Március-április fordulóján Lillafüreden voltunk. Kevés festőibb hely van Magyarországon Lillafürednél. Két patak, a Garadna és a Szinva összefolyásánál, a Garadna által felduzzasztott Hámori-tó partján, három hegy által körbevéve épült fel 1930-ban a neoreneszánsz Palota szálló. Mellette a Szinva 20 méter magas vízesése, kicsit távolabb az erdei kisvasút állomása és alagútjai.

Itt töltöttünk négy napot a családdal. Kényelmesen, sok sétát, de mindössze egy kisebb túrát beiktatva élveztük a jó levegőt és a jó időt. Elugrottunk a diósgyőri várhoz, megnéztük a Szent István barlangot (Eszter most látott először cseppkövet, meg denevért is), kirándultunk az erdei kisvasúttal (visszafele túráztunk a Garadna völgyében, mondjuk elég lett volna a Fazola-kohónál leszállni, igazán onnantól szép a Garadna), elautóztunk Bánkútra, ahonnan felsétáltunk a Bálványra. Láttunk hóvirágot (nem téptük le), én sokat fényképeztem (köszönet Zsuzsának a türelméért), Csilla pedig gyakorolta járást.

A Palota szálló külön említést érdemel, maximálisan elégedettek voltunk velük. A szoba hatalmas volt, így aztán négyen is kényelmesen elfértünk, ez pedig igen ritka. Jó volt a kaja is, de legfőképpen csodaszép az épület, kívülről is és belülről is.

A fényképeim a itt találhatók.