Végre vége - sóhajtott fel Zsuzsa a francia-horvát döntő után. Valóban, nem voltam túl családias az elmúlt két hétben, jár is a köszönet a lányok türelméért. Igazából én is egy kicsit már belefáradtam a sok közvetítésbe. A bronzmeccs félidejében pl. komolyan gondolkodtam, hogy ezt a második félidőt most kihagyom. Így aztán ez a bejegyzés is rövid lesz, kifogytam a frappáns, lényeglátó megjegyzésekből, az utolsó közhelyeimet próbálom elpuffogtatni. Egy ideig nem lesz új kézilabdás bejegyzés, az biztos.

Lengyelország - Izland 26:29

Szóval a meccs, amit félidőben majdnem otthagytam. Mert azért nem kellemes nézni azt a megalázó agyonverést, amit a középdöntők óta kedvenc csapatommal műveltek a barbár vikingek. Aztán mégis megnéztem a második félidőt is és nem bántam meg. Illetve bántam, mert a végén Izland nyert, de a lengyelek az átaludt első félidő után feltámadtak és egy izgalmas meccset kerekítettek a már lefutottnak tűnő mészárlásból. Sajna a félidei -8 gól túl sok volt nekik, az izlandiak megtartottak belőle hármat a végére (volt -1 is egyszer). Tanulság: a fene tudja. Talán az igazolódott be, hogy egy szorosan elvesztett elődöntő jobban rombolja a csapat tartását, mint egy sima vereség. Legalábbis ezúttal így volt.

Horvátország Franciaország 21:25

Namármost, óvást jelentek be. Arról nem volt szó, hogy az Eb döntő helyett egy ismétlést kell néznünk. Ezt a mecccset ugyanis felvételről adták, ez a tavalyi vb döntője volt. Engem nem lehet átverni, ez nem lehet egy másik meccs. Ugyanazok a csapatok, ugyanazok az edzők, ugyanaz a forgatókönyv (szoros első félidő után a másodikban ellépnek a franciák és küzdelmes meccsen magabiztosan nyernek). Illetve hoppá, mégse, a végén kapunk három bónuszgólt, egyet a franciáktól, kettőt a horvátoktól, akik ezzel átlépik a húsz lőtt gólos álomhatárt a franciák ellen. Ezzel persze nem mennek sokra, a tavalyi ötgólos különbség helyett csak néggyel kapnak ki, de a végén pont ugyanolyan tanácstalanul állnak a francia védelemmel szemben, mint tavaly. Gondolom azért nem voltak ugyanannyira elkeseredettek, egyrészt mégse otthon verték így el őket, másrészt már megszokták.

Ez van. A franciák az urak kézilabdában manapság. Talán ha Karabatic kiöregszik, majd más is nyer világversenyt.

Magyarország - Szlovénia

Nem, ezt a meccset nem ma játszották, ezt júniusban fogjuk játszani oda-visszavágó vb selejtező gyanánt. Ahhoz képest, hogy végülis nem lettünk kiemeltek, egész jól megúsztuk, a szlovén csapat verhető ellenfél. Verhető, ami nem azt jelenti, hogy meg is fogjuk verni őket. Ahhoz nagyon össze kéne kapnia magát a csapatnak, mind morálisan, mind összeszokottságban. Én 40% esélyt adnék magunknak, csakhogy ezt a posztot is egy botcsinálta jóslattal zárjam.

(72,9)