(Ez a bejegyzés elsősorban Jácint egy korábbi bejegyzésének klónja. Persze hasonló bejegyzéseket olvastam már máshol is, pl. Zolitól. Ha netán az enyém kevésbé érdekes, mint az eredetiek, arról semmiképp sem az ötletadók tehetnek.)

Híres lettem. Na jó, nem olyan nagyon, csak annyira, amennyire egy kezdő amatőr blogíró híres lehet. Kikerültem az index címlapjára. Szávay Ági mostani pekingi szereplése kapcsán frocliztam egy kicsit azokat a sportújságírókat, akik előzetesen elszámolták magukat Ági várható rangsorbeli  visszaesésével kapcsolatban.

Hát, nem egy nagy felfedezés, ezt lássuk be, és a bejegyzésem távolról sem a világ legjobb írása, sőt még a saját termésemből sem mondanám túl jónak. Viszont beletrafált egy aktuális témába: Szávay éppen lejátszotta az első meccsét. Továbbá - gondolom - beleillett a trendbe a froclizós, sarkos stílus, elvégre "jól megadtam nekik", mármint az újságíróknak (amiről így utólag be kell valljam, hogy stílusilag kicsit túl is lőttem a célon, egy-két sértő kitétel kimaradhatott volna).

De mit is jelent, ha egy blogbejegyzés az index címlapjára kerül? Nyilván blogja válogatja, nekem óriási pluszközönséget. Egy átlagos nap tíz-húsz olvasóm van (most lehet kinevetni...), ezzel szemben kedd este hattól (amikor kikerültem a címlapra) másnap reggel tízig (amikor - ó siralom! - levettek onnan) nagyjából 3400-an klikkeltek rá az indexes linkre és olvastak el valamennyit a bejegyzésből. 19-en billentyűzetet is ragadtak és kommentárt is fűztek hozzá, a blog történetében ez is rekord.

A látogató-statisztikából egyébként az is szépen látszik, ahogy este tíztől lassan elmentek a népek aludni, majd reggel hattól felkeltek és csipás szemmel újra engem olvastak, de gondolom ez inkább csak a statisztikusokat meg az alváskutatókat érdekli.

Érdekesebb talán Jácint hasonló karriert bejárt írásával (meg a folytatásával, ami még jobb) összevetni a sajátomat. Abban mindkettő közös, hogy a sajtót froclizzuk. Egyebekben Jácint cikkét többre értékelem. Én kiszúrtam egy újságírói hibát, megírtam, nagy kunszt. Jácint viszont rátapintott egy érdekes jelenségre, nevezetesen, hogy mi történik, amikor a bulvárvilág és az igazi teljesítmény találkozik. A Csodás Magyar Bulvár belterjes világ, saját maga neveli ki a "sztárjait", akik általában az "eseményeket" is maguk generálják. Erre egy remek, előre tervezhető rendszert lehet felépíteni, kezdve a reggeli műsorok csevegéseivel, a Bors és társai pletykáival, a Fábry/Szulák/stb. show "mélyinterjúival", meg a mindenféle sorozat-valóságsókkal. Olyankor van baj, amikor a bulvárban szocializálódott médiamunkást kiküldik az igazi világba, ahol olyasvalakiket kell(ene) meginterjúvolni, akik mögött valódi teljesítmény van: amikor a rutinszerű sztorizgatások, a ki-kivel-mit-mikor pletykák helyett fel kellene készülni értelmes kérdésekkel, amikor a magamutogatás helyett a másik teljesítményét, értékeit kellene bemutatni. Na, ez nem megy, ezt írta meg Jácint.

Végezetül visszatérnék magamra és folytatnám a melldöngetést. Volt ám nekem egy korábbi indexes címlapsztorim is, (ld. itt), csak azt nem archíváltam így, mint ezt a mostanit. Pedig speciel arra a írásra sokkal büszkébb vagyok, mint a Szávay cikkre. Fontos (bár nem országos) ügyről szólt, ami azóta szerencsésen végződött, de akkor ezt még nem lehetett tudni. Így utólag jólesik arra gondolnom, hogy annak a cikknek az indexes publicitása egy ezreléknyit hozzátehetett ahhoz a bizonyos szerencsés befejezéshez.