Galyatetőn töltöttünk pár napot a Galya hotelben. Illetve bocsánat, Grandhotel az. Róluk fog szólni ez a poszt.

Előrebocsátom, hogy alapvetően remekül éreztük magunkat, és bár ebben nagyobb része volt a szép természeti környezetnek, mint a hotelnek, azért őket is dicséret illeti, ha másért nem, hát azért, mert nem rontották el a hatást. Ez egy hozzám hasonló háklis alak esetében nem is olyan könnyű. Tehát ez a poszt elsősorban pozitív hangvételű írás akar lenni, a benne foglalt kritikus megjegyzésekkel együtt is.

Kezdjük a jó dolgokkal:

• Általában finom volt a kaja. Kifejezetten ízlettek az esti cukrászsütemények: a csokis és tiramisu kockákból töbször repetáztam, de a reggeli joghurtok és kakaós csigák is kötelező gyakorlatok voltak. Extra bónusz jár a gyerekeknek nélkülözhetetlen reggeli tejbegrízért.
• Rengeteg mindent ajánlanak a gyerekek szabad vegyértékeinek lekötésére. Van kis vadasparkjuk, ide mindennap ellátogattunk, a lányok akkurátusan összegyűjtött füvekkel, levelekkel, amiket aztán a szolgálatkész állatok kötelességtudóan elmajszoltak.

• 

  A szokásos mászókacsúszdahintalibikóka kombók mellett főnyereménynek bizonyult a trambulin, maximum azt tudom felhozni ellene, hogy néha túl sok gyerek akart egyszerre ugrabugrálni rajta. A mieink mindenesetre sose hagyták ki.
• Volt egy kalandpark is, ez fizetős volt (800 Ft/gyerek/menet, egy menet kb. 3/4 óra volt), meg talán túlzás is volt a sisak meg a leesésgátló ahhoz képest, hogy kb. egy méter magasságban "kalandoztak" a kölykök. Ők azonban határozottan élvezték az ezzel járó felhajtást.
• A wellness-részleget ugyan inkább közepesnek találtam, mint jónak, de végülis megfelelő mélységű volt a gyerekmedence (Csilla se merült el benne) és ez döntő volt: egy-két órára  le lehetett kötni a kölköket, az elég volt egy szaunázásra vagy egy gőzre. Úszásra nemigen, arra az ilyen szállodai medencék kicsik, a mi hotelünk grandiózitása se erre vonatkozott.
• Ugyan nem annyira a mai üzemeltetőket, mint inkább a 70 évvel ezelőtti építőket dícséri, de szép az épület és csodaszép a kilátás, egyenesen a Kékesre.

Folytassuk a nem annyira jó dolgokkal. Próbálom súlyossági sorrendben előadni a kifogásaimat:

• A reggelihez járó obligát dzsúz nemhogy egy négycsillagos, de még egy csillagmentes szállodához is méltatlan volt. A receptje valahogy így hangozhatott: végy 99% vizet, 0,5% színezőanyagot, 0,5% ízesítőanyagot. Kivételes esetben néhány darab narancsatom is valahogy bekerülhetett, de nekem nem volt szerencsém hozzájuk. A gyerekeim általában nem túl finnyásak, de ebből a löttyből ők sem voltak hajlandóak fogyasztani. Nem kéne ilyesmi spórolni: szerintem a szobaárból kijönne egy elfogadható dzsúz is.
• Még mindig a táplálásnál maradva, büférendszerű étkeztetéseknél az is egy fontos minőségi elvárás, hogy mindenből legyen elegendő készlet. Ha van kaviár, ne fogyjon el félóra múlva. Ezzel tapasztalatunk szerint általában nem volt gond, igaz, vacsorázni mi általában elég korán mentünk le, így a tapasztalatunk nem feltétlenül mérvadó. Ráadásul egy kivétel előfordult, amit igen rossznéven vettünk. Egyik nap ugyanis a desszertek közt somlói galuska is szerepelt. Na, arról lemaradtunk: az utolsó darabot ugyan sikerült levadászni, de azt a nagyobbik lányom ette meg. Aztán persze egy darabig reménykedtünk, hogy hozzák az utánpótlást, de nem hozták. Ráadásul amikor megkérdeztem, lesz-e még somlói, a kukta még ki is oktatott, hogy az nem volt a vacsora része, csak "grátisz" adták. Ez külön felbosszantott, mert a szobaár alapján nem éreztem azt, hogy bármit is "grátisz" kaptam volna. Szerencsésebb lett volna egy sima elnézést kéréssel elintézni a dolgot.
• A fürdőszobában kád volt, ez jó a gyerekfürdetéshez. Csak sajna zuhanyzóhoz való csapot építettek be: csuk zuhanyzófeje volt, kádtöltő nem. Na most ez egyrészt megint olyan kicsinyes garasoskodás, ami méltatlan egy négycsillagos szállodához. Másrészt ez nem csak a szokásos promontoros kekeckedés. Aki annak gondolja, azt tudom javasolni, hogy töltögesse csak a kádját a zuhanyzófejjel, majd rájön milyen kényelmes. Meg fürdessen kisgyereket benne: a két éves kislányom egyik fürdetéskor úgy gondolta, hogy ő most kinyitja a csapot. Az anyja pillanatok alatt csuromvizes lett, csakúgy, mint a fél fürdőszoba.

• 

  És akkor innentől csak finnyáskodom: ahhoz képest, hogy most glancolták ki a szállót EU pénzből, volt néhány nagyon snassz részlet, amire valahogy nem jutott pénz. Vagy inkább figyelem. Volt pl. a kertben egy lengőteke-rom. A tekebábuk és a golyó már szétporladt valahol, az egyébként sem túl impozáns betonalap repedéseit benőtte a gaz. Feltételezem védett műemlék lehetett, talán Kodály Zoltán tekézhetett vele anno. Csak sajna emléktáblára nem futotta.
• De láttam olyan lépcsőt is, amit már az előző évezredben javítani kellett volna, meg olyat is, amit csak gyerekek használhattak, mert a felnőtteket elkaszálta volna a keresztbe nőtt fenyőág.
• Nagyon "tetszett" az a Design Centeres megoldás, hogy a fürdőben a szappanadagolót ügyesen a wc-papírtartó fölé helyezték. Lehet, hogy ez másoknak nem okoz problámát, a mi esetünkben naponta legalább háromszor csepegett szappan vagy víz a papírtekercsre.
• Végül egy személyes kifogás: magasnak találtam az 50% előleget, amit kértek a foglaláshoz. Az meg különösen nem tetszett, hogy ebből kérésre se voltak hajlandóak semennyit se engedni. Nem túl szerencsés magatartás: még ha ragaszkodik is egy szálláshely az előleghez, akkor is bölcsebb engedni valamiben a kuncsaftnak, hadd érezze úgy, jól "alkudozott". (Így bizony maradt bennem tüske emiatt és ha Zsuzsa nem ragaszkodik a Mátrához, ezek után biztosan máshova mentünk volna.)

A végső értékelés: ha nem is tökéletes hely, de alapvetően "ajánlott" a Grandhotel Galya. Azt azért még megjegyezném, hogy a szálloda egyáltalán nem olcsó. Ha a Mátrába vissza is térünk majd pár év múlva, nagyobb, önállóbb gyerekekkel biztosan olcsóbb szálláshely után fogok nézni.