Készülődő elmebajom újabb bizonyítékaként a minap eljátszadoztam a gondolattal, hogy mi lenne, ha én lennék a főpolgármester.

Nem lenne rossz, gondoltam, céges terepjáró, villa az Adrián, vagy mondjuk be lehetne tiltani a Szigetet, meg kitiltani a traktorokat. A kampányban megigérném a 10-es metrót, helikopter járatot a XXXVII. kerület és a belváros között, nyolc új hidat (azt viszont nem mondanám meg, hogy hányat a Duna és hányat a Rákos patak fölé), az M00-t, meg vezetékes sört és bort (vöröset, fehéret, meg rozét is) minden lakásba. Búszkén hirdetném, milyen csodás világváros főfőcsodatevője vagyok, az ezredik bevásárlóközponttal pedig bekerülnénk a Guinness rekordok könyvébe. A művészeteknek is bőkezű mecénása lennék, lenne saját szoborprogramom. Szobrot állíttatnék a kakiló kiskutyának (lepipálnánk vele Brüsszelt!), a korrupt parkolóőrnek, a budapesti hajléktalanoknak (ez szagos szobor lenne), a külső sávban álló lerobbant Audiknak (vagy ha többet fizet, akkor a BMW-nek). Meg persze magamnak.

Na jó, fordítsuk komolyra a dolgot. Mit várnék el egy főpolgármestertől, mit kellene Budapestért tennie. Először is, ne igérgessen annyi szuperberuházást a kampányban, amennyi ötven év alatt se fog megvalósulni, egyszerűen azért, mert nincs annyi pénz. Pénzt a politikus nem tud teremteni (bár ezt egyes politikusok nem tudják), azt csak az adófizető polgárok tudnak. Mit tud akkor a politikus? Tud egyeztetni, szervezni, szabályozni, dönteni, végrehajtatni. Na akkor olyat tessék igérni, ami nem pénzbe kerül, hanem sok-sok hasznosan töltött politikusi munkaórába.

Van nekem erről egy listám, hogy mik volnának azok a problémák, amiket nem elsősorban pénzzel, hanem politikusi munkaórával lehetne megoldani (pénz is kell ezekhez, mint mindenhez, de annyi pénz még lenne), és amik jelenleg nagy mértékben hozzájárulnak a város rossz közérzetéhez (vagy legalábbis az enyémhez):

• Hajléktalanok: nem szégyen, hogy a belvárosban minden aluljáróra jut 5 darab hajléktalan, nem beszélve a közparkok eldugottabb sarkairól, meg még számtalan kapualjról? Szerintem szégyen. És nem hiszem, hogy lehetetlen volna segíteni ezen a problémán (és ami még fontosabb, ezeken az embereken). Persze, nyilván kellene némi pénz hajléktalanszállókra, rehabilitációs programra, albérletekre a "rehabilitált" hajléktalanok számára, kellene fizetni személyzetet, pszichológusokat, orvosokat, szociális munkásokat. Kellene egy kicsi szigorúság is, mert azért azt sem gondolom, hogy elidegeníthetetlen emberi joga lenne a hajléktalanoknak a közterület elfoglalása, különösen nem, ha tényleg nyújtunk számukra alternatívát.
• Kutyagumi: Biztos, hogy természetes állapota egy városnak az, hogy az egy négyzetméterre jutó kutyakakik számában világelső? Tényleg olyan nehezen megoldható probléma volna ez?
• Parkolás: Ez nehéz ügy, tudom, mert sok az autó és kevés a hely. De valahogy nálunk mégis az egész úgy rossz, ahogy van. Nincs egységes parkolási rendszer, nincs egységes díjszabás. Vannak viszont gyanús parkolóőrök, és még sokkal gyanúsabb parkolási cégek. A helyiek nem fizetnek, ami szerintem indokolatlan feudális előjog. Vannak pofátlanul tilosban parkoló autók, amiket senki nem bilincsel meg és senki nem szállít el. Ugyanakkor nincs parkolóhely áruszállításra vagy költözésre. Alig van parkolóház és mélygarázs, de ami van, az sincs tele, mert az utcai parkolás díjszabása sokkal alacsonyabb. Rugalmatlanul vannak szabályozva a parkolási zónák, rengeteg olyan (főleg külső) városrész van, ahol már indokolt lenne fizetni, de a gyáva politikusaink nem merik bevezetni a fizetőparkolást. A fizetős időpontok is rugalmatlanul vannak szabályozva, egy nagyobb bevásárlóközpont (Westend, MOM Park, Mammut) környékén szombat-vasárnap is fizettetni kellene, csakúgy, mint a színházi negyedben este 10-ig. Szóval biztos, hogy nem lehet ennél jobb rendszert kialakítani?
• Tömegközlekedés, BKV: Ez is nehéz ügy, és azt is elismerem, hogy ehhez speciel sok pénz kellene. mert pl. új villamosvonalak (a metrót most ne is emlegessük) nem két fillérből létesülnek. Van azonban néhány olyan probléma is, ami nem elsősorban pénzt igényelne, mégse sikerült megoldani I. Tettekembere Gábor uralkodása alatt. Pl. nem értem, hogy nem volt elég 18 év arra, hogy bliccelésmentes rendszert alakítson ki a BKV. Más világvárosban fel tudnak szállni az első ajtónál az utasok, csak nálunk nem? És tényleg olyan sokba volna a metrónál kapukat felszerelni?

Tudom, hogy ezek bonyolult problémák és nem is lehet mindenkit kielégítő megoldást találni. Azt is tudom, hogy sok mindent nem tud egyedül megoldani a főpolgármester, mert vannak a kerületi hatáskörök, vannak állami hatáskörök és azt is tudom, hogy ráadásul ezek az illetékességek bevallottan rosszul vannak elosztva. Ilyen értelemben a morgásom nem csak a főpolgármesterre vonatkozik, hanem az összes politkusra, aki a város ügyeiben illetékes.

Ugyanakkor azt látom, hogy a fenti tényezők jelenleg a kifogás szerepét töltik be: "nem olyan egyszerű ez a probléma...", meg "én megoldanám, dehát a kerület, az állam, az EU, az emberi jogok miatt ez nem lehetséges...". Hát ettől a kifogáskereséstől herótom van. De igen, meg lehet oldani a problémákat, csak azt kéne csinálni, kedves Politikus Urak, amiért Titeket igazából fizetünk: egyeztetni, szervezni, megoldásokat és kompromisszumokat kidolgozni, dönteni, keresztülvinni.

Sajnos ebből jelenleg nem sokat látunk Budapesten. Hogy 2010-től látunk-e? Nem tudom. Félek tőle, hogy elírtam az évszámot. Talán majd 2100-ban.