Nemrég Hollandiában jártam munkaügyben, az ottani benyomásaimról szól ez a poszt.

Tilburg

Szemben a legutóbbi hasonló utam igencsak turistacsalogató helyszínével, ezúttal a kevésbé híres helyen, Tilburgban voltam. Hollandia Észak-Brabant tartományának nagyvárosa nem tartozik Németalföld komoly nevezetességei közé: kellemes hely, meglehetősen vegyes építészeti örökséggel. Fényképezni azért fényképeztem persze (klikk ide a képekért), de semmiképp nem mondanám kihagyhatatlan helynek.

(A helyi - II. Vilmosról elnevezett - focicsapat címerével díszített pad...)

Persze említésre méltó épületekkel (pl. vöröstéglás templomokkal vagy éppen vöröstéglás házakkal) és kellemes, eldugott kis sarkokkal Tilburg is rendelkezik, nekem például az utóbbi kategóriában nagyon tetszettek az itt-ott előforduló kanapészerű, mozaikborítású kőpadok. 

Sör

Első pillantásra Hollandia sörileg sem olyan izgalmas, mint Anglia. Van persze jónéhány helyi márka, ezek azonban korábbi tapasztalataim szerint megbízhatóan közepes lágersörök, nagyjából mindegyik a Heineken ízvilágát képviseli, már amennyiben lehet olyanról beszélni. Na jó, mondjuk azért lehet, de az én ízlésemnek túlságosan szénsavas és ezenkívül túlságosan semmilyen. Ezt az előítéletetet az első este megérkezéskor a hotel melletti kocsmázóutcában felhörpintett Grolsch tökéletesen megerősítette.

Szerencsére a helyi kollégák segítségével viszonylag könnyen sikerült kitörni a holland lágervilágból, méghozzá déli irányba. Azaz sikerült egy főleg belga söröket kínáló kocsmát felfedezni.

Nem is akármilyet.

A Kandinszkij a belga sörbarátok minden igényét készségesen kielégíti és még ezeken kívül is tart jó néhány különlegességet, pl. néhány újhullámos amerikai főzdefőzetet. Itt aztán a rendelkezésre álló két este alatt sikerült megízlelnem többféle trappista sört, köztük az egyetlen holland illetőségű trappista sört, a La Trappe-ot (ami persze azt is jelenti, hogy Hollandiában is tudnak jó sört főzni...). Pontosabban, a La Trappe Dubbelt, ami egy markánsan fűszeres-édes barnasör (itthon is kapható). Trappista viszonylatban nem túl erős nedű, de még így is 7%-os alkoholtartalommal bír, nem véletlenül dívik Belgiumban a pohár, mint sörfogyasztási egység.

Miközben szopogattam a belga kolostorsöröket (Rochefort 6 és 10, illetve ha jól emlékszem volt ott egy Chimay Blue is), azon gondolkodtam, hogy ezek a trappista sörök a maguk sűrű, fűszeres-édes ízével, likőrös jellegével a sörök közt nagyjából ugyanazt a szerepet töltik be, mint a borok közt a tokaji vagy még inkább a portói...

A végén pedig - ennyi sör után már nem igazán gátlásos az ember - bónuszként zsebre tettem néhány egyedi újvilági söralátétet is, amelyek gyűjteményem díszei lesznek.

Mozi

Egy ideje rászoktam, hogy ha egyedül vagyok hivatalos úton és adódik lehetőség, akkor beiktatok az esti programba egy-egy mozit is. Ezúttal adódott. A mozi a főtér túlsó oldalán volt, a filmekben meg akkora lemaradásom volt, hogy szinte bármit hajlandó voltam megnézni. Végül két "bármi" között hezitáltam, az egyik az X-Men, a másik a Karib-tenger kalózai volt, végül az utóbbi nyert, nem tudnám megmondani, pontosan miért is. Talán Johnny Depp bohóckodásai vagy a lassan klasszikussá váló és tényleg frenetikus első rész miatt.

Ez viszont most ugye a negyedik rész volt, a szereplők egy része le is lépett és bár Johnny továbbra is aranyos, a filmen nagyon érződött a " show must go on" hangulat. Nem mondanám, hogy csalódtam, mert persze látványos volt, de az első rész üde frissessége és kiszámíthatatlan történetvezetése nagyon hiányzott. Szerintem az ötödik részt ki fogom hagyni.