Prágai sörhétvégénk szokásos vasárnapi menetrendje szerint 10-kor beülünk reggilizni az Ökörbe, megesszük az utolsó kolbásztunkat, megisszuk az utolsó sörünket, aztán indulunk haza. Útközben pedig megállunk valahol: vagy egy szép kisvárosban sétálgatunk egy órát, vagy egy várat nézünk meg. A listánkon már kipipálva szerepel Cesky Sternberk, Konopiste, Kutna Hora, Telc és Lednice.
Ezuttal Trébicsre esett a választásunk. Az igazi Trébics (azaz Trebic) Nyugat-Morvaországban van, az autópályáról egy kb 15. kilométeres letérő (feltéve, ha az ember a legrövidebb utat választja, nekünk sikerült egy jóval hosszabbat...). Trebic zsidónegyede a világörökség része. A Jihlava folyó bal partján található, szemben a jobboldali "keresztény" negyeddel. Itt sétáltunk körbe egy kicsit. Hangulatos, de kicsit lerobbant és a novemberi vasárnapon teljesen kihalt szűk utcácskákon baktattunk. Ha több időnk lett volna, nyilván sorra vettük volna a nevezetesebb épületeket, megismerendő a hajdani zsidó közösség életét. Nem volt több időnk, így célirányosan felkaptattunk a dombtetőre, ahonnan egyrészt jól be lehetett látni Trebicet, másrészt itt (na jó, egy kicsit még arrébb) találtuk meg a zsidó temetőt.
Tulajdonképp Prágában már láttam az ottani zsidó temetőt, ez ahhoz képest nem jelentett forradalmi újdonságot, bár az azért látszott, hogy egy kisvárosban még egy amúgy zsúfolt zsidó temető is sokkal szellősebb, meg az is, hogy Trebicben még a XX. század elején is temetkeztek ide, Prágában emlékeim szerint már nem. Az is megfigyelhető volt, hogy a régebbi, egyszerűbb "klasszikus" zsidó sírkővekre még héber feliratokat faragtak (gondolom én), míg a XIX-XX. századi díszesebb, keresztény temetőkre sokkal jobban hasonlító, az elhunyt gazdagságát is jelezni hivatott sírkövek már cseh, illetve még inkább német nyelven íródtak, jelezvén az emancipálódás előrehaladását.
A temetővel végezvén visszacaplattunk a folyópartra, ahol egy gyaloghidon átkeltünk a tulajdonképpeni óvárosba. Itt éppen csak a főtérre vetettünk pillantást, amelyet csehországi viszonylatban gyenge közepesnek mondanék, de azért hangulatos volt. Kissé Vác főterére emlékeztetett engem.
Csehországi sörkalauzunk javaslatára a főtéri Fekete Ház Fogadóban ettünk (Hostinec v Cernem Dome), ez nem bizonyult szerencsés választásnak, legalábbis a kaja szempontjából. Egyrészt a szent cseh eledeleket (knédli, káposzta és társai) nem leltük az étlapon, másrészt amit helyette rendeltünk, az rágós sertéshús volt valami jellegtelen nemzetközi szósszal nyakonöntve (az étlap emlékeim szerint flamandnak titulálta, ezt a flamandok valószínűleg kikérnék maguknak), állítólag gombás volt, szerintem leginkább valami savanykás lötty.
A sör (Cerna Hora), az viszont finom volt. Annyra finom, hogy most megyek, előveszek a hűtőből egy üveget a hazahozott zsákmányból a vacsorához...
