes kiszállás, megbízható, családi vállalkozás. Vázolom a helyzetet, mondja érti. A tágulási tartályt ajánlja, az a jó megoldás. Igaz, az egy komoly szerelés, az mindennel együtt minimum 120 ezer forint lesz. Ha nem kérek számlát. Hm.

Gyorsan kiszámolom, hogy ha háromévente kicserélem a jelenlegi szelepet 15 ezer forintért, akkor a 120 ezer forintos szerelés 24 év után hozza be az árát. Nehezen hiszem, hogy a modern XXI. századi gyártástechnológia ilyen hosszú élettartamú termékeket gyártana. (Képes lenne rá nyílván, csak gondosan vigyáznak arra a gyártók, hogy ez ne nagyon forduljon elő...). Szóval ha ezek tisztességes árajánlatok lennének, akkor teljesen egyértelmű lenne, hogy maradok a hároméves cseréknél.

Persze tuti, hogy ezek nem tisztességes árak, hülyének vagyok nézve, gondolom magamban. Na jó, de lesz olyan májsztró, aki nem fog hülyének nézni?

Ekkor eszembe ötlik Jácint klasszikus Majesztrós cikksorozata és annak kultikus szereplője, Rezső, A Megmentő.

Némi utánjárás után megy a telefon Rezsőnek, vázolom a helyzetet, mondja érti. Illetve nem mondja, hanem kérdez még ezt-azt, meg mondja, hogy így látatlanban csak irányárat tud mondani, de legszívesebben kijönne megnézni és akkor meg tudjuk beszélni a részleteket. Jó, de mennyi az irányár. Hát, szerinte ha nem akarok tágulási tartályt, akkor 20 ezer körül lesz, ha akarok akkor 25-30. OK, mondom, akkor jöjjön.

Másnap estefelé jön, kb. negyedórát tárgyalunk, először is lebeszél a frank csodaszelepről, mondván drága és semmivel se jobb, mint egy olcsóbb darab. Nyomáscsökkentő mindenképp kell és ő még ajánlana egy külön kis csapot, ami arra jó, hogy elzárjam ezt az ágat, ha netán megadná magát a biztonsági szelep, ami ugyan tovább fog tartani, mint a jelenlegi konstrukcióban, de azért meg fog egyszer történni. A tágulási tartályról hosszasan tárgyalunk, az mindennel együtt kb. egy plusz tízes lenne, de szerinte nem ér az annyit, mert ha jó a biztonsági szelep, akkor jelentéktelen mennyiségű víz folyik csak el. Maradunk tehát az általa javasolt opcióban, ami összesen 20 ezer lesz, meg még hozzácsapok egy cirkótiszítást 5 ezerért (kedvezményesen).

Megbeszéljük, hogy két nappal később nálam kezd reggel. Ez így is történik: Rezső és segédje a megadott idősávnak nagyjából a közepén megérkezik. A munkával kicsit több, mint egy óra alatt végeznek, ránézésre minden megvan, új csap, új nyomáscsökkentő, új szelep, meg persze mindenféle szerelvények (könyök, T, közdarab). És csend, nincs az az idegesítő csöpögés végre.

Összességében Rezsővel meg vagyok elégedve, nem mutatta jelét az elmajesztrósódásnak. Nem nyafogott, értelmesen felvázolta az opciókat, jelezte, ha szerinte valamire felesleges lenne a pénzt kiadni. Pontosan jött, tisztán dolgozott, elfogadható áron. Persze a végső bizonyíték az általa felszerelt konfiguráció tartóssága lesz, de a magam részéről ezúttal optimista vagyok.

Aki meg a Zújbudai Kisokosból hívna majesztrót, az legyen óvatos.