Na, hát ha volt 2003-as mozilista, akkor legyen 2003-as Promontor-díj is.
Nem most találtam ki, az akkori választásomat másolom most ide a valahavolt honlapomról. És ahogy látszik, akkoriban több filmet is választottam évente, szóval ezek mind díjazottak.
A múlt nélküli ember / Mies vailla menneisyyttä
Csodálatos film, igazi csemege! Finnország alulnézetből. Ballada egy férfiról, akit huligánok fejbevernek, elveszti az emlékezetét és a semmiből kell újrakezdenie életét. A film két mondanivalót is tartogat nézője számára, mindkettő jellegzetesen finn. Az egyik az, hogy akármilyen alul is van valaki, kemény munkával és kis szerencsével felküzdheti magát. Ahogy a női főszereplő (az Üdvhadseregnél dolgozó levesosztó lány) mondja, itt a Földön nem számíthatunk Isten közreműködésére, így magunknak kell sorsunkat a kezünkbe venni. Ez persze lehetne egy halivúdi rágógumimozi témája is, de Kaurismaki hitelesen tudja előadni a sztorit. A másik mondanivaló pedig a többségi, gazdag társadalom kritikája és szimpátia az elesettek iránt, ami meg akár egy kommunista propaganda film is lehetne, de megint hitelessé teszi a filmen átsütő együttérzés és az előadásmód. Apropó, előadásmód: a szokásos balladai tömörségű párbeszédek, és a fanyar fapofa humor, amely már a korábbi Kaurismäki filmek jellemzője volt, itt is megtalálható.
Kelj fel komám, ne aludjál (február 25.)
Jancsó negyedik "Kapa és Pepe" filmje, meglepő és talán kissé szégyenletes, hogy az előző hármat nem láttam. Talán majd ezután. A film stílusa nem ismeretlen, a tavalyi szenzációs Legkisebb film a legnagyobb magyarról ugyanezt a szemtelen, polgárpukkasztó, de talán a poénok kavalkádjában kissé elvesző stílust képviseli. Még a témaválasztás is hasonló, mindkét film a magyarságtudatról és a történelemfelfogásról szól, alaposan odamondogatva a sajnos nem is olyan kevés magyarkodó nacionalistának. Jancsó filmje sötétebb, a humor feketébb és a téma súlyosabb. Jancsó filmjének javára szól, hogy a filmes eszközöket (képi világ, beállítások, stb.) profibban használja, mint fiatalabb kollégái. Ugyanakkor a stílus a rövidebb alkotásoknak kedvez, a másfél órás időtartamot érzésem szerint nem tudja teljesen kitölteni Jancsó, sok az üresjárat, az önmagáért való ökörködés. Így is mindenképp egy remek, elgondolkodtató egyéni alkotást látunk, nem mellékesen remek zenei betétekkel (a Bëlga magyar hip-hopja egyszerűen frenetikus, és persze Lovasiék sem rosszak!). Jancsó szelleme még nyolcvan körül is figyelemre méltóan friss és nyitott.
Mike Leigh legújabb remeke! Csóró, lerobbant családok reménytelen életekkel, akik csak akkor tudják elviselni az életet, ha van valaki, akit szerethetnek és aki szereti őket.