Hú, ez meleg volt. Sok jót és sok rosszat el lehet mondani a meccsről. A rossz, ami annyi magyar csapatra jellemző, a rövidzárlatok. A 60-ból 50 percben egyértelműen jobbak voltunk, vezettünk is. Csak az a tíz perc, (kb. a 40. és 50. perc között) amikor nem voltunk jobbak, az tragikus volt. Akkor annyira gyengék voltunk, hogy azalatt 0:7-re legázoltak a svédek. A támadásokkal volt a baj, teljesen szétesett a támadójátékunk, semmi nem jött össze, elszórtuk a labdákat és a svédek leindítottak. Rémálom volt.
Pedig ha nincs az a tíz perc, akkor egy spanyol meccshez hasonló szép győzelmet ünnepelhetnénk most, mert alapvetően jól zakatolt a gépezet, stabil volt a védelem és a támadások is szépen sikerültek. Az is dicséretre méltó, hogy a végén hátrányból is visszajöttünk, ehhez lelki tartás is kellett. Jól ment a rotációs rendszer is, Skaliczky láthatólag nagyon következetesen csinálja ezt és a csapatszellemet is jól karban tartja, mindenki elfogadja a helyét ebben a rendszerben.
Ez az egység különösen örömteli, ha a decemberi női vb-re gondolunk, ahol az egyébként általában magasabban jegyzett női csapatból bizony hiányzott a csapategység, és még inkább az edző és a csapat közti bizalom. (Németh András lemondása sajnos arra utal, hogy ezt nem is sikerült azóta sem helyreállítani, ami elég aggasztó, az olimpia előtt új edzőt betörni nem jó ómen.)
De vissza a srácokhoz: nagy kár az elszalasztott győzelemért, mert most hatalmas lépéselőnyben lennénk az olimpiai kvalifikációért folyó versenyben a svédek ellen. Így is van egy kis lépéselőnyünk, amennyiben nekünk a két hátralévő ellenfélből az egyik (Izland, holnap) könnyebben verhetőnek tűnik, míg a svédek most mennek neki a spanyol, majd a német csapatnak, itt papírforma alapján 0 pont néz ki nekik. De persze a dolognak az a helyes módja, hogy én itthon számolgatok, a csapat meg kint nekimegy Izlandnak és legyőzi őket, hogy holnap egy fokkal vidámabban számolgassak.
A másik csoportban Norvégia ugyan elhullajtotta az első pontjait, de még így is közelebb került az elődöntőhöz, merthogy a horvátok meg simán kikaptak a dánoktól. Akik egyébként láthatólag nagyon hasonló feltámadást mutatnak be, mint tavaly a vb-n, ahol ellenünk vereséggel kezdtek, de utána bronzéremig meneteltek.
Na, ennyit mára. Hajrá Izland ellen!
Az első infarktus: Magyarország-Svédország 27:27
2008.01.22. 23:06 promontor
2 komment
Címkék: sport vb svédország kézilabda olimpia eb női kézilabda németh andrás férfi kézilabda skaliczky lászló latolgatok férfi kézilabda eb 2008
A bejegyzés trackback címe:
https://jozsefbiro.blog.hu/api/trackback/id/tr83307983
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tomlaker 2008.01.23. 07:05:16
még negyed órával a meccs után is remegett a kezem, és olyan volt a pulzusom mintha én is pályán lettem volna.
jók voltunk, de a legfontosabb ez a csapat így még kb 5-6 évig alkothat együtt, és csak jobbak lesznek.
gratula a fiuknak
jók voltunk, de a legfontosabb ez a csapat így még kb 5-6 évig alkothat együtt, és csak jobbak lesznek.
gratula a fiuknak
Franky 2008.01.23. 08:42:35
Jelenleg nincs használható beállósunk... Ez nagy hátrány...