Volt még a perselyben egy kis szlovák korona. Ezt egy hozzám hasonló smucig (szebben mondva takarékos) alak nem hagyhat veszni. Vagy inkább jó kifogás sose rossz, van indok arra, miért menjünk az év első hétvégéjén Szlovákiába. Azt elvégre mégsem mondhatom Zsuzsának, hogy csak a sör miatt megyünk. (És persze nem is, mert megyünk a sajtok miatt is...)

Eredetileg Párkányt terveztem, de az asszony fanyalgott, hogy át kell vergődni először a városon, aztán kacskaringózhatunk a hegyekben. Miért nem megyünk inkább Komáromba, az úgyis nagyobb hely? És milyen igaza van, az útvonaltervező szerint időben sincs messzebb, hála az autópályának. Menjünk tehát Komáromba!

Egy óra alatt ott voltunk, és ebben már az is benne volt, hogy megérkezvén kétszer is eltévesztettem a komáromi Billát. Mondjuk lehet, hogy harmadszorra sem ártott volna, mert a választék lehetne gazdagabb is. Mindegy, azért van Nivás kockasajt (apropó, tudja valaki, miért kockasajt, amikor háromszögletű? Illetve precízen körcikk...) és szlovák sörből is jó pár. Csehből viszont csak a szokásos pilzeni meg budvar, ami ugye otthon is van, hol van hát a speciális cseh-szlovák kapcsolat akkor? Hát, gondolom a sok Skoda testesíti meg. Ez van, akkor legyenek szlovák sörök, amibe azért beleértjük a licencelt Kozel Prémiumot (nem kőbányai, topolcsányi!) is, meg veszünk néhány igazi szlovák barnát is tesztelési célból. Még néhány legendás csehszlovák produktum bekerül a kosárba (pl. Opavia kekszek, parenyica), aztán irány a pénztár.

Illetve előtte egy megjegyzés a korona-euro váltásról: minden ár szépen ki van írva euróban és koronában is, amennyire látom, drágítás sincs, mindenütt stimmel a kb. 30 korona per 1 euro árfolyam. A pénztárnál az első kérdés, koronában vagy euróban fizet-e a kedves vevő. Az én esetemet is profin kezelik, nevezetesen azt, hogy x koronám van, a maradékot euróban fizetném: átveszi a koronát, beüti a pénztárgépbe, hogy adtam x koronát, a gép szépen kiírja, mennyi eurót kell még leperkálnom. Kiváncsi vagyok, úgy is működne-e, hogy a készpénzes koronás fizetés után a maradékot kártyával fizetem, de ezt inkább nem próbálom ki.

Ezzel a kötelező feladat kipipálva, viszont nagyjából dél van, ebédelni kéne. Választottunk az Arany Sas étterem (ld. a térképen), itt már jártunk, nagyon szépen berendezett pincehelység, a kaja is jó. Persze Komárom többségi magyar város, a kaja tehát inkább magyaros (én leginkább a Jókai bablevest és a halászlét ajánlanám), mint csehszlovákos, de azért a sztrapacska nem rossz és a knédli is ehető, mi meg csehszlovák területre tévedvén erre hajtunk ugyebár.

Az én rendelésemmel nincs is gond, a tutajos sztrapacska (csülök, savanyúkáposzta és sztrapacska) gyorsan felvésetik. Rossz pont viszont, hogy nincs kacsacomb, merthogy Zsuzsa ezt rendelt volna káposztával és knédlivel. A mentség: most nyitottak ki először az újévben, még nincs minden a konyhán. Amikor ez kiderül, akkor egy hosszabb tárgyalássorozat kezdődik a pincérrel, mit tudna ajánlani, amihez a knédli még menne, bonyolítva azzal, hogy ne legyen sertés, ez Zsuzsa mániája, amiről nem lehet lebeszélni. Hát ez így nehéz, mert marhában sem állnak túl jól, így végül natúr csirke kerül a tálba, ami nem a legjobb megoldás káposzta és knédli mellé, dehát ez legyen Zsuzsa baja.

Az adagok urasak, illetve az én tutajos sztrapacskám esetében úgy mondanám, hogy arányban áll a foglalkozás generálta kalóriaigénnyel. Ami sajna azt jelenti, hogy az én szoftvermérnöki kalóriaigényemet bőven túllépi, pár dekát tehát megint hozzáírhatunk az évvégi pocaknövekedéshez (kaját nem hagyok ott a tányéron, ez sajnálatos gyerekkori beidegződés, anyukám egyedül nevelt fel minket és ritkán voltak azok a tálak olyan bőven megpakolva kajával, hogy ne bírtam volna mindent leenni róluk). Egyetlen kifogásom, hogy a savanyúkáposzta arányaiban egy kicsit sok a többihez képest, de akik velem ellentétben értelmesen esznek, és otthagyják, ami nem kell, azokat ez nyilván nem nagyon zavarja.

A helyet a fenti anomália ellenére is csak ajánlani tudom, hangulatos és amikor teljes a választék, akkor mind a szlovák, mind a magyar konyha hívei találnak valami finomat. Sörisszáknak fontos infó, hogy Budvart csapolnak, borisszáknak megnyugtató lehet a kb. húszféle borospalack a vitrinben.

Ebéd után egy rövid levezető séta a főtérig és vissza, ez a kb. háromszáz méter persze Csillával nehezítve jó húsz percig eltart, ami elég is ahhoz, hogy kellemesen átfagyjunk. Délután háromra már otthon is voltunk.

Viszont nem sikerült szlovák euróérmére szert tenni. Úgyhogy előbb utóbb megint át kell ugrani. Mondjuk, ha majd elfogy a sör és a sajt.